ESKÜVŐ UTÁN A VŐLEGÉNY HÁZÁNÁL
| Drága, jó uraim, kedves asszonyaim! |
| Nem voltak hiába fáradozásaim: |
| Szép menyasszonyt kaptunk a vőlegény mellé; |
| Ők már egybeforrtak, mindketten egymásé. |
| Örvendjünk tehát e ritka szerencsének! |
| S mivel már vége van a szent ünnepélynek, |
| Családi ünnepély jön, íme, utána; |
| Foglaljanak helyet egy kis lakomára! |
| Móré, te meg húzd rá, szóljon a hegedűd! |
| Lásd, az egész háznép vigadoz és örül.781 |
|
|
