A VŐLEGÉNY HÁZASSÁGRA OKTATÁSA
| Isten áldjon meg, édes barátom, |
| Jó hitvestárssal! Szívből kívánom. |
| A házasságra van kedved, látom, |
| Azért e rendet tartsd meg, javaslom! |
|
| Lába nyomaért vadat ne keress! |
| Kecskét gyapjáért soha ne fizess! |
| Üres tarisznyával lovat ne keress! |
| Nőtlen legénynek ez a rend helyes: |
|
| Arany-ezüstért, cifra ruháért, |
| Leányt el ne végy koszorújáért; |
| Inkább szeressed jámborságáért, |
| Előtted való szép járásáért. |
|
| Ne nézz a leány táncos lábára, |
| Ne hajolj az ő mézes szavára! |
| Figyelemmel légy indulatára, |
| Tanulj szert tenni szíve titkára! |
|
| Jóllehet ezt még én nem próbáltam, |
| De jó barátom házánál láttam; |
| Az asszony dolgát ott megtanultam. |
| Urához ilyen szavát hallottam: |
|
| Mondja urának: – Egyél, ha hoztál! |
| Üres konyhára mért házasodtál? |
| Hogy megkészítsem, mondd meg, mit adtál? |
| Egyél kenyeret, nincs egyéb annál! |
|
| Szegény férfi nem tud mit tenni: |
| Szegény létében a vizet veszi, |
| Száraz kenyerét azzal öntözi; |
| Az asszony dolgát sírva könnyezi. |
|
| Koporsójáig gyász-dolga annak, |
| Kinek szemére effélét hánynak. |
| Ilyen rossz asszonyt kerüld, mint lehet, |
| Mert ez sok bút hoz fejedre neked! |
|
| Régi beszédben igaz közmondás: |
| Tanulj másoktól, hogy sok bút ne láss! |
| Az igazmondás nem emberszólás, |
| De a rossz asszony holtig való gyász. |
|
| Azért barátom, adom tudtodra, |
| Ezen tanácsom ne vessed hátra: |
| Magadban járó, ne hágj nagy fára, |
| Mert visszaesel fejed lágyára! |
|
| Mert nehéz dolog az erőtlennek; |
| Nagy fát levágni a csonka kéznek. |
| Gazdag lányt venni szegény legénynek; |
| Nagy fát mozgatni az erőtlennek.782 |
|
|
