SZÜLÉSBEN MEGHALT ANYA FELETT:
| Utazók, nézzetek e gyászos táblára! |
| Találtok ebben is bánatos példára, |
| Melyben a már édenkertjebeli átok |
| Betölt; esztendőmből mindnyájan látjátok. |
|
| Hogy fogtam méhembe kedves magzatomat: |
| Ottan éreztette velem sok jajomat; |
| Mikor már elszültem véres fájdalommal, |
| Szülésem pecsétlé kínos halálommal. |
|
| Jaj, hűséges társam, ugyan ki ne szánna, |
| Kedves árváiddal tőletek megválva, |
| Mert gyászos fejedet sok búbánat járja; |
| Mindenfelől jő rád keserűség árja. |
|
| Nincs már, ki hordozza házadnak bajait, |
| Nincs társ, ki társának mondhatja panaszit; |
| Nincs anya, ki jóra oktassa magzatit; |
| Egyedül rád hagyta az élet bajait. |
|
| Tekintvén igyetlen kedves árváidra, |
| Anya nélkül reád hagyott magzatidra, |
| Ó, mely bokros bánat tódult bánatodra, |
| Zokogó jajszó jön rezgő ajakidra! |
|
| Jaj, igyetlen árvák, meghűltek kezeim; |
| Nem vigyáz, homályba borultak szemeim; |
| Nem oktat, elálltak kedves beszédeim, |
| Nem apolygat142, mert már elhaltak karjaim. |
|
| Ámbár én meghaltam, mennyben még az úr él, |
| Ki édesanya helyt melletted majd felkél. |
| Nem lesz tartós rátok nézve e gyászos tél, |
| Eljő még a kedves, újító déli szél. |
|
| Még egy szóm hozzátok, már hozzátok térek |
| Édesatyám s -anyám; bocsánatot kérek |
| Kedves testvéreim, tőletek, ha nyerek; |
| Áldást kíván szívem, ezzel már elmegyek. |
|
| Kedves testvérem, ki vagy nőtelen korba, |
| Állítson az isten a szerencsés sorba! |
| Kedves, jó testvérem, isten oltalmazzon, |
| Végre az egekbe énhozzám felhozzon!143 |
|
Hódmezővásárhely (Csongrád)
|
