11

[Utazók, nézzetek e gyászos táblára! …]

SZÜLÉSBEN MEGHALT ANYA FELETT:


 

Utazók, nézzetek e gyászos táblára!
Találtok ebben is bánatos példára,
Melyben a már édenkertjebeli átok
Betölt; esztendőmből mindnyájan látjátok.
Hogy fogtam méhembe kedves magzatomat:
Ottan éreztette velem sok jajomat;
Mikor már elszültem véres fájdalommal,
Szülésem pecsétlé kínos halálommal.
Jaj, hűséges társam, ugyan ki ne szánna,
Kedves árváiddal tőletek megválva,
Mert gyászos fejedet sok búbánat járja;
Mindenfelől jő rád keserűség árja.
Nincs már, ki hordozza házadnak bajait,
Nincs társ, ki társának mondhatja panaszit;
Nincs anya, ki jóra oktassa magzatit;
Egyedül rád hagyta az élet bajait.
Tekintvén igyetlen kedves árváidra,
Anya nélkül reád hagyott magzatidra,
Ó, mely bokros bánat tódult bánatodra,
Zokogó jajszó jön rezgő ajakidra!
Jaj, igyetlen árvák, meghűltek kezeim;
Nem vigyáz, homályba borultak szemeim;
Nem oktat, elálltak kedves beszédeim,
Nem apolygat142, mert már elhaltak karjaim.
Ámbár én meghaltam, mennyben még az úr él,
Ki édesanya helyt melletted majd felkél.
Nem lesz tartós rátok nézve e gyászos tél,
Eljő még a kedves, újító déli szél.
Még egy szóm hozzátok, már hozzátok térek
Édesatyám s -anyám; bocsánatot kérek
Kedves testvéreim, tőletek, ha nyerek;
Áldást kíván szívem, ezzel már elmegyek.
Kedves testvérem, ki vagy nőtelen korba,
Állítson az isten a szerencsés sorba!
Kedves, jó testvérem, isten oltalmazzon,
Végre az egekbe énhozzám felhozzon!143

Hódmezővásárhely (Csongrád)




Hátra Kezdőlap Előre