| E szomorú végtiszteletre, |
| Véletlenül történt esetre |
| Kik jöttetek, reám nézzetek, |
| Szavaimra figyelmezzetek! |
|
| Vagyok, kik itt állnak körül: |
| Bennem, íme, megláthatjátok, |
| Mi érhet s mi jöhet reátok. |
|
| Amidőn ezt nem is vélnétek, |
| Mikor vígan, bátran élnétek, |
| Akkor ér oly eset hirtelen, |
| Mely sírba tesz, jaj, reménytelen! |
|
| Mert az égnek megnyílására, |
| Hirtelen lett villámlására, |
| Véletlenül mennyköve talált, |
| Mely rám hozta e gyászos halált. |
|
| Ó, szomorú és borzasztó eset! |
| Vizsgáljuk meg hát egy keveset! |
| E világtól mely nehéz válni, |
| Számadásra hirtelen állni! |
|
| Azért is csak irgalmában, |
| Jézusomnak nagy jóvoltában |
| Vetvén mostan reménységemet, |
|
| Rombolt testemet fogjátok fel, |
| Temessetek gyász-síromba el! |
| Mert én nem lehetek veletek; |
| Áldjon meg az Isten benneteket!146 |
|
|
