| (Útközben énekelte a dalárda) |
|
| Bánatos a keblünk, szívünk majd meghasad, |
| Midőn koporsóban látjuk elvtársunkat. |
| Immár megszabadult a földi kínoktól; |
| E nehéz rendszernek vas-rabigájától. |
|
| Immár elkísértünk utolsó utadra. |
| Legyen, hű elvtársunk, csendes nyugodalmad! |
| Míg porhüvelyünket a hant nem takarja, |
| Köztünk maradt eszméd mindnyájunk ápolja. |
|
| Nyugodjál, elvtársunk, tested fedi a hant. |
| Amidőn itt hagyjuk csendes sírhalmodat, |
| Ahonnét az ínség, nyomor ki van zárva, |
| Legyen rajt koszorú: eszmék szép virága!154 |
|
|
