| Hulldogálnak, hulldogálnak a sárguló levelek, |
| Mert lefújják ágaikról a hideg őszi szelek. |
| Ó, te kedves, szép virágszál, te is lehullottál már; |
| Lehulltál, kedves virág, az őszi napsugárnál. |
|
| Elaludtál mindörökre, hosszak lesznek álmaid, |
| Nem hallja már senki többé csengő-bongó szavaid; |
| Nem jársz többé a körünkbe, nem vár csókra ajakad, |
| Nem fogsz te már énekelni forradalmi dalokat! |
|
| Végdalodtól is megrezgett ez a fülledt levegő. |
| Itt zeng dalod a fülünkben, hogy szabad lesz a jövő! |
| Alighogy elzengted a dalt, elköltöztél mitőlünk, |
| De nyomodban kísér folyton bús szívünk, omló könnyünk.155 |
|
|
