15

[Haj, Rákóczi, Bercsínyi, …]

Haj, Rákóczi, Bercsínyi,

Régi magyarok vezéri,

Bezerédi!

Hová lettek országunknak

Ékes csillagi:

Nemzetünknek érdemei:

Vitéz hadnagyi;

Bocskai!

Az ellenség mindenfelűl

Őket emészti,

Űzi, kergeti,

Búval epeszti;

Közénkbe sem ereszti.

Jaj, hát szegény nemzetünket

Miképpen veszti!

Rajtunk tenger a fegyver,

Mert a német, mint a disznó

Közöttünk hever.

Mutogatja magát, mint

Ékes gavallér,

Nemzetünket kínzó pallér³⁹³;

Nem szán, mint hóhér:

Akit ér,

Addig veri,

Míg őneki mindent nem ígér!

Látod, mely kövér:

Bőrében sem fér,

Mégis mindig kér!

Alig van országunkban

Miatta kenyér.

Így országunk, jószágunk,

Legfőképpen mi magunk

Miként nyavalygunk!

Az idegen nemzetségnek

Rabjai vagyunk:

Kinek hajdan parancsoltunk

Most már szolgálunk,

Adózunk.

Régi szép szabadságunkból

Kiforgattatunk.

Jaj, meg kell halnunk!

Meg sem maradunk,

Ellenségünk közt lakunk,

Jaj, hát bizony nem ok nélkül

Kesergünk, sírunk.

Jaj, régi szép magyar nép,

Az ellenség téged miként

Szaggat és tép!

Mire jutott állapotod?

Romlandó cserép!

Mint egy ékes, eleven kép,

Valál olyan szép,

Magyar nép!

De a sasnak körme között

Fonnyadsz, mint a lép³⁹⁴.

Szegény magyar nép,

Mikor lesz már ép?

Megromlott már, mint cserép.

Jaj, hát szegény magyar nemzet

Jóra mikor lép?³⁹⁵