| – Hallgassátok meg, magyarok, amit beszílek: |
| Tanácsoljátok, vitézim, mitívő legyek?! |
| Jön a nímet, dúr-fúl, pusztít, |
| Rabol, kerget, mindent íget! |
|
| – Tanácsoljuk felsígednek meg se is vesse, |
| Aranyait, ezüstjeit rúdba veresse; |
| Hordassa el és menjen el, |
|
| – Megfogadom, elkövetem, mondja valaki, |
| Sőt szeretem, meg se vetem, oktasson bárki. |
| De ki tudja meg, hogy megbánja |
|
| Sok pízembe, költsígembe kerűlt váraim, |
| Aho kíszült pompássim: szíp palotáim; |
| Itt hagylak mán, pataki vár; |
| Nem szánlak már, munkácsi vár; |
|
| Országombúl, az hazámbúl mán ki kell menni. |
| Mordságomír, hibáimér engedj, Tököli! |
| Megölellek, megcsókollak, |
| Amíg ílek, mindíg szánlak, |
|
| Megengedjen a magyarság, csak azt kiáltom: |
| Ídes hazám, mire jutál, csak azt sajnálom! |
| Nímet lesz mán a vezéred, |
|
|
