| Midőn a papirost az asztalra teszem, |
| Reszkető kezembe a tollat felveszem. |
| Istenem, adj erőt legyöngült karomnak, |
| Hadd írjak levelet kedves galambomnak! |
| Írom levelemet egy szép kisleánynak, |
| Ki tőlem messze van, egy szép virágszálnak. |
| Ki is van fizetve bélyegje, pecsétje, |
| Adják tisztelettel a saját kezébe! |
| Küldöm levelemet s igaz szerelmemet, |
| Minden betűiben dobogó szívemet. |
| Ó, kedves angyalom, mit is kezdjek írni? |
| Hogyha rád gondolok, kezd a szívem sírni, |
| Hogy miért is vagyok tőled ilyen messze, |
| Miért nem nézhetek szép kék szemeidbe? |
| Elég nagy a világ, sok határ van benne, |
| De az én bánatom nem férne el benne. |
| Ki-kihajolok a kaszárnya ablakán, |
| Nézem a felhőket a falud irányán. |
| Mikor felém szállnak, mintha terád várnék. |
| Minden kis madártól, ha lehet, azt kérdem: |
| Az én kis angyalom szeret-e még engem? |
| Kedves kis angyalom, mindig azt üzenem: |
| Hej, de nagyon nehéz az igaz szerelem! |
| Fogadd el, kedvesem, kezemnek írását, |
| Hallgasd meg szívemnek érted dobogását, |
| Mert a nagyvilágon nincsen olyan leány, |
| Kiért én megvetném szerető szívedet. |
| Csak az nehéz nekem, kedves kis angyalom, |
| Nem mehetek hozzád, mikor én akarom. |
| Bárcsak szárnyam volna, mint a gerlicének, |
| Elrepülnék hozzád, többször megnéznélek, |
| És elpanaszolnám minden bánatimat, |
| Aki nyomja szívem, angyalom, utánad.658 |
|
|
