| Midőn ezen tollat veszem a kezembe, |
| Kedves kis angyalom, te vagy az eszembe. |
| Mert tehozzád küldöm e pár sor írásom, |
| Mely jó egészségben találjon, kívánom. |
| Egyetlen virágom, szívem majd megreped, |
| Mikor eszembe jut forró szereteted. |
| Nem is felejtlek el, míg e földön élek, |
| És amíg testemből ki nem megy a lélek. |
| Most olyan vagyok, mint ősszel a falevél, |
| Mely elvál a fától, ha fújja hideg szél. |
| Most olyan vagyok, mint a gerlicemadár, |
| Aki a párjától messze, messzire száll. |
| Keresi hű párját, sehol sem találja, |
| Mert a kalitkába bele vagyon zárva. |
| Kedves angyalom, tán rózsafán termettél, |
| Piros pünkösd napján hajnalban születtél? |
| Ha közelebb volna orcád szép virága, |
| Bús szívemre tűzném égő bokrétának. |
| Kedves kis angyalom, gyönyörű virágom, |
| Rajtad kívül nem kell senki e világon, |
| Mert téged, kedvesem, nem tudlak feledni, |
| Míg a sötét sírom el nem fog temetni. |
| Utolsó utamon akik kürülálltok, |
| Az Isten áldása szálljon tireátok. |
| Szeretett testvérim, szívemből kívánom, |
| A jóságotokért az Isten megáldjon! |
| Tehozzád fordulok, drága kis galambom, |
| Egyetlen szerelmem, el kell már indulnom. |
| Tedd jól emlékedbe az én bús szívemet, |
| Mert egy gyilkos golyó eltalál engemet. |
| Ott lesz sok ifjúnak utolsó órája, |
| Hazájától távol gyászos kimúlása. |
| Nyújtsd felém, galambom, hófehér kezedet, |
| Hadd véssem szívembe a te szép nevedet! |
| Az kísér, bátorít mindenütt engemet. |
| Az Isten áldása legyen hát teveled!657 |
|
|
