| Vajon mit írjak babámnak, |
| Az én kincsöm, bábikámnak? |
| Kezem röszket, nem írhatok; |
| Szömöm könnyes, nem láthatok. |
|
| Bárcsak mögszünne sírásom, |
| Két szömöm-könnyhullajtásom! |
| Vagy azt adhatnám tudtára: |
| Újfönt estem nagy rabságra. |
|
| Jaj, de mit ér, ha írok is, |
| Úgy sincs, akire bízhatnám, |
| Hogy kezibe szolgálhatnám! |
|
| Mert most ritka az igaz szív, |
|
| Röpülj hát hozzám, kis fecském, |
| Vödd szárnyadra levelecském! |
| Röpülj vele ráró1030 módra; |
|
| Ha kérdi, hogy hunnan gyüttél, |
| Vagy hogy ki póstája löttél? |
| Mondjad, hogy egy szögény rabé: |
|
| Hogyha majd válasszát adja, |
| Szállj sebösen rostélyomra, |
| Avagy vigasztalj engömet: |
|
|
