| Vidd el, madár, vidd el, levelemet vidd el |
| A tengeren is túl egynéhány mérfölddel! |
| Ott találod rózsám keserű bánatban, |
| Mindjár megesmered szíve búsultában. |
| Koppants az ablakán, levelemet tedd le, |
| Vaj pedig akaszd fel az ablakkeresztre! |
| Ha kérdi, hogy vagyok? Mondjad, hogy rab vagyok: |
| Karcsú derekamon rabszíjat hordozok. |
| Rab vagyok, rab vagyok, szabadulást várok; |
| Keserves fogságból utána sohajtok. |
| Ha kérdi, menyek-e? Mondd meg, hogy elmennék, |
| Csak ez a vasajtó mán egyszer megnyílnék! |
| Ha el nem mehetek tavasz kezdetére, |
| Talám csak elmenyek fecske jövetére. |
| S ha akkor sem menyek, rózsa nyílására; |
| Vaj, istenem, talám koporsó zártára!1052 |
|
|
