| Ember, emléközzél végedről |
|
| Miért élsz olyan nagy kevélségbe, |
| Pompaságba és döllyeségbe? |
|
| Mind Istent s mind embert utálván |
| Előmenvén nagy bátorságban? |
|
| Mindent gyalázsz és szidalmazod, |
| Minden háborúra adsz okot. |
|
| Mert te minden embert meggugolsz |
| Noha majd s ezennel leomolsz. |
|
| Mert kevés múlva meg kell halnod |
| S a férgökkel leszen lakásod. |
|
| Por vagy és hertelen elmúló, |
| Csak árnyék és füst, mely nem álló. |
|
| Felneveködél mint egy virág |
| És hamar léssz, mint egy asszú ág. |
|
| Lassan-lassan elorozkodol |
| És hamar minden időd elfoly. |
|
| A te napid megszámláltattak |
| Határid is rendelve vadnak |
|
| Uradtól és bölcs Istenedtől. |
| Azért ebbe egyebet ne völj. |
|
| Színetlen elkullag a halál, |
| Megöl mindent, valakit talál, |
|
| Mind az gazdagot s mind a szegényt, |
| Nem kímíl sem nagyot, sem kicsént. |
|
| Mindegy néki a szegény koldus |
| A kegyetlen és hatalmas dús. |
|
| És ezért meggondold, te ember, |
| És teljes életedben légy jámbor. |
|
| És végedről elmélködjél mind |
| Így eltávoztatod a sok bűnt. |
|
| S életet igaz hitbe végöz: |
|
| És mennyországba örökké él. |
|
|
