28. fabula

A hollóról és a pávákról

Egy holló kevélségbe esék és megkezdé az ő nemzetségét megutálni. És nagy sok pávatollut gyűtögete és azokat magára ragasztá és azokkal magát megékösíté. És midőn szépen felcifrálta volna magát, megutálván és elhagyván nemzetségét, a pávák közübe méne. És midőn közöttek járna, azokat is meg kezde gugolni. Eszekbe vévén a pávák, hogy ez holló volna és nem páva, és hogy az ő tollokból ékösítötte volna magát, mindnyájan reája rohanának és lehúzák tollokat róla. Sőt az önnen tollait is kitépék és annyéra vágák őtet orrokkal és megvakarák körmekkel, hogy merő vér lőn. Ekképpen véresen az ő nemzetségéhöz kezde ballagni. De látván őtet a több hollók megutálák őtet, miért hogy azelőtt elhatta vala őket és nagyobb dücsőséget keresni akara magának. És ekképpen két közbe mezítelen marada.

ÉRTELME

E fabula erre tanyít, hogy ki-ki mind az ő hivatalában megmaradjon és megelégedjék az Istentől és a természettől vött ajándékokkal. Elég szép, ékes és nemes vagy, ha avval megelégöszel és jól élsz, amit az Isten adott és müvel a természet megékösített. Tovább ne nyúlj se hamissággal, se törvénytelenséggel, se erőszakkal. És hagyd el a kevélységet. Csendességben és alázatosságban maradj a te hivatalodban. Ne told magadat elő. Meglát és megismér az Isten. Ha őnéki tetszik és tenéked jódra leszen, megtalál, és ő előviszi dolgodat.




Hátra Kezdőlap Előre