56. fabula

Egy emberről és oroszlánról

Egy ember és egy oroszlán veteködnek vala egymással az erő felől, melyik volna erősb a másiknál. Az ember azt mondja vala: Erősb vagyok náladnál. Az oroszlán viszontak, én vagyok erősb. És midőn egybe nem férnének, bizonságra hagyák a dolgot mindkét felé. Az ember elvivé az oroszlánt egy temető helyre és egy koporsón mutata néki egy képet, holott egy ember ül vala egy oroszlánon és hátravonta vala az oroszlánnak a nyakát és kétfelé szaggatta vala a száját. És monda az ember: Ihol, látod-é, hogy az ember erősb az oroszlánnál. Látod-é, mint ül a hátán, és mint bánik véle? Felele az oroszlán és monda: Semmi ez. A képíró jegyzötte és faragta oly formán. Ha én tudnék képet írni, nem úgy írnám, hanem hogy az oroszlán ülne az emberen és azt megszaggatná. Semmi a te bizonságod. De jere énvelem a hárzsáló piacra, és nem képpel, hanem téteménnyel és ugyan valóban megmutatom, hogy én erősb vagyok náladnál. És midőn a hárzsáló piacra mentenek volna és egybe mentenek volna az oroszlánnal, az oroszlán megütte az egyik lábával az embernek az inát és ottan hátra esék, és reája szekkelvén az oroszlán, minden tötemét eltördelé: és ekképpen téteménnyel, nemcsak beszéddel megmutatá, hogy ő erősb volna.

ÉRTELME

E fabula azt jelenti, mely igen heába való legyen a kérködség a cseleködet nélkül. Mert ez a gyarló embereknek, kikben semmi erő és tehetség nincsen, az ő természetek, hogy sokat tudnak csácsogni és kérködni. Mert ha egyníhány dió vagyon a zsákban, nagyobban zerögnek, ha felvészed a zsákot, hogynem mintha teli volna. Ezért mondották a régiek: Ignorantia audaciam gingnit ac temeritatem: at scientia cunctationem. A tudatlanok, miért hogy a dolognak súlyasságos voltát nem értik, igen merészek, készek mindenre, igen bíznak erejekben, és megrakják a süveget daru és strucctollakkal: de ha reá kelnek, ottan megijednek és a nyereg alá dugják őket; és akkoron megmutatja a félsz, hogy az előbbeli felkérködés csak beszéd volt minden erő és tehetség nélkül. Efféléknek szűve szájokban vagyon; de az embernek, aki ugyan ember, mellyében vagyon. Minek okáért nem minden apró fenyegötéstől lankad meg az ina etc.




Hátra Kezdőlap Előre