57. fabula

A bolháról és tevéről

Egy balha eluná magát egyhelyen és monda. Rossz dolog csak egy helyen lakni; bizony én is idegen földre megyek és országokat akarok látni. Látá kedig, hogy az áros emberek a tevékről egy gazdánál leraknák marhájokat, hogy ott nyugodnának és reggel ismeg útokra mennének. Elméne ezokáért a balha és a szőres farmentringbe bújék és ott hallgata. Mikoron kedig más országba jöttenek volna a letételnek helyére, kibújék a balha a farmentringból és leszekkelék a földre és monda a tevének: Ím leszekkelem, hogy tovább ne nehezítselek meg. Mert eddig is nagy terhedre voltam tenéked. Mosologni kezde a teve és monda: Aminthogy annak előtte nem terhöltél engemet, azonképpen mostan is nem könnyebbítöttél. Egy énnékem, ha farkam alatt lész, akar nem, te marcana féreg.

ÉRTELME

A bölcs e fabulával csípi a perenteleket, és ama az apró nyálas embereket, kik hányják-vetik magokat és magokat az öreg és eszes emberek közübe elegyítik, mintha ők is valamit tehetnének: és gyakorta meg is bosszontják a bölcs embereket, mintha önékik is a Salamon tökét a fejekhez ütötték volna, maga csak az alfelekhöz (tisztességgel mondva) ütötték azt. Ennek okáért noha az öreg emberek ellene gyakorta támadnak és versengnek vélek: azért ugyancsak perentelek és nyálas gombák; és miképpen, noha igen veszeködnek, senkinek semmit nem használnak, azonképpen senkinek nem árthatnak. Így lőn a nagy embernek, Philippus Melanthonnak dolga: mihelyt az igazságot megismeré és elálla a kenyeres bálvány mellől: ottan nagy sok nyálas perentel támada ellene, kik ellene írának, mint Tódt Mátyás, Heshusius, az Éber Pál, a wittenbergi pispek etc. De mit használának véle? Mint a bolha, mely meg akará terhelni a tevét. Efféle perentelek ez okáért az ő nyálasságokkal mind a farmetrinkbe és a tevének farka alá valók.




Hátra Kezdőlap Előre