62. fabula

Egy gyermekdid vadkanról, a disznókról és bárányokról

Egy gyermekdid vadkan lakék egy disznócsordában és az eluná magát köztek. Mert azt gondolá, hogy ő nagyobb tisztességre volna méltó, hogynem mint a több disznók. De minekelőtte elmenne közülek, még egy dolgot akara késérteni. Igen megharagudtnak tetteti vala magát és tajtékot túra és alá-fel menvén a disznók közett, kétfelé vág vala fogaival erősen, gondolván: bizony ezek látják haragodat és tartanak tőled, és nagyobban becsülnek ennek utána és végre úgy uralnak, mint fejedelmeket. De a disznók nem gondolának véle, és semmit nem tartnak vala tőle, hanem ugyanazonban marada az ő dolga. Ennek okáért megbúsula a vadkan és elhagyá a disznókat, és méne egy falka bárányok közibe. Ott is szinte azt kezdé művelni, mint a disznók közett. Igen megharagudtnak tetteti vala magát, tajtékot túr vala és kétfelé vág vala fogaival. Látván azt a bárányok, igen kezdének félni tőle és kétfelé futni. Monda őmagában a vadkan: Bezzeg jó helyre találtam ide: ezek félnek tőlem, és nagy tisztességben kezdnek tartani: itt ugyan herceg gyanánt élsz. Midőn ez okáért egyníhány napig eképpen cseleködnék és alá-fel morálna, eljöve egy nagy farkas. Mihelyt azt a bárányok megláták, mindnyájan elfutamának csoportonként, ki amoda, ki imide és a gyermekdid vadkan marada csak egyedül. A farkas felkapá a vadkant, és a szájában igen kezdé vinni. Talála vele egy disznó-csordára. Látván azt a vadkan, megismeré a disznókat, hogy azok volnának, kik közett azelőtt lakott volna, és kiáltani és könyörgeni kezde, hogy ne hadnák őtet, hanem megszabadítanák a farkastól. Egybefutának a disznók és egyszersmind a farkasra rohannának és szorítani kezdék a farkast. Ottan megijede és elejté a vadkant szájából, de véresen és sebesen. És nehezen felálla a vadkan a disznók közett és nagyon megköszené nékik a megszabadítást, mondván: Bezzeg az éh lator farkas igen megnyomorított, bezzeg immár megészen vala, ha tü nem lésztek vala. Bolondság éntőlem, hogy elhattam volt kevélységemből a tü társoságtokat. Lám tisztességet és dücsőséget akartam keresni idegeneknél, és kevés híja, hogy oda nem vesztém nyakamat, mert senki nem támada közülek mellém, hanem előbb látván nálamnál a lator farkast, mindjárást elrándulának. Azért mostan jobbnak ismerem, hogy valaki nyugodalomban bátorsággal megmaradjon az övéinél kevés dücsőséggel, hogynem mint félelemmel nagy dücsőségben az idegeneknél.

ÉRTELME

A vadkan őmaga adja e fabulának az értelmét, tudniillik, hogy az ember veszteg maradjon az ő hivataljában, és tűrjen az övéivel, és tisztesség kévánásból ne adja magát az idegenekhöz. Mert nyilván kárára lészen. Megelégedjék az Istentől adott és elrendelt tisztességgel és ne kévánjon birodalmat barátin és atyafiain, mert csakhamar történik, hogy kelletik a barátság. Istentől várd. Ő tudja, mirevaló lész jó. Ne hágj tönnen kévánságodból a felső garádicsra: együld aláesel onnég és megtörik az orrod. Mert mihelt kívánni kezded: ottan nem méltó vagy reá.




Hátra Kezdőlap Előre