HONNAN JÖTTÜNK - MIK VAGYUNK - HOVÁ KERÜLÜNK

Magdalena HODONYI-ICKLER

	„Határtalan energiádba helyezem lelkem. Uram!”    Az évezredek áramlataiban, a végtelen különböző elképzelésekkel formálódott gondolatokkal, amelyeknek semmi köze a fejlődéshez, igyekeztünk nemcsak erre a három kérdésre, hanem minden olyan dologra választ találni, ami eddig túlnőtte értelmünk határát. Sajnos eddig eredménytelenül. Pedig már a legkorábban élő ember is megérezte, hogy létezik valami, ami láthatatlan és tapinthatatlan, aminek minden ki van szolgáltatva. Mégis éppen olyan valóságos, mint minden anyagi forma, ami látható és tapintható. A különböző vallások is azért alakultak ki, mert ezen láthatatlan valóságokra keresik a választ még ma is, mert túllépi a tudomány és a fantázia legmerészebb határát. Annak ellenére, hogy már messze túlhaladtuk a valamikori fejlődési nívót, még mindig nem találunk ezekre az anyagtalan felfoghatatlanságra, aminek minden ki van szolgáltatva választ. Ezért arra sem, hogy - HONNAN JÖTTÜNK - mert az, hogy mik vagyunk és hová kerülünk, úgy néz ki másodlagos dologgá vált. Pedig a MINDEN megvalósulásán kívül egyedül az ember tetteire helyeződött a hangsúly. Ettől függ, hová kerül lelkünk, az az energiaszikra a halál után, ami az élet idején tabu a számunkra. Nagyon drukkolok, hogy megérhessem azt a technikai készüléket, amelyik majd a lelket fogja érzékelhetővé tenni, mivel nagyon sok ember még ma sem hiszi el, hogy van lelke.    A Középkorban azokat a Gondolkodókat, akik a fejlődésre és a tudományok fontosságára akarták felhívni a figyelmet, a legrettenetesebb módon némították el, akár Giordano Brunót is. Pedig azon mártíroknak köszönhető, ami napjainkban megvalósult. Annak ellenére is, hogy nemcsak életükkel fizettek tudományos kutatásaikért, hanem kinevették, megszégyenítették őket. Micsoda paradox. Ha ma élnének, Nobel Díjban részesülnének. Az inkvizíció tűzzel, vassal meg akarta akadályozni a fejlődést, amit nem lehet. Akár az idő menetét sem. Később talán az is lehetséges lesz. Éspedig úgy, ahogyan már az előszóban is írtam, meg kell változtatni az anyagi forma létezésének idejét.  Ez  kivétel  nélkül  minden  anyagi  formára  vonatkozik.  Mert, ha a testünk, ez az		anyagi bőrtok, képes ötszáz évig létezni, akkor a kiszabott idő, ami eddig rá érvényes volt, megváltozik. Ez vonatkozik azonban az összes anyagi formára. Ezen kívül, ha nem a Föld Nap körüli pályájához igazodunk, hanem egy másik folyamathoz, ezzel is egy teljesen másmilyen időrendszer valósul meg. Ezért hangoztatom összes könyveimben, hogy az Idő nem más, mint az anyag létezése. Egy azonban bizonyos, az Időt nem lehet megsemmisíteni, mert ameddig Univerzumunk fennáll, a benne lévő összes mindennel, addig az Idő is létezik. Ha viszont nincsen anyagi forma, Idő sincsen. De akkor az inkvizíció félt, ha a tudományok felkeverik azt az iszapos sűrű idejemúltságot, amibe a felvilágosultságot akarták belegyömöszölni, az abból elő fog bukkanni, és a nehezen elért irányítás ki fog csúszni a hatalmukból. Ami be is következett. Úgy gondolták, ha a félelem és a dohos tudatlanság irányítja az emberi értelmet, a fejlődést vissza tudják szorítani. Mi már tudjuk, hogy nem lehetséges, hiszen az értelem már a legkorábbi embriói formában nyitott az új befogadására. Ezért változott meg generációról generációra minden. A gyors változások ellenére, sajnos még mindig a kezdet kezdeténél tartunk. Azt sem tudjuk bizonyítani, csak különböző teóriákat állítunk fel arról, hogyan keletkezett Világegyetemünk, miben rejlett a lét csírája, és a TEREMTŐ miért és hogyan valósította meg Istent és a Sátánt. A jót és a rosszat! Ezen kívül, hogy hová kerül lelkünk a halál után. Vagyis honnan jöttünk, mik vagyunk, és hová kerülünk. Pedig ez a kulcsa az összes titoknak. De mielőtt belemélyednénk az első kérdésbe, honnan jöttünk, előtte tudni kell azt is, hogy ISTEN soha nem kéri azt, hogy Őérte egyik ember gyilkolja a másikat. Még tetteinkhez sincsen semmi köze. Az ember mindent a saját akarata által tesz. Mert amit kigondol és megvalósít, azzal válik a saját bírájává. Tehát az sincs úgy, hogy Isten válassza külön a jókat a rosszaktól. Az ember élete idején ezt saját maga végzi el, tettei irányával. De, mivel minden Univerzumon túlit, sőt az Űrben létező teljesen másmilyen dimenziójú dolgokat, még mindig földi értelmű természettudományi törvényeink közé akarjuk beleskatulyázni, ezért nem értjük. Akár azt sem, hogy ki és mi a TEREMTŐ, Isten, a Sátán. A Föld összes népe ezért botladozik még mindig a múltak árnyéka, és a jövő fényei között, és különböző vallásháborúkkal irtja magát, mert   nem   a   tudományok  irányából  keresik  a  választ.  Nagyon  sok  ember  ezért
	6		7

«első            ‹előző            6-7   8-9   10-11   12-13   14-15   16-17            következő›            utolsó»