|
Sorsom
Ki nem mondott igazságok
tombolnak bennem,
feszülő gondolatoktól
pattan szét a lelkem.
Szerepet játszó grimaszaim
messze vitorláztak
a hazugság óceánján,
s én itt maradtam
az elzárt
szabadságtól
messzire űzve,
a bizonyosság szigete előtt
meglékelve,
elsüllyedve,
árván! |