Üvegfalak között

Hiába látlak titeket emberek,
hiába nyújtom felétek karomat,
átlátszó üvegfalakba ütközöm,
s átkozom mostani sorsomat.

Kezem e falra tapad,
nem hallom hangotokat,
mert a közöny üvegfala
elnyeli szavainkat.

Csak látok, de nem tudok
értetek semmit sem tenni,
hiába ömlik be a napsugár,
nincs meleg, semmi,
rab vagyok a kor börtönében,
a közöny üvegfala körbezár,

mikor lesz mindennek vége már...