Lázálmaim

Egy tűzzé vált gondolat
kiéget belőlem minden szeretetet.
A vallásom már nem az ember,
hanem az őrült, elérhetetlen győzelem.

Saját birodalmam bennem, értem
és ellenem harcol.
A szörnyű lángolás céltalansága
ökölcsapásként éri el fejetlen álmaimat.

Gondolatprésben összelapul a tettvágy,
frakkba öltözött a gyűlölet,
mosolyba az undor és az utálat.

...lelőtt galamb zuhan lefelé...

Megdermed a szívben a vér,
kölcsönvett koporsó az élet.

A túlélés extázisa elpárolog,
az élettől már csak a halál olcsóbb.

Kicsinyes kompromisszumokkal
csaljuk az időt,
s az aranyfüsttel bevont szép szavak,
mint nyári pillangók,
a végtelenbe szállnak,
és újra bebábozódnak....

Elfelejtettük, hogy
valamikor emberek voltunk.
Már nincsenek érveink,
öklünk keménységének
semmi sem szab határt...

...Az életem miatt
már régen senki vagyok,
de szabadon száll a szellemem.

Az időtlenség végtelen...
... az Igazság, sajnos,
halott és névtelen...