Fekete hangulat

Holt-tenger,
fekete december...
Tétován száll a lélek,
s úgy érzem, már nem is élek...
Lelkemben guruló rögök,
ne várj tőlem mosolyt,
csak megyek előre,
de vissza soha nem jövök.

Birkózom a sokkal,
sok lelki mocsokkal.

Félek!

Hazámban bűn és átok...
Szeretni szeretnék,
derűsen nézni reátok.
De döngenek
gyilkos pillanatok,
s nem hull a béke hava,
csak bűn, hazugság, átok,
s az ordító szemét szava...

Kellene béke,
barátság, mosoly,
mely hajdan sokat ért,
de csak gyűlölet van,
s harc a hatalomért.

Eltűnt a szeretet,
haldoklik a barátság,
ellenségek között
kimúlt a jóság.

Az összetört tűkörben
erkölcsi kötőféken
vezetett szellemi vakok
nem ismerik fel a holnapot.

Nincs barát,
egymás torkát harapnák át.
Sötét a szellemi éj,
fénysugár semmi, semmi,
nagyon nagy a veszély,
nem jó ma magyarnak lenni!

De azért várom a holnapot.
Egyszer majd elfelejtjük a tegnapot,
kinyílik az ész, az értelem virága,
és béke köszönt majd Magyarországra.