Élet és halál

Nem múlik el, hiába várom,
visszasírom az ifjúságom,
azért, mert könnyű volt, nem nehéz,
s ezt nem fogja fel a mai ész.

Úgy éltünk, mint a madár,
szabadon, akár a szél jár.
Bennünk volt minden, ami szép,
nem törte szét a számítógép.
Nem kísértett a narkó meg soha,
nem reszketett értünk egy édesanya.
Vidámak voltunk és erősek,
s hittük, hogy egyszer szép lesz az élet.

Jó volt még akkor magyarnak lenni,
mert ezért nem bántott soha senki.
Nem mondták akkor az öregek,
hogy nevelnek helyettünk inkább ölebet.

Nem a ma voltunk, hanem a holnap,
és mi lett belőlünk mára? A tegnap.
Jött utánunk egy új nemzedék,
és azt mondta, hogy belőlünk elég!
Elmegyünk végre, valahára,
és elfelejtenek nemsokára.
Drága volt életünk, de drágább a halál,
amikor szívünk majd örökre megáll.

Az életre már nem várunk, de a halálra igen,
és imádkozunk, hogy nagyon könnyű legyen.
Tudjuk, a halálban rejlik az élet,
mert minden újra és mindig újraéled.

Őrizzétek féltőn ezt az életet,
mert mi már búcsúzunk: Isten véletek!