Kor és idő

Öreg vagyok szeretőnek,
Barátnak meg fiatal,
Nem is tudom mi lehet ez,
Kudarc-e, vagy diadal.

Mert, ha egyszer öreg vagyok,
Elmegyek a fenébe,
Nem darabol szét a bánat,
Megmaradok egészbe’.

Ami pedig belül marad,
Az legyen az én titkom,
Életemben ez az egyik
Megmaradó vagyonom.

Mint a szélvész, úgy zúgott el
A hetven év felettem,
Tanítottam mindenkit én,
De magam nem neveltem.

Így maradtam neveletlen,
Mint egy pajkos kisgyerek,
Aki jót és rosszat is tesz,
És többet sír, mint nevet.

Ennyi telt a hetven évből,
Búcsút intni készülök,
Testben régen, s lélekben is
Mára már megvénülök.

Egy darabig emlék leszek,
Aztán elfelejtenek:
Volt egy ember, ki szeretett,
Titeket jóemberek!