Újkori Odüsszeusz

Én, a ma Odüsszeusza,
hatvanhét éve bolyongok
életem tengerén.
Valahol az égben
vár Pénelopé,
és hozzá igyekszem én.

Viharokon, szirteken,
bátran gázoltam át,
otthagyva Tróját,
később Kirkét
és Nauszikát.

Szirének helyett
öleltem árbocot,
úsztam a szerencse
és a szerencsétlenség tengerén,
hosszú évek teltek el, amíg
hazaérkeztem én.

Koldusként tértem házamba,
de átsuhant nyílvesszőm
tizenkét fejsze fokán,
és akkor visszafogadott,
magához ölelt
Ithaka hazám.

A senkiházik
mocskos bűneikbe fúlnak,
s boldogan egyesülök
az én Pénelopémmal,
örök istenhozzádot
intve a szörnyű múltnak.