Plátói szerelmeim

Jöttek álmomban, akár a szellemek,
Mosolyuk igéző volt és csupa tűz,
Éreztem, még a lelkem is megremeg,
Hozzájuk szerelmes gondolat űz.

Ölelni őket soha nem akartam,
Örökké csupán imádni volt jogom,
Szerelmet őtőlük hiába vártam,
Szívük se lehetett a vagyonom.

Morzsányi szerelmekért könyörögtem,
S nem kaptam sohasem egész kenyeret,
Mostoha testvéreket örököltem,
Szerelmük soha nem dédelgetett.

Plátói szerelmeim most is élnek,
Mosolyuk jelölné nekem az utat,
De elhagytam őket, mert rám se néztek,
És szívem az végre újra szabad.