Piócák

Mosdatlan lelkiismeretű
embernek hitt pojácák
csimpaszkodnak reánk,
akár a piócák.

Ragyog szemükben
a virtuális jóság,
sorba állnak ott, ahol
a világnézetet osztják.

Törpék előtt mélyre hajolnak,
már kóstolás előtt sózzák a levest,
kaméleonként élik meg a múltat,
ló elé fogják a szekeret.

Kenőpénztől zsíros a zsebük,
kifordítható a köpönyegük,
azt ordítják,
mindegy, hogy ki, csak takarodjon,
mert a másik többet fizet.
Közben lábujjhegyen elsomfordál
a becsület.

Hazámnak gyönyörű ege van,
mérhetetlenül magas és kék,
kár, hogy a földjében oly sok a féreg,
és hegyekben áll a szemét.