versek - korunk

Ma

Báránnyá festett hiénák
kószálnak körülötted,
hinnéd, hogy kutyák,
és majd nyalják a kezed,
pedig csak arra várnak,
hogy hibázz,
s ha megbotlasz,
elharapják a
torkodat.

Lélekfalatokat
marcangolnak ki
lelkiismeretedből,
s, ha nem térdelsz
le közébük,
nem üvöltöd
falkájuk himnuszát
velük,
hiába suttogod
a tiszta kezek balladáját,
húsz perc alatt
téged is elégetnek
a hazugságok
krematóriumában.

S a hiénák kacagása,
koncon marakodása
érzelmi sivatagos országunkból
messzi földekre
elhallatszik.