|
Időfolyam
Az összeért percek
egymásba fonódott
órákká váltak.
Az órák
napokká sűrűsödtek.
Napokból kikeltek
hetek.
Hetekből
hónapok,
s végül
magányos évek
sorakoznak
a sötét
jövő előtt,
megmártózva
a várakozás
kék tengerében.
Az ingaóráról
lassan csepeg
lefelé az idő,
az emlékrétegekből,
mint buzgár
a gát másik oldalán,
úgy tör fel
újra és újra
a gondolat,
hogy lehetett
volna más,
lehetett
volna jobb,
de minden
mindennel
összefügg,
lehet ok,
és lehet okozat,
az élet
metamorfózisa
mindenre,
mindenkire
kihat. |