versek - Gondolkodó

Időfolyam

Az összeért percek
egymásba fonódott
órákká váltak.

Az órák
napokká sűrűsödtek.

Napokból kikeltek
hetek.

Hetekből
hónapok,
s végül

magányos évek
sorakoznak
a sötét
jövő előtt,

megmártózva
a várakozás
kék tengerében.

Az ingaóráról
lassan csepeg
lefelé az idő,

az emlékrétegekből,
mint buzgár
a gát másik oldalán,
úgy tör fel
újra és újra
a gondolat,

hogy lehetett
volna más,
lehetett
volna jobb,

de minden
mindennel
összefügg,
lehet ok,
és lehet okozat,

az élet
metamorfózisa
mindenre,
mindenkire
kihat.