Ajándékmondóka
Krisznek szeretettel

Kipp-kopp!
Ki kopog?

Libb-lobb!
Mi lobog?

Hírnök járt itt!
Mit hozott?

Lángot láttam,
lobogott!

El nem alvó,
Élet adó,
pici szívet
dobogtató,
Isten Lelkét
nekünk adó
szép ajándék,
'mit hozott!

2008. május 4.

[lap tetejére]

Angyalének

ha angyal lennék,
énekelnék neked

ha tündér lennék,
táncolnék veled

ha álom lennék,
csókolnám a szemed

ha napfény lennék,
hallgatnám a szíved

ha ember lennék,
megfognám a kezed

de nem vagyok sem ez, sem az,
csak röpke Képzelet,
mi néha könnyekre fakaszt
aztán minden megy tovább,
mert az Élet az Álomnál ostobább -
hunyd hát le angyalszép szemed,
hadd legyek örök álmod,
mit Istenhez repít a Képzelet.

[lap tetejére]

Te vagy a csend

Te vagy a csend
te vagy a társ
a magány elfut előled
a rossz jóra válik
s én mégis félek...
tőled?
nem!
akkor mitől?!
magamtól
mindentől...
ha csend vagy,
boríts be életem,
hogy ne halljam
a világot
ne halljam
magamat,
a szűnni nem akaró
szívdobogást...
meg tudod tenni?
csak egymásban lenni
csendben
mozdulatlanul
sokáig -
veled, velem
hogy elpihenjenek
a hangok
s közel jöjjön a végtelen...

Te vagy a csend

Te vagy a társ

Te vagy?...

2007. április 14.

[lap tetejére]

Kincsmondóka

Kincset küldtél, kincset kaptam,
A szívembe mind elraktam.

Bánatórán előveszem,
Örömnapon szeretgetem.

S hogyha álom lepi szemem,
A szívembe visszateszem. -

Egész éjjel velem jártál,
Hűs forrásra rátaláltál.

Néztük egymást víz tükrében,
Álomtündér szép szemében.

Reggel fele, napra kelve,
Madárdalra jól figyelve,
Előhozom drága kincsem,
Kinek párja sehol sincsen.

Imáimat vele kezdem,
Istenáldást rákövetem.

Velem lészen egész napon,
Soha-soha el nem hagyom. -

Kincset kaptam, bővölködöm,
Hatalmas az én örömöm!

Nincs határa, nincsen vége,
Vajha hozzád is elérne!

Rózsás arcod simogatná,
Egész kedvem néked adná. -

Vala kettő, lenne úgy egy.
Vándorszekér egy útra megy.

2008. december 16.

[lap tetejére]

23. zsoltár - Isten gondot visel rád
Kata zsoltára

Az Úr a te pásztorod,
nem szűkölködsz.
Füves legelőkön nyugtat téged,
és csendes vizekhez terelget téged.

Lelkedet megvidámítja,
az igazság ösvényein vezet téged
az ő nevéért.

Még ha a halál árnyékának völgyében
jársz is, nem félsz a gonosztól,
mert ő veled van.
Az ő vesszője és botja,
azok vigasztalnak téged.

Asztalt terít neked az ellenségeid előtt,
elárasztja fejed olajjal,
csordultig van a poharad.

Bizonyára jósága és kegyelme
követnek téged életed minden napján,
s az Úr házában lakozol örök időkig.

[lap tetejére]

Üdvözlégy, Katinka

Üdvözlégy, Katinka,
kegyelemmel teljes!
Az Úr van teveled.
Áldott vagy te az asszonyok között,
és áldott a te méhednek gyümölcse, Krisztián.
Asszonyunk, Katinka,
Krisztinek szent anyja,
imádkozzál érettünk
most és mindörökké!

Ámen

[lap tetejére]

Reggel

Ha eljön a reggel
és felszáll a pára
Reád köszön
a kelő nap legelső sugára.

[lap tetejére]

Gondolatszilánkok

fordulj felém,
hogy lássam arcodat,
és felelj:
ki vagy te? -
ember - is
lassan járnak a gondolataim
összekeverednek
egymásnak esnek,
mint a birkózók
erővel, akarattal, izzadt testtel
egymás arcába lihegik igazukat
az én arcomba lihegik igazukat:
"Hagyj minket, ostoba!
engedj szabadon,
mert, ha nem, megölünk!
Először egymást,
s aki állva marad,
az téged.
Elég volt belőled!
Elég volt a világból!
El akarunk menni -
de csak egy megy el
a győztes.
Megölünk!
Érzed?"
igen
ösztönös szemmozgás
automatikus érzékelés
lépések,
amelyeket a tudatalatti irányít -
ki vagy te?
csendesítsd le őket
ott, belül
mondd nekik,
hogy még nincs vége,
mert Te nem akarod!
nem akarod?
lehet
akarom hinni, hogy nem akarod!
ki vagy te?
felelj:
visszahozod a múló éveket?
ugye, nem
lehet?
éberen őrzöm az álmokat,
ami belőled maradt
nincs kép, csak képzelet
se hang
meleg
lehet?
a Hold most a Napom
fénye nem bánt
s benne azt is láthatom,
ami sose volt való
időt betöltő játék
veled
lehet?
nincs kép, csak képzelet,
és kőbe zárt remény,
hogy örök legyen,
s ne kopjon el,
ha már a Hold is aludni tér,
és kérdéseimre
csak a csend felel.

2008. április 21.

[lap tetejére]

V á l a s z v e r s e k

Milyen érdekes, hogy amikor Te fejezed be a napot, mi akkor kezdjük, s fordítva...... Olyan, mintha váltanánk egymást az álmok országában...... :) - gleam

Álomcsere

Amikor felébredek,
csokorba kötöm az álmaimat
és odaadom neked,
hogy vidd el az Álmok Országába,
ahol minden lehető,
s a földnek nincs határa -
vesd be velük az Álomföldeket,
hogy teremjenek mosolyt,
kacagást, öröméneket
legyen belőlük virágos mező,
madárdal, napsugár,
titkot rejtő röpke szellő -
s ha már felnőnek mind,
simogasd meg őket,
s kérdezd meg,
boldogok-e veled?
és meglásd,
amit felelnek,
megdobbantja szíved:
Ne menj el tőlünk
- mondják mind kedvesen -,
mert szeretünk!
Ne hagy itt minket,
mert nélküled nincsen életünk!
Énekelj nekünk álom éneket,
tárd ki karod felénk,
add nekünk szíved,
hogy ne féljünk
az éjszakától,
ha mégis elmész -
s ha menned is kell,
gyere vissza hamar!
ne légy soká távol,
mert szeretünk,
nélküled nincs életünk!
mert mi te vagyunk
s te a miénk -
szakítsd le szirmunk,
kösd csokorba szépen
s vidd el annak,
kivel álmot cseréltél,
ki egy más világban él -
ahol te is -
és mondd meg neki:
Az Álmok Királya üzeni,
hogy az álom egyszer
valósággá válik,
mert akik álmot cseréltek,
azoknál már nincs olyan,
hogy másik

csak mi

csak egy

csak örök

mint az álmaink.

[lap tetejére]

Naplemente utáni este
gleam naplemente-képére

amikor lement a nap,
eljössz az ablaktól,
behúzod a függönyt,
felgyújtod a villanyt,
megfőzöd a vacsorát
és leülünk az asztalhoz -
nem szólsz rá a gyerekekre,
akik boldogan mesélnek
mindenféléről,
s közben addig
nevetnek semmiségeken,
amíg te is elmosolyodsz -
lefektetjük őket,
elmosogatsz,
én eltörölgetek,
kicsit még ülünk az asztalnál,
hogy megállítsuk
a haladó időt,
majd eloltjuk a villanyt
és elmegyünk álmodni
a valóságot,
amely keveseknek
adatott meg itt a földön.

[lap tetejére]

Én is elvesztettem valakit - ha másképp is, de ugyan úgy örökre. - gleam

Meglásd

Meglásd...

az ablakon túl más világ van
s kinézel, ott fog ülni az asztalnál,
mint régen annyiszor
és könyököl
és rád néz,
mint régen annyiszor
és szól, ha most nem is hallod...
de hallod - mégis,
mert tudod, mit mond:
mindent,
amit még nem mondott el,
amit el kell mondania,
amíg itt vagy a földön
amit meg kell tudnod,
hogy majd megtaláld Őt
az ablakon túl - majd egyszer,
ha itt lesz az idő
és meghallod a hívást - a hívását!
mert akkor menned kell,
választanod a sok egyforma út közül
csak egyet,
amely hozzá vezet
nem lehet visszafordulni,
letérni,
kérdéseket feltenni, hogy merre?
semmit sem szabad, csak menni
felé
biztosan
határozottan
erővel
hittel
szerelemmel
s akkor megtalálod Őt
túl az ablakon...

ezért hallgasd most szavát
lásd a szemét,
a mosolyát,
mert azok az Út,
amin majd menned kell
halld a hangját,
hogy felismerd a hívás szavát
a sok szó
a sok ígéret
a zaj
a lárma
között
jegyezd meg a hangot,
írd fel szívedbe,
hogy örökre megmaradjon,
hogy ezután mindig halljad
éjjel és nappal
örömben és bánatban
álomban és valóságban...

s ha meghallgattad Őt
és mindent megtudtál,
mondd el gyermekednek,
ki Ő is - és te
mindent mondjál el neki,
mert tudnia kell,
hova mész,
kihez mész,
miért mész,
milyen úton mész,
hogy ne azt kérdezze: Miért?
hanem meghajtsa fejét,
amikor utadra bocsát:
"Menj, ha menned kell!
de ne maradj soká,
mert én is várni fogok rád
nemcsak Ő...
félek nélküled
az éj mindjárt közel
s te nem leszel itt velem...
ne maradj soká..."

az ablakon túl más világ van
s ha elindulsz felé
minden más lesz
egyszerű
szép
jó

az ablakon túl van Ő
s ott vagy te is
tudom
látom
érzem
s ott vagyok én is
és Ő is, akit szeretek
és itt el nem érhetek
mint ahogy te sem...

hallgassuk hát Őket
hogy tudjuk az Utat

majd...

egyszer...

[lap tetejére]

Ősz…

gleam írta:

…elmúlt pillanatok a nyárból
valami hiányzik a tájból
nem fáj…
mégis oly hidegek a reggelek…
és a csillagok másképp fénylenek…

gondolataim:

…mert álmosak,
és nagyokat pislognak
a hűvös éjszakákon,
amikor már
az ökörnyálak is alszanak
s ha letűnik
a bizonytalan éjjel,
a nap fakó fénye
tépett ruhájukat foltozza
késő melegével.

gleam válasza:

őszi estén csendes a táj
valami elmúlt a nyárból
s mikor felnézek az égre,
sötétebbnek látom….

gondolataim:

…mert az ősz megágyazott,
hogy ha jön a Tél Király
és elhozza az első fagyot,
fejét álomra hajtsa,
s amikor a fehéren suhanó szél
aranyló haját simogatja,
higgye, hogy hozzá
a dús kalászt érlelő nyár
és tarka rét beszél.

[lap tetejére]

Isten könnyei
gleam Színek című elbeszélésének folytatása
(gleam elbeszéléséhez kattintsunk a fenti linkre)

- Lassan hajnalodik… - mosolyodott el a Fehér virág - az első csillogó harmatcsepp rajtunk fog megpihenni…

S amikor az álmából ébredő nap rájuk nevetett, a Fehér virág megkérdezte a társát:

- Tudtad te azt, hogy a harmatcseppek mind Isten könnyei?

- Nem - felelte a Kék virág. - De miért sír minden reggel Isten? Miért bánatos? Talán rosszak vagyunk? Vagy rosszak a gondolataink? Igaz, néha nagyon nehéz jónak lenni, pedig annyira akarom!

- Dehogy bánatában sír Isten! - kacagott a Fehér virág. - Isten boldogságában sír, mert amikor letekint a földre, a mezőkre, a az ébredező, álmos szemű bogarakra, a virágok tarkaságára, az erdők fenséges csendjére, s az égbenyúló sziklacsúcsokra, újra és újra olyan boldogság önti el a szívét, hogy sírnia kell. Amikor ránk néz, vagy a szomszédainkra, a pipacsra és az aranysárga kutyatejre, az Úr is elérzékenyül, mert nap mint nap látja, hogy milyen csodálatos dolgokat teremtett.

- Akkor engem is szeret, ugye? - kérdezte félénken a Kék virág. - Akár mit gondolok magamról, Ő mindenképpen szeret? Ugye? Mondd, hogy szeret!

- Hát persze, hogy szeret! - felelte a Fehér virág komolyan. - Téged ugyan úgy szeret, mint minden más teremtményét. Isten nem személyválogató, tudja a legtitkosabb gondolatainkat is, és éppen ezért szeret! A gondolatainkból kiolvassa a jót, a jóra törekvést, a nemes szándékot. De látja a kétségeinket, a félelmeinket is. És amikor a sötét fele megy a lelkünk, leszáll közénk, beleköltözik valakibe, aki azután megvigasztal, átsegít a nehézségeinken. Mint én vigasztaltalak, segítettelek nemrég. Bennem Isten szólt hozzád, s ugye, hogy eltávozott minden kétség belőled? Ugye érezted, ahogy a szavai simogatnak?

- Igen... - A Kék virág elgondolkodott a hallottakon, néha bólintott egyet, mintha jóváhagyná magában a Fehér virág szavait. Azután felvetette a fejét, elmosolyodott, leveleivel átölelte a Fehér virágot és arcát annak arcához szorította.

- Igen! Igazad van! Minden így történt! - mondta boldogan. - Most már értem és érzem én is! És tudom, hogy legközelebb belém költözik majd Isten, hogy vigasztalni tudjam, aki erre rászorul. Milyen jó ez! - S határtalan örömében megcsókolta a Fehér virágot, és azután még sokáig virultak ott a mezőn, egymást átölelve.

Azon a reggelen a szokottnál nagyobb harmatcseppek hulltak az égből, és tovább ékesítették a mező virágait.