|
megváltoztassa. Legszívesebben minden alkalommal beleavatkoznának, hogy annak a csillogó, villogó energiai Erőnek megkönnyítsék az Ősforrásba hatolást. Mégsem tehetik. Így, csak figyelmük teljes odaadásával kísérhetik, ahogyan mind ez végbe megy. Sőt, azt is, hogy utána együttesen, óriási buborékokat hányva, hogyan törik keresztül a Birodalom határát. A Teremtő akaratából azért csak a birodalom határán túl mehet végbe minden teremtési folyamat, mert csak a Fehér Korongokkal valósítható meg, és a Fehér Korongok nem törhetnek bele, a teremtői szférákba. Amikor ez a mindent felülmúló akció lezajlik, és újra minden elcsendesül, az Árnyfénylények a még nyitott energiafal átjáróján az összes Bugyrot magába foglaló dimenzióban kötnek ki. Annak ellenére is, hogy már előre rettegnek a Fekete Lyukak energiáinak erősségétől, amibe majd bele kell hatolniuk. Mégis meg kell tenniük, mert, az azokban lévő tartalmakat kell onnan Bugyraikba irányítani. Közben egyik sem csöppenhet melléje. Ilyenkor félő az is, hogy a tartalmakkal együtt az Árnyfénylények is, az egyik Bugyorban kötnek ki. Ez azonban soha nem történik meg, mivel a TEREMTŐ minden ilyen akció előtt, a legerősebb védőenergiákkal burkolja be kedvenceit. Így, a Fekete Lyukak, amikor beléjük hatolnak nem tehetnek kárt bennük. Még akkor sem, ha megpróbálják. Amikor mindnyájan átértek, az Ősforráson túlra, az összes Bugyrot magába foglaló dimenzióba, a Fekete Lyukak még nem érkeztek meg. Várakozás közben egyszerre minden, vibrálni, hullámzani kezdett, ami után végig söpört egy olyan határtalan erősségű energiahullám, hogy az Árnyfénylényeket majdnem az üres Bugyrokba röpítette bele. Majd feltárult a dimenziót védő fal egyik nyílása, hogy azon keresztül tülekedve, robbanjon be, a végtelen mennyiségű Fekete Lyuk. Mivel az |
|
Árnyfénylényekben nem tehettek kárt, így amikor a Bugyrok elé sorolódtak, hogy felnyíljanak, azok könnyedén suhantak beléjük. Majd amikor a Fekete Lyukakból kezdték kiüríteni a tartalmakat, újra elfogta őket az a mindent lenyűgöző boldog érzés, amikor a lelkek csíráihoz értek. Azért, mert nemcsak vakító, sziporkázó tüzű fényt szórva, (nem földi fényre értendő) kristályosan átlátszó szőlőfürtként tapadtak egymáshoz, és ezt a gyönyörűséget semmihez nem tudták hasonlítani. Hanem azért is, mert ezen lelkeket egy külön Bugyorba kellett üríteni, amelyet egy Fehér Korongú Erő szippant majd magába, hogy a TEREMTŐ energiáiba juttassa, hogy abba beleolvadjanak. S, amikor energiáik csillogó, villogó tüzű fénye kiürült, utána a Fehér Korong által visszakerülnek bugyraikba, hogy az Árnyfénylények segítségével újra az Ősforrásba kerülhessenek. Ez által újulnak meg a teremtői energiák, mert csak a lelkekkel töltődhetnek fel. Ha eltudjuk képzelni azt a folyamatot, amikor az űrünkben létezett lelkek belekerülnek az egyik Fekete Lyukba, és az Árnyfénylények amikor, ehhez a Fekete Korongú Lyukhoz fognak érni, hogy tartalmát kiürítsék, amelyben az Univerzumban lévő lelkek csírái rejtőznek, akkor mennyire fognak repesni a gyönyörűségtől. Főleg az ember lelkének fényeitől. Hiszen azok sziporkázó átlátszó, kristálytiszta fénye túl világít az összes többi formák csíráinak fényén. Azért, mert az ember testéről a lélek, nagyon sokszor a legrettenetesebb kínzások árán válik el. Pedig a TEREMTŐ akaratából, az ember űrében, olyan végtelen sok formája a létnek valósult meg, hogy még az Árnyfénylények is csodálkoznak ezen. Olyan összetételű azonban, mint az ember lelke, egyedülálló. Az Árnyfénylények ezen kívül azt is tudják, hogy az ember ezeket a különböző léti formákat eddig még nem fedezte fel. Közülük, talán csak néhányat. Ezen kívül azt is, hogy csak azon léti formák lelkei |
