meg fog szűnni a távolság fogalma. Ezután legelső teendőjük az lett, hogy megsemmisítették a Föld körül keringő űrtörmelékeket, amelyek kezdtek igen veszélyessé válni. Amikor beprogramozták a kívánt űrtörmelékre, mivel benne volt abban a védőhullámban, így egyedül csak azt semmisítette meg. Figyelték, hogyan őrli először porrá, majd fénnyé. Az összes többivel ugyanígy tett. Ezután mindenki tisztában volt azzal, hogy nemcsak az egész Univerzum, hanem még az azon túli régiók is veszélyben vannak, mert azokat is képes megsemmisíteni, ha ki tudna törni onnan. Ami be is következett minden emberi akarat nélkül, mert az a védőhullám nem tudta a végtelenségig magába fonni azt a határtalan erősségű pusztító csóvát. Ezt azonban akkor még egyikük sem tudta.
Jan különleges halála mindnyájukat megrázta, mivel kellemes munkatárs volt. Nagyon sajnálták, legfőképpen a Professzor. Ezért a délutáni megbeszélésükön bejelentette, hogy este fogja érte megtartani a gyászemlékezést. Annál is inkább, mivel pár napon belül nyolcan közülük vissza fognak térni a Földre, Jan tetemével együtt.
Az esti búcsúztatásra az ebédlő ünnepi teremmé alakult át. Marjolit, aki nem csak Jan munkatársa, hanem élettársa is volt, a Professzor maga mellé ültette.
A vacsora már lezajlott és a táncparketten is csak egy két pár ölelgette szomorúan egymást kikapcsolódásként. A többiek, akik az asztalnál ültek, nagy hévvel vitáztak a tudomány nemcsak áldozatairól, hanem emelkedettségéről is. Mindenki tudott eredményekkel teli felemelő példát. Azonban ez gyenge vigasz volt, mivel e gyászünnep is Jant búcsúztatta, aki áldozata lett hivatásának. Közben elgondolkoztak azon is, hogy hiszen az évezredekkel ezelőtt, a különböző korokban élt Próféták sem voltak mások, mint az antik világ tudósai. De mert a fejlődés akkor még nem érte el azt a szintet, hogy magukat a tudomány erejével fejezzék ki, ezért nem értette meg
