 |
 |
 |
menetben a gondolat töredéke alatt gyorsmenetben szaladt végig rajta az összes történés, minden rettenettel és háborúval. Borzadva látták, hogy ez a Föld, ami véresőt köpködve őrült motollaként kavargott, nem a jól ismert kékszínű ékkő volt, csodálatos vizeivel, tájaival, hanem egy vérvörös rém, ami óriási torkát kitátva nyelte el, és fuldokolva habzsolta magába mindazt, ami valaha létezett rajta. Szinte viccnek tűnt nekik, hogy ezt a rémet foglalta imáiba az a végtelen sok generáció és csodálta minden ember születésétől a haláláig. Igen! Erre a rettenetes szellemképre mind a négyüknek megbénult az értelme, mert tudták, hogy a valóságban mindez, ugyanígy történt.
Ettől a látványtól annyira összezavarodtak, hogy későn vették észre, hogy a
|
 |
