Ha ezután az utópiának számító elbeszélés után még egyszer rátérek a földfelület vízözön előtti valóságára, és az azutáni újonnan kialakuló rend változásaira, a fejlődés előnyeire és veszélyeire. Akkor a Próféták, ha különböző időkben éltek is, minderre felhívták a figyelmet. Sőt azt is egyöntetűen tárják fel, hogy nemcsak Isten és a Sátán tölti be az elválasztó energiák szerepét, hanem az ember is. Erre életünk ideje a bizonyíték, mivel tetteink által választódik el a jó a rossztól.
De, hogy mindezeket eddig nem értettük meg, egyedül a fejlődés nívójától függött. Ennek ellenére a Jelenések Könyve – utolsó ítéletsoraiban a legérthetőbben nyilvánul ki az, hogy az ember már élete idején válassza külön a jót a rossztól; – Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét, amit az évezredek áramlataiban az ember saját maga tetteivel írt tele. Mert amikor a lélek elhagyja a test hüvelyét és kikerül az Űrből, akkor életünk idején elkövetett tetteink eredményeként, vagy fennakad a Sátán energiahálójában, vagy ha azon keresztüljut, akkor Isten energiáiba kerül bele. Így az ember mindig saját maga felelős a lelkéért. Sőt ez a felelősség az egész Föld felületére kiterjed.
Évszázadokkal ezelőtt, amikor a fejlődés nem érte el a ma nívóját a Föld felületét egyöntetűen nem veszélyeztette semmi. Az ember egyedül a saját maga veszélye volt csak. Végtelen háborúink a bizonyíték erre.
A pusztító energiák és kémiai szerek birtokba vételével azonban szerepünk megváltozott. A Próféták évezredekkel ezelőtt már ezt is a tudtunkra adták. Sőt, a Jelenések könyve „3. a pogány népek megsemmisülése” sorától egészen a „Befejezés” soráig nemcsak egy olyan fejlett űrutazási technikát vetítenek előre, amit eddig a legmerészebb álmainkban sem tudunk elképzelni. Hanem azt is kihangsúlyozzák, ha a későbbi idők embere felelőtlenül veti be a pusztító energiákat, kémiai szereket, akkor elfog következni az az idő, hogy a Föld inog, mint egy kunyhó, és a csillagok az égből a földre hullanak.
A következő sorok a pusztító energiák eredményeit még jobban alátámasztják az – Ige a fehér lovon – soraival azzal; „Ekkor nyitva láttam az eget. Egyszerre egy
