1003480.htm

Cimszó: Antik dráma - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

szinhazifogalom

Szócikk: Antik dráma - Az ember veleszületett játékos kedve és utánzási hajlama a történelmi idők legrégibb korszakában csak úgy, mint ma, az élet minden eseményét, de különösen azokat, melyek vallásos, vagy hazafias érzését közelről, avagy távolról érintették: a diadalt épen úgy, mint a gyászt, az akkori népszokás szerint szerette szertartásosan megünnepelni. Így Görögországban már a Krisztus előtti V. században a bacchusi ünnepekkel kapcsolatban kórusokat és felvonulásokat, énekeket és táncokat rendeztek, melyek szorosan az istentisztelethez tartoztak. Ezekben álruhákat és álarcokat használtak, hogy az általuk megtestesítendő alakokat jellemezhessék, íme a színpadi előadások legelső megnyilatkozásai. A tulajdonképeni dráma eredete egy énekes, vagy színész — »Thespis kordéja« — megjelenéséhez fűződik, ki az istenek, félistenek, vagy hősök cselekedeteinek dicsőitésével szórakoztatta hallgatóságát. E recitálásból fejlődött ki később a dialóg, mely már két színészt kívánt. A drámaíró feltűnésével megteremtődött az a művészi forma, mely a cselekmény kibővítésénél három szereplőt igényelt; ennél többet csak Euripides — a három nagy görög tragikus legfiatalabbja — alkalmazott, vagyis négyet. De a kórus, mely Aeschylos és Sophokles műveiben, mint a történet és cselekmény összetartó kapcsa és visszhangja — elmaradhatatlan — nála feleslegessé vagy jelentéktelenné vált. E három remekíróval, kik a görög dráma csúcspontját képezik, egyidőben jelenik meg szintén Athénben Aristophanes, ki vígjátékaiban korának politikai, tudományos és társadalmi viszonyait, valamint ezek szereplőinek bűneit, hibáit, félszegségeit maró szatírájával vérig ostorozta, és nevetségessé tette. Az antik dráma nem ismerte az ember szabad akaratából folyó elhatározását, mert mindent az istenek befolyására vezetett vissza, kikkel szemben minden elletállás hasztalan. Ha tehát valaki a végzet, a fátum ellen lázad, azt a sors irgalom nálkül megsemmisíti. E vallásos meggyőződés, mint a fennálló erkölcsi rend alapja, képezi az antik dráma fő jellemvonását. A görög dráma majdnem kétszázados virulásának a bekövetkezett áldatlan politikai viszonyok vetettek véget. A sülyedés csakhamar az irodalom terén is éreztette hatását: a fenségből közönséges lett, amint az Menander műveiből láthatjuk. Rómában a görög kultúra átvételével Plautus és Terentius műveiben megtaláljuk az újabb attikai polgári vígjáték folytatását, természetesen lokális szinezetben. A Nemzeti Színházban Paulay Ede igazgatása alatt és rendezésében került színre Sophokles »Antigoné«-ja, és »Electrá«-ja Jászai Mari felejthetetlen alakításában. Továbbá Tóth Imre igazgatása alatt Ivánfi rendezésében »Oedipus király«, melynek címszerepét Ivánfi Jenő és Kürti József játszották. Aeschylos »Heten Théba ellen«, csak rövid ideig tartotta magát műsoron. A felsoroltakon kívül Fáy Szeréna, Paulay Erzsi, Török Irma, Hettyey Aranka, E.Kovács Gyula, Nagy Imre, Szacsvay Imre, Gyenes László, Beregi Oszkár, Bakó László, Gál Gyula, Pethes Imre, Bartos Gyula, Mihályfi Károly voltak eddig az antik dráma előadásának erősségei. /Gál Gyula/

Ez a címszó a Magyar Színművészeti Lexikonban (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár) található. A felismertetett és korrektúrázott szövegben előfordulhatnak még hibák, úgyhogy a szócikk pontos szövegének és külalakjának megtekintéséhez nyissa meg a digitalizált oldalképet!

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html//I/szin_I.0063.pdf

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF, Budapest, 2013) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont „19-20. századi magyar elitek" c. kutatás (kutatásvezető Nagy Péter Tibor) keretében folyó "Az 1929-1931-ben Schöpflin Aladár szerkesztésében megjelent Magyar Színművészeti Lexikon internetes változata" c projekt keretében. Projektvezető, szerkesztő: B. Kádár Zsuzsanna

A szöveg kódokkal ellátott változata: Az adatbázis kódja: 1357986421928

HETJEGYUSORSZAM 1003480 Antik dráma Az ember veleszületett játékos kedve és utánzási hajlama a történelmi idők legrégibb korszakában csak úgy, mint ma, az élet minden eseményét, de különösen azokat, melyek vallásos, vagy hazafias érzését közelről, avagy távolról érintették: a diadalt épen úgy, mint a gyászt, az akkori népszokás szerint szerette szertartásosan megünnepelni. Így ytelepulesy Görögország§2§ban már a Krisztus előtti V. században a bacchusi ünnepekkel kapcsolatban kórusokat és felvonulásokat, énekeket és táncokat rendeztek, melyek szorosan az istentisztelethez tartoztak. Ezekben álruhákat és álarcokat használtak, hogy az általuk megtestesítendő alakokat jellemezhessék, íme a színpadi előadások legelső megnyilatkozásai. A tulajdonképeni dráma eredete egy énekes, vagy színész — »Thespis kordéja« — megjelenéséhez fűződik, ki az istenek, félistenek, vagy hősök cselekedeteinek dicsőitésével szórakoztatta hallgatóságát. E recitálásból fejlődött ki később a dialóg, mely már két színészt kívánt. A drámaíró feltűnésével megteremtődött az a művészi forma, mely a cselekmény kibővítésénél három szereplőt igényelt; ennél többet csak yszemelynevy Euripides§6§ — a három nagy ynemzetisegy görög§4§ tragikus legfiatalabbja — alkalmazott, vagyis négyet. De a kórus, mely yszemelynevy Aeschylos§6§ és yszemelynevy Sophokles§6§ műveiben, mint a történet és cselekmény összetartó kapcsa és visszhangja — elmaradhatatlan — nála feleslegessé vagy jelentéktelenné vált. E három remekíróval, kik a ynyelvy görög§14§ dráma csúcspontját képezik, egyidőben jelenik meg szintén ytelepulesy Athén§2§ben yszemelynevy Aristophanes§6§, ki vígjátékaiban korának politikai, tudományos és társadalmi viszonyait, valamint ezek szereplőinek bűneit, hibáit, félszegségeit maró szatírájával vérig ostorozta, és nevetségessé tette. Az antik dráma nem ismerte az ember szabad akaratából folyó elhatározását, mert mindent az istenek befolyására vezetett vissza, kikkel szemben minden elletállás hasztalan. Ha tehát valaki a végzet, a fátum ellen lázad, azt a sors irgalom nálkül megsemmisíti. E vallásos meggyőződés, mint a fennálló erkölcsi rend alapja, képezi az antik dráma fő jellemvonását. A ynyelvy görög dráma§14§ majdnem kétszázados virulásának a bekövetkezett áldatlan politikai viszonyok vetettek véget. A sülyedés csakhamar az irodalom terén is éreztette hatását: a fenségből közönséges lett, amint az yszemelynevy Menander§6§ műveiből láthatjuk. ytelepulesy Rómá§2§ban a görög kultúra átvételével yszemelynevy Plautus§6§ és yszemelynevy Terentius§6§ műveiben megtaláljuk az újabb attikai polgári vígjáték folytatását, természetesen lokális szinezetben. A yintezmenyy Nemzeti Színház§8§ban yszemelynevy Paulay Ede§6§ igazgatása alatt és rendezésében került színre yszemelynevy Sophokles§6§ »ycimy Antigoné§10§«-ja, és »ycimy Electrá§10§«-ja yszemelynevy Jászai Mari§6§ felejthetetlen alakításában. Továbbá yszemelynevy Tóth Imre§6§ igazgatása alatt yszemelynevy Ivánfi§6§ rendezésében »ycimy Oedipus király§10§«, melynek címszerepét yszemelynevy Ivánfi Jenő§6§ és yszemelynevy Kürti József§6§ játszották.yszemelynevy Aeschylos§6§ »ycimy Heten Théba ellen§10§«, csak rövid ideig tartotta magát műsoron. A felsoroltakon kívül yszemelynevy Fáy Szeréna§6§, yszemelynevy Paulay Erzsi§6§, yszemelynevy Török Irma§6§, yszemelynevy Hettyey Aranka§6§, yszemelynevy E.Kovács Gyula§6§, yszemelynevy Nagy Imre§6§, yszemelynevy Szacsvay Imre§6§, yszemelynevy Gyenes László§6§, yszemelynevy Beregi Oszkár§6§, yszemelynevy Bakó László§6§, yszemelynevy Gál Gyula§6§, yszemelynevy Pethes Imre§6§, yszemelynevy Bartos Gyula§6§, yszemelynevy Mihályfi Károly§6§ voltak eddig az antik dráma előadásának erősségei. /yszemelynevy Gál Gyula§6§/

CSAKKOD 1003480 ytelepulesy Görögország§2§ yszemelynevy Euripides§6§ ynemzetisegy görög§4§ yszemelynevy Aeschylos§6§ yszemelynevy Sophokles§6§ ynyelvy görög§14§ ytelepulesy Athén§2§ yszemelynevy Aristophanes§6§ ynyelvy görög dráma§14§ yszemelynevy Menander§6§ ytelepulesy Róma§2§ yszemelynevy Plautus§6§ yszemelynevy Terentius§6§ yintezmenyy Nemzeti Színház§8§ yszemelynevy Paulay Ede§6§ yszemelynevy Sophokles§6§ ycimy Antigone§10§ ycimy Electra§10§ yszemelynevy Jászai Mari§6§ yszemelynevy Tóth Imre§6§ yszemelynevy Ivánfi§6§ ycimy Oedipus király§10§ yszemelynevy Ivánfi Jenő§6§ yszemelynevy Kürti József§6§ yszemelynevy Aeschylos§6§ ycimy Heten Théba ellen§10§ yszemelynevy Fáy Szeréna§6§ yszemelynevy Paulay Erzsi§6§ yszemelynevy Török Irma§6§ yszemelynevy Hettyey Aranka§6§ yszemelynevy E.Kovács Gyula§6§ yszemelynevy Nagy Imre§6§ yszemelynevy Szacsvay Imre§6§ yszemelynevy Gyenes László§6§ yszemelynevy Beregi Oszkár§6§ yszemelynevy Bakó László§6§ yszemelynevy Gál Gyula§6§ yszemelynevy Pethes Imre§6§ yszemelynevy Bartos Gyula§6§ yszemelynevy Mihályfi Károly§6§ yszemelynevy Gál Gyula§6§ https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/1003480.htm

Ha hibát talál, keressen meg minket: elit.project.2010s@gmail.com