1005090.htm

Cimszó: Ausztria és Németország - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

konkretszinhazcimszo

Szócikk: Ausztria és Németország - színházi viszonyairól, hazai színházi viszonyainkkal kapcsolatban,- Ha színművészeti állapotainkat a külföldi viszonyokkal összehasonlítani akarjuk, főleg Ausztria és Németország érdekelhet bennünket, mert e két ország színházi viszonyai egyeznek leginkább a mi színházi viszonyainkkal. [Mindkét állam a háborúból, hozzánk hasonlóan, vesztesen került ki, de ennek a veszteségnek a gazdasági hatása egészen más reájuk nézve, mint mireánk. Ha Ausztria nem is, de Németország állami létének és kulturális mivoltának tekintélyes színvonalon való folytatásához minden előfeltételt továbbra is megtartott. Megőrizte legnagyobbrészben a területét meg a népességét, meg a dacos, szívós akaraterőt, még sokkal inkább, mint azelőtt, mely őt minden váltakozó gazdasági krizis mellett is legszebb kulturális értékeinek kifejlesztésére serkenti. A germán Őserőt meg lehetett alázni, de nem megtörni, mert annak életképessége fajának erkölcsi értékeiből táplálkozik. Az erkölcsi értékek között pedig legfontosabb a faj hatalmas kulturális ereje, mely soha meg nem szűnő megnyilvánulásaival vezetőszerepet biztosít neki a világ kultúrközösségében. Miután pedig ez az erőmegnyilvánulás fejlett gazdasági mivoltánál fogva mindenkor, még ma is, megtalálja az anyagi eszközöket, érthető, hogy mai állapotában sem szünetel a vérkeringés éltető üteme és a legszebb eredményeket teremti meg mindén téren, így a színházi kultúra terén is. Ausztriában más a helyzet. Ausztria kulturális életének hatalmas színtere ma Bécs. Az entente vele szemben gyakorolt kedvező bánásmódja élénk hatással van szellemi és gazdasági életére. Itt is találunk erős vidéki kulturális gócokat igen jellegzetes megnyilvánulásokkal, ezek azonban nem oly erősek, mint a németországi kultúrgócok. Németországban számos olyan várossal találkozunk, melyek nemcsak méltó versenytársai Berlinnek, hanem tudományos és művészi színvonalukkal olykor még a birodalom fővárosán is túltesznek. Ha Ausztria színházi kultúráját akarjuk egész általánosságban vizsgálat tárgyává tenni, úgy elsősorban a bécsi viszonyokat kell jellemezni. Mindenekelőtt Bécs zenei élete ragadja meg figyelmünket. Magától értetődő, hogy Mozart, Beethoven, Schubert, Strauss városának zenei élete a legfejlettebb. Diadalmas magaslata az Operája. Bécs társadalma megköveteli, hogy e zenei színpad mindenirányú teljesítménye magas színvonalú legyen. Az Opera itt az állam oly kultúrkincse, melynek virágzása érdekében a kormányzat nagy anyagi áldozatokra hajlandó. . Ha meggondoljuk azonban azt, hogy a bécsi Operaház a többi kulturális intézmények mellett egymagában is magnetikus erővel hat az idegenforgalomra, akkor az állam az ez úton keletkezett jövedelmek révén olyan adóalanyokat teremt a maga számára, amelyek az előirányzaton felüli kiadások megtérítését leginkább elvállalják. De mellőzve ezt a számszerűségtétben talán nem igazolható állítást, a helyzetet igen élénken világítja meg egy előkelő vidéki színházigazgatónak az a nyilatkozata, hogy a kormány az állami színházak hiányait felosztja az egyes vidéki tartományok között. Ennek ellenében a tartományok vezetőségei a saját kezelésükben levő színházaikban a bécsi Operaház művészeit vendégként fölléptethetik. Az így szerzett jövedelem viszont nemcsak a bécsi Operaház hiányának reájuk eső kvótája fedezésére elégséges, hanem néha jelentős jövedelmet is képvisel számukra. Ez az intézkedés nemcsak a pénzügyi háttér szempontjából érdemel különös figyelmet, hanem rendkívüli jelentőségű azon kulturális horderő szempontjából is, amit a vidék részére az a tény jelent, hogy a zenélés énekkultúra legelső forrásából meríthet, amitől különben el volna zárva. A vidék kulturális igényeire kiterjeszkedő gondoskodás tiszteletreméltó vállalkozás akkor, amikor a főváros szükségleteinek kielégítésére is hatványozott munkát kell végezni. Az utóbbi a kamaraműfaj ápolásában nyilvánul meg. A bécsi Staatsoper a Redoutensaalban, a Burgtheater pedig az ú. n. Akademie Theaterben kamara- előadásokat tart. A magas műveltségű közönségnél ennek a műfajnak rendkívüli sikere van. A kultúrszínvonal magasabb fokain ez a műfaj össze van forrva az állami színházak működésével, illetőleg ennek természetes járuléka, bár néha a magánvállalkozás is eredménnyel rendez kamaraelőadásokat. Bécsben a két állami színház négy helyen működik és ez a négyirányú működés az ausztriai színházi kultúra sebesen vágtató kvadrigája, melynek gyeplőit az oly sokszor ócsárolt állami kezelés tartja avatott kezekben. A bécsi állami színházak üzemvezetése, valamint az ennek felügyeletét gyakorló miniszteriális színházi közigazgatás meglehetősen kemény feladatok elé van állítva. Megszabott állami hozzájárulással elsőrendű művészi feladatokat kell megoldania, ami különböző hivatása művészek nagy státusainak igazgatási gondjait vonja maga után. A két állami színház alkalmazottainak száma 1100 ember. Ebből a nagy számból csak egy-két jellemző adatot kívánok kiragadni: az Operaháznál 129 tagú zenekar, 52 magánénekes, a Burgtheaternél pedig 70 színész van. A magánszereplők számbeli nagyságában nemcsak a kettős szereposztás szükségszerű biztosítása (különösen az Operaháznál) jut kifejezésre, hanem a sok művész egyben a sokféle különböző feladat sikeres megoldását is lehetővé teszi. A különféle kategóriájú művészi személyzetet szerződéses alapon kötik a színházhoz. A szerződések időtartama egy, vagy több év. A többéves szerződésekre az állandósított valuta óta tértek át, előfordulnak azonban olyan szerződések is, amelyek csak rövidebb időszakra, vagy a színházi évadon belül bizonyos számú fellépésekre kötelezik a művészeket. Az örökös-tagság intézményét a forradalom óta megszüntették, de a császárság korában kinevezett örökös tagok jogait ma is épségben tartják. Az ausztriai vidéki színészet a provinciális igényeket meghaladó kultúrmunkát végez. A vidéki városok közül kiemelkedik Salzburg. Egészen sajátlagos levegőjű művészváros. Régi hagyományokban gyökerező bárok miliője termékeny hatással volt és van a művészetek mostani virágzására is. Nem véletlen az, hogy az osztrák ünnepi játékokat itten rendezik. Színháza igen eredményes művészi munkát folytat és fölöttébb érdekes az, hogy szervezete és működése a magánjogi társaság szabályain épül fel. (Gesellschaft nach bürgerlicher Recht.) A színészek a szerződés aláírásával a társaság tagjainak sorába lépnek, közös nyereség- és veszteségszámlára dolgoznak. Így érthető, hogy teljesítőképességük megfeszítésével igyekeznek a színház anyagi eredményeit előmozdítani. A vidéki színházak szervezetének legtipikusabb formája azonban a köztestületi (városi tanács stb.) kezelés. Mindezekből kitetszik, hogy a vidéki színészetről oly értelemben, mint nálunk, nem lehet beszélni, mert itt a vidéki színészet állami támogatás nélkül is virágzik. Minden egyes tartomány kötelességének ismeri, hogy színházat tartson fenn, akár saját kezelésben, akár bérbeadás útján. A színházi kultúra mindén egyes tartomány féltékeny belügye, melynek anyagi feltételeit saját költségvetésük keretében igyekeznek megteremteni. Az ausztriai színházi kultúra munkásainak érdekeit védi az 1924, évben keltezett színésztörvény. E törvény tehát nem színházi törvény, hanem kifejezetten színésztörvény, amit a címe is kifejez: Schauspielergesetz. E törvénnyel Ausztria Németország előtt jár, - ahol ilyen törvény még nincs. Ez a törvény minden vonatkozásában szociálpolitikai jelentőségű. E jelentőségnek megfelelően teljesen szociális, sőt talán szocialistáizű, mert a színházi vállalkozó és a színházi alkalmazott között a szerződéses kapcsolaton fennálló jogviszonyok rendezését foglalja magában, továbbá a színházi alkalmazottak javára és pedig minden kategóriában a munkaadói gondoskodás szociális-kötelezettségeit tárgyalja. A színházalapítás feltételeire, az állam felügyeleti, irányító szempontjaira nézve mit sem tartalmaz. Ez a törvény a szocialista államszervezet szellemét magánviselő jogszabályalkotás. Ha az osztrák színházi kultúra szervezetéről, igazgatásáról, és jelentőségéről rajzolt képet megnagyítjuk, a németországi színházi viszonyokat vetíthetjük a szemlélő elé. A központ mellett számos külön fókuszt találunk, telve a faji adottság és a történelmi fejlődés sajátos és értékes jellemvonásaival. A német kultúrközösség fónytszóró napja, Berlin mellett, egy pár azonos fajsúlya bolygó kering. És mégis mindezt a germán géniusz nemesen tündöklő íve fogja össze. Zenéje és általában színi kultúrája, mely ennek a nemzetnek egyik legnagyobb kincse, lenyűgöző erővel hat. Oly kincs ez, mint a mondai gyűrű, melyért ma nem a niebelungok és az ős-germán istenek versenyeznek, hanem a birodalom kultúrgóeai. Az utóbbiak a kultúra egy s más területén Berlinnél is jobban hirdetik a »Deutschland, Deutschland über alles« jelentőségét. A bayreuthi színpad1 misztikus wagneri művészete a berlini Operaház ezirányú teljesítményeit idők folyamán túlszárnyalta. Mint a wagneri szellem művelésének kijelölt szentélye, a kiválasztottság és a hagyományok erejében rejlő eszközökkel egyedülálló művészi hatásokat ér el. A berlini kultúra minden megnyilvánulásaival a' város gazdasági jelentőségéhez és hatalmas méreteihez idomul. Maga az a tény, hogy a porosz kultuszminisztérium kezelésében Berlinben két Operaház (egyik Unter der Lindenen, a másik a Königs-platzon), két drámai színpad, egjdk a Sehauspielhaus, másik a Schüler Theater, továbbá két vidéki színpad (a wiesbadeni és a kasseli) van, mely utóbbiakban felváltva operákat és drámai műveket játszanak, bizonyíthatja fenti állításomat. Az állami kezelésben levő színházakhoz hozzá kell még számítanunk a tetemes számra rúgó magánszínházakat is, melyek közül különösen ki kell emelni Berlin harmadik operáját, a városi kezelésben lévő char-lottenburgi operát és a három Reinhardt-színházat. Az állami színházak tökéletes művészi és gazdasági szervezetükkel a miniszteriális közigazgatás irányító hatása alatt állanak. A művészi vezetés az intendánsok kezében van, de az intendánsokkal mellérendelt tényezőként jelentkezik a különös súllyal és rendeltetéssel bíró gazdasági szervezet, melynek élén a gazdasági főnök áll. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert hatalmas státus anyagi ügyeit intézi. A két opera 40 magánénekest, 33 magánénekesnőt, 190 tagú zenekart, 120 tagú énekkart, stb. soroz tagjai közé, akiket a többi művészi kategóriáknak ugyancsak nagyszámú tagja egészít ki. A játék mind a négy színházban minden este folyik. • Nem érdektelen megemlíteni, hogy a színházak helyárait öt osztályba sorozzák. Megállapítják az alapárt, mely ötféleképen emelkedik aszerint, hogy a darab mÜyen kiállítású, és hány személyt foglalkoztat. Egyszóval az üzemköltség és a művészi teljesítmény arányában emelkednek az árak. Egy Wagner-darab előadása drágább, mint egy Mozart-darabé. Legdrágább a Parsifal előadása. A két állami drámai színpadnak ugyancsak tekintélyes személyzete van, bár a színészlétszám, mely 41 színészből és 19 színésznőből áll, nem mondható túlnagynak. A kamara-műfaj művelése nincs állami kézben. Ezt a feladatot itt a Reinhardt-féle Kammerspielhaus teljesíti neves művészek szerződtetésével. A berliniek a kamaraműfajt igen kedvelik, a hírneves színigazgató e téren sok sikert ért el társulatával. Az állami színházak fenntartása az államtól itt igen nagy anyagi áldozatokat kíván. Az elsőrendű tagok magas, a békeszinten álló fizetéseket élveznek. Jellemző a berlini, de általában a németországi viszonyokra, hogy a zenészek nem szerződött színházi alkalmazottak, hanem fizetési osztályokba sorozott állami vagy városi tisztviselők. Ezzel a ténnyel szerintük a zenészkérdés végleges megoldást nyert, mert a biztos és nyugdíjigényt jelentő állás a zenészeket megnyugtatja, akik természetesen számos mellékkereseti lehetőségnek is örvendenek. De másfelől megnyugvást jelent a színházat fenntartó államnak, városnak is, mert a zenészeket tisztviselői minőségük alapján erősebben kézben tudja tartani és ezáltal sztrájkoknak stb. elejét veszi. A berlini színházi viszonyok ezen általános ismertetése után vessünk egy pillantást az úgynevezett vidékre. Nagy és jelentős színházi kultúrát mutat fel Bajorország. A müncheni állami színházak a Wittelsbachok művészetet ápoló hagyományait őrzik. A bajor állam kezelésében három színház van: a National Theater, Residenz Theater és a Prinzre-genter Theater. Ezeken kívül számos magánszínház versenyez a közönség meghódításáért. Az állami színházak kultúrmisz-sziója főleg azáltal domborodik ki, hogy programmjukban a népkultúra is fontos szerepet játszik. Ennek istápol ásat oly képen eszközlik, hogy külön és olcsó helyárakkal rendezett előadásokkal lehetővé teszik a szegényebb néposztály ezirányú kul-túrigényeinek kielégítését. A színházfenntartó, nem beszélve a magánkezekben lévő színházakról, az állam és a város. A szervezet külső megjelenése, vagy a közületi (állami, városi) kezelés, illetőleg üzemigazgatás rendszerint nagy hatáskörrel rendelkező intendánsok útján, de a bürokratikus nehézségek kiküszöbölése és az üzemigazgatás megkönnyítése céljából a közületi igazgatás néha ad hoc részvénytársaságot állít szolgálatába. Erre a »Städtische Bühne Aktien-Gesellschaft« a Rajna melletti Frankfurtban a példa. Ez a részvénytársaság tulajdonkópen a város két színházát, az Operát - és a Schauspielhaust igazgatja és mivel kereskedelmi társaság, élvezi az e vállalati forma üzemigazgatási előnyeit. A részvénytársaság a várostól kapja az épületeket, az anyagi és a legmesszebbmenő erkölcsi támogatást. Ez a részvénytársaság voltaképen tehát csak formai, mert vezetésében, igazgatásában és gazdálkodásában teljesen a város kultúrpolitikája érvényesül. A részvények többségét ugyanis a város tartja kezében, és a polgármester az elnöke a felügyelő-bizottságnak. Az anyagi támogatás kérdését a város és a részvénytársaság között kötött szerződés szabályozza. Magától értetődik, hogy rossz gazdálkodás esetében sem kö- j vétkezhetik be a részvénytársaság csődje, mert a város kifizeti a bianvokat. E szín- V hazak egyébként kultúrteljesítniényeik tekintetében a legjobb németországi színházak közé tartoznak és híven szolgálják azt a célt, amelyet a frankfurti Operaház kőbe vésett jelmondata kifejez: »Dem Wahren, Dem Guten, Dem Schönen.« A közvetlen városi kezelés tipikus példái sok közül a nürnbergi, kölni, lipcsei operaházak, illetőleg drámai színpadok. Ezeket a színházakat a városi tanács az e célra kijelölt tisztviselő útján igazgatja. A színházak élén mindenütt művészigazgató, vagy intendáns áll gazdasági vezetővel. A szubvenciók meglehetős áldozatkészségről tesznek tanúságot. A frankfurti színházigazgatást találjuk meg a hamburgi állami operaháznál is. I Utóbbi nemrégen egy részvénytársaság bérletében volt, de ez a kritikus gazdasági viszonyok közepett nem tudta fenntartani a színházat. Most a hamburgi operaházat az állam és frankfurti mintára részvénytársasági formában tartja fenn. Érdekesnek látszó körülmény, hogy a hamburgi állam drámai színpadot nem tart fenn. A drámai színpadok itt magánkezekben vannak. A legelőkelőbb drámai színpad a »Deutsches Schauspielhaus in Hamburg«, mely részvénytársaság tulajdonában .van. Ettől a színházat egy korlátolt felelősségű társaság bérli (Gesellschaft mit beschränkter Haftung) oly szerződéssel, hogy minden jelmez, díszlet, amely a bérlet tartama alatt készül, a bérbeadó részvénytársaság tulajdonába megy át- Ez a magánvállalkozás jól virágzik, művészi teljesítménye rendkívüli hímévnek örvend, ami élénk bizonyítéka annak, hogy a magánvállalkozás is átveheti ugyanazon nemes feladatok megvalósítását a színházi kultúra terén, mint az állam. Ez a színház a népkid túrát is szolgálja azáltal, hogy több délutáni, sőt vasárnap délelőtti előadást is rendez a nagytömegek részére. A kultúra nemes feladatait a hozamgazdálkodás elveivel Össze tudja egyeztetni. A bérlő a színházat a nyári szünetben albérletbe adja és ezáltal is jövedelmet biztosít magának. A színház feladatait természetesen megkönnyíti a hamburgi államban a város virágzó .nemzetközi gazdasági élete. Végezetül még a drezdai színházi kultúrát óhajtom röviden méltatni, mely a szászok szellemi életének horizontját jelzi. A német államrószek kultúrája, mint megannyi mozaik, végeredményében egységes képbe olvad össze. Ennek a képnek különösen a bajor és a szász kultúra a szembeszökő drágaköve. A szászok szellemi élete minden vonatkozásban, így színházi tekintetben is bizonyítéka az ottani társadalom magasigényű kultúrszükségleteinek. Az állami Operaház egyike Németország legjelentősebb dalszínházainak. Tekintélyes anyagi hozzájárulással, megfelelő taglétszámmal (42 magánénekes), nagy zenekarral (128 taglétszámú) és teljes műsorral igen jól vezetett színház. Élénk kapcsolatban van a mi Operaházunkkal, amit az is bizonyít, hogy a híressé vált tősgyökeres magyar operát, a Farsangi lakodalmat, elsőnek vette át a mi színpadunktól és sikeres előadással biztosította az opera nemzetközi értékelését. A németországi színészképzés mindeddig magánszínészképző iskolákban folyt, melyek a nagyobb városokban bőven találhatók. Különösnek tetszik, hogy az állam az ezirányú oktatást csak az 1925/26. tanév kezdetével vette kezébe. Tette ezt azokkal a bő tapasztalatokkal, melyeket a magánszínészképző iskolák működésében észlelt. Az állami színészképző intézet nem működik önálló szervezet formájában, hanem mint a berlini Zeneművészeti Főiskola egyik osztálya. Az oktatás kiváló színésztanárokkal és a legújabb módszerek alkalmazásával történik. Színész-, illetőleg színházi törvény Németországban még nincs. A törvényt a birodalmi és az fegyes államok autonóm hatáskörében kibocsájtott rendelkezések pótolják, amelyek azonban inkább rendészeti irányúak. Az állami közigazgatásnak színügyi kérdésekben nagy segítségére van a »Deutscher Bühnen-Verein«. Ez tulajdonképen a direktorok és intendánsok szövetsége. Habár nem hivatalos művészetközigázgatási szerv, mégis a kormányzat véleményező szervének tekinthető, mert színművészeti kérdésekben általában, továbbá a koncessziók tekintetében szava rendkívüli súllyal esik latba. Nagy érdeme a maximális és minimális fizetések kötelező módon történt keresztülvitele, továbbá a Normal-Dienstvertrag általános bevezetése. Hivatalos lapja a Die deutsche Bühne. A színpadi alkalmazottak hasonló szervezetben tömörültek. Ennek »Genossenschaft Deutscher Bühnenangehörigen« a neve. . A magyar színügyi kultúra, mely legnagyobb részben a főváros színházi életében jut kifejezésre, méltóképen csatlakozik az ismertetett országok fővárosainak és nagyvárosainak kultúrájához. Súlyban, minőségben és a színházi műfaj mindden árnyalatában ugyanazt termeljük, mint az ismertetett országok kultúremporiumai. Bizonyos azonban az, hogy sokkal kevesebb színházunk van, mint nekik a vidéki színikultúránk távolról sem hasonlítható az ausztriai és németországi színházi kultúrához. Viszont nem szabad azt sem elfelejteni, hogy csonka ország vagyunk 8 millió lakossal a német birodalom 63 millió lakosával szemben. A legfőbb baj e téren vidéki színészetünk elmaradottsága. Ezt megszüntetni, illetőleg a főváros színvonalához közelebb hozni, évtizedekre kiterjedő s módszereiben gondosan felépített kultúrpolitika lesz képes. Állami színházaink amellett, hogy a hazai színügyi kultúra ápolására és fejlesztésére rendelt elsőrendű műintézetek, nyugati színvonalon istápolják a színi kultúra nagy, nemzetközi értekeit. Nem lehet azonban elhallgatni, hogy a zenei kultúrát képviselő dalszínházunk a bécsi operával nem veheti fel a versenyt. Ez azonban a berlini operaházakra is vonatkozik, amelyek a művészi erők és teljesítményeik dolgában ép úgy a bécsi Operaház mögött állanak, mint a mi Operaházunk. Egyébként bizonyos, hogy a m. kir. Operaház a művelt nyugati operaházak színvonalán álló dalszínház, mely szervezetében, a különféle személyzet-kategóriák létszámában, állami szubvencionálásában, műsorának teljességében kiváló kultúrtényező. Az elkerülhetetlenné vált létszámcsökkentés és a messze vitt takarékosság ellenére is, hivatása magaslatán áll s ha a múlt idők nagy művészeivel egyenrangú erőket átmenetileg nélkülöz is, kipróbált magyar művészgárdája elismerésre méltóan dolgozik a sikerekért. Szervezete és igazgatása, az állami kezelés, megegyezik az ezirányú általános típussal. Állami támogatása mai nehéz gazdasági viszonyaink közepett is jelentős összegű. Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy míg a külföld a hiányokat könnyen egyenlítheti ki, addig nálunk ma ez nem lehetséges. Ebből következik, hogy oly üzleti eredményre kell itt törekedni, hogy az állami hozzájárulás a nézőtéri bevétellel együttesen a színházak fenntartásához okvetlenül elég legyen. A gazdálkodás ezen módja nem kicsinylendő feladatot ró az igazgatásra és a minisztériumra egyaránt, különösen akkor, ha számot vetünk a mai nehéz gazdasági viszonyokkal és meggondoljuk azt, hogy a színvonalat és a műsort még akkor is tartani kell, ha egyikmásik zenemű vagy színdarab nem a töegízlés kielégítésére való. Kénytelenek vagyunk számos oly zeneművet vagy színművet műsoron tartani, melyek a színházaknak gyengén jövedelmeznek, de a bennük rejlő értéket a színházaknak kultúrhivatásuknál fogva még anyagi áldozatok árán is a közönség elé kell tárni. Ha tehát olykor a könnyebb múzsa is szóhoz jut e színpadokon, ezt fájdalommal tesszük, indokát azonban a gazdasági okokban leli, vagyis abban, hogy az előirányzott bevételeket biztosítani kell. Hogy a színházak nyugodt gazdasági menete biztosítva legyen, a gazdálkodás ellenőrzését fokozottabbá kellett tenni, s így a színházi közigazgatás ellenőrzése, irányítása és felügyelete tekintetében a minisztériumnak többletmunkát kellett vállalnia. Erre már csak azért is szükség volt, mert nem lévén intendáns,, annak jogköréből a fontosabb részeket a minisztériumnak kellett átvennie. Így a közvetlenül gazdálkodó igazgatókat az intendánsi jogkör fontosabb teendőinek gyakorlása szorosabban a minisztérium rendelkezése alá helyezi. Ez pedig, üzemi közigazgatásról lévén szó, csak úgy történhetik, illetőleg a minisztérium csak úgy végezheti ezirányú feladatát eredményesen, ha a színházak művészi és gazdasági beléletébe nemcsak teljesen bepillanthat, hanem a fontosabb kérdésekben az irányítást is maga gyakorolja. Nem könnyű feladat ez, mert a színházaknál a gazdasági problémáik a művésziektől a legtöbb esetben nehezen választhatók szét, viszont a művészi kérdésekben az igazgatóknak szabad kezet kell hagyni. A megoldás tehát csak az lehet, hogy az igazgatók művészi terveikről a minisztériumot állandóan tájékoztatják, mely latolgatva ezeknek a terveknek gazdasági szempontból várható kihatásait, gyors intézkedéssel támogatja az igazgatókat munkájukban. Minthogy a színház vállalat is, a cselekvésnek gyorsnak kell lenni, mert a vállalatnak a verseny irama nem tűr halogatást. Időközi bizottsági tárgyalások útján lehet és kell tehát módját ejteni annak, hogy az igazgatók bevonásával, az üzletmenet állandó megbeszélése mellett, művészi és gazdásági kérdések tekintetében lehetőség szerint közös elhatározásokra jöjjön létre. A tervek végrehajtásához a szükséges felhatalmazást a minisztérium azonnal megadja. A színház nem tűri a bürokratikus formaságok szövevényes útvonalain való cselekvéseket. Miként a részvénytársaság vezérigazgatója, aki a maga hatáskörében vezeti a vállalatát s a fontosabb kérdésekben az igazgatósági üléseken kapja a felhatalmazásokat, a színházigazgatók is a minisztérium illetékes tényezőivel, mintegy a részvénytársaságok igazgatóságainak mintájára tartott bizottsági tárgyalások alapján cselekszenek a fontosabb kérdésekben. Operaházunk a létszámcsökkentés óta évről-évre sikeres művészi és anyagi eredményeket produkál. Művész-együtteséből mindenesetre hiányzanak a régi nagy erősségek, akiknek helyét a jövőben pótolni kell.. Hogy a pénzügyi rendelkezések folytán arra mikor lesz mód, az mindenesetre a további évek szubvenciójától és a színház bevételeitől függ. Addig is vendégfellépések útján igyekszik a színház a közönségnek kárpótlást nyújtani. Hogy az Operaház a létszámcsökkentés óta művészi és anyagi eredményekben kielégítő eredményeket ért el, annak oka az, hogy a minisztérium itt megtartotta azt a hátárt, melyet az eddigi műsor megkívánt. Magánénekeseink száma 18, magánénekesnőink száma 18, a zenekar létszáma (a kisegítők nélkül) 91, a ballet tagjainak száma 28, az énekkar tagjainak száma 97. Ha ezeket az adatokat az ismert külföldi adatokkal összehasonlítjuk, azt találjuk, hogy hátrányban alig vagyunk, sőt vannak olyan elsőrendű külföldi dalszínházak, amelyekkel szemben helyzetünk kedvezőbb. Hátrányunk mindenesetre az, hogy egyetlen operaházunk van, de sajnos, az ország többet meg se bírna. Még Nagy-Magyarország idejében sem, hát még mai csonka állapotunkban. Az állami kezelésben levő drámai színpadunk, a Nemzeti Színház méltán nevezhető az ország első színpadának. Elsővé avatják a múltjából visszatekintő dicső emlékei, hagyományai, melyek a nemzet lelkének kisugárzásai. Ezeket a hagyományokat istápolni és féltékenyen őriznie kell. A jelen nehéz viszonyok között hivatása fokozott feladatok elé állítja, melyeknek minden erejével megfelelni kötelessége. Műsora természetszerűleg elsősorban a magyar drámaírás legkiválóbb értékeit öleli fel, de ezeken felül a világirodalom termékeire is kiterjeszkedik. A 65 tagból álló művészgárda ellátja a Kamara Színház előadásait is. A nehézségek, melyekkel a Kamara Színháznak főleg anyagiak szempontjából kell megküzdeni, nem kicsinylendők, mert ez a színház semmiféle támogatást sem élvez. Önmagát kell fenntartania; az állam anyagi támogatása, a Nemzeti Színház céljaira szükséges. Feladatát természetesen csak úgy tudja megoldani, hogy társulata azonos a Nemzeti Színház személyzetével, ami másfelől előnye is, mert a kamara-darabokat a közönség elsőrendű művészek játékában élvezhetné. Miként a Nemzeti Színházban, nemcsak a darabok vezetőszerepeit, hanem az epizódszerepeket is ők játsszák. Zenei és színházi kulturális élet szempontjából a vidék a nyugati színvonal alatt marad. Sajnálatos ez a megállapítás, már csak azért is,mert a magyar faj nagyon fogékony a kultúra emez ágaira. Megvan benne az érzék és az ösztön, ennek erőteljes felébresztése és kifejlesztése azonban rendszeres és programmszerű tevékenységet kíván. A zenei érzéket kifejleszteni és ébrentartani a nagy tömegeknél, a falu népénél és a kispolgári városi elemeknél a magyar dalban rejlő erő útján lehet elkezdeni. A magyar dalosügy megszervezése és állami támogatása nemcsak kultúrát jelent, hanem a nemzeti érzésekben rejlő erőkészletek gyarapítását, továbbá józan, okos és derűvel teli élet megalapozását. Eszköz erre a dalárdák megszervezése és pedig mindenféle társadalmi osztályban. Hogy a dalosügy a külföld előtt is hatásos eszköze lehet érvényesülésünknek, annak élénk bizonyítéka a Budai Dalárda amszterdami sikere. Fontossága főleg abban rejlik, hogy sietteti a tömegek zenei művelődését, hajlamossá tevén őket fokról-fokra a magasabbrendű zenei műélvezetekre, A dalosügy fejlesztésén kívül nagy súlyt kellene helyezni a zenei iskolázásra. Igen fontos a zeneiskolák szaporítása, ez iskolák látogatásának minél általánosabbá tétele, de a cél ne a szakzenészképzés legyen, hanem zenekedvelő közönség nevelése. Csonka országunk igényeihez mérten éppen elég szakzenészt képesít évről-évre zenei főiskolánk, ugy, hogy ezeknek a diplomás zenészeknek az elhelyezéséről nem tudunk gondoskodni s így legnagyobb része külföldre távozik megélhetésének biztosítása végett. Az is baj, hogy a zenei főiskola hallgatói tanári és művészi diplomáért versengenek, holott ezt a képesítést valóban csak a legkiválóbbaknak kellene megadni, míg a hallgatók nagy részét zenekari zenészeknek kellene képezni, hogy ezáltal az ország nevezetesebb kultúrvárosaiban — a fővárosi filharmóniai zenekar mintájára — komoly zenekarok alakulhassanak. A vidéki zenekarok lehetővé tennék a nagyobb vidéki színházakban jobbfajta operaelőadások rendezését és ezáltal a főiskoláról kikerülő diplomás énekművészek is elhelyezést találnának a vidéken, ahol kitűnő elő-iskolát nyerhetnének majdan az ország első dalszínházában való szerződtetéshez. Mindez nagyjelentőségű volna főleg abból a szempontból, hogy a zenészekben, az énekesekben nagyobb kínálat állana rendelkezésre, a vidék! és főváros között élénk kapcsolat fejlődhetnék ki és így biztosítva lenne az utánpótlás Operaházunknál, úgy, ahogy ez külföldön általában megvan. A vidéki zenei és színházi kultúrájának emeléséhez szükséges feladatokat természetesen nem szabad az államra áthárítani a maguk teljességében, hanem a vidéknek is komoly szerepet kell ezekből vállalnia. Saját kulturális életük kialakítása mégis csak az ő kezükben van. A megyéknek és nagyobb városoknak meg kell találni az eszközöket a fenti kultúrprogrammok megvalósításához. Természetes, hogy ehhez anyagi áldozat kell. Ahogy meg tudják találni a fedezetet a törvényhatóságok különböző szükségleteik biztosítására, életnyilvánulásaiknak megfelelő színvonalon való tartására, úgy elengedhetetlen az is, hogy zenei és színházi kultúrájukra is áldozzanak. Rendszeres programmot kell kidolgozniuk a kultúra ezen területeire nézve is és ennek a programmnak megfelelő számokban kell kiütköznie a budgetjeikből. Minden nagyobb város, megye a saját területén hatósági felügyelet alatt szervezzen dalárdát, létesítsen zeneiskolát és színházat. Ha saját ereje ehhez nem elégséges, akkor munkájukba be kell vonni a kulturális egyesületeket. Minden megyeszékhelynek legalább is állandó színházzal és állandó színtársulattal kellene rendelkeznie, amelyek azután a kisebb helyek kulturális szükségleteit is ellátnák. A staggione-rendszer bevezetésével a fővárosi termést közvetítenek a nagyobb vidéki városoknak, ezek viszont a hullámlökést saját erejükkel továbbítanák kisebb helyekre. Ausztriában és Németországban a vidéki színészet állami támogatását nem is ismenik, mert ott az egyes államrészek saját zenei és színházi életük megteremtését már idejében elvégezték és e célra szolgáló intézményeiket a központtól teljesen függetlenül tartják el. Ha majd a mi vidékünk is tudatára ébred ennek s a staggione-rendszer megismerteti a főváros művészi kultúráját, úgy bizonyosan törekedni fog szellemi életszínvonalának minél magasabbra való emelésére. Így kell egészséges vérkeringést teremteni az országiban. A részek, mint egy nagy szervezet sejtjei, a maguk külön biológiai folyamatukkal egy egészséges kultúrszervezet, illetőleg kultúrhálózat kifejlődésének vetik meg az alapját. A mai állapot ugyanis, amidőn a főváros hatalmas zenei és színházi kultúrája mellett, a vidéken, egy-két nagyobb várost leszámítva, .mindenütt ugart találunk, nem lehet egészséges állapot. Igaz, hogy ennek sok tekintetben Trianon az oka. Az ország lakosságának egyharmada Budapestre tömörült és igen értékes kultúrterületek és városok elszakadtak. Mindennek ellenére mégis a fentiekre kell törekednünk, nemcsak a kultúra fejlesztése és istápolása, a művészet emelésének öncélúsága miatt, hanem azért is, mert elsősorban a kultúrfölény fegyvereivel kaphatjuk vissza leghamarabb a Szent Korona elszakadt részeit. A hamburgi városi vasutakon ilyen feliratot olvastam: »Hamburg hat Eile.« E mondás reánk is áll. Ha nekik nincs várakozásra idejük, nekünk még kevésbbé. Nagyon sokat vesztettünk, bennünket csak erős és sietősen sürgős kultúrmunka emelhet fel porba sújtott helyzetünkből. (Fülei Szántó Endre.)

Ez a címszó a Magyar Színművészeti Lexikonban (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár) található. A felismertetett és korrektúrázott szövegben előfordulhatnak még hibák, úgyhogy a szócikk pontos szövegének és külalakjának megtekintéséhez nyissa meg a digitalizált oldalképet!

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html//I/szin_I.0091.pdf

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF, Budapest, 2013) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont „19-20. századi magyar elitek" c. kutatás (kutatásvezető Nagy Péter Tibor) keretében folyó "Az 1929-1931-ben Schöpflin Aladár szerkesztésében megjelent Magyar Színművészeti Lexikon internetes változata" c projekt keretében. Projektvezető, szerkesztő: B. Kádár Zsuzsanna

A szöveg kódokkal ellátott változata: Az adatbázis kódja: 1357986421928

HETJEGYUSORSZAM 1005090 Ausztria és Németország színházi viszonyairól, hazai színházi viszonyainkkal kapcsolatban,- Ha színművészeti állapotainkat a külföldi viszonyokkal összehasonlítani akarjuk, főleg ytelepulesy Ausztria§2§ és ytelepulesy Németország§2§ érdekelhet bennünket, mert e két ország színházi viszonyai egyeznek leginkább a mi színházi viszonyainkkal. [Mindkét állam a háborúból, hozzánk hasonlóan, vesztesen került ki, de ennek a veszteségnek a gazdasági hatása egészen más reájuk nézve, mint mireánk. Ha ytelepulesy Ausztria§2§ nem is, de ytelepulesy Németország§2§ állami létének és kulturális mivoltának tekintélyes színvonalon való folytatásához minden előfeltételt továbbra is megtartott. Megőrizte legnagyobbrészben a területét meg a népességét, meg a dacos, szívós akaraterőt, még sokkal inkább, mint azelőtt, mely őt minden váltakozó gazdasági krizis mellett is legszebb kulturális értékeinek kifejlesztésére serkenti. A germán Őserőt meg lehetett alázni, de nem megtörni, mert annak életképessége fajának erkölcsi értékeiből táplálkozik. Az erkölcsi értékek között pedig legfontosabb a faj hatalmas kulturális ereje, mely soha meg nem szűnő megnyilvánulásaival vezetőszerepet biztosít neki a világ kultúrközösségében. Miután pedig ez az erőmegnyilvánulás fejlett gazdasági mivoltánál fogva mindenkor, még ma is, megtalálja az anyagi eszközöket, érthető, hogy mai állapotában sem szünetel a vérkeringés éltető üteme és a legszebb eredményeket teremti meg mindén téren, így a színházi kultúra terén is. ytelepulesy Ausztriá§2§ban más a helyzet. ytelepulesy Ausztria§2§ kulturális életének hatalmas színtere ma ytelepulesy Bécs§2§. Az entente vele szemben gyakorolt kedvező bánásmódja élénk hatással van szellemi és gazdasági életére. Itt is találunk erős vidéki kulturális gócokat igen jellegzetes megnyilvánulásokkal, ezek azonban nem oly erősek, mint a ytelepulesy németország§2§i kultúrgócok. ytelepulesy Németország§2§ban számos olyan várossal találkozunk, melyek nemcsak méltó versenytársai ytelepulesy Berlin§2§nek, hanem tudományos és művészi színvonalukkal olykor még a birodalom ytelepulesy főváros§2§án is túltesznek. Ha ytelepulesy Ausztria§2§ színházi kultúráját akarjuk egész általánosságban vizsgálat tárgyává tenni, úgy elsősorban a bécsi viszonyokat kell jellemezni. Mindenekelőtt ytelepulesy Bécs§2§ zenei élete ragadja meg figyelmünket. Magától értetődő, hogy yszemelynevy Mozart§6§, yszemelynevy Beethoven§6§, yszemelynevy Schubert§6§, yszemelynevy Strauss§6§ városának zenei élete a legfejlettebb. Diadalmas magaslata az Operája. ytelepulesy Bécs§2§ társadalma megköveteli, hogy e zenei színpad mindenirányú teljesítménye magas színvonalú legyen. Az yintezmenyy Opera§8§ itt az állam oly kultúrkincse, melynek virágzása érdekében a kormányzat nagy anyagi áldozatokra hajlandó. . Ha meggondoljuk azonban azt, hogy a yintezmenyy bécsi Operaház§8§ a többi kulturális intézmények mellett egymagában is magnetikus erővel hat az idegenforgalomra, akkor az állam az ez úton keletkezett jövedelmek révén olyan adóalanyokat teremt a maga számára, amelyek az előirányzaton felüli kiadások megtérítését leginkább elvállalják. De mellőzve ezt a számszerűségtétben talán nem igazolható állítást, a helyzetet igen élénken világítja meg egy előkelő vidéki színházigazgatónak az a nyilatkozata, hogy a kormány az állami színházak hiányait felosztja az egyes vidéki tartományok között. Ennek ellenében a tartományok vezetőségei a saját kezelésükben levő színházaikban a yintezmenyy bécsi Operaház§8§ művészeit vendégként fölléptethetik. Az így szerzett jövedelem viszont nemcsak a yintezmenyy bécsi Operaház§8§ hiányának reájuk eső kvótája fedezésére elégséges, hanem néha jelentős jövedelmet is képvisel számukra. Ez az intézkedés nemcsak a pénzügyi háttér szempontjából érdemel különös figyelmet, hanem rendkívüli jelentőségű azon kulturális horderő szempontjából is, amit a vidék részére az a tény jelent, hogy a zenélés énekkultúra legelső forrásából meríthet, amitől különben el volna zárva. A vidék kulturális igényeire kiterjeszkedő gondoskodás tiszteletreméltó vállalkozás akkor, amikor a ytelepulesy főváros§2§ szükségleteinek kielégítésére is hatványozott munkát kell végezni. Az utóbbi a kamaraműfaj ápolásában nyilvánul meg. A yintezmenyy bécsi Staatsoper§8§ a yintezmenyy Redoutensaal§8§ban, a yintezmenyy Burgtheater§8§ pedig az ú. n. yintezmenyy Akademie Theater§8§ben kamara- előadásokat tart. A magas műveltségű közönségnél ennek a műfajnak rendkívüli sikere van. A kultúrszínvonal magasabb fokain ez a műfaj össze van forrva az állami színházak működésével, illetőleg ennek természetes járuléka, bár néha a magánvállalkozás is eredménnyel rendez kamaraelőadásokat. ytelepulesy Bécs§2§ben a két állami színház négy helyen működik és ez a négyirányú működés az ytelepulesy ausztria§2§i színházi kultúra sebesen vágtató kvadrigája, melynek gyeplőit az oly sokszor ócsárolt állami kezelés tartja avatott kezekben. A yintezmenyy bécsi állami színház§8§ak üzemvezetése, valamint az ennek felügyeletét gyakorló miniszteriális színházi közigazgatás meglehetősen kemény feladatok elé van állítva. Megszabott állami hozzájárulással elsőrendű művészi feladatokat kell megoldania, ami különböző hivatása művészek nagy státusainak igazgatási gondjait vonja maga után. A két állami színház alkalmazottainak száma yevszamy 1100§20§ ember. Ebből a nagy számból csak egy-két jellemző adatot kívánok kiragadni: az yintezmenyy Operaház§8§nál 129 tagú zenekar, 52 magánénekes, a yintezmenyy Burgtheater§8§nél pedig 70 színész van. A magánszereplők számbeli nagyságában nemcsak a kettős szereposztás szükségszerű biztosítása (különösen az yintezmenyy Operaház§8§nál) jut kifejezésre, hanem a sok művész egyben a sokféle különböző feladat sikeres megoldását is lehetővé teszi. A különféle kategóriájú művészi személyzetet szerződéses alapon kötik a színházhoz. A szerződések időtartama egy, vagy több év. A többéves szerződésekre az állandósított valuta óta tértek át, előfordulnak azonban olyan szerződések is, amelyek csak rövidebb időszakra, vagy a színházi évadon belül bizonyos számú fellépésekre kötelezik a művészeket. Az örökös-tagság intézményét a forradalom óta megszüntették, de a császárság korában kinevezett örökös tagok jogait ma is épségben tartják. Az ytelepulesy ausztria§2§i vidéki színészet a provinciális igényeket meghaladó kultúrmunkát végez. A vidéki városok közül kiemelkedik ytelepulesy Salzburg§2§. Egészen sajátlagos levegőjű művészváros. Régi hagyományokban gyökerező bárok miliője termékeny hatással volt és van a művészetek mostani virágzására is. Nem véletlen az, hogy az osztrák ünnepi játékokat itten rendezik. Színháza igen eredményes művészi munkát folytat és fölöttébb érdekes az, hogy szervezete és működése a magánjogi társaság szabályain épül fel. (Gesellschaft nach bürgerlicher Recht.) A színészek a szerződés aláírásával a társaság tagjainak sorába lépnek, közös nyereség- és veszteségszámlára dolgoznak. Így érthető, hogy teljesítőképességük megfeszítésével igyekeznek a színház anyagi eredményeit előmozdítani. A vidéki színházak szervezetének legtipikusabb formája azonban a köztestületi (városi tanács stb.) kezelés. Mindezekből kitetszik, hogy a vidéki színészetről oly értelemben, mint nálunk, nem lehet beszélni, mert itt a vidéki színészet állami támogatás nélkül is virágzik. Minden egyes tartomány kötelességének ismeri, hogy színházat tartson fenn, akár saját kezelésben, akár bérbeadás útján. A színházi kultúra mindén egyes tartomány féltékeny belügye, melynek anyagi feltételeit saját költségvetésük keretében igyekeznek megteremteni. Az ytelepulesy ausztria§2§i színházi kultúra munkásainak érdekeit védi az yevszamy 1924§20§, évben keltezett színésztörvény. E törvény tehát nem színházi törvény, hanem kifejezetten színésztörvény, amit a címe is kifejez: Schauspielergesetz. E törvénnyel Ausztria Németország előtt jár, - ahol ilyen törvény még nincs. Ez a törvény minden vonatkozásában szociálpolitikai jelentőségű. E jelentőségnek megfelelően teljesen szociális, sőt talán szocialistáizű, mert a színházi vállalkozó és a színházi alkalmazott között a szerződéses kapcsolaton fennálló jogviszonyok rendezését foglalja magában, továbbá a színházi alkalmazottak javára és pedig minden kategóriában a munkaadói gondoskodás szociális-kötelezettségeit tárgyalja. A színházalapítás feltételeire, az állam felügyeleti, irányító szempontjaira nézve mit sem tartalmaz. Ez a törvény a szocialista államszervezet szellemét magánviselő jogszabályalkotás. Ha az osztrák színházi kultúra szervezetéről, igazgatásáról, és jelentőségéről rajzolt képet megnagyítjuk, a németországi színházi viszonyokat vetíthetjük a szemlélő elé. A központ mellett számos külön fókuszt találunk, telve a faji adottság és a történelmi fejlődés sajátos és értékes jellemvonásaival. A német kultúrközösség fónytszóró napja, Berlin mellett, egy pár azonos fajsúlya bolygó kering. És mégis mindezt a germán géniusz nemesen tündöklő íve fogja össze. Zenéje és általában színi kultúrája, mely ennek a nemzetnek egyik legnagyobb kincse, lenyűgöző erővel hat. Oly kincs ez, mint a mondai gyűrű, melyért ma nem a niebelungok és az ős-germán istenek versenyeznek, hanem a birodalom kultúrgóeai. Az utóbbiak a kultúra egy s más területén Berlinnél is jobban hirdetik a »Deutschland, Deutschland über alles« jelentőségét. A bayreuthi színpad1 misztikus wagneri művészete a berlini Operaház ezirányú teljesítményeit idők folyamán túlszárnyalta. Mint a wagneri szellem művelésének kijelölt szentélye, a kiválasztottság és a hagyományok erejében rejlő eszközökkel egyedülálló művészi hatásokat ér el. A berlini kultúra minden megnyilvánulásaival a' város gazdasági jelentőségéhez és hatalmas méreteihez idomul. Maga az a tény, hogy a porosz kultuszminisztérium kezelésében Berlinben két Operaház (egyik Unter der Lindenen, a másik a Königs-platzon), két drámai színpad, egjdk a Sehauspielhaus, másik a Schüler Theater, továbbá két vidéki színpad (a wiesbadeni és a kasseli) van, mely utóbbiakban felváltva operákat és drámai műveket játszanak, bizonyíthatja fenti állításomat. Az állami kezelésben levő színházakhoz hozzá kell még számítanunk a tetemes számra rúgó magánszínházakat is, melyek közül különösen ki kell emelni Berlin harmadik operáját, a városi kezelésben lévő char-lottenburgi operát és a három Reinhardt-színházat. Az állami színházak tökéletes művészi és gazdasági szervezetükkel a miniszteriális közigazgatás irányító hatása alatt állanak. A művészi vezetés az intendánsok kezében van, de az intendánsokkal mellérendelt tényezőként jelentkezik a különös súllyal és rendeltetéssel bíró gazdasági szervezet, melynek élén a gazdasági főnök áll. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert hatalmas státus anyagi ügyeit intézi. A két opera 40 magánénekest, 33 magánénekesnőt, 190 tagú zenekart, 120 tagú énekkart, stb. soroz tagjai közé, akiket a többi művészi kategóriáknak ugyancsak nagyszámú tagja egészít ki. A játék mind a négy színházban minden este folyik. • Nem érdektelen megemlíteni, hogy a színházak helyárait öt osztályba sorozzák. Megállapítják az alapárt, mely ötféleképen emelkedik aszerint, hogy a darab mÜyen kiállítású, és hány személyt foglalkoztat. Egyszóval az üzemköltség és a művészi teljesítmény arányában emelkednek az árak. Egy Wagner-darab előadása drágább, mint egy Mozart-darabé. Legdrágább a Parsifal előadása. A két állami drámai színpadnak ugyancsak tekintélyes személyzete van, bár a színészlétszám, mely 41 színészből és 19 színésznőből áll, nem mondható túlnagynak. A kamara-műfaj művelése nincs állami kézben. Ezt a feladatot itt a Reinhardt-féle Kammerspielhaus teljesíti neves művészek szerződtetésével. A berliniek a kamaraműfajt igen kedvelik, a hírneves színigazgató e téren sok sikert ért el társulatával. Az állami színházak fenntartása az államtól itt igen nagy anyagi áldozatokat kíván. Az elsőrendű tagok magas, a békeszinten álló fizetéseket élveznek. Jellemző a berlini, de általában a németországi viszonyokra, hogy a zenészek nem szerződött színházi alkalmazottak, hanem fizetési osztályokba sorozott állami vagy városi tisztviselők. Ezzel a ténnyel szerintük a zenészkérdés végleges megoldást nyert, mert a biztos és nyugdíjigényt jelentő állás a zenészeket megnyugtatja, akik természetesen számos mellékkereseti lehetőségnek is örvendenek. De másfelől megnyugvást jelent a színházat fenntartó államnak, városnak is, mert a zenészeket tisztviselői minőségük alapján erősebben kézben tudja tartani és ezáltal sztrájkoknak stb. elejét veszi. A berlini színházi viszonyok ezen általános ismertetése után vessünk egy pillantást az úgynevezett vidékre. Nagy és jelentős színházi kultúrát mutat fel Bajorország. A müncheni állami színházak a Wittelsbachok művészetet ápoló hagyományait őrzik. A bajor állam kezelésében három színház van: a National Theater, Residenz Theater és a Prinzre-genter Theater. Ezeken kívül számos magánszínház versenyez a közönség meghódításáért. Az állami színházak kultúrmisz-sziója főleg azáltal domborodik ki, hogy programmjukban a népkultúra is fontos szerepet játszik. Ennek istápol ásat oly képen eszközlik, hogy külön és olcsó helyárakkal rendezett előadásokkal lehetővé teszik a szegényebb néposztály ezirányú kul-túrigényeinek kielégítését. A színházfenntartó, nem beszélve a magánkezekben lévő színházakról, az állam és a város. A szervezet külső megjelenése, vagy a közületi (állami, városi) kezelés, illetőleg üzemigazgatás rendszerint nagy hatáskörrel rendelkező intendánsok útján, de a bürokratikus nehézségek kiküszöbölése és az üzemigazgatás megkönnyítése céljából a közületi igazgatás néha ad hoc részvénytársaságot állít szolgálatába. Erre a »Städtische Bühne Aktien-Gesellschaft« a Rajna melletti Frankfurtban a példa. Ez a részvénytársaság tulajdonkópen a város két színházát, az Operát - és a Schauspielhaust igazgatja és mivel kereskedelmi társaság, élvezi az e vállalati forma üzemigazgatási előnyeit. A részvénytársaság a várostól kapja az épületeket, az anyagi és a legmesszebbmenő erkölcsi támogatást. Ez a részvénytársaság voltaképen tehát csak formai, mert vezetésében, igazgatásában és gazdálkodásában teljesen a város kultúrpolitikája érvényesül. A részvények többségét ugyanis a város tartja kezében, és a polgármester az elnöke a felügyelő-bizottságnak. Az anyagi támogatás kérdését a város és a részvénytársaság között kötött szerződés szabályozza. Magától értetődik, hogy rossz gazdálkodás esetében sem kö- j vétkezhetik be a részvénytársaság csődje, mert a város kifizeti a bianvokat. E szín- V hazak egyébként kultúrteljesítniényeik tekintetében a legjobb németországi színházak közé tartoznak és híven szolgálják azt a célt, amelyet a frankfurti Operaház kőbe vésett jelmondata kifejez: »Dem Wahren, Dem Guten, Dem Schönen.« A közvetlen városi kezelés tipikus példái sok közül a nürnbergi, kölni, lipcsei operaházak, illetőleg drámai színpadok. Ezeket a színházakat a városi tanács az e célra kijelölt tisztviselő útján igazgatja. A színházak élén mindenütt művészigazgató, vagy intendáns áll gazdasági vezetővel. A szubvenciók meglehetős áldozatkészségről tesznek tanúságot. A frankfurti színházigazgatást találjuk meg a hamburgi állami operaháznál is. I Utóbbi nemrégen egy részvénytársaság bérletében volt, de ez a kritikus gazdasági viszonyok közepett nem tudta fenntartani a színházat. Most a hamburgi operaházat az állam és frankfurti mintára részvénytársasági formában tartja fenn. Érdekesnek látszó körülmény, hogy a hamburgi állam drámai színpadot nem tart fenn. A drámai színpadok itt magánkezekben vannak. A legelőkelőbb drámai színpad a »Deutsches Schauspielhaus in Hamburg«, mely részvénytársaság tulajdonában .van. Ettől a színházat egy korlátolt felelősségű társaság bérli (Gesellschaft mit beschränkter Haftung) oly szerződéssel, hogy minden jelmez, díszlet, amely a bérlet tartama alatt készül, a bérbeadó részvénytársaság tulajdonába megy át- Ez a magánvállalkozás jól virágzik, művészi teljesítménye rendkívüli hímévnek örvend, ami élénk bizonyítéka annak, hogy a magánvállalkozás is átveheti ugyanazon nemes feladatok megvalósítását a színházi kultúra terén, mint az állam. Ez a színház a népkid túrát is szolgálja azáltal, hogy több délutáni, sőt vasárnap délelőtti előadást is rendez a nagytömegek részére. A kultúra nemes feladatait a hozamgazdálkodás elveivel Össze tudja egyeztetni. A bérlő a színházat a nyári szünetben albérletbe adja és ezáltal is jövedelmet biztosít magának. A színház feladatait természetesen megkönnyíti a hamburgi államban a város virágzó .nemzetközi gazdasági élete. Végezetül még a drezdai színházi kultúrát óhajtom röviden méltatni, mely a szászok szellemi életének horizontját jelzi. A német államrószek kultúrája, mint megannyi mozaik, végeredményében egységes képbe olvad össze. Ennek a képnek különösen a ynemzetisegy bajor§4§ és a ynemzetisegy szász§4§ kultúra a szembeszökő drágaköve. A ynemzetisegy szász§4§ok szellemi élete minden vonatkozásban, így színházi tekintetben is bizonyítéka az ottani társadalom magasigényű kultúrszükségleteinek. Az yintezmenyy állami Operaház§8§ egyike ytelepulesy Németország§2§ legjelentősebb dalszínházainak. Tekintélyes anyagi hozzájárulással, megfelelő taglétszámmal (42 magánénekes), nagy zenekarral (128 taglétszámú) és teljes műsorral igen jól vezetett színház. Élénk kapcsolatban van a mi Operaházunkkal, amit az is bizonyít, hogy a híressé vált tősgyökeres magyar operát, a ycimy Farsangi lakodalmat§10§, elsőnek vette át a mi színpadunktól és sikeres előadással biztosította az opera nemzetközi értékelését. A ytelepulesy németország§2§i színészképzés mindeddig magánszínészképző iskolákban folyt, melyek a nagyobb városokban bőven találhatók. Különösnek tetszik, hogy az állam az ezirányú oktatást csak az yevszamy 1925§20§/26. tanév kezdetével vette kezébe. Tette ezt azokkal a bő tapasztalatokkal, melyeket a magánszínészképző iskolák működésében észlelt. Az állami színészképző intézet nem működik önálló szervezet formájában, hanem mint a yintezmenyy berlini Zeneművészeti Főiskola§8§ egyik osztálya. Az oktatás kiváló színésztanárokkal és a legújabb módszerek alkalmazásával történik. Színész-, illetőleg színházi törvény ytelepulesy Németország§2§ban még nincs. A törvényt a birodalmi és az fegyes államok autonóm hatáskörében kibocsájtott rendelkezések pótolják, amelyek azonban inkább rendészeti irányúak. Az állami közigazgatásnak színügyi kérdésekben nagy segítségére van a »yintezmenyy Deutscher Bühnen-Verein§8§«. Ez tulajdonképen a direktorok és intendánsok szövetsége. Habár nem hivatalos művészetközigázgatási szerv, mégis a kormányzat véleményező szervének tekinthető, mert színművészeti kérdésekben általában, továbbá a koncessziók tekintetében szava rendkívüli súllyal esik latba. Nagy érdeme a maximális és minimális fizetések kötelező módon történt keresztülvitele, továbbá a Normal-Dienstvertrag általános bevezetése. Hivatalos lapja a yintezmenyy Die deutsche Bühne§8§. A színpadi alkalmazottak hasonló szervezetben tömörültek. Ennek »yintezmenyy Genossenschaft Deutscher Bühnenangehörigen§8§« a neve. . A magyar színügyi kultúra, mely legnagyobb részben a ytelepulesy főváros§2§ színházi életében jut kifejezésre, méltóképen csatlakozik az ismertetett országok ytelepulesy főváros§2§ainak és nagyvárosainak kultúrájához. Súlyban, minőségben és a színházi műfaj mindden árnyalatában ugyanazt termeljük, mint az ismertetett országok kultúremporiumai. Bizonyos azonban az, hogy sokkal kevesebb színházunk van, mint nekik a vidéki színikultúránk távolról sem hasonlítható az ytelepulesy ausztria§2§i és ytelepulesy németország§2§i színházi kultúrához. Viszont nem szabad azt sem elfelejteni, hogy csonka ország vagyunk 8 millió lakossal a ynemzetisegy német§4§ birodalom 63 millió lakosával szemben. A legfőbb baj e téren vidéki színészetünk elmaradottsága. Ezt megszüntetni, illetőleg a ytelepulesy főváros§2§ színvonalához közelebb hozni, évtizedekre kiterjedő s módszereiben gondosan felépített kultúrpolitika lesz képes. Állami színházaink amellett, hogy a hazai színügyi kultúra ápolására és fejlesztésére rendelt elsőrendű műintézetek, nyugati színvonalon istápolják a színi kultúra nagy, nemzetközi értekeit. Nem lehet azonban elhallgatni, hogy a zenei kultúrát képviselő dalszínházunk a yintezmenyy bécsi operá§8§val nem veheti fel a versenyt. Ez azonban a yintezmenyy berlini operaház§8§akra is vonatkozik, amelyek a művészi erők és teljesítményeik dolgában ép úgy a yintezmenyy bécsi Operaház§8§ mögött állanak, mint a mi Operaházunk. Egyébként bizonyos, hogy a yintezmenyy m. kir. Operaház§8§ a művelt nyugati operaházak színvonalán álló dalszínház, mely szervezetében, a különféle személyzet-kategóriák létszámában, állami szubvencionálásában, műsorának teljességében kiváló kultúrtényező. Az elkerülhetetlenné vált létszámcsökkentés és a messze vitt takarékosság ellenére is, hivatása magaslatán áll s ha a múlt idők nagy művészeivel egyenrangú erőket átmenetileg nélkülöz is, kipróbált magyar művészgárdája elismerésre méltóan dolgozik a sikerekért. Szervezete és igazgatása, az állami kezelés, megegyezik az ezirányú általános típussal. Állami támogatása mai nehéz gazdasági viszonyaink közepett is jelentős összegű. Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy míg a külföld a hiányokat könnyen egyenlítheti ki, addig nálunk ma ez nem lehetséges. Ebből következik, hogy oly üzleti eredményre kell itt törekedni, hogy az állami hozzájárulás a nézőtéri bevétellel együttesen a színházak fenntartásához okvetlenül elég legyen. A gazdálkodás ezen módja nem kicsinylendő feladatot ró az igazgatásra és a minisztériumra egyaránt, különösen akkor, ha számot vetünk a mai nehéz gazdasági viszonyokkal és meggondoljuk azt, hogy a színvonalat és a műsort még akkor is tartani kell, ha egyikmásik zenemű vagy színdarab nem a töegízlés kielégítésére való. Kénytelenek vagyunk számos oly zeneművet vagy színművet műsoron tartani, melyek a színházaknak gyengén jövedelmeznek, de a bennük rejlő értéket a színházaknak kultúrhivatásuknál fogva még anyagi áldozatok árán is a közönség elé kell tárni. Ha tehát olykor a könnyebb múzsa is szóhoz jut e színpadokon, ezt fájdalommal tesszük, indokát azonban a gazdasági okokban leli, vagyis abban, hogy az előirányzott bevételeket biztosítani kell. Hogy a színházak nyugodt gazdasági menete biztosítva legyen, a gazdálkodás ellenőrzését fokozottabbá kellett tenni, s így a színházi közigazgatás ellenőrzése, irányítása és felügyelete tekintetében a minisztériumnak többletmunkát kellett vállalnia. Erre már csak azért is szükség volt, mert nem lévén intendáns,, annak jogköréből a fontosabb részeket a minisztériumnak kellett átvennie. Így a közvetlenül gazdálkodó igazgatókat az intendánsi jogkör fontosabb teendőinek gyakorlása szorosabban a minisztérium rendelkezése alá helyezi. Ez pedig, üzemi közigazgatásról lévén szó, csak úgy történhetik, illetőleg a minisztérium csak úgy végezheti ezirányú feladatát eredményesen, ha a színházak művészi és gazdasági beléletébe nemcsak teljesen bepillanthat, hanem a fontosabb kérdésekben az irányítást is maga gyakorolja. Nem könnyű feladat ez, mert a színházaknál a gazdasági problémáik a művésziektől a legtöbb esetben nehezen választhatók szét, viszont a művészi kérdésekben az igazgatóknak szabad kezet kell hagyni. A megoldás tehát csak az lehet, hogy az igazgatók művészi terveikről a minisztériumot állandóan tájékoztatják, mely latolgatva ezeknek a terveknek gazdasági szempontból várható kihatásait, gyors intézkedéssel támogatja az igazgatókat munkájukban. Minthogy a színház vállalat is, a cselekvésnek gyorsnak kell lenni, mert a vállalatnak a verseny irama nem tűr halogatást. Időközi bizottsági tárgyalások útján lehet és kell tehát módját ejteni annak, hogy az igazgatók bevonásával, az üzletmenet állandó megbeszélése mellett, művészi és gazdásági kérdések tekintetében lehetőség szerint közös elhatározásokra jöjjön létre. A tervek végrehajtásához a szükséges felhatalmazást a minisztérium azonnal megadja. A színház nem tűri a bürokratikus formaságok szövevényes útvonalain való cselekvéseket. Miként a részvénytársaság vezérigazgatója, aki a maga hatáskörében vezeti a vállalatát s a fontosabb kérdésekben az igazgatósági üléseken kapja a felhatalmazásokat, a színházigazgatók is a minisztérium illetékes tényezőivel, mintegy a részvénytársaságok igazgatóságainak mintájára tartott bizottsági tárgyalások alapján cselekszenek a fontosabb kérdésekben. Operaházunk a létszámcsökkentés óta évről-évre sikeres művészi és anyagi eredményeket produkál. Művész-együtteséből mindenesetre hiányzanak a régi nagy erősségek, akiknek helyét a jövőben pótolni kell.. Hogy a pénzügyi rendelkezések folytán arra mikor lesz mód, az mindenesetre a további évek szubvenciójától és a színház bevételeitől függ. Addig is vendégfellépések útján igyekszik a színház a közönségnek kárpótlást nyújtani. Hogy az Operaház a létszámcsökkentés óta művészi és anyagi eredményekben kielégítő eredményeket ért el, annak oka az, hogy a minisztérium itt megtartotta azt a hátárt, melyet az eddigi műsor megkívánt. Magánénekeseink száma 18, magánénekesnőink száma 18, a zenekar létszáma (a kisegítők nélkül) 91, a ballet tagjainak száma 28, az énekkar tagjainak száma 97. Ha ezeket az adatokat az ismert külföldi adatokkal összehasonlítjuk, azt találjuk, hogy hátrányban alig vagyunk, sőt vannak olyan elsőrendű külföldi dalszínházak, amelyekkel szemben helyzetünk kedvezőbb. Hátrányunk mindenesetre az, hogy egyetlen operaházunk van, de sajnos, az ország többet meg se bírna. Még Nagy-Magyarország idejében sem, hát még mai csonka állapotunkban. Az állami kezelésben levő drámai színpadunk, a yintezmenyy Nemzeti Színház§8§ méltán nevezhető az ország első színpadának. Elsővé avatják a múltjából visszatekintő dicső emlékei, hagyományai, melyek a nemzet lelkének kisugárzásai. Ezeket a hagyományokat istápolni és féltékenyen őriznie kell. A jelen nehéz viszonyok között hivatása fokozott feladatok elé állítja, melyeknek minden erejével megfelelni kötelessége. Műsora természetszerűleg elsősorban a magyar drámaírás legkiválóbb értékeit öleli fel, de ezeken felül a világirodalom termékeire is kiterjeszkedik. A 65 tagból álló művészgárda ellátja a yintezmenyy Kamara Színház§8§ előadásait is. A nehézségek, melyekkel a yintezmenyy Kamara Színház§8§nak főleg anyagiak szempontjából kell megküzdeni, nem kicsinylendők, mert ez a színház semmiféle támogatást sem élvez. Önmagát kell fenntartania; az állam anyagi támogatása, a yintezmenyy Nemzeti Színház§8§ céljaira szükséges. Feladatát természetesen csak úgy tudja megoldani, hogy társulata azonos a yintezmenyy Nemzeti Színház§8§ személyzetével, ami másfelől előnye is, mert a kamara-darabokat a közönség elsőrendű művészek játékában élvezhetné. Miként a yintezmenyy Nemzeti Színház§8§ban, nemcsak a darabok vezetőszerepeit, hanem az epizódszerepeket is ők játsszák. Zenei és színházi kulturális élet szempontjából a vidék a nyugati színvonal alatt marad. Sajnálatos ez a megállapítás, már csak azért is,mert a magyar faj nagyon fogékony a kultúra emez ágaira. Megvan benne az érzék és az ösztön, ennek erőteljes felébresztése és kifejlesztése azonban rendszeres és programmszerű tevékenységet kíván. A zenei érzéket kifejleszteni és ébrentartani a nagy tömegeknél, a falu népénél és a kispolgári városi elemeknél a magyar dalban rejlő erő útján lehet elkezdeni. A magyar dalosügy megszervezése és állami támogatása nemcsak kultúrát jelent, hanem a nemzeti érzésekben rejlő erőkészletek gyarapítását, továbbá józan, okos és derűvel teli élet megalapozását. Eszköz erre a dalárdák megszervezése és pedig mindenféle társadalmi osztályban. Hogy a dalosügy a külföld előtt is hatásos eszköze lehet érvényesülésünknek, annak élénk bizonyítéka a yintezmenyy Budai Dalárda§8§ ytelepulesy amszterdam§2§i sikere. Fontossága főleg abban rejlik, hogy sietteti a tömegek zenei művelődését, hajlamossá tevén őket fokról-fokra a magasabbrendű zenei műélvezetekre, A dalosügy fejlesztésén kívül nagy súlyt kellene helyezni a zenei iskolázásra. Igen fontos a zeneiskolák szaporítása, ez iskolák látogatásának minél általánosabbá tétele, de a cél ne a szakzenészképzés legyen, hanem zenekedvelő közönség nevelése. Csonka országunk igényeihez mérten éppen elég szakzenészt képesít évről-évre zenei főiskolánk, ugy, hogy ezeknek a diplomás zenészeknek az elhelyezéséről nem tudunk gondoskodni s így legnagyobb része külföldre távozik megélhetésének biztosítása végett. Az is baj, hogy a zenei főiskola hallgatói tanári és művészi diplomáért versengenek, holott ezt a képesítést valóban csak a legkiválóbbaknak kellene megadni, míg a hallgatók nagy részét zenekari zenészeknek kellene képezni, hogy ezáltal az ország nevezetesebb kultúrvárosaiban — a ytelepulesy főváros§2§i filharmóniai zenekar mintájára — komoly zenekarok alakulhassanak. A vidéki zenekarok lehetővé tennék a nagyobb vidéki színházakban jobbfajta operaelőadások rendezését és ezáltal a főiskoláról kikerülő diplomás énekművészek is elhelyezést találnának a vidéken, ahol kitűnő elő-iskolát nyerhetnének majdan az ország első dalszínházában való szerződtetéshez. Mindez nagyjelentőségű volna főleg abból a szempontból, hogy a zenészekben, az énekesekben nagyobb kínálat állana rendelkezésre, a vidék! és ytelepulesy főváros§2§ között élénk kapcsolat fejlődhetnék ki és így biztosítva lenne az utánpótlás Operaházunknál, úgy, ahogy ez külföldön általában megvan. A vidéki zenei és színházi kultúrájának emeléséhez szükséges feladatokat természetesen nem szabad az államra áthárítani a maguk teljességében, hanem a vidéknek is komoly szerepet kell ezekből vállalnia. Saját kulturális életük kialakítása mégis csak az ő kezükben van. A megyéknek és nagyobb városoknak meg kell találni az eszközöket a fenti kultúrprogrammok megvalósításához. Természetes, hogy ehhez anyagi áldozat kell. Ahogy meg tudják találni a fedezetet a törvényhatóságok különböző szükségleteik biztosítására, életnyilvánulásaiknak megfelelő színvonalon való tartására, úgy elengedhetetlen az is, hogy zenei és színházi kultúrájukra is áldozzanak. Rendszeres programmot kell kidolgozniuk a kultúra ezen területeire nézve is és ennek a programmnak megfelelő számokban kell kiütköznie a budgetjeikből. Minden nagyobb város, megye a saját területén hatósági felügyelet alatt szervezzen dalárdát, létesítsen zeneiskolát és színházat. Ha saját ereje ehhez nem elégséges, akkor munkájukba be kell vonni a kulturális egyesületeket. Minden megyeszékhelynek legalább is állandó színházzal és állandó színtársulattal kellene rendelkeznie, amelyek azután a kisebb helyek kulturális szükségleteit is ellátnák. A staggione-rendszer bevezetésével a ytelepulesy főváros§2§i termést közvetítenek a nagyobb vidéki városoknak, ezek viszont a hullámlökést saját erejükkel továbbítanák kisebb helyekre. ytelepulesy Ausztriá§2§ban és ytelepulesy Németország§2§ban a vidéki színészet állami támogatását nem is ismenik, mert ott az egyes államrészek saját zenei és színházi életük megteremtését már idejében elvégezték és e célra szolgáló intézményeiket a központtól teljesen függetlenül tartják el. Ha majd a mi vidékünk is tudatára ébred ennek s a staggione-rendszer megismerteti a ytelepulesy főváros§2§ művészi kultúráját, úgy bizonyosan törekedni fog szellemi életszínvonalának minél magasabbra való emelésére. Így kell egészséges vérkeringést teremteni az országiban. A részek, mint egy nagy szervezet sejtjei, a maguk külön biológiai folyamatukkal egy egészséges kultúrszervezet, illetőleg kultúrhálózat kifejlődésének vetik meg az alapját. A mai állapot ugyanis, amidőn a ytelepulesy főváros§2§ hatalmas zenei és színházi kultúrája mellett, a vidéken, egy-két nagyobb várost leszámítva, .mindenütt ugart találunk, nem lehet egészséges állapot. Igaz, hogy ennek sok tekintetben Trianon az oka. Az ország lakosságának egyharmada ytelepulesy Budapest§2§re tömörült és igen értékes kultúrterületek és városok elszakadtak. Mindennek ellenére mégis a fentiekre kell törekednünk, nemcsak a kultúra fejlesztése és istápolása, a művészet emelésének öncélúsága miatt, hanem azért is, mert elsősorban a kultúrfölény fegyvereivel kaphatjuk vissza leghamarabb a Szent Korona elszakadt részeit. A ytelepulesy hamburg§2§i városi vasutakon ilyen feliratot olvastam: »Hamburg hat Eile.« E mondás reánk is áll. Ha nekik nincs várakozásra idejük, nekünk még kevésbbé. Nagyon sokat vesztettünk, bennünket csak erős és sietősen sürgős kultúrmunka emelhet fel porba sújtott helyzetünkből. (yszemelynevy Fülei Szántó Endre.§6§)

CSAKKOD 1005090 yintezmenyy Ausztria és Németország§8§ ytelepulesy Ausztria§2§ ytelepulesy Németország§2§ ytelepulesy Ausztria§2§ ytelepulesy Németország§2§ ytelepulesy Ausztria§2§ ytelepulesy Ausztria§2§ ytelepulesy Bécs§2§ ytelepulesy németország§2§ ytelepulesy Németország§2§ ytelepulesy Berlin§2§ ytelepulesy főváros§2§ ytelepulesy Ausztria§2§ ytelepulesy Bécs§2§ yszemelynevy Mozart§6§ yszemelynevy Beethoven§6§ yszemelynevy Schubert§6§ yszemelynevy Strauss§6§ ytelepulesy Bécs§2§ yintezmenyy Opera§8§ yintezmenyy bécsi Operaház§8§ yintezmenyy bécsi Operaház§8§ yintezmenyy bécsi Operaház§8§ ytelepulesy főváros§2§ yintezmenyy bécsi Staatsoper§8§ yintezmenyy Redoutensaal§8§ yintezmenyy Burgtheater§8§ yintezmenyy Akademie Theater§8§ ytelepulesy Bécs§2§ ytelepulesy ausztria§2§ yintezmenyy bécsi állami színház§8§ yevtizedy 110§30§ yintezmenyy Operaház§8§ yintezmenyy Burgtheater§8§ yintezmenyy Operaház§8§ ytelepulesy ausztria§2§ ytelepulesy Salzburg§2§ ytelepulesy ausztria§2§ yevtizedy 192§30§ ynemzetisegy bajor§4§ ynemzetisegy szász§4§ ynemzetisegy szász§4§ yintezmenyy állami Operaház§8§ ytelepulesy Németország§2§ ycimy Farsangi lakodalmat§10§ ytelepulesy németország§2§ yevtizedy 192§30§ yintezmenyy berlini Zeneművészeti Főiskola§8§ ytelepulesy Németország§2§ yintezmenyy Deutscher Bühnen-Verein§8§ yintezmenyy Die deutsche Bühne§8§ yintezmenyy Genossenschaft Deutscher Bühnenangehörigen§8§ ytelepulesy főváros§2§ ytelepulesy főváros§2§ ytelepulesy ausztria§2§ ytelepulesy németország§2§ ynemzetisegy német§4§ ytelepulesy főváros§2§ yintezmenyy bécsi opera§8§ yintezmenyy berlini operaház§8§ yintezmenyy bécsi Operaház§8§ yintezmenyy m. kir. Operaház§8§ yintezmenyy Nemzeti Színház§8§ yintezmenyy Kamara Színház§8§ yintezmenyy Kamara Színház§8§ yintezmenyy Nemzeti Színház§8§ yintezmenyy Nemzeti Színház§8§ yintezmenyy Nemzeti Színház§8§ yintezmenyy Budai Dalárda§8§ ytelepulesy amszterdam§2§ ytelepulesy főváros§2§ ytelepulesy főváros§2§ ytelepulesy főváros§2§ ytelepulesy Ausztria§2§ ytelepulesy Németország§2§ ytelepulesy főváros§2§ ytelepulesy főváros§2§ ytelepulesy Budapest§2§ ytelepulesy hamburg§2§ yszemelynevy Fülei Szántó Endre.§6§ https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/1005090.htm

Ha hibát talál, keressen meg minket: elit.project.2010s@gmail.com