1018110.htm
Cimszó: Búcsúszó - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
szinhazifogalom
Szócikk: Búcsúszó - A búcsúszó a színházi
kellékes-színlaposztó egyik lényeges szereplési dokumentuma. Amikor ugyanis a
vidéki kis társulat elhagyja állomáshelyét, az indulat megelőző napon a
kellékes-színlaposztó u. n. »búcsúcédulát« (»lebúcsúzni«) osztogat
házról-házra, melynek rendszerint ez a mottója: »Se pénz, se posztó, búcsúzik a
színlaposztó«. Ilyenkor a kellékes a régi világban megkapta a kijáró 10—20
fillérét fáradozása fejében s ez a mellékjövedelem gyakran busásan kárpótolta
sovány keresetéért, úgyannyira, hogy azon időben a megszorult igazgatót is a
kellékes húzta ki a kátyúból. Ezért a mellékjövedelemért irigyelték; a
kellékest,mint a pénz arisztokratáját és megesett néha, hogy a jobb színész is
hóna alá vette a színlapcsomót és elment »búcsúzni.« A kellékes búcsúcédulája
versbe szedve így szól: »Zúg a válás tompa hangja, Mely tőletek messze int, De
bús szemünk a határra Még egyszer visszatekint. Áldjon az ég a pártfogásért,
Melyben részesítettek. Ez hozzátok búcsú szóm. Isten legyen veletek. A függöny
legördül, Előadásunk vége, Ott lévén a búcsúóra, Gondolj a színlaposztóra. Ki a
hidegben fáradott, Hogy kihordja a színlapot, Most eljött ő utoljára. A
fáradság díját várva. Tisztelettel: a színIaposztó.«
Ez a címszó a Magyar Színművészeti
Lexikonban (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár) található. A felismertetett és
korrektúrázott szövegben előfordulhatnak még hibák, úgyhogy a szócikk pontos
szövegének és külalakjának megtekintéséhez nyissa meg a digitalizált
oldalképet!
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html//I/szin_I.0284.pdf
Az
itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna: Az 1929-31-es színművészeti
lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., sorozatszerkesztő Nagy
Péter Tibor, WJLF, Budapest, 2013) Készült a Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont „19-20. századi magyar elitek" c. kutatás
(kutatásvezető Nagy Péter Tibor) keretében folyó "Az 1929-1931-ben
Schöpflin Aladár szerkesztésében megjelent Magyar Színművészeti Lexikon
internetes változata" c projekt keretében. Projektvezető, szerkesztő: B.
Kádár Zsuzsanna
A
szöveg kódokkal ellátott változata: Az adatbázis kódja: 1357986421928
HETJEGYUSORSZAM 1018110 Búcsúszó A búcsúszó a
színházi kellékes-színlaposztó egyik lényeges szereplési dokumentuma. Amikor
ugyanis a vidéki kis társulat elhagyja állomáshelyét, az indulat megelőző napon
a kellékes-színlaposztó u. n. »búcsúcédulát« (»lebúcsúzni«) osztogat
házról-házra, melynek rendszerint ez a mottója: »Se pénz, se posztó, búcsúzik a
színlaposztó«. Ilyenkor a kellékes a régi világban megkapta a kijáró 10—20
fillérét fáradozása fejében s ez a mellékjövedelem gyakran busásan kárpótolta
sovány keresetéért, úgyannyira, hogy azon időben a megszorult igazgatót is a
kellékes húzta ki a kátyúból. Ezért a mellékjövedelemért irigyelték; a
kellékest,mint a pénz arisztokratáját és megesett néha, hogy a jobb színész is
hóna alá vette a színlapcsomót és elment »búcsúzni.« A kellékes búcsúcédulája
versbe szedve így szól: »Zúg a válás tompa hangja, Mely tőletek messze int, De
bús szemünk a határra Még egyszer visszatekint. Áldjon az ég a pártfogásért,
Melyben részesítettek. Ez hozzátok búcsú szóm. Isten legyen veletek. A függöny
legördül, Előadásunk vége, Ott lévén a búcsúóra, Gondolj a színlaposztóra. Ki a
hidegben fáradott, Hogy kihordja a színlapot, Most eljött ő utoljára. A
fáradság díját várva. Tisztelettel: a színIaposztó.«
CSAKKOD 1018110 https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/1018110.htm
Ha hibát talál, keressen meg minket:
elit.project.2010s@gmail.com