1034430.htm

Cimszó: Eredeti színházi bemutatók a vidéken - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

szinhazifogalom

Szócikk: Eredeti színházi bemutatók a vidéken - Évekkel ezelőtt hazai irodalmunk egyik jelese adta ki a jelszót, rendszeresítsük a vidéki eredeti színházi bemutatókat. Nem sokkal később Apponyi Albert gróf, az akkori kultuszminiszter rendeletben jelentette ki, hogy csak azokat a vidéki színházakat fogja támogatni, melyek önálló irodalmi és művészi tevékenységet fognak kifejteni. Illetékes tényezők buzdították a vidéki színházakat arra, hogy igyekezzenek hivatásuknak megfelelni: a közönség szórakoztatása mellett szolgálják eszközükhöz és erejükhöz mérten az irodalmat, támogassák az arra érdemes írókat, segítsék elő a vidéki kulturális gócpontok megteremtését, szóval irodalmi eseményekre adva módot és alkalmat, hathatósan járuljanak színműirodalmunk föllendítéséhez, a vidéknek a fővárostól való függetlenítéséhez s ezzel új, a mainál egészségesebb alapra fektessék szellemi életünket. Évek óta hirdetik, vallják, szóban, írásban, hogy szükség van a vidéki eredeti színházi bemutatókra. A Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete többször kijelentette, hogy komolyan hozzálát a dologhoz, de ezideig még mindig csak a jószándéknál tartunk. A szép, helyes, nagyjelentőségű eszme nem tud megvalósulni. Azt mondják, hogy azért nem lehet a vidéki bemutatókat rendszeresíteni, mert az író viszi a munkáját a fővárosba, hol erkölcsi és anyagi sikert arathat. Épp az a baj, hogy a mai állapotok mellett valamire való íróember kénytelen a fővárosban keresni a boldogulást. Adják meg a módját annak, hogy a vidéken is boldogulhasson s mindjárt vége lesz a fővárosba való özönlésnek, hol sokszor évekig kell várakozni, míg valaki szóhoz juthat. Elsősorban komollyá kell tenni a vidéki bemutatókat, nem a helyi szerzők csapatát kell sorompóba állítani, hanem kellő komoly bírálat után hozzák színre az eredeti újdonságokat. Szervezzék azok a hazai nagyobb vidéki városok, melyek kulturális középpontokul alkalmasak a falaik között működő s a színügyet intéző testületekkel a mindenkori színigazgatóval egyetemben olyképp, hogy szavának súlya és értéke legyen. Ha a közönség tudni fogja, hogy előzően arra hivatott erők bírálták meg a színre kerülő eredeti darabot, nem fog bizalmatlankodni s nem fogja azt előre látatlanul is elítélni. Ha a bemutatók komolyságát ilyen módon megszilárdítjuk, még a nevesebb írók is felkeresik munkájukkal a vidéket, különösen, ha tudják, hogy anyagiakban sem szenvednek rövidséget. Az eredeti bemutatókkal járó természetes érdeklődés eleve anyagi sikert jelent és hátha azt erkölcsi, művészi, irodalmi siker is kiséri? Milyen nagy jelentősége volna ennek. Elképzelhető, ha a hazai nagy vidéki városok komolyan szolgálnák a vidéki színházi bemutatók ügyét, milyen más korszak nyílnék meg színügyünk történetében? Elképzelhető, ha a hazai nagy vidéki városok komolyan szolgálnák a vidéki színházi bemutatók ügyét, milyen más korszak nyílnék meg színügyünk történetében? Uj élet indulna meg irodalmunkban. Az írók nem volnának pusztán a fővárosra utalva, hol sokszor könyökkel, kézzel kell utat törni, irodalmi középpontok keletkeznének, új erők érvényesülnének, szellemi életünk fellendülne s a vidéki színészet a szórakoztatás mellett igazi, dicső hivatást teljesítene. Külföldön, Német- és Franciaországban már régen meghonosították az eredeti vidéki bemutatókat. A fővárosi sajtó kiküldi tudósítóit a vidéki bemutatókra s részletesen ismertetik azokat. Sok darab a vidékről jut a fővárosba. Nem egy igazi tehetség érvényesült mér ilyen módon. A siker eszköze a vidéki városok s a sajtó kezében van. A vidéki városoknak kell e téren fokozott tevékenységet kifejteni, még pedig úgy, hogy a színügyi bizottságokba ne csupán a primadonnák lábikráit leső helyi, úgynevezett »nagyság«-okat, hanem az irodalomhoz értő embereket válasszanak. És ezek azután a színigazgatóval, sajtóval, irodalmunk érdekében komolyan dolgozzanak, cselekedjenek, hogy ennek országunk, kultúránk a hasznát, dicsőségét, hatalmát láthassa. (Seredi Jenő dr.)

Ez a címszó a Magyar Színművészeti Lexikonban (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár) található. A felismertetett és korrektúrázott szövegben előfordulhatnak még hibák, úgyhogy a szócikk pontos szövegének és külalakjának megtekintéséhez nyissa meg a digitalizált oldalképet!

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html//I/szin_I.0528.pdf

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF, Budapest, 2013) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont „19-20. századi magyar elitek" c. kutatás (kutatásvezető Nagy Péter Tibor) keretében folyó "Az 1929-1931-ben Schöpflin Aladár szerkesztésében megjelent Magyar Színművészeti Lexikon internetes változata" c projekt keretében. Projektvezető, szerkesztő: B. Kádár Zsuzsanna

A szöveg kódokkal ellátott változata: Az adatbázis kódja: 1357986421928

HETJEGYUSORSZAM 1034430 Eredeti színházi bemutatók a vidéken Évekkel ezelőtt hazai irodalmunk egyik jelese adta ki a jelszót, rendszeresítsük a vidéki eredeti színházi bemutatókat. Nem sokkal később yszemelynevy Apponyi Albert gróf§6§, az akkori kultuszminiszter rendeletben jelentette ki, hogy csak azokat a vidéki színházakat fogja támogatni, melyek önálló irodalmi és művészi tevékenységet fognak kifejteni. Illetékes tényezők buzdították a vidéki színházakat arra, hogy igyekezzenek hivatásuknak megfelelni: a közönség szórakoztatása mellett szolgálják eszközükhöz és erejükhöz mérten az irodalmat, támogassák az arra érdemes írókat, segítsék elő a vidéki kulturális gócpontok megteremtését, szóval irodalmi eseményekre adva módot és alkalmat, hathatósan járuljanak színműirodalmunk föllendítéséhez, a vidéknek a ytelepulesy főváros§2§tól való függetlenítéséhez s ezzel új, a mainál egészségesebb alapra fektessék szellemi életünket. Évek óta hirdetik, vallják, szóban, írásban, hogy szükség van a vidéki eredeti színházi bemutatókra. A yintezmenyy Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete§8§ többször kijelentette, hogy komolyan hozzálát a dologhoz, de ezideig még mindig csak a jószándéknál tartunk. A szép, helyes, nagyjelentőségű eszme nem tud megvalósulni. Azt mondják, hogy azért nem lehet a vidéki bemutatókat rendszeresíteni, mert az író viszi a munkáját a ytelepulesy főváros§2§ba, hol erkölcsi és anyagi sikert arathat. Épp az a baj, hogy a mai állapotok mellett valamire való íróember kénytelen a ytelepulesy főváros§2§ban keresni a boldogulást. Adják meg a módját annak, hogy a vidéken is boldogulhasson s mindjárt vége lesz a ytelepulesy főváros§2§ba való özönlésnek, hol sokszor évekig kell várakozni, míg valaki szóhoz juthat. Elsősorban komollyá kell tenni a vidéki bemutatókat, nem a helyi szerzők csapatát kell sorompóba állítani, hanem kellő komoly bírálat után hozzák színre az eredeti újdonságokat. Szervezzék azok a hazai nagyobb vidéki városok, melyek kulturális középpontokul alkalmasak a falaik között működő s a színügyet intéző testületekkel a mindenkori színigazgatóval egyetemben olyképp, hogy szavának súlya és értéke legyen. Ha a közönség tudni fogja, hogy előzően arra hivatott erők bírálták meg a színre kerülő eredeti darabot, nem fog bizalmatlankodni s nem fogja azt előre látatlanul is elítélni. Ha a bemutatók komolyságát ilyen módon megszilárdítjuk, még a nevesebb írók is felkeresik munkájukkal a vidéket, különösen, ha tudják, hogy anyagiakban sem szenvednek rövidséget. Az eredeti bemutatókkal járó természetes érdeklődés eleve anyagi sikert jelent és hátha azt erkölcsi, művészi, irodalmi siker is kiséri? Milyen nagy jelentősége volna ennek. Elképzelhető, ha a hazai nagy vidéki városok komolyan szolgálnák a vidéki színházi bemutatók ügyét, milyen más korszak nyílnék meg színügyünk történetében? Elképzelhető, ha a hazai nagy vidéki városok komolyan szolgálnák a vidéki színházi bemutatók ügyét, milyen más korszak nyílnék meg színügyünk történetében? Uj élet indulna meg irodalmunkban. Az írók nem volnának pusztán a ytelepulesy főváros§2§ra utalva, hol sokszor könyökkel, kézzel kell utat törni, irodalmi középpontok keletkeznének, új erők érvényesülnének, szellemi életünk fellendülne s a vidéki színészet a szórakoztatás mellett igazi, dicső hivatást teljesítene. Külföldön, ytelepulesy Német§2§- és ytelepulesy Franciaország§2§ban már régen meghonosították az eredeti vidéki bemutatókat. A ytelepulesy főváros§2§i sajtó kiküldi tudósítóit a vidéki bemutatókra s részletesen ismertetik azokat. Sok darab a vidékről jut a ytelepulesy főváros§2§ba. Nem egy igazi tehetség érvényesült mér ilyen módon. A siker eszköze a vidéki városok s a sajtó kezében van. A vidéki városoknak kell e téren fokozott tevékenységet kifejteni, még pedig úgy, hogy a színügyi bizottságokba ne csupán a primadonnák lábikráit leső helyi, úgynevezett »nagyság«-okat, hanem az irodalomhoz értő embereket válasszanak. És ezek azután a színigazgatóval, sajtóval, irodalmunk érdekében komolyan dolgozzanak, cselekedjenek, hogy ennek országunk, kultúránk a hasznát, dicsőségét, hatalmát láthassa. (yszemelynevy Seredi Jenő dr.§6§)

CSAKKOD 1034430 yszemelynevy Apponyi Albert gróf§6§ ytelepulesy főváros§2§ yintezmenyy Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete§8§ ytelepulesy főváros§2§ ytelepulesy főváros§2§ ytelepulesy főváros§2§ ytelepulesy főváros§2§ ytelepulesy Német§2§ ytelepulesy Franciaország§2§ ytelepulesy főváros§2§ ytelepulesy főváros§2§ yszemelynevy Seredi Jenő dr.§6§ https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/1034430.htm

Ha hibát talál, keressen meg minket: elit.project.2010s@gmail.com