1038720.htm

Cimszó: Félreszólások - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

szinhazifogalom

Szócikk: Félreszólások - tulajdonképpen apró monológok melyek a dialógba vannak beleszúrva, melyeket tehát egyik szereplő egy másik szereplő, sőt többek jelenlétében mond el, de nem azok füle hallatára, hanem magának, jobban mondva, a hallgatónak, akit az illető szereplő így von be a maga titkaiba. Az életben az emberek csakugyan nem szólnak félre, csak esetleg mást gondolnak, mint mondanak s ezeket a mellékgondolatokat a régi drámaíró a maga kezdetleges szövésű dialógjában nem tudta máskép kifejezni, mint a közönséghez intézett félreszólással, amely csakugyan zavarja az illúziót. Shakespeare már rájött arra, hogy mennyivel érdekesebb és frappánsabb, ha azt, amit a szereplő gondol, de a partnerének meg nem mondhat, félreszólás helyett beleszűri magába a párbeszédbe, de mégis olyanformán, hogy ezt a rejtett gondolatot csak a közönség érthesse meg, nem pedig az, akivel a szereplő beszél. »Hamlet«-ben van egy pár ilyen dialógus s az ibseni dialógus akárhányszor nem egyéb, mint a kimondott szavak mögött lappangó folytonos félreszólás. De ha a modern technika . a, monológgal együtt a félreszólást is, kiküszöbölte: nincs az a félreszólás, amelyet egy igazi színész el nem tud úgy mondani, hogy illúziót keltsen s természetesen hasson. (Dr. Hevesi Sándor.)

Ez a címszó a Magyar Színművészeti Lexikonban (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár) található. A felismertetett és korrektúrázott szövegben előfordulhatnak még hibák, úgyhogy a szócikk pontos szövegének és külalakjának megtekintéséhez nyissa meg a digitalizált oldalképet!

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html//II/szin_II.0017.pdf

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF, Budapest, 2013) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont „19-20. századi magyar elitek" c. kutatás (kutatásvezető Nagy Péter Tibor) keretében folyó "Az 1929-1931-ben Schöpflin Aladár szerkesztésében megjelent Magyar Színművészeti Lexikon internetes változata" c projekt keretében. Projektvezető, szerkesztő: B. Kádár Zsuzsanna

A szöveg kódokkal ellátott változata: Az adatbázis kódja: 1357986421928

HETJEGYUSORSZAM 1038720 Félreszólások tulajdonképpen apró monológok melyek a dialógba vannak beleszúrva, melyeket tehát egyik szereplő egy másik szereplő, sőt többek jelenlétében mond el, de nem azok füle hallatára, hanem magának, jobban mondva, a hallgatónak, akit az illető szereplő így von be a maga titkaiba. Az életben az emberek csakugyan nem szólnak félre, csak esetleg mást gondolnak, mint mondanak s ezeket a mellékgondolatokat a régi drámaíró a maga kezdetleges szövésű dialógjában nem tudta máskép kifejezni, mint a közönséghez intézett félreszólással, amely csakugyan zavarja az illúziót. yszemelynevy Shakespeare§6§ már rájött arra, hogy mennyivel érdekesebb és frappánsabb, ha azt, amit a szereplő gondol, de a partnerének meg nem mondhat, félreszólás helyett beleszűri magába a párbeszédbe, de mégis olyanformán, hogy ezt a rejtett gondolatot csak a közönség érthesse meg, nem pedig az, akivel a szereplő beszél. »ycimy Hamlet§10§«-ben van egy pár ilyen dialógus s az yszemelynevy ibsen§6§i dialógus akárhányszor nem egyéb, mint a kimondott szavak mögött lappangó folytonos félreszólás. De ha a modern technika . a, monológgal együtt a félreszólást is, kiküszöbölte: nincs az a félreszólás, amelyet egy igazi színész el nem tud úgy mondani, hogy illúziót keltsen s természetesen hasson. (yszemelynevy Dr. Hevesi Sándor§6§.)

CSAKKOD 1038720 yszemelynevy Shakespeare§6§ ycimy Hamlet§10§ yszemelynevy ibsen§6§ yszemelynevy Dr. Hevesi Sándor§6§ https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/1038720.htm

Ha hibát talál, keressen meg minket: elit.project.2010s@gmail.com