Címszó: Agonizálás - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0036.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0036.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/20/20129.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

A szöveg linkekkel ellátott változata:

Agonizálás

Szócikk: Agonizálás annyit tesz mint haldoklás. A színpadi haldoklás tulajdonképpen egészen más természetű, mint a valódi élet haldoklása. Az életben a betegségnek ez a végső stádiuma csak hosszú idő lefolyásának az eredménye, a színpadon rendesen már csak az; agóniát láthatjuk!. A színésznek hangsúlyosan úgy kell megjátszani a halálnak ezt az ouverture-jét, hogy mintegy éreztetni kell a nézőközönséggel azt is, hogy tulajdonképpen milyen betegségnek a végső eredménye ez a színpadi agónia, . Az a színész, akinek a belső érzésvilága nem olyan gazdag, hogy a saját képzelerejéből alkossa meg a haldokló embernek végtusáját, az kell, hogy realisztikusan, vagyis egy valódi agóniának életbeni lefolyását maga előtt lássa és azt tanulmányozása után a színpadon mintegy lemásolja;. Azonban ennek az úgynevezett technikailag kiagyalt jelenetnek nem lesz olyan mély habása, mint a másiknak, amely nem a való életet kopírozza, hanem a saját fantáziájának agymunkája. Egy realisztikusan, tanulmány után megjátszott agonizáló játóknak a hatása nem is lehet olyan intenzív, mert az eszközök, amelyekkel a színész az életet leutánozza, csak technikai nyomokat hagy maga után és semmiesetre sem érinti a látó és hallgató publikumnak az érző szerveit. A gazdag képzeletű és érzésű színész önmaga teremti meg azt a képzelt hangulatot, amelybe saját magát belehajtja és beleéli és így sokkal jobban hat a figyelő érzékeire, mint a realisztikusan másoló színész, A realisztikus színésznek életutánzó technikája észszerűen tudatos, amíg a másik fajta színésznek elképzelt technikája tudatalatti és egybevegyül annak gazdagon bugyogó érzésvilágával. A színpadi agónia csakis akkor tudja a hallgató publikumot beleringatni a jelenetnek hatásába, ha az emberi közvetlenséggel hat a nézőnek érzésvilágára. Igaz ugyan, hogy nagy gyakorlattal a realisztikus technikát is lehet fejleszteni és azt fölfokozni. Az emberi életnek igazi agóniája a színpadon nem oly színes, nem oly hatásos,mint a színész képzelő erejének képletes haldoklása. Somlár Zsigmond szin_I.0036.pdf I

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Agonizálás címszóvég 20129 Szócikk: Agonizálás annyit tesz mint haldoklás. A színpadi haldoklás tulajdonképpen egészen más természetű, mint a valódi élet haldoklása. Az életben a betegségnek ez a végső stádiuma csak hosszú idő lefolyásának az eredménye, a színpadon rendesen már csak az; agóniát láthatjuk!. A színésznek hangsúlyosan úgy kell megjátszani a halálnak ezt az ouverture-jét, hogy mintegy éreztetni kell a nézőközönséggel azt is, hogy tulajdonképpen milyen betegségnek a végső eredménye ez a színpadi agónia, . Az a színész, akinek a belső érzésvilága nem olyan gazdag, hogy a saját képzelerejéből alkossa meg a haldokló embernek végtusáját, az kell, hogy realisztikusan, vagyis egy valódi agóniának életbeni lefolyását maga előtt lássa és azt tanulmányozása után a színpadon mintegy lemásolja;. Azonban ennek az úgynevezett technikailag kiagyalt jelenetnek nem lesz olyan mély habása, mint a másiknak, amely nem a való életet kopírozza, hanem a saját fantáziájának agymunkája. Egy realisztikusan, tanulmány után megjátszott agonizáló játóknak a hatása nem is lehet olyan intenzív, mert az eszközök, amelyekkel a színész az életet leutánozza, csak technikai nyomokat hagy maga után és semmiesetre sem érinti a látó és hallgató publikumnak az érző szerveit. A gazdag képzeletű és érzésű színész önmaga teremti meg azt a képzelt hangulatot, amelybe saját magát belehajtja és beleéli és így sokkal jobban hat a figyelő érzékeire, mint a realisztikusan másoló színész, A realisztikus színésznek életutánzó technikája észszerűen tudatos, amíg a másik fajta színésznek elképzelt technikája tudatalatti és egybevegyül annak gazdagon bugyogó érzésvilágával. A színpadi agónia csakis akkor tudja a hallgató publikumot beleringatni a jelenetnek hatásába, ha az emberi közvetlenséggel hat a nézőnek érzésvilágára. Igaz ugyan, hogy nagy gyakorlattal a realisztikus technikát is lehet fejleszteni és azt fölfokozni. Az emberi életnek igazi agóniája a színpadon nem oly színes, nem oly hatásos,mint a színész képzelő erejének képletes haldoklása. Somlár Zsigmond szin_I.0036.pdf I

A szócikk eredeti szövege: