Címszó: Artisták - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0086.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0086.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/20/20455.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

A szöveg linkekkel ellátott változata:

Artisták

Szócikk: Artisták Közhasználatban ma mindazokat a színpadi, cirkuszi és pódium-művészeket nevezik így, akik nem szószerinti értelemben vett színházi és hangversenyműködést fejtenek ki. Másszóval, mai értelmezésben ide számítják az orfeumok, cirkuszok, tánchelyiségek szerződtetett produkálóit, tekintet nélkül arra, hogy milyen természetű produkciót nyújtanak a közönségnek. Az artisták nemzetközi szervezete, az Internationale Artisten-Loge (intézmény) és országos szervezetei, mint például a Magyarországi Artisták Egyesülete, (intézmény) (információ) ilyen értelmezésben foglalja magában mindezeknek, az ilyenfajta helyeknek működő személyzetét. Ilyen tág értelmezésben azonban artistaművészeiről beszélni lehetetlen. Ilyen nagyon szabad összefoglalásban különböző művészetek különböző, magasabb- vagy alacsonyabbrendű válfajait egyesíti, amelyeknél, ha művészi szempontokról szó lehet, azok egymástól teljesen különbözőek. Van azonban az artista-fogalomnak egy szigorú és komolyabb értelmezése is és ez mindazokat a produkálókat összesíti, akik az emberi test valamely képességének fölfokozott kihasználásával bizonyos irányú fizikai tehetséggel nyújtanak produkciót — természetesen a szoros értelemben vett színészi produkció kizárásával. Ide tartoznak tehát mindenfajta akrobaták, zsonglőrök és bűvészek, műlovasok, céllövők, idomítok, bohócok és végül bizonyos fokig a táncosok is. Ilyen összeállításban valóban lehet esztétikai szempontokról beszélni és az artisták munkáját egységes föltételekhez kötött művészi munkának tekinteni. Az esztétikai kiindulópont minden művészetnek játékszerűsége. Mindezek az artisták az emberi testnek olyan játékait mutatják, amelyek mindig azt a látszatot keltik, hogy az illető produkáló nemcsak a normális emberi test lehetőségeit szárnyalja túl, de legalább is látszat szerint, a természet és a fizika alaptörvényein is túlteszi magát. Minthogy pedig a természet törvényein túl senki nem teheti magát, itt mindig ez a látszatszerűség a döntő. Az emberi testnek egy fölfokozott tehetségéről van tehát szó, akár a test hajlékonyságában vagy erejében, a kéz ügyességében vagy eszközök jó fölhasználásában. A teljesítmény, művészi szépségét pedig ugyancsak egy másik látszat determinálja, amely minden művészetnél közös, hogy a produkció a maga megjelenésében a fizikai fáradságnak és munkának, mesterségességnek és erőszakoltságnak semmi nyomát ne mutassa. Az artisták között nem az ad igazi erőprodukciót, aki megmutatja, milyen nehéz kínlódással emeli fel a súlyt, hanem az, aki a súlyok nehézsége ellenére a fizikai kínlódás minden jele nélkül végzi el a maga munkáját. Esztétikai szempontból tehát az artistaművészet értelmezése olyan mutatvány, amely tetszetős formában nyújtja az emberi testnek valamely fölfokozott képességét, játékszerűen és könnyedén, a fizikai munka nyomai nélkül. A legmodernebb színpadművészeti kísérletek egyébként több esetben próbát tettek azzal, hogy az igazi színpadon is bekapcsolják ezt az ertistaművészetet, még pedig úgy, hogy színészi és artistamunkát egyesítenek. (Bálint Lajos.) (személy) (információ) szin_I.0086.pdf I

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Artisták címszóvég 20455 Szócikk: Artisták Közhasználatban ma mindazokat a színpadi, cirkuszi és pódium-művészeket nevezik így, akik nem szószerinti értelemben vett színházi és hangversenyműködést fejtenek ki. Másszóval, mai értelmezésben ide számítják az orfeumok, cirkuszok, tánchelyiségek szerződtetett produkálóit, tekintet nélkül arra, hogy milyen természetű produkciót nyújtanak a közönségnek. Az artisták nemzetközi szervezete, az Internationale Artisten-Loge yintezmenyy nternationale artisten-loge yintezmenyy nternati yintezmenyy nternationale yintezmenyy artisten-loge yintezmenyy yintezmenyy nternati yintezmenyy ykodvegy és országos szervezetei, mint például a Magyarországi Artisták Egyesülete, yintezmenyy magyarországi artisták egyesülete yintezmenyy Magyaror yintezmenyy magyarországi yintezmenyy artisták yintezmenyy egyesülete yintezmenyy yintezmenyy Magyaror yintezmenyy ykodvegy ilyen értelmezésben foglalja magában mindezeknek, az ilyenfajta helyeknek működő személyzetét. Ilyen tág értelmezésben azonban artistaművészeiről beszélni lehetetlen. Ilyen nagyon szabad összefoglalásban különböző művészetek különböző, magasabb- vagy alacsonyabbrendű válfajait egyesíti, amelyeknél, ha művészi szempontokról szó lehet, azok egymástól teljesen különbözőek. Van azonban az artista-fogalomnak egy szigorú és komolyabb értelmezése is és ez mindazokat a produkálókat összesíti, akik az emberi test valamely képességének fölfokozott kihasználásával bizonyos irányú fizikai tehetséggel nyújtanak produkciót — természetesen a szoros értelemben vett színészi produkció kizárásával. Ide tartoznak tehát mindenfajta akrobaták, zsonglőrök és bűvészek, műlovasok, céllövők, idomítok, bohócok és végül bizonyos fokig a táncosok is. Ilyen összeállításban valóban lehet esztétikai szempontokról beszélni és az artisták munkáját egységes föltételekhez kötött művészi munkának tekinteni. Az esztétikai kiindulópont minden művészetnek játékszerűsége. Mindezek az artisták az emberi testnek olyan játékait mutatják, amelyek mindig azt a látszatot keltik, hogy az illető produkáló nemcsak a normális emberi test lehetőségeit szárnyalja túl, de legalább is látszat szerint, a természet és a fizika alaptörvényein is túlteszi magát. Minthogy pedig a természet törvényein túl senki nem teheti magát, itt mindig ez a látszatszerűség a döntő. Az emberi testnek egy fölfokozott tehetségéről van tehát szó, akár a test hajlékonyságában vagy erejében, a kéz ügyességében vagy eszközök jó fölhasználásában. A teljesítmény, művészi szépségét pedig ugyancsak egy másik látszat determinálja, amely minden művészetnél közös, hogy a produkció a maga megjelenésében a fizikai fáradságnak és munkának, mesterségességnek és erőszakoltságnak semmi nyomát ne mutassa. Az artisták között nem az ad igazi erőprodukciót, aki megmutatja, milyen nehéz kínlódással emeli fel a súlyt, hanem az, aki a súlyok nehézsége ellenére a fizikai kínlódás minden jele nélkül végzi el a maga munkáját. Esztétikai szempontból tehát az artistaművészet értelmezése olyan mutatvány, amely tetszetős formában nyújtja az emberi testnek valamely fölfokozott képességét, játékszerűen és könnyedén, a fizikai munka nyomai nélkül. A legmodernebb színpadművészeti kísérletek egyébként több esetben próbát tettek azzal, hogy az igazi színpadon is bekapcsolják ezt az ertistaművészetet, még pedig úgy, hogy színészi és artistamunkát egyesítenek. (Bálint Lajos.) yszemelynevy bálint lajos yszemelynevy Bálint Lajos yszemelynevy bálint yszemelynevy lajos yszemelynevy yszemelynevy Bálint yszemelynevy Lajos yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy bálint lajos szin_I.0086.pdf I

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Artisták - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0086.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0086.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/20/20455.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

Artisták

Szócikk: Artisták Közhasználatban ma mindazokat a színpadi, cirkuszi és pódium-művészeket nevezik így, akik nem szószerinti értelemben vett színházi és hangversenyműködést fejtenek ki. Másszóval, mai értelmezésben ide számítják az orfeumok, cirkuszok, tánchelyiségek szerződtetett produkálóit, tekintet nélkül arra, hogy milyen természetű produkciót nyújtanak a közönségnek. Az artisták nemzetközi szervezete, az Internationale Artisten-Loge és országos szervezetei, mint például a Magyarországi Artisták Egyesülete, ilyen értelmezésben foglalja magában mindezeknek, az ilyenfajta helyeknek működő személyzetét. Ilyen tág értelmezésben azonban artistaművészeiről beszélni lehetetlen. Ilyen nagyon szabad összefoglalásban különböző művészetek különböző, magasabb- vagy alacsonyabbrendű válfajait egyesíti, amelyeknél, ha művészi szempontokról szó lehet, azok egymástól teljesen különbözőek. Van azonban az artista-fogalomnak egy szigorú és komolyabb értelmezése is és ez mindazokat a produkálókat összesíti, akik az emberi test valamely képességének fölfokozott kihasználásával bizonyos irányú fizikai tehetséggel nyújtanak produkciót — természetesen a szoros értelemben vett színészi produkció kizárásával. Ide tartoznak tehát mindenfajta akrobaták, zsonglőrök és bűvészek, műlovasok, céllövők, idomítok, bohócok és végül bizonyos fokig a táncosok is. Ilyen összeállításban valóban lehet esztétikai szempontokról beszélni és az artisták munkáját egységes föltételekhez kötött művészi munkának tekinteni. Az esztétikai kiindulópont minden művészetnek játékszerűsége. Mindezek az artisták az emberi testnek olyan játékait mutatják, amelyek mindig azt a látszatot keltik, hogy az illető produkáló nemcsak a normális emberi test lehetőségeit szárnyalja túl, de legalább is látszat szerint, a természet és a fizika alaptörvényein is túlteszi magát. Minthogy pedig a természet törvényein túl senki nem teheti magát, itt mindig ez a látszatszerűség a döntő. Az emberi testnek egy fölfokozott tehetségéről van tehát szó, akár a test hajlékonyságában vagy erejében, a kéz ügyességében vagy eszközök jó fölhasználásában. A teljesítmény, művészi szépségét pedig ugyancsak egy másik látszat determinálja, amely minden művészetnél közös, hogy a produkció a maga megjelenésében a fizikai fáradságnak és munkának, mesterségességnek és erőszakoltságnak semmi nyomát ne mutassa. Az artisták között nem az ad igazi erőprodukciót, aki megmutatja, milyen nehéz kínlódással emeli fel a súlyt, hanem az, aki a súlyok nehézsége ellenére a fizikai kínlódás minden jele nélkül végzi el a maga munkáját. Esztétikai szempontból tehát az artistaművészet értelmezése olyan mutatvány, amely tetszetős formában nyújtja az emberi testnek valamely fölfokozott képességét, játékszerűen és könnyedén, a fizikai munka nyomai nélkül. A legmodernebb színpadművészeti kísérletek egyébként több esetben próbát tettek azzal, hogy az igazi színpadon is bekapcsolják ezt az ertistaművészetet, még pedig úgy, hogy színészi és artistamunkát egyesítenek. (Bálint Lajos.) szin_I.0086.pdf I