Címszó: Búcsúelőadás - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0284.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0284.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/21/21817.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

A szöveg linkekkel ellátott változata:

Búcsúelőadás

Szócikk: Búcsúelőadás a színtársulat utolsó előadása, amely sok esetben bizonyos érzékenység jegyében folyik le a művészetet kedvelő városokban. Ilyenkor a kedvenc színészt megjutalmazzák koszorúval, pénzzel, — a színésznőket elárasztják virággal és verszáporral és a szeretet sokféle jelével ; a mindenkor lelkes ifjúság pedig megvárja, a kedvenc színészeket a színház hátsó kapujánál és tüntetést rendez számukra. A színigazgató lelkes beszédet intéz a közönséghez a tanúsított pártfogásért, ami még a régi színészvilágból fennmaradt hagyomány; vagy pedig a színlapon búcsúzik el, amint azt egy 1831. (időpont) jan. 10-ről, Miskolcról (megye) keltezett színlap is igazolja. (Igazgató: Kilényi Dávid). (személy) (információ) Az érdekes dokumentum eredeti orthographiával így szól: »Tekintetes Nemes Hazafiak! Tisztelt Érdemes Polgárok.Utóllyára! e' Szó a' fájdalmak' iszonyú gyötrelmeivel martzongolja szívünket — mert elűz onnét, hol szép órák gyönyörködtetek létünket, de biztat a Remény, hogy tsak ideig tartó lesz. Az igaz. Egy egész Publikum Kegyét egyszerre elveszteni — ennél fájdalmasabb ugyan nem lehet és igy mély tisztelettel jelentjük, hogy Társaságunk innen végképp elmozdittatván, kénytelenek vagyunk a Tekintetes Hazafiak és tisztelt Érdemes Polgároktól elválni — de szivünk még is örökké lángolni fog. Tiszteletünk' lángjait el nem oltják azon könnyek, mellyeket Számkivetésünk kínos emléke őzönként áraszt keblünkbe. Adja az Ég! még valaha visszatérve a Nemzeti Thália Oltáránál végezzük Pályánkat. Az idők változók — az érzések is, de tiszteletünk tsak az hogy e pár órában is ne tagadhasson meg azon Kegy, mellynek jelentősége alatt másfélesztendeig szerentsések valánk megelégedve élni.« szin_I.0284.pdf I

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Búcsúelőadás címszóvég 21817 Szócikk: Búcsúelőadás a színtársulat utolsó előadása, amely sok esetben bizonyos érzékenység jegyében folyik le a művészetet kedvelő városokban. Ilyenkor a kedvenc színészt megjutalmazzák koszorúval, pénzzel, — a színésznőket elárasztják virággal és verszáporral és a szeretet sokféle jelével ; a mindenkor lelkes ifjúság pedig megvárja, a kedvenc színészeket a színház hátsó kapujánál és tüntetést rendez számukra. A színigazgató lelkes beszédet intéz a közönséghez a tanúsított pártfogásért, ami még a régi színészvilágból fennmaradt hagyomány; vagy pedig a színlapon búcsúzik el, amint azt egy 1831. jan. xtalanevtizedx 1845 xtalanevtizedx 1855 10-ről, Miskolcról ytelepulesy miskolc ytelepulesy Miskolc ymegyey borsod megye ykodvegy keltezett színlap is igazolja. (Igazgató: Kilényi Dávid). yszemelynevy kilényi dávid yszemelynevy Kilényi Dávid yszemelynevy kilényi yszemelynevy dávid yszemelynevy yszemelynevy Kilényi yszemelynevy Dávid yszemelynevy ykodvegy Az érdekes dokumentum eredeti orthographiával így szól: »Tekintetes Nemes Hazafiak! Tisztelt Érdemes Polgárok.Utóllyára! e' Szó a' fájdalmak' iszonyú gyötrelmeivel martzongolja szívünket — mert elűz onnét, hol szép órák gyönyörködtetek létünket, de biztat a Remény, hogy tsak ideig tartó lesz. Az igaz. Egy egész Publikum Kegyét egyszerre elveszteni — ennél fájdalmasabb ugyan nem lehet és igy mély tisztelettel jelentjük, hogy Társaságunk innen végképp elmozdittatván, kénytelenek vagyunk a Tekintetes Hazafiak és tisztelt Érdemes Polgároktól elválni — de szivünk még is örökké lángolni fog. Tiszteletünk' lángjait el nem oltják azon könnyek, mellyeket Számkivetésünk kínos emléke őzönként áraszt keblünkbe. Adja az Ég! még valaha visszatérve a Nemzeti Thália Oltáránál végezzük Pályánkat. Az idők változók — az érzések is, de tiszteletünk tsak az hogy e pár órában is ne tagadhasson meg azon Kegy, mellynek jelentősége alatt másfélesztendeig szerentsések valánk megelégedve élni.« szin_I.0284.pdf I

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Búcsúelőadás - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0284.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0284.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/21/21817.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

Búcsúelőadás

Szócikk: Búcsúelőadás a színtársulat utolsó előadása, amely sok esetben bizonyos érzékenység jegyében folyik le a művészetet kedvelő városokban. Ilyenkor a kedvenc színészt megjutalmazzák koszorúval, pénzzel, — a színésznőket elárasztják virággal és verszáporral és a szeretet sokféle jelével ; a mindenkor lelkes ifjúság pedig megvárja, a kedvenc színészeket a színház hátsó kapujánál és tüntetést rendez számukra. A színigazgató lelkes beszédet intéz a közönséghez a tanúsított pártfogásért, ami még a régi színészvilágból fennmaradt hagyomány; vagy pedig a színlapon búcsúzik el, amint azt egy 1831. jan. 10-ről, Miskolcról keltezett színlap is igazolja. (Igazgató: Kilényi Dávid). Az érdekes dokumentum eredeti orthographiával így szól: »Tekintetes Nemes Hazafiak! Tisztelt Érdemes Polgárok.Utóllyára! e' Szó a' fájdalmak' iszonyú gyötrelmeivel martzongolja szívünket — mert elűz onnét, hol szép órák gyönyörködtetek létünket, de biztat a Remény, hogy tsak ideig tartó lesz. Az igaz. Egy egész Publikum Kegyét egyszerre elveszteni — ennél fájdalmasabb ugyan nem lehet és igy mély tisztelettel jelentjük, hogy Társaságunk innen végképp elmozdittatván, kénytelenek vagyunk a Tekintetes Hazafiak és tisztelt Érdemes Polgároktól elválni — de szivünk még is örökké lángolni fog. Tiszteletünk' lángjait el nem oltják azon könnyek, mellyeket Számkivetésünk kínos emléke őzönként áraszt keblünkbe. Adja az Ég! még valaha visszatérve a Nemzeti Thália Oltáránál végezzük Pályánkat. Az idők változók — az érzések is, de tiszteletünk tsak az hogy e pár órában is ne tagadhasson meg azon Kegy, mellynek jelentősége alatt másfélesztendeig szerentsések valánk megelégedve élni.« szin_I.0284.pdf I