Címszó: Búcsúszó - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0284.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0284.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/21/21818.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

A szöveg linkekkel ellátott változata:

Búcsúszó

Szócikk: Búcsúszó A búcsúszó a színházi kellékes - színlaposztó egyik lényeges szereplési dokumentuma. Amikor ugyanis a vidéki kis társulat elhagyja állomáshelyét, az indulat megelőző napon a kellékes - színlaposztó u. n. »búcsúcédulát« (»lebúcsúzni«) osztogat házról-házra, melynek rendszerint ez a mottója: »Se pénz, se posztó, búcsúzik a színlaposztó«. Ilyenkor a kellékes a régi világban megkapta a kijáró 10—20 fillérét fáradozása fejében s ez a mellékjövedelem gyakran busásan kárpótolta sovány keresetéért, úgyannyira, hogy azon időben a megszorult igazgatót is a kellékes húzta ki a kátyúból. Ezért a mellékjövedelemért irigyelték; a kellékest,mint a pénz arisztokratáját és megesett néha, hogy a jobb színész is hóna alá vette a színlapcsomót és elment »búcsúzni.« A kellékes búcsúcédulája versbe szedve így szól: »Zúg a válás tompa hangja, Mely tőletek messze int, De bús szemünk a határra Még egyszer visszatekint. Áldjon az ég a pártfogásért, Melyben részesítettek. Ez hozzátok búcsú szóm. Isten legyen veletek. A függöny legördül, Előadásunk vége, Ott lévén a búcsúóra, Gondolj a színlaposztóra. Ki a hidegben fáradott, Hogy kihordja a színlapot, Most eljött ő utoljára. A fáradság díját várva. Tisztelettel: a színIaposztó.« szin_I.0284.pdf I

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Búcsúszó címszóvég 21818 Szócikk: Búcsúszó A búcsúszó a színházi kellékes - színlaposztó egyik lényeges szereplési dokumentuma. Amikor ugyanis a vidéki kis társulat elhagyja állomáshelyét, az indulat megelőző napon a kellékes - színlaposztó u. n. »búcsúcédulát« (»lebúcsúzni«) osztogat házról-házra, melynek rendszerint ez a mottója: »Se pénz, se posztó, búcsúzik a színlaposztó«. Ilyenkor a kellékes a régi világban megkapta a kijáró 10—20 fillérét fáradozása fejében s ez a mellékjövedelem gyakran busásan kárpótolta sovány keresetéért, úgyannyira, hogy azon időben a megszorult igazgatót is a kellékes húzta ki a kátyúból. Ezért a mellékjövedelemért irigyelték; a kellékest,mint a pénz arisztokratáját és megesett néha, hogy a jobb színész is hóna alá vette a színlapcsomót és elment »búcsúzni.« A kellékes búcsúcédulája versbe szedve így szól: »Zúg a válás tompa hangja, Mely tőletek messze int, De bús szemünk a határra Még egyszer visszatekint. Áldjon az ég a pártfogásért, Melyben részesítettek. Ez hozzátok búcsú szóm. Isten legyen veletek. A függöny legördül, Előadásunk vége, Ott lévén a búcsúóra, Gondolj a színlaposztóra. Ki a hidegben fáradott, Hogy kihordja a színlapot, Most eljött ő utoljára. A fáradság díját várva. Tisztelettel: a színIaposztó.« szin_I.0284.pdf I

A szócikk eredeti szövege: