Címszó: Coriolanus Caius Marcus - Magyar
Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
FERFINEVCIMSZO SZEMELYCIMSZO
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0314.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0314.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/22/22066.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Coriolanus
Caius Marcus
Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/522066.htm
Szócikk: Coriolanus Caius Marcus római (ország) patrícius,
ki már mint ifjú kitűnt bátorságával a volszkus Corioli (ország) város
ostrománál, melyet nagyrészt az ő vitézsége juttatott római (ország) kézre;
innen is kapta a Coriolanus (személy) (információ)
nevet. Történetét Shakespeare (személy) (információ)
színpadra vitte A bécsi Burgtheaterben (intézmény)
(információ)
első izben 1789-ben (időpont) adták
Schenk (személy)
(információ)
átdolgozásában. 1802-ben (időpont) Collin
(személy)
(információ)
dolgozta át a darabot. 1825-ig (időpont) volt
műsoron és csak 1851-ben (időpont) —
Laube (személy)
(információ)
átdolgozásában — került ismét színre. Utána
Gutzkov (személy)
(információ)
dolgozta át a drámát, mely a 60-as években
letűnt. 1884-ben (időpont) újra
műsorra tűzték, amidőn Wildbrandt (személy) igazgató
dolgozta át. Nálunk a Nemzeti Színházban (intézmény)
(információ)
Dobrossy (személy) (információ)
fordításában első előadása 1842. (időpont) jan.
25-én volt. Az első előadást Egressy Gábor (személy) (információ)
javára rendezték: a művész kapta a színház
teljes bevételét, 643 forintot. Egressyn (személy) (információ)
kívül, ki a címszerepet játszotta, résztvettek
ezen a nevezetes premieren Megyeri (személy) (információ)
(Titus Lartius), (szerep) Bartha
(személy)
(információ)
(Cominius), (szerep) Szentpétery
(személy)
(információ)
(Menenius Agrippa), (szerep) Fáncsy
(személy)
(információ)
(Sicinius), (szerep) Laborfalvi
Róza (személy)
(információ)
(Volumnia), (szerep) Lendvayné
(személy)
(Virgilia), (szerep)
Lendvay (személy)
(információ)
(Tullus Aufidius). (szerep) A tragédia
második előadását csak egy hónap múlva tartották meg, de jóval kevesebb volt a bevétel.
Nevezetes reprize volt ezután a Coriolanus-nak (személy) (információ)
1845-ben, (időpont) amikor
Virgilia (szerep)
szerepét Hubenayné (személy) vette
át, kevéssel ezután pedig Prielle Cornélia (személy) (információ)
mutatkozott be Coriolanus (személy) (információ)
hitvesének szerepében. Kilenc évvel később,
1854-ben, (időpont)
új Virgilia (szerep)
volt Komlóssy Ida, (személy) (információ)
Cominius (szerep) szerepét
pedig Tóth József (személy) (információ)
játszotta. A hatvanas évek elején a színlap
új szereplőket tüntet fel. Brutus (szerep) szerepét
Szerdahelyi (személy)
(információ)
vette át, Virgilia (szerep) Szigligeti
Anna (személy)
(információ)
volt, Komáromi (személy) (információ)
játszotta Cominiust (szerep) és
Benedek (személy)
(információ)
volt Sicinius. (szerep) 1870.
(időpont)
máj. 25-én Petőfi (személy) (információ)
fordítása szerint adták. 1879-ben (időpont) Jászai
Mari (személy)
(információ)
kapta Volumnia (szerep) szerepét
és azóta ő játszotta ezt a nagyszabású szerepet. Ugyanakkor Márkus Emilia (személy) (információ)
mutatkozott be Virgilia (szerep) alakjában,
a címszerepben pedig Nagy Imre (személy) (információ)
lépett fel. 1885-ben (időpont) Fáy
Szeréna (személy)
(információ)
(Virgilia), (szerep) Hegyesi
Mari (személy)
(információ)
(Valéria), (szerep) Szigeti
Imre (személy)
(információ)
(Titus Lartius) (szerep) voltak
a tragédia új szereplői. 1889-ben (időpont) új
Coriolanus (szerep)
(információ)
mutatkozott be Szacsvay Imre (személy) (információ)
személyében és ekkor játszotta először Brutust
(szerep)
Gyenes László. (személy) (információ)
Ötvenedik előadása 1903, (időpont) okt.
5-én volt. A Coriolanus (személy) (információ)
következő reprize 1909. (időpont) április
hó 23-án volt. Ezen az előadáson a következő művészek működtek közre: Szacsvay Imre
(személy)
(információ)
(Coriolanus), (szerep) (információ)
Jászai Mari (személy) (információ)
(Volumnia), (szerep) Cs.
Alszeghy Irma (személy) (Virgilia),
(szerep)
Hegyesi Mari (személy)
(információ)
(Valéria), (szerep) Mátrai
(személy)
(információ)
(Titus Lartius), (szerep) Molnár
László (személy)
(információ)
(Cominius), (szerep) Gál
Gyula (személy)
(információ)
(Menenius Agrippa), (szerep) Ivánfi
Jenő (személy)
(információ)
(Sicinius), (szerep) Gyenesi
László (személy)
(Brutus), (szerep)
Mihályfi Károly (személy) (információ)
(Tullus Aufidius). (szerep) Az
egyik antiumi (ország)
polgár szerepében résztvett akkor az előadásban Sugár Károly, (személy) (információ)
mint akadémiai növendék. Új szereposztásban
1921. (időpont)
jún. 8-én adták, ekkor a címszerepet Bakó László (személy) (információ)
játszotta, Menenius Agrippa (szerep) Horváth
Jenő, (személy)
(információ)
Sicinius (szerep) Nagy
Adorján, (személy)
(információ)
Gyenes László (személy) (információ)
Brutus (szerep) volt.
Megtartotta régi szerepét Jászai Mari, (személy) (információ)
aki 42 éven át játszotta Coriolanus (szerep) (információ)
anyját. A tragédia két másik nőszereplője:
Virgilia: (szerep)
Cs. Aczél Ilona, (személy) Valéria:
(szerep)
N. Tasnády Ilona (személy) volt.
Új szereplők Bihari Ákos (személy) (információ)
(Titus Lartius), (szerep) Pataki
József (személy)
(információ)
(Cominius), (szerep) Almássy
Endre (személy)
(információ)
(Tullus Auifidius), (szerep) továbbá
Fehér Gyula, (személy)
(információ)
Gabányi László, (személy) (információ)
Bodnár Jenő (személy) (információ)
és Sugár Károly (személy) (információ)
voltak. Az irodalom tudvalevőleg tagadja
azt, hogy a színész teremtő művész. A drámaíró teremtő, a színész csak tolmács.
Az aesthetikus és színházi reporter urak persze azt mondják, hogy a színész szöveg
nélkül semmi. Igen, de kérdjük, mi a dal, az opera szerzője, szöveg nélkül? Sőt
a legmerészebb kérdést vetjük föl: a világ legnagyobb költője, Shakespeare (személy) (információ)
mi volna szöveg nélkül, ha ahelyett, hogy
(kevés kivételekkel) darabjait teljesen kidolgozott történetek után írja meg, mesék
szövésében fecsérli el fantáziáját? Composicióinak erős lélektani valója nem azon
nyugszik-e részben, hogy egy létező mesét kritizált meg és alakított helyesebbé,
ahelyett, hogy új és primitív mesét szőtt volna? Coriolanus (személy) (információ)
meséjét Shakespeare (személy) (információ)
Plutarchból (személy) és
nem Liviusból (személy) (Liviusból
(személy)
vette Tárkányi (személy) gyönyörű
balládáját) merítette. De a tragédia összevetése Plutarchhal (személy) arról
győz meg, hogy az anyagban többet kellett válogatnia mint midőn Julius Caesart (cím) (információ)
és Antonius és Cleopatrát (cím) (információ)
írta. Coriolanus (személy) (információ)
életrajzában nincs annyi színes epizód. De
magának a hősnek jelleme egy helyen nagyon eltér Plutarchtól. (személy) Coriolan
(személy)
itt a volszkok közt szinte alattomos, cselszövő. A száműzetés előzményei Plutarchnál
(személy)
oly kuszáltak, oly szárazak, oly epika jellegűek, mikép csodáljuk, hogy Shakespeare
(személy)
(információ)
azokból formálhatott valamit. Pedig a költőietlen
gabona-politika ott van száján a legnagyobb szenvedélyek közt és míg ez Plutarchnál
(személy)
száraz, Shakespearenél (személy) (információ)
lánggá változott. Elég volt különben Shakespearenek
(személy)
(információ)
Plutarch (személy) egy
odavetett megjegyzése, hogy t. i. Coriolan (személy) mindent
azért tesz, hogy anyjának tessék. (E megjegyzést egy polgár el is mondja a darabban.)
És e megjegyzésből alakította Shakespeare (személy) (információ)
Volumnia (szerep) alakját,
sőt a tragikai válság legfőbb indokait. Mert az, hogy Volumnia (szerep) ráveszi
fiát, kérlelje meg a népet s miután ezt Coriolan (személy) a
maga módja szerint teszi meg, vagyis mégjobban fölingerli a népet, mely őt száműzi:
ez nincs Plutarchban. (személy) A
hatalmas jelenet anya és fiú közt Shakespeare (személy) (információ)
műve. Menenius Agrippa (szerep) is
csak egy név Plutarchnál, (személy) semmi
több. A történet elején áll csak elő ismert meséjével. Shakespeare (személy) (információ)
a kedves humor örök szép alakját s a dráma
fontos közvetítőjét Coriolanus (személy) (információ)
és a nép között teremtette belőle. Nem értjük,
Hans Kreyssig (személy) (információ)
hogy beszélhet oly kicsinyléssel Meneniusról,
(szerep)
mint valami szószátyár udvari bolondról. Menenius (szerep) sajátságos
modern alakja Shakespearenek, (személy) (információ)
egy kedélyes francia (nemzetiség)
(információ)
nagybácsi, magyar táblabíró. Csodálatosan
mai a jó kedv, mely belőle ömlik. A mi kritikánk úgy Szentpétery (személy) (információ)
mint Szigeti (szerep) (információ)
alakításában megrótta a nagybácsias modort.
Persze a kritika — mint rendesen — nem ismeri Shakespearet (személy) (információ)
s azt hiszi, hogy valami nagyot kell mondania.
Tehát azt kívánja, hogy Menenius (szerep) méltóságos
szenátor legyen, mintha Rómában (ország) az
emberek nevetni sem tudtak volna. Menenius (szerep) nem
holmi jupiteri alak. Jókedvű, pajkos öreg, ki kissé gyenge is. Mert a tribunokat
előbb szemtül-szembe lecsepüli, de később még barátainak is szólítja, csakhogy megengesztelje
őket. A volszk őrökkel is berzenkedik és egyáltalában bizonyos — nem túlzott bensőségen
kívül a színész által kedélyesen fogandó fel. Virgilia, Valéria és a családi élet
rajzolása szintén Shakespeare (személy) (információ)
leleménye. Legtöbbet vett és volt is oka
venni Shakespearenek (személy) (információ)
az Aufidiusszali (szerep) viszonyból
és az egész katasztrófából. Aufidius (szerep) és
Volumnia (szerep)
beszédeinek menete, sőt több mondata Plutarchból (személy) vétetett.
Cseppet sem félt a lángész, hogy tolmácsnak találják nevezni. Dramaturgiai eljárását
élénken világítja meg, mennyi mindent nem használt föl forrásából. Míg pl. Julius
Caesar (cím)
(információ)
és Antoniusban (cím) (információ)
a csodás epizódokat a hangulat emelése végett
fölhasználja, Coriolanusban (cím) (információ)
nem értékesíti Jupiter (szerep) megjelenését
Titus Latinus (szerep)
előtt, amit Plutarchban (személy) talált.
Shakespeare (személy)
(információ)
Plutarchból (személy) vette
meséje tárgyát, de nem mindent talált ott, mint Kreyssig (személy) állítja.
Hanem hogy egészben szövege Plutarch (személy) volt,
az tény. E szövegben Coriolanus (személy) (információ)
jellemének alapvonásai is mind megvannak.
És mégis mily nagy különbség van Plutarch (személy) és
Shakespeare (személy)
(információ)
Coriolanja (szerep) közt.
Plutarch (személy)
Coriolanja (szerep)
egyszerűen a régi rend ellenharcosa s azért bukik. Shakespeare (személy) (információ)
ennél szélesebb keretet, ragyogóbb színt
ad a jellemnek. Plutarchnál (személy) a
dac tragikuma dönt. Shakespearenél (személy) (információ)
ezen kívül van még valami ami szellemesebb.
»Coriolanus« (cím)
(információ)
a nem méltányolt tehetség tragédiája. Mintha
csak »Hamlet« (cím)
(információ)
e kifakadását: »A rúgás, mellyel méltatlanok
bántalmazzák a tűrő érdemet« — vette volna kiinduló pontul egy egész tragikai történet
megfestésére. Mert Coriolanus (személy) (információ)
joggal szegül a szokás ellen, hogy miután
tizenhét csatában kapott sebet a hazáért, kiálljon a fórumra, sebeit mutogatni és
koldulni a voksot, hogy konzulnak válasszák meg. Ma nem ily kaudiumi jármot vetnek-e
az érdem, a tehetség nyakába? És mi, kik ezt látjuk, nem érzünk-e Coriolannal, (személy) ki
nem akarja tűrni a rúgásokat? Neki az okosnak a butáktól, az érdemesnek az érdemetlenektől,
a vitéznek a gyáváktól kell koldulni a voksot. Ma nincs-e igy? A tehetségtelen bírája
a tehetségnek, a nem szakember a szakembernek. Mert ritka szerencse az, hogy a költség
magában elég legyen. Mellékes dolgok kellenek a lényeges előbbre vitelére: bókolás,
nők körül forgolódás. Nem hiába mondja Bolingbroke, (személy) hogy
ugy lett miniszter, hogy jól táncolt és ugy cseppent ki a miniszterségből, hogy
náthás lett. A kitűnő oklevél nem szerez állomást, hanem az előszobázás. Ez igaz.
Nem kell-e minden nagyratörő tehetségnél nyitott kérdésnek tekintenünk, vajjon miért
is bukott el? Vétsége az, ami éppen érdeme: nemes büszkesége, mely nem hivatkozik
más protekcióra, csak érdemeire. Egy Coriolanus (személy) (információ)
legyen megalkuvó, húnyász? Lám Caesar (szerep) hízelgett
a népnek és az újabb történelem azt a paradoxont tanítja, hogy az a Caesar, (szerep) aki
megbuktatta a szabadságot, demokrata volt, a hatvan összeesküvő pedig Brutuszszal
(szerep)
élén arisztokrata! Caesar (szerep) cselszövő
jellem, kinek mindezt a hatalom bírására kiaknázó szerepe már a Catilina-féle (személy) mozgalomban,
még pedig igen alattomosan kezdődik. Ily egyén nem lehet tragikus és Shakespeare
(személy)
(információ)
tragédiájának is Brutus (szerep) a hőse,
nem Caesar. (szerep)
Caesar (szerep)
valóban kevély, gőgös, mikor elérte a hatalmat. Coriolan (szerep) is
az, de nem úgy, mint Caesar. (szerep) Ő neki
ez az egyetlen természete, ő nem lehet más. A ő »kevélysége — mint az első polgár,
persze nem dicséret, hanem gáncs céljából mondja róla — akkora mint érdeme.« Coriolanus
(szerep)
(információ)
nem gőgös a magához hasonló nemes jellemek
közt a szenátusban (mint Caesar!), (szerep) sőt
alázatos. (Molnár György (személy) (információ)
szerint »Világostól Világosig« (cím) című könyvében
Egressy Gábor (személy) (információ)
kiválóan gőgös volt s így bűnösebbé tette
Coriolánt. (szerep)
A nagy Egressynek (személy) (információ)
a hagyomány szerint Coriolan (szerep) hatalmas
szerepe volt. Persze azt — miután Molnár (személy) (információ)
nem említi — nehéz eldönteni, Egressy (személy) (információ)
a szenátusban, a maga emberei közt is gőgös
volt-e? Ez esetben hibázott volna. Maga Molnár (személy) (információ)
az arisztokratákkali jelenetekben feltűnően
szelíd volt.) Ő zord, mogorva ember, mint a legtöbb tehetség, mely csak dolgainak
él. Ő mást is oly erősnek akar, mint maga s aki nem ilyen, azt megveti. Az életben
látjuk, hogy ez kivált erős és nagyalakú embereknél rendes dolog. Coriolanus (szerep) (információ)
is ilyen. Hisz ő az erő, a vitézség tehetsége,
ő nem vezéri tehetség. A kevély ember nézi, hallgatja, vajjon látja-e őt más. Coriolan
(szerep)
szerénységében szinte elvonult, vad, de mily nemes! Kapott sebei fájnak — mondja
— ha beszélnek róluk. A tanácsülésből, hol ünnepelni akarják, megszökik. Mily jellemző,
hogy a nép folyton gőgösnek mondja. Senki oly hamar és oly alaptalanul nem kerül
a tudatlanok szemében gőg hírébe, mint a tehetséges ember. Azonban nehogy okoskodásunk
oda juttasson, mintha minden tehetség sorsa a tragikum volna, tisztázzuk Coriolanus
(szerep)
(információ)
tragikumát. A tragikai hős jellemző vonása
a szertelen erős akarat. Ez kell minden tehetségnek, de nem mindet dönti bajba.
Nem minden tehetség áll legyőzhetetlen akadályokkal szemben, amelyek az ember vérmérsékletét
felingerlik és jellemét kihozzák sodrából. Coriolanus (szerep) (információ)
tragikuma, hogy nem nyugszik bele a létezőbe.
Midőn végre consullá választják s a voks kérésén teljes büszkeségét megmentette,
szembe száll a tribunokkal s a tribuni hatalom eltörlését emlegeti. A gabonakiosztási
mizériáknak vége és ő újra szóba hozza. Ez dönti bajba. De mily igaz ez! Nem ilyen
az élet? Nem meggondolatlanság-e szülője minden tragikumnak ? És nincs-e oka minden
meggondolatlanságnak? Nem Volum-nía-e Coriolanus rossz szelleme, mint lady Macbeth?
Nem látjuk-e az életben, hogy rendesen éppen a békítő kísérletek alkalmával hiúsul
meg a béke, mert a bocsánatot adandó fél ritkán nagylelkű, hanem korán hiszi magát
győztesnek és kihívó modorával tönkre teszi a várt jót. Coriolanus (szerep) (információ)
— mint minden tragikus — bolondot tesz, de
e bolondság minden pontjában természetes, igazolt. Volumniának (szerep) ismernie
kellene fiát. Mivel ezt csak anyja birja megtörni, azt hiszi az anya, meg is van
törve s bátran ereszti fiát a fórumra, hogy elleneit megkövesse. Oda is megy Coriolanus,
(szerep)
(információ)
de csodáljuk-e, hogy szembe kerülve a tribünök
kibivó pofáival, elfeled mindent és azt kérdezi: mi jogon fosztották meg a konzulságtól?
Lehetetlenné teszi magát Rómában (ország) és
így Rómán (ország)
kívül is. Mert egy Coriolanus (szerep) (információ)
nem lehet más csak római. (ország) Az
élet viszonyait megveti és mégis közöttük akar élni. Ezt joga van követelni, de
az élet a legnagyobb tehetségtől és érdemtől is — fájdalom! — politikát kíván. A
tragikai valóság Shakespeare (személy) (információ)
minden más tragédiájától eltekintve »Coriolanus«
(cím) (információ)
harmadik felvonásában teljesen kifejlődött.
Ami hátra van, az utójáték és tragikai eredmény csupán. Nem fogadhatjuk el Gosche
(személy)
azon észrevételét, hogy Coriolanus (szerep) (információ)
tragikuma az, hogy hazája ellen fog fegyvert.
Coriolanus (szerep)
(információ)
a látszat dacára éppen nem áruló. A darabban
sem ellenei, sem jóbarátai nem mondják annak. Emezek még igazat is adnak neki; oly
rendkívüli, az ő lépése. A volszk nép latin (nemzetiség)
törzs volt s igy Coriolanus (szerep) (információ)
győzelme esetére sem lehetett volna olyan
áruló, ki nemzetét haszonlesésből idegennek adja el. De e győzelemig Coriolanus
(szerep)
(információ)
nem jut el: nemes jelleme nem engedi. Coriolanus
(szerep)
(információ)
tragikuma nem az önleküzdésben van, hanem
azon titáni harcban, melyet a harmadik felvonásig vívott és tragikuma ott telt be,
midőn még nem is lehetett »áruló« — t. i. száműzetése előtt. A cselekvény itt látszólag
be van fejezve. De ha csakugyan be lenne zárva Shakespeare (személy) (információ)
által, ez olyan töredékessé tenné a darabot,
mint amilyennek ma pl. »Nórá«-t (cím) (információ)
találjuk, mely minden, a színházból távozó
néző lelkében kérdőjelet hágy az iránt, hogy mi történik tovább Nórával? (szerep) (információ)
Coriolanus (szerep) (információ)
tragikumát két tényező dönti el. Az egyik
anyja, ki — hogy úgy mondjuk — belelovalja a harcba, a másik a tribünök által vezérelt
nép, melyen Coriolanus (szerep) (információ)
ereje megtörik. Amennyire nem diplomata Coriolanus,
(szerep)
(információ)
annyira az anyja, Volumnia. (szerep) Nagy
alak, de nem lelkesítő. Csak a német (nemzetiség)
(információ)
tudós — pl. Kreyssig (személy) —
találhat benne obligát »glühende Liebe«-t. Roppant rideg fenség, alpesi csúcs. Nőietlen.
Fiánál is jobb szereti fia dicsőségét. Shakespeare (személy) (információ)
szándékosan rajzolta így ez anyát és hogy
nem érzett vele, mutatja, hogy sietett Coriolanus (szerep) (információ)
nejét, Virgiliát (szerep) ellentétül
melléje helyezni. Amily kis igénytelen alak e nagy műben Virgilia, (szerep) az
ibolya szerénységével illatossá teszi maga körül a rideg világot. Nem érti ő a dicsőséget,
ő csak ura életéért aggódik. Mig Volumnia (szerep) előre
el van ragadtatva a sebektől, mikkel fia a csatából meg fog térni, ő ijedten jajdul
föl. Míg férje távol van, ki nem teszi lábát a házból a hű és szerető nő. De azért
Volumnia (szerep)
is mély és igaz alak minden izében. Ma is vannak ily rettentő kemény, nemes alakok,
milyeneket kivált a regényirodalomban látunk, ellesve az életből. Talán az anyák
közt még több a kemény, hajthatlan, mint a feleségek közt. A kor kérgesit, nem puhit.
Lady Macbeth, (szerep)
ki urát bűnbe hajtotta, megtörik, korán elveszti erélyét, Volumnia, (szerep) az
anya, szó nélkül hagyja fiát elveszni. A nőiesség nála nem a szelídségben, hanem
az alkalmazkodásban nyilvánul, mely a nőt gyakran következetlenné teszi. Ez a minden
izében büszke, római (ország) nő,
ha kell, még a volszknak is hízeleg. Midőn Rómáért (ország) könyörög
fiának, így szól: »... Ne menj még! Ha kérelmünk a rómaiakat A volszkok veszte árán
óhajtná Megmenteni, kik uraid: méltán Átkozhatnál becsületed gyilkosiul. Nem! Mi
kérünk, légy mindkettő engesztelője, Hogy igy szóljon a volszk: kegyet adánk, —
S a római: mi kaptuk azt és mindegyik Téged jutalmazva kiált: Légy áldott!« Igy
szól a kemény római (ország) nő,
mert ott látja a volszk Aufidiust (szerep) és
fia feleletét — ravaszul hízelegve az ellennek — megakarja könnyíteni. Volumnia
(szerep)
továbbá épp úgy megveti a népet, mint Coriolanus. (szerep) (információ)
Mégis azt kívánja ettől, hogy alázza meg
magát, csak hogy a konzulságtól el ne essék. És e kívánatával oka lesz fia _ szerencsétlenségének.
Vesztét pedig azzal idézi maga elő, hogy Róma (ország) iránt
kíméletet könyörög tőle. Csakhogy mivel ő a Rómát (ország) fenyegető
vész oka, mint igaz római (ország) nőnek
nem szabad haboznia fiára befolyást gyakorolni, sőt fiát fel is áldozni. Ez bűnhődése,
mert tudja, ha fia megkegyelmez Rómának, (ország) el
kell pusztulnia. A pár szó, melyben a költő Volumnia (szerep) fájdalmát
Coriolanus (szerep)
(információ)
száműzése után megszólaltatja, megmagyarázza,
hogy e nő, mint a büszkék általában, szó nélkül, de mély keservvel fogja elszenvedni
fia bukását, melyet akaratlanul idézett elő. Coriolanus (szerep) (információ)
nyilt ellene a nép, illetőleg a tribünök.
A kommentátoroknak feltűnik, hogy ez a nép csak söpredéke Rómának. (ország) Tényleg
a »Coriolanus«-ban (cím) (információ)
szereplő nép inkább a caesarok dolog-kerülő
tömegének látszik, mely kenyeret és cirkuszt követelt (panem et circenses). Máriusig
a rómaiak (ország)
hadserege a nép volt, mely a háborúból megtérve ekéje után látott. Ezzel a néppel
volt lehetséges a köztársaság. Ily nép — gondolnók — moraliter magasabb nívón áll,
mint az a nem katonáskodó tömeg, mely a későbbi monarchiát lehetségessé tette. Ámde
mit látunk ma? Ma is e katonaság jóformán a nép maga. És azért a mai nép csak oly
önállótlan, csak úgy eszközül adja magát, mint az, amelyet Shakespeare (személy) (információ)
rajzolt. Mert az utcák tömegében a csahosok
mindig a dologkerülők — mint ma látjuk — kik a zavarosban szeretnek halászni. A
kézimunka minden időben eltompítója az intelligenciának és lehet a föld még oly
müveit, aki nem az eszét, hanem a tenyerét dolgoztatja, mindig a szellemi színvonalon
alul kell, hogy maradjon. Shakespeare (személy) (információ)
ezt a mély igazságát az emberi természetnek
figyelte meg a köznépben és ezért ad oly komikus típusokat, midőn első, második,
harmadik polgárai politizálni akarnak. Shakespeare (személy) (információ)
semmikép sem akarta a népet (mint a kommentátorok
állítják) saját kora arisztokratikus megvetésével rajzolni, ő szerette a népet.
Ezen feltevést már csak azért sem helyeselhetem, mert az angol (nemzetiség)
nép már Shakespeare (személy) (információ)
korában sokkal szabadabb volt, mint Európa
(ország)
más népei. Ő csak az adott helyzet szerint rajzolta tömegeit és hánykodtatta vezetői,
irányzói akarata szerint. Mert a nép nem gondolkozik, csak ösztöne van s a vezetők
ezt használják föl, de ha nem ügyesek, a vadállat, mint »Coriolanus« (cím) (információ)
végén szelidítője ellen fordul. Igaz, hogy
ez a nép tudhatta volna, hogy Coriolanus (szerep) (információ)
a hazát csak a patríciusok rendjében s a
népet ennek szolgájául képzeli. Mit törődjék a nép oly hazával, melyben ő nem számít
?... Persze ezt csak a vezetők hitetik el a néppel, mert hisz látjuk, mennyire számba
veszi a római (ország)
nemesség a nép akaratát, melynek Coriolanust (szerep) (információ)
is feláldozza. A kritika hangsúlyozza, hogy
Shakespeare (személy)
(információ)
a nép vezéreit, a tribunokat, kelleténél
rosszabbaknak rajaolta. Pedig azt csak természetesnek találjuk, hogy a tribünök
cselszövők és közeli rokonai a gazoknak. Kérdjük ugyanis, ha Coriolanusszal (szerep) igazságos
tribünök állanak szemben, akik őt megértik, akik nem előre kürtölik, de bevárják,
míg valóban a nép ellen cselekszik, kérdjük: miként állhatna elő akkor összeütközés
Coriolanus (szerep)
(információ)
és a nép között? Ez csak úgy állhat elő,
hogy az ellenfelek közt szellemi aránytalanság erkölcsileg is aránytalanságot idéz
elő. Aa egyik nagy, a másik törpe. Régi dolog az, hogy gazdag és szegény, nemes
és aljas, okos és buta ritkán tűrik meg egymást. Az érdemtelen is észrevétetni akar
csakúgy, mint az érdemes és tehetség nélkül lévén, iriggyé válik. A félelem Coriolanus
(szerep)
(információ)
nagy tehetségétől és a hiúság teszi intrikusokká
a tribunokat. Különben Shakespeare (személy) (információ)
csodás ecsetét itt sem egy festékbe mártotta,
mert Junius Brutust (szerep) engesztelékenyebbnek
rajzolta, mint a szüntelenül rágódó Sicinius Valutust. (szerep) A tribunok
magatartása Coriolanus (szerep) (információ)
iránt szintén az életnek egy igen gyakori
jelensége. Hányszor tapasztaljuk, hogy a valódi ambíció emberét közöny fogadja,
akár irigységből, akár bosszúságból, hogy miért akar különbet, mint a többi emberek.
Ezek a többiek, míg más lelkesedik, vállukat vonják és úgy gondolkoznak, mint Sicinius
Valutus Coriolanus (szerep) száműzetése
után: »...A város áll, És állana, ha még jobban gyűlölné is.« (IV. f.) Ha nem a
gyűlölködő Sicinius Valutus (szerep) mondaná
ezt, mily morált kellene e szavakban találnunk! Az ambíció és tehetség nélküli embernek
csak úgy van joga élni, mint aki nincs ezek híjával. Végtére, tehetség nélkül el
volna a világ, mely valahogyan mindig megvolt, _ megvan és meglesz. De amikor az
ambiciótól bűn lenézni azt, aki nem tehetséges, épp oly emberi színvonalon aluli
dolog gyűlölni, irigyelni, akadályozni, jeges vízzel leönteni a tehetséget, sőt
ez tán nagyobb vétek, mert ha amaz azt veti meg, akiben semmit sem talál, az utóbbi
olyant vet meg és olyan ellenmunkát, akiben van valami értékes. E helyzetet mutatja
be Shakespeare (személy) (információ)
realisztikusan a tribünök alakjában, kiknek
kicsinyessége nincs a történeti valószínűség ellen. Mert a történeti Coriolanus
(szerep)
(információ)
is hatalmas és érdemes alak volt, ki kíméletet
igényelt, melyet, ha nem kapott meg, úgy ellenfeleit nem sorozhatjuk a nemes jellemek
közé. »Coriolanus« (cím) (információ)
a Shakespearei (személy) (információ)
művek közt is sajátságos remekmű. A szerelem
épp úgy hiányzik belőle, mint »Athéni Timon«-ból (cím) (információ)
és ehhez képest mégis a dél melegének szellője
leng világában. Az anya és a fia közti viszony oly érzelmeket ver föl, mik a szerelemhez
hasonló mélyen markolnak a néző szívébe. De a hős jelleme is megkapó, csodálatos
és természetes hajlamánál fogva megnyerő. A környezetben szív és humor érvényesülnek.
Timonon (szerep)
kívül nincs tragédiája Shakespearenek, (személy) (információ)
melyben annyira takarékoskodnék az ember-élettel.
Az egy Coriolanus (szerep) (információ)
hal meg benne. A hangulatot, mely a műben
nyilvánul, érdekes megfigyelnünk. Örökösen Coriolanusról (szerep) (információ)
van itt szó. Akár félelemből, akár szeretetből,
mindenki róla beszél. Ő szüntelen jelen van a színen, ha nem is testileg, de szellemileg.
Mint manapság egy roppant szenzáció a hirlap minden rovatát megtölti, úgy uralkodik
Coriolanus (szerep)
(információ)
a közhangulaton. A rendezői plajbásznak nem
sok dolga van a tragédiánál. Ez a hőst környező hangulat egyik fő kezessége a remekmű
egységének, mely egyébiránt a Shakespearei (személy) (információ)
darabok között is kiválóvá teszi. Bár a felvonások
itt is változásokra osztatnak, miden felvonás befejezett egész és saját jelleggel
bír. A compositió egysége hasonlíthatatlan koncentráltabb, mint »Antónius és Cleopatrá«-ban,
(cím) de még
»Julius Caesar«-ban (cím) (információ)
is. Az első felvonás a legremekebb expozíció.
A cselekménybe bevezetés a zajos előzmények dacára fenséges nyugalommal és várakozással
tölt el, mint egy hatalmas palota előcsarnoka. A második felvonás fényes álperspektivát
mutat a hős szerencséjére, mely őt embertársai fölé helyezi és amelyet látszólag
bizton élvezhet. Ez a látszólagos jólét, derültség mily jellemző Shakespeare (személy) (információ)
tragédiáiban. Coriolanusban (cím) (információ)
is sajátszerű. A harmadik felvonásban tör
ki a válság, melyet visszafojtott lélekzettel nézünk. » ... Bátorság, dőreség, Ha
omló épületnek veti vállát meg.« (III. 1.) Cominius (szerep) e szavaiban
benne van a hős egész lelki állapota, páthosza. A leláncolt szörnyeteg féket oldva
tör elő. Csupa várakozás, csupa vulkán itt minden. A negyedik felvonásban az izzó
lángfolyam a föld alá búvik és darabig ott foly tovább. Eenn a földön kies, derült
minden. Szinte azt érezzük, mintha a cselekvény megállott volna. Pedig mily művészi
és élethüleg megdöbbentő e nyugalom. Ha nem tudná a néző a történelemből, mit tett
Coriolanus (szerep)
(információ)
száműzetése után (amiről Shakespeare (személy) (információ)
nem tehet, hogy a néző tudja) mindenki tele
volna várakozással, vajjon mit akar Coriolanus? (szerep) (információ)
Mert míg más tragédiákban a hős személye
végmegerőltetésben vergődik, itt nyugodt, szinte derült. E példa is mutatja, mennyire
nem kötötte magát Shakespeare (személy) (információ)
iskolás szabályokhoz. Hőse itt oly nyugodt,
mintha egy egészen új darab kezdődnék. Pár szóban fejezi ki megvetését honfitársai
fölött, de nem tombol, nem siránkozik. Ember, ki csak bosszújának él s erre nyugodtan
szövi terveit. E bosszúért tesz erőszakot természetén, mely Antiumban (ország) sokkal
türelmesebb, mint Rómában. (ország) Pedig
magatartása mutatja, hogy nem érzi magát jól a volszkok közt. Az ötödik felvonásban
a katasztrófa, amily régen előkészített, mégis oly hirtelen. A hős szenvedése szavak
dolgában a minimumra van redukálva. Jó darabig szinte csak tárgyal, alkudozik anyjával,
aki hatalmas csapást tud azon helyre mérni, amelyet az előtte járt küldöttek vagy
nem ismertek, vagy nem mertek volna érinteni: ».., Menjünk! E férfi anyja volszk
asszony vala, Corioliban él nője s e fiu Véletlenül ütött reá. Már mehetünk, Hallgatok,
mig a város lángban áll: Akkor még mondok valamit!.,.« A nemzetiségéből kivetkezettségére
célzó gúny és (az anyának) a lángok köze állított alakja a kemény férfiú erejét
egyszerre lelankasztja. Mily hihető ez! Könyörgésnek, térdelésnek ellent állt, ennek
nem. önérzetének rejtett ajtója ki van nyitva: Az anya győzelme belopódzhatik! És
mily kevés szóban fogadja el Coriolanus (szerep) (információ)
itt az uj helyzetet. Felindulásával hamar
készen van és — mit mondanának Racine-ék? (személy) (információ)
— egy kis borra hívja be vendégeit! Ilyen
realisztikus Shakespeare. (személy) (információ)
Szerinte az ember utolsó percéig ember és
nemcsak igével él. A nagy jelenet e nyájas lezárása a katasztrófa küszöbén valóban
sajátszerű, élethű és igaz. »Hamlet«-ben (cím) (információ)
is megvan egyébiránt. A hős bukása, vége
oly megnyugtató, vértelen benyomást kelt, mint egy márványba vésett, szenvedés gondolatát
nem keltő, ideális halál. (Rakodczay Pál) (személy) (információ)
szin_I.0314.pdf I
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Coriolanus Caius Marcus címszóvég 22066
Szócikk: Coriolanus Caius Marcus római ytelepulesy róma ytelepulesy róma
yorszagy Olaszország ykodvegy patrícius, ki már mint ifjú kitűnt bátorságával a
volszkus Corioli ytelepulesy corioli ytelepulesy Corioli yorszagy Olaszország ykodvegy
város ostrománál, melyet nagyrészt az ő vitézsége juttatott római ytelepulesy
róma ytelepulesy róma yorszagy Olaszország ykodvegy kézre; innen is kapta a Coriolanus
yszemelynevy coriolanus yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy coriolanus
yszemelynevy yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy ykodvegy nevet. Történetét Shakespeare
yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare
yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy színpadra vitte A bécsi
Burgtheaterben yintezmenyy bécsi burgtheater yintezmenyy bécsi Bu yintezmenyy
bécsi yintezmenyy burgtheater yintezmenyy yintezmenyy bécsi yintezmenyy Bu
yintezmenyy ykodvegy első izben 1789-ben adták xtalanevtizedx 1795 xtalanevtizedx
1805 Schenk yszemelynevy schenk yszemelynevy Schenk yszemelynevy schenk
yszemelynevy yszemelynevy Schenk yszemelynevy ykodvegy átdolgozásában. 1802-ben
xevtizedx 1805 Collin xtalanevtizedx 1815 xtalanevtizedx 1825 yszemelynevy
collin yszemelynevy Collin yszemelynevy collin yszemelynevy yszemelynevy Collin
yszemelynevy ykodvegy dolgozta át a darabot. 1825-ig xevtizedx 1825 volt xtalanevtizedx
1835 xtalanevtizedx 1845 műsoron és csak 1851-ben xevtizedx 1855 — xtalanevtizedx
1865 xtalanevtizedx 1875 Laube yszemelynevy laube yszemelynevy Laube
yszemelynevy laube yszemelynevy yszemelynevy Laube yszemelynevy ykodvegy átdolgozásában
— került ismét színre. Utána Gutzkov yszemelynevy gutzkov yszemelynevy Gutzkov
yszemelynevy gutzkov yszemelynevy yszemelynevy Gutzkov yszemelynevy ykodvegy dolgozta
át a drámát, mely a 60-as években letűnt. 1884-ben xevtizedx 1885 újra műsorra tűzték,
amidőn Wildbrandt yszemelynevy wildbrandt yszemelynevy Wildbrandt yszemelynevy
wildbrandt yszemelynevy yszemelynevy Wildbrandt yszemelynevy ykodvegy igazgató dolgozta
át. Nálunk a Nemzeti Színházban yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti
yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti
yintezmenyy ykodvegy Dobrossy yszemelynevy dobrossy yszemelynevy Dobrossy yszemelynevy
dobrossy yszemelynevy yszemelynevy Dobrossy yszemelynevy ykodvegy fordításában első
előadása 1842. xevtizedx 1845 jan. 25-én volt. Az első előadást Egressy Gábor yszemelynevy
egressy gábor yszemelynevy Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy
gábor yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy
javára rendezték: a művész kapta a színház teljes bevételét, 643 forintot. Egressyn
yszemelynevy egressy yszemelynevy Egressy yszemelynevy egressy yszemelynevy
yszemelynevy Egressy yszemelynevy ykodvegy kívül, ki a címszerepet játszotta, résztvettek
ezen a nevezetes premieren Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri
yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy (Titus
Lartius), yszerepy titus lartius yszerepy Titus Lartius yszerepy titus yszerepy
lartius yszerepy yszerepy Titus yszerepy Lartius yszerepy ykodvegy Bartha yszemelynevy
bartha yszemelynevy Bartha yszemelynevy bartha yszemelynevy yszemelynevy Bartha
yszemelynevy ykodvegy (Cominius), yszerepy cominius yszerepy Cominius yszerepy
cominius yszerepy yszerepy Cominius yszerepy ykodvegy Szentpétery yszemelynevy
szentpétery yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy szentpétery yszemelynevy
yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy ykodvegy (Menenius Agrippa), yszerepy
menenius agrippa yszerepy Menenius Agrippa yszerepy menenius yszerepy agrippa
yszerepy yszerepy Menenius yszerepy Agrippa yszerepy ykodvegy Fáncsy yszemelynevy
fáncsy yszemelynevy Fáncsy yszemelynevy fáncsy yszemelynevy yszemelynevy Fáncsy
yszemelynevy ykodvegy (Sicinius), yszerepy sicinius yszerepy Sicinius yszerepy
sicinius yszerepy yszerepy Sicinius yszerepy ykodvegy Laborfalvi Róza yszemelynevy
laborfalvi róza yszemelynevy Laborfalvi Róza yszemelynevy laborfalvi
yszemelynevy róza yszemelynevy yszemelynevy Laborfalvi yszemelynevy Róza
yszemelynevy ykodvegy (Volumnia), yszerepy volumnia yszerepy Volumnia yszerepy
volumnia yszerepy yszerepy Volumnia yszerepy ykodvegy Lendvayné yszemelynevy
lendvayne yszemelynevy Lendvayné yszemelynevy lendvayne yszemelynevy
yszemelynevy Lendvayné yszemelynevy ykodvegy (Virgilia), yszerepy virgilia
yszerepy Virgilia yszerepy virgilia yszerepy yszerepy Virgilia yszerepy
ykodvegy Lendvay yszemelynevy lendvay yszemelynevy Lendvay yszemelynevy lendvay
yszemelynevy yszemelynevy Lendvay yszemelynevy ykodvegy (Tullus Aufidius). yszerepy
tullus aufidius yszerepy Tullus Aufidius yszerepy tullus yszerepy aufidius
yszerepy yszerepy Tullus yszerepy Aufidius yszerepy ykodvegy A tragédia második
előadását csak egy hónap múlva tartották meg, de jóval kevesebb volt a bevétel.
Nevezetes reprize volt ezután a Coriolanus-nak yszemelynevy coriolanus
yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy yszemelynevy
Coriolanus yszemelynevy ykodvegy 1845-ben, amikor xtalanevtizedx 1855 Virgilia yszerepy
virgilia yszerepy Virgilia yszerepy virgilia yszerepy yszerepy Virgilia
yszerepy ykodvegy szerepét Hubenayné yszemelynevy hubenayne yszemelynevy
Hubenayné yszemelynevy hubenayne yszemelynevy yszemelynevy Hubenayné
yszemelynevy ykodvegy vette át, kevéssel ezután pedig Prielle Cornélia yszemelynevy
prielle cornélia yszemelynevy Prielle Cornélia yszemelynevy prielle
yszemelynevy cornélia yszemelynevy yszemelynevy Prielle yszemelynevy Cornélia
yszemelynevy ykodvegy mutatkozott be Coriolanus yszemelynevy coriolanus
yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy yszemelynevy
Coriolanus yszemelynevy ykodvegy hitvesének szerepében. Kilenc évvel később, 1854-ben,
xevtizedx 1855 új xtalanevtizedx 1865 xtalanevtizedx 1875 Virgilia yszerepy
virgilia yszerepy Virgilia yszerepy virgilia yszerepy yszerepy Virgilia
yszerepy ykodvegy volt Komlóssy Ida, yszemelynevy komlóssy ida yszemelynevy
Komlóssy Ida yszemelynevy komlóssy yszemelynevy ida yszemelynevy yszemelynevy
Komlóssy yszemelynevy Ida yszemelynevy ykodvegy Cominius yszerepy cominius yszerepy
Cominius yszerepy cominius yszerepy yszerepy Cominius yszerepy ykodvegy szerepét
pedig Tóth József yszemelynevy tóth józsef yszemelynevy Tóth József
yszemelynevy tóth yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Tóth
yszemelynevy József yszemelynevy ykodvegy játszotta. A hatvanas évek elején a színlap
új szereplőket tüntet fel. Brutus yszerepy brutus yszerepy Brutus yszerepy
brutus yszerepy yszerepy Brutus yszerepy ykodvegy szerepét Szerdahelyi yszemelynevy
szerdahelyi yszemelynevy Szerdahelyi yszemelynevy szerdahelyi yszemelynevy
yszemelynevy Szerdahelyi yszemelynevy ykodvegy vette át, Virgilia yszerepy
virgilia yszerepy Virgilia yszerepy virgilia yszerepy yszerepy Virgilia
yszerepy ykodvegy Szigligeti Anna yszemelynevy szigligeti anna yszemelynevy
Szigligeti Anna yszemelynevy szigligeti yszemelynevy anna yszemelynevy
yszemelynevy Szigligeti yszemelynevy Anna yszemelynevy ykodvegy volt, Komáromi yszemelynevy
komáromi yszemelynevy Komáromi yszemelynevy komáromi yszemelynevy yszemelynevy
Komáromi yszemelynevy ykodvegy játszotta Cominiust yszerepy cominius yszerepy
Cominius yszerepy cominius yszerepy yszerepy Cominius yszerepy ykodvegy és Benedek
yszemelynevy benedek yszemelynevy Benedek yszemelynevy benedek yszemelynevy
yszemelynevy Benedek yszemelynevy ykodvegy volt Sicinius. yszerepy sicinius
yszerepy Sicinius yszerepy sicinius yszerepy yszerepy Sicinius yszerepy
ykodvegy 1870. xevtizedx 1875 máj. 25-én Petőfi yszemelynevy petőfi
yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy fordítása szerint adták. 1879-ben Jászai xtalanevtizedx
1885 Mari yszemelynevy jászai mari yszemelynevy Jászai Mari yszemelynevy jászai
yszemelynevy mari yszemelynevy yszemelynevy Jászai yszemelynevy Mari
yszemelynevy ykodvegy kapta Volumnia yszerepy volumnia yszerepy Volumnia
yszerepy volumnia yszerepy yszerepy Volumnia yszerepy ykodvegy szerepét és azóta
ő játszotta ezt a nagyszabású szerepet. Ugyanakkor Márkus Emilia yszemelynevy
márkus emilia yszemelynevy Márkus Emilia yszemelynevy márkus yszemelynevy
emilia yszemelynevy yszemelynevy Márkus yszemelynevy Emilia yszemelynevy
ykodvegy mutatkozott be Virgilia yszerepy virgilia yszerepy Virgilia yszerepy
virgilia yszerepy yszerepy Virgilia yszerepy ykodvegy alakjában, a címszerepben
pedig Nagy Imre yszemelynevy nagy imre yszemelynevy Nagy Imre yszemelynevy nagy
yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Nagy yszemelynevy Imre yszemelynevy
ykodvegy lépett fel. 1885-ben xevtizedx 1885 Fáy Szeréna yszemelynevy fáy
szeréna yszemelynevy Fáy Szeréna yszemelynevy fáy yszemelynevy szeréna
yszemelynevy yszemelynevy Fáy yszemelynevy Szeréna yszemelynevy ykodvegy (Virgilia),
yszerepy virgilia yszerepy Virgilia yszerepy virgilia yszerepy yszerepy
Virgilia yszerepy ykodvegy Hegyesi Mari yszemelynevy hegyesi mari yszemelynevy
Hegyesi Mari yszemelynevy hegyesi yszemelynevy mari yszemelynevy yszemelynevy
Hegyesi yszemelynevy Mari yszemelynevy ykodvegy (Valéria), yszerepy valéria
yszerepy Valéria yszerepy valéria yszerepy yszerepy Valéria yszerepy ykodvegy Szigeti
Imre yszemelynevy szigeti imre yszemelynevy Szigeti Imre yszemelynevy szigeti
yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Szigeti yszemelynevy Imre
yszemelynevy ykodvegy (Titus Lartius) yszerepy titus lartius yszerepy Titus
Lartius yszerepy titus yszerepy lartius yszerepy yszerepy Titus yszerepy
Lartius yszerepy ykodvegy voltak a tragédia új szereplői. 1889-ben új xtalanevtizedx
1895 xtalanevtizedx 1905 Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus
yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy mutatkozott be
Szacsvay Imre yszemelynevy szacsvay imre yszemelynevy Szacsvay Imre
yszemelynevy szacsvay yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Szacsvay
yszemelynevy Imre yszemelynevy ykodvegy személyében és ekkor játszotta először Brutust
yszerepy brutus yszerepy Brutus yszerepy brutus yszerepy yszerepy Brutus
yszerepy ykodvegy Gyenes László. yszemelynevy gyenes lászló yszemelynevy Gyenes
László yszemelynevy gyenes yszemelynevy lászló yszemelynevy yszemelynevy Gyenes
yszemelynevy László yszemelynevy ykodvegy Ötvenedik előadása 1903, xevtizedx
1905 okt. 5-én volt. A Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy
Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy yszemelynevy Coriolanus
yszemelynevy ykodvegy következő reprize 1909. április xtalanevtizedx 1915 xtalanevtizedx
1925 hó 23-án volt. Ezen az előadáson a következő művészek működtek közre: Szacsvay
Imre yszemelynevy szacsvay imre yszemelynevy Szacsvay Imre yszemelynevy
szacsvay yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Szacsvay yszemelynevy Imre
yszemelynevy ykodvegy (Coriolanus), yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus
yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy Jászai Mari yszemelynevy
jászai mari yszemelynevy Jászai Mari yszemelynevy jászai yszemelynevy mari
yszemelynevy yszemelynevy Jászai yszemelynevy Mari yszemelynevy ykodvegy (Volumnia),
yszerepy volumnia yszerepy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy yszerepy
Volumnia yszerepy ykodvegy Cs. Alszeghy Irma yszemelynevy cs. alszeghy irma
yszemelynevy Cs. Alszeghy Irma yszemelynevy cs. yszemelynevy alszeghy
yszemelynevy irma yszemelynevy yszemelynevy Cs. yszemelynevy Alszeghy
yszemelynevy Irma yszemelynev (Virgilia), yszerepy virgilia yszerepy Virgilia
yszerepy virgilia yszerepy yszerepy Virgilia yszerepy ykodvegy Hegyesi Mari yszemelynevy
hegyesi mari yszemelynevy Hegyesi Mari yszemelynevy hegyesi yszemelynevy mari
yszemelynevy yszemelynevy Hegyesi yszemelynevy Mari yszemelynevy ykodvegy (Valéria),
yszerepy valéria yszerepy Valéria yszerepy valéria yszerepy yszerepy Valéria
yszerepy ykodvegy Mátrai yszemelynevy mátrai yszemelynevy Mátrai yszemelynevy
mátrai yszemelynevy yszemelynevy Mátrai yszemelynevy ykodvegy (Titus Lartius), yszerepy
titus lartius yszerepy Titus Lartius yszerepy titus yszerepy lartius yszerepy
yszerepy Titus yszerepy Lartius yszerepy ykodvegy Molnár László yszemelynevy
molnár lászló yszemelynevy Molnár László yszemelynevy molnár yszemelynevy
lászló yszemelynevy yszemelynevy Molnár yszemelynevy László yszemelynevy
ykodvegy (Cominius), yszerepy cominius yszerepy Cominius yszerepy cominius
yszerepy yszerepy Cominius yszerepy ykodvegy Gál Gyula yszemelynevy gál gyula
yszemelynevy Gál Gyula yszemelynevy gál yszemelynevy gyula yszemelynevy
yszemelynevy Gál yszemelynevy Gyula yszemelynevy ykodvegy (Menenius Agrippa), yszerepy
menenius agrippa yszerepy Menenius Agrippa yszerepy menenius yszerepy agrippa
yszerepy yszerepy Menenius yszerepy Agrippa yszerepy ykodvegy Ivánfi Jenő yszemelynevy
ivánfi jenő yszemelynevy Ivánfi Jenő yszemelynevy ivánfi yszemelynevy jenő
yszemelynevy yszemelynevy Ivánfi yszemelynevy Jenő yszemelynevy ykodvegy (Sicinius),
yszerepy sicinius yszerepy Sicinius yszerepy sicinius yszerepy yszerepy
Sicinius yszerepy ykodvegy Gyenesi László yszemelynevy gyenesi lászló
yszemelynevy Gyenesi László yszemelynevy gyenesi yszemelynevy lászló
yszemelynevy yszemelynevy Gyenesi yszemelynevy László yszemelynevy ykodvegy (Brutus),
yszerepy brutus yszerepy Brutus yszerepy brutus yszerepy yszerepy Brutus
yszerepy ykodvegy Mihályfi Károly yszemelynevy mihályfi károly yszemelynevy
Mihályfi Károly yszemelynevy mihályfi yszemelynevy károly yszemelynevy
yszemelynevy Mihályfi yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy (Tullus Aufidius).
yszerepy tullus aufidius yszerepy Tullus Aufidius yszerepy tullus yszerepy
aufidius yszerepy yszerepy Tullus yszerepy Aufidius yszerepy ykodvegy Az egyik antiumi
ytelepulesy antium ytelepulesy antium yorszagy Olaszország ykodvegy polgár szerepében
résztvett akkor az előadásban Sugár Károly, yszemelynevy sugár károly
yszemelynevy Sugár Károly yszemelynevy sugár yszemelynevy károly yszemelynevy
yszemelynevy Sugár yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy mint akadémiai növendék.
Új szereposztásban 1921. xevtizedx 1925 jún. xtalanevtizedx 1935 8-én adták, ekkor
a címszerepet Bakó László yszemelynevy bakó lászló yszemelynevy Bakó László
yszemelynevy bakó yszemelynevy lászló yszemelynevy yszemelynevy Bakó
yszemelynevy László yszemelynevy ykodvegy játszotta, Menenius Agrippa yszerepy
menenius agrippa yszerepy Menenius Agrippa yszerepy menenius yszerepy agrippa
yszerepy yszerepy Menenius yszerepy Agrippa yszerepy ykodvegy Horváth Jenő, yszemelynevy
horváth jenő yszemelynevy Horváth Jenő yszemelynevy horváth yszemelynevy jenő
yszemelynevy yszemelynevy Horváth yszemelynevy Jenő yszemelynevy ykodvegy Sicinius
yszerepy sicinius yszerepy Sicinius yszerepy sicinius yszerepy yszerepy
Sicinius yszerepy ykodvegy Nagy Adorján, yszemelynevy nagy adorján yszemelynevy
Nagy Adorján yszemelynevy nagy yszemelynevy adorján yszemelynevy yszemelynevy
Nagy yszemelynevy Adorján yszemelynevy ykodvegy Gyenes László yszemelynevy
gyenes lászló yszemelynevy Gyenes László yszemelynevy gyenes yszemelynevy
lászló yszemelynevy yszemelynevy Gyenes yszemelynevy László yszemelynevy
ykodvegy Brutus yszerepy brutus yszerepy Brutus yszerepy brutus yszerepy
yszerepy Brutus yszerepy ykodvegy volt. Megtartotta régi szerepét Jászai Mari, yszemelynevy
jászai mari yszemelynevy Jászai Mari yszemelynevy jászai yszemelynevy mari
yszemelynevy yszemelynevy Jászai yszemelynevy Mari yszemelynevy ykodvegy aki 42
éven át játszotta Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy
coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy anyját. A tragédia két
másik nőszereplője: Virgilia: yszerepy virgilia yszerepy Virgilia yszerepy
virgilia yszerepy yszerepy Virgilia yszerepy ykodvegy Cs. Aczél Ilona, yszemelynevy
cs. aczél ilona yszemelynevy Cs. Aczél Ilona yszemelynevy cs. yszemelynevy
aczél yszemelynevy ilona yszemelynevy yszemelynevy Cs. yszemelynevy Aczél
yszemelynevy Ilona yszemelynevy ykodve Valéria: yszerepy valéria yszerepy
Valéria yszerepy valéria yszerepy yszerepy Valéria yszerepy ykodvegy N. Tasnády
Ilona yszemelynevy n. tasnády ilona yszemelynevy N. Tasnády Ilona yszemelynevy
n. yszemelynevy tasnády yszemelynevy ilona yszemelynevy yszemelynevy N.
yszemelynevy Tasnády yszemelynevy Ilona yszemelynevy yk volt. Új szereplők Bihari
Ákos yszemelynevy bihari ákos yszemelynevy Bihari Ákos yszemelynevy bihari
yszemelynevy ákos yszemelynevy yszemelynevy Bihari yszemelynevy Ákos
yszemelynevy ykodvegy (Titus Lartius), yszerepy titus lartius yszerepy Titus
Lartius yszerepy titus yszerepy lartius yszerepy yszerepy Titus yszerepy
Lartius yszerepy ykodvegy Pataki József yszemelynevy pataki józsef yszemelynevy
Pataki József yszemelynevy pataki yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy
Pataki yszemelynevy József yszemelynevy ykodvegy (Cominius), yszerepy cominius
yszerepy Cominius yszerepy cominius yszerepy yszerepy Cominius yszerepy
ykodvegy Almássy Endre yszemelynevy almássy endre yszemelynevy Almássy Endre
yszemelynevy almássy yszemelynevy endre yszemelynevy yszemelynevy Almássy
yszemelynevy Endre yszemelynevy ykodvegy (Tullus Auifidius), yszerepy tullus
auifidius yszerepy Tullus Auifidius yszerepy tullus yszerepy auifidius yszerepy
yszerepy Tullus yszerepy Auifidius yszerepy ykodvegy továbbá Fehér Gyula, yszemelynevy
fehér gyula yszemelynevy Fehér Gyula yszemelynevy fehér yszemelynevy gyula
yszemelynevy yszemelynevy Fehér yszemelynevy Gyula yszemelynevy ykodvegy Gabányi
László, yszemelynevy gabányi lászló yszemelynevy Gabányi László yszemelynevy
gabányi yszemelynevy lászló yszemelynevy yszemelynevy Gabányi yszemelynevy
László yszemelynevy ykodvegy Bodnár Jenő yszemelynevy bodnár jenő yszemelynevy
Bodnár Jenő yszemelynevy bodnár yszemelynevy jenő yszemelynevy yszemelynevy
Bodnár yszemelynevy Jenő yszemelynevy ykodvegy és Sugár Károly yszemelynevy
sugár károly yszemelynevy Sugár Károly yszemelynevy sugár yszemelynevy károly
yszemelynevy yszemelynevy Sugár yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy voltak.
Az irodalom tudvalevőleg tagadja azt, hogy a színész teremtő művész. A drámaíró
teremtő, a színész csak tolmács. Az aesthetikus és színházi reporter urak persze
azt mondják, hogy a színész szöveg nélkül semmi. Igen, de kérdjük, mi a dal, az
opera szerzője, szöveg nélkül? Sőt a legmerészebb kérdést vetjük föl: a világ legnagyobb
költője, Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare
yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy
ykodvegy mi volna szöveg nélkül, ha ahelyett, hogy (kevés kivételekkel) darabjait
teljesen kidolgozott történetek után írja meg, mesék szövésében fecsérli el fantáziáját?
Composicióinak erős lélektani valója nem azon nyugszik-e részben, hogy egy létező
mesét kritizált meg és alakított helyesebbé, ahelyett, hogy új és primitív mesét
szőtt volna? Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy Coriolanus
yszemelynevy coriolanus yszemelynevy yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy
ykodvegy meséjét Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare
yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy
ykodvegy Plutarchból yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy
plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy és nem Liviusból
yszemelynevy livius yszemelynevy Livius yszemelynevy livius yszemelynevy
yszemelynevy Livius yszemelynevy ykodvegy (Liviusból yszemelynevy livius
yszemelynevy Livius yszemelynevy livius yszemelynevy yszemelynevy Livius
yszemelynevy ykodvegy vette Tárkányi yszemelynevy tárkányi yszemelynevy
Tárkányi yszemelynevy tárkányi yszemelynevy yszemelynevy Tárkányi yszemelynevy
ykodvegy gyönyörű balládáját) merítette. De a tragédia összevetése Plutarchhal yszemelynevy
plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy
Plutarch yszemelynevy ykodvegy arról győz meg, hogy az anyagban többet kellett válogatnia
mint midőn Julius Caesart ycimy julius caesar ycimy Julius Caesar ycimy julius
ycimy caesar ycimy ycimy Julius ycimy Caesar ycimy ykodvegy és Antonius és Cleopatrát
ycimy antonius és cleopatra ycimy Antonius és Cleopatrá ycimy antonius ycimy és
ycimy cleopatra ycimy ycimy Antonius ycimy és ycimy Cleopatrá ycimy ykodvegy írta.
Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy
coriolanus yszemelynevy yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy ykodvegy életrajzában
nincs annyi színes epizód. De magának a hősnek jelleme egy helyen nagyon eltér Plutarchtól.
yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy
yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy Coriolan yszemelynevy coriolan
yszemelynevy Coriolan yszemelynevy coriolan yszemelynevy yszemelynevy Coriolan
yszemelynevy ykodvegy itt a volszkok közt szinte alattomos, cselszövő. A száműzetés
előzményei Plutarchnál yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy
plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy oly kuszáltak,
oly szárazak, oly epika jellegűek, mikép csodáljuk, hogy Shakespeare yszemelynevy
shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy
yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy azokból formálhatott valamit. Pedig
a költőietlen gabona-politika ott van száján a legnagyobb szenvedélyek közt és míg
ez Plutarchnál yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy
plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy száraz, Shakespearenél
yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare
yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy lánggá változott. Elég
volt különben Shakespearenek yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare
yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy
ykodvegy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy
plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy egy odavetett
megjegyzése, hogy t. i. Coriolan yszemelynevy coriolan yszemelynevy Coriolan
yszemelynevy coriolan yszemelynevy yszemelynevy Coriolan yszemelynevy ykodvegy mindent
azért tesz, hogy anyjának tessék. (E megjegyzést egy polgár el is mondja a darabban.)
És e megjegyzésből alakította Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy
Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare
yszemelynevy ykodvegy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy Volumnia yszerepy
volumnia yszerepy yszerepy Volumnia yszerepy ykodvegy alakját, sőt a tragikai válság
legfőbb indokait. Mert az, hogy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy Volumnia
yszerepy volumnia yszerepy yszerepy Volumnia yszerepy ykodvegy ráveszi fiát, kérlelje
meg a népet s miután ezt Coriolan yszemelynevy coriolan yszemelynevy Coriolan
yszemelynevy coriolan yszemelynevy yszemelynevy Coriolan yszemelynevy ykodvegy a
maga módja szerint teszi meg, vagyis mégjobban fölingerli a népet, mely őt száműzi:
ez nincs Plutarchban. yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy
plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy A hatalmas jelenet
anya és fiú közt Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare
yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy
ykodvegy műve. Menenius Agrippa yszerepy menenius agrippa yszerepy Menenius
Agrippa yszerepy menenius yszerepy agrippa yszerepy yszerepy Menenius yszerepy
Agrippa yszerepy ykodvegy is csak egy név Plutarchnál, yszemelynevy plutarch
yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch
yszemelynevy ykodvegy semmi több. A történet elején áll csak elő ismert meséjével.
Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy
shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy a kedves
humor örök szép alakját s a dráma fontos közvetítőjét Coriolanus yszemelynevy
coriolanus yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy
yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy ykodvegy és a nép között teremtette belőle.
Nem értjük, Hans Kreyssig yszemelynevy hans kreyssig yszemelynevy Hans Kreyssig
yszemelynevy hans yszemelynevy kreyssig yszemelynevy yszemelynevy Hans
yszemelynevy Kreyssig yszemelynevy ykodvegy hogy beszélhet oly kicsinyléssel Meneniusról,
yszerepy menenius yszerepy Menenius yszerepy menenius yszerepy yszerepy
Menenius yszerepy ykodvegy mint valami szószátyár udvari bolondról. Menenius yszerepy
menenius yszerepy Menenius yszerepy menenius yszerepy yszerepy Menenius
yszerepy ykodvegy sajátságos modern alakja Shakespearenek, yszemelynevy
shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy
yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy egy kedélyes francia ynemzetisegy
francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy ynemzetisegy
francia ynemzetisegy ykodvegy nagybácsi, magyar táblabíró. Csodálatosan mai a jó
kedv, mely belőle ömlik. A mi kritikánk úgy Szentpétery yszemelynevy
szentpétery yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy szentpétery yszemelynevy
yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy ykodvegy mint Szigeti yszerepy szigeti
yszerepy Szigeti yszerepy szigeti yszerepy yszerepy Szigeti yszerepy ykodvegy alakításában
megrótta a nagybácsias modort. Persze a kritika — mint rendesen — nem ismeri Shakespearet
yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare
yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy s azt hiszi, hogy valami
nagyot kell mondania. Tehát azt kívánja, hogy Menenius yszerepy menenius
yszerepy Menenius yszerepy menenius yszerepy yszerepy Menenius yszerepy
ykodvegy méltóságos szenátor legyen, mintha Rómában ytelepulesy róma
ytelepulesy Rómá yorszagy Olaszország ykodvegy az emberek nevetni sem tudtak volna.
Menenius yszerepy menenius yszerepy Menenius yszerepy menenius yszerepy
yszerepy Menenius yszerepy ykodvegy nem holmi jupiteri alak. Jókedvű, pajkos öreg,
ki kissé gyenge is. Mert a tribunokat előbb szemtül-szembe lecsepüli, de később
még barátainak is szólítja, csakhogy megengesztelje őket. A volszk őrökkel is berzenkedik
és egyáltalában bizonyos — nem túlzott bensőségen kívül a színész által kedélyesen
fogandó fel. Virgilia, Valéria és a családi élet rajzolása szintén Shakespeare yszemelynevy
shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy
yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy leleménye. Legtöbbet vett és volt
is oka venni Shakespearenek yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare
yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy
ykodvegy az Aufidiusszali yszerepy aufidiussz yszerepy Aufidiussz yszerepy
aufidiussz yszerepy yszerepy Aufidiussz yszerepy ykodvegy viszonyból és az egész
katasztrófából. Aufidius yszerepy aufidius yszerepy Aufidius yszerepy aufidius
yszerepy yszerepy Aufidius yszerepy ykodvegy és Volumnia yszerepy volumnia
yszerepy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy yszerepy Volumnia yszerepy
ykodvegy beszédeinek menete, sőt több mondata Plutarchból yszemelynevy plutarch
yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch
yszemelynevy ykodvegy vétetett. Cseppet sem félt a lángész, hogy tolmácsnak találják
nevezni. Dramaturgiai eljárását élénken világítja meg, mennyi mindent nem használt
föl forrásából. Míg pl. Julius Caesar ycimy julius caesar ycimy Julius Caesar
ycimy julius ycimy caesar ycimy ycimy Julius ycimy Caesar ycimy ykodvegy és Antoniusban
ycimy antonius ycimy Antonius ycimy antonius ycimy ycimy Antonius ycimy
ykodvegy a csodás epizódokat a hangulat emelése végett fölhasználja, Coriolanusban
ycimy coriolanus ycimy Coriolanus ycimy coriolanus ycimy ycimy Coriolanus ycimy
ykodvegy nem értékesíti Jupiter yszerepy jupiter yszerepy Jupiter yszerepy
jupiter yszerepy yszerepy Jupiter yszerepy ykodvegy megjelenését Titus Latinus yszerepy
titus latinus yszerepy Titus Latinus yszerepy titus yszerepy latinus yszerepy
yszerepy Titus yszerepy Latinus yszerepy ykodvegy előtt, amit Plutarchban yszemelynevy
plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy
Plutarch yszemelynevy ykodvegy talált. Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy
Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare
yszemelynevy ykodvegy Plutarchból yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch
yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy vette
meséje tárgyát, de nem mindent talált ott, mint Kreyssig yszemelynevy kreyssig
yszemelynevy Kreyssig yszemelynevy kreyssig yszemelynevy yszemelynevy Kreyssig
yszemelynevy ykodvegy állítja. Hanem hogy egészben szövege Plutarch yszemelynevy
plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy
Plutarch yszemelynevy ykodvegy volt, az tény. E szövegben Coriolanus yszemelynevy
coriolanus yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy
yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy ykodvegy jellemének alapvonásai is mind megvannak.
És mégis mily nagy különbség van Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy
Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy
ykodvegy és Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare
yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy
ykodvegy Coriolanja yszerepy coriolan yszerepy Coriolan yszerepy coriolan
yszerepy yszerepy Coriolan yszerepy ykodvegy közt. Plutarch yszemelynevy
plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy
Plutarch yszemelynevy ykodvegy Coriolanja yszerepy coriolan yszerepy Coriolan
yszerepy coriolan yszerepy yszerepy Coriolan yszerepy ykodvegy egyszerűen a régi
rend ellenharcosa s azért bukik. Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy
Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare
yszemelynevy ykodvegy ennél szélesebb keretet, ragyogóbb színt ad a jellemnek. Plutarchnál
yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy
yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy a dac tragikuma dönt. Shakespearenél
yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare
yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy ezen kívül van még valami
ami szellemesebb. »Coriolanus« ycimy coriolanus ycimy Coriolanus ycimy
coriolanus ycimy ycimy Coriolanus ycimy ykodvegy a nem méltányolt tehetség tragédiája.
Mintha csak »Hamlet« ycimy hamlet ycimy Hamlet ycimy hamlet ycimy ycimy Hamlet
ycimy ykodvegy e kifakadását: »A rúgás, mellyel méltatlanok bántalmazzák a tűrő
érdemet« — vette volna kiinduló pontul egy egész tragikai történet megfestésére.
Mert Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy
coriolanus yszemelynevy yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy ykodvegy joggal szegül
a szokás ellen, hogy miután tizenhét csatában kapott sebet a hazáért, kiálljon a
fórumra, sebeit mutogatni és koldulni a voksot, hogy konzulnak válasszák meg. Ma
nem ily kaudiumi jármot vetnek-e az érdem, a tehetség nyakába? És mi, kik ezt látjuk,
nem érzünk-e Coriolannal, yszemelynevy coriolan yszemelynevy Coriolan
yszemelynevy coriolan yszemelynevy yszemelynevy Coriolan yszemelynevy ykodvegy ki
nem akarja tűrni a rúgásokat? Neki az okosnak a butáktól, az érdemesnek az érdemetlenektől,
a vitéznek a gyáváktól kell koldulni a voksot. Ma nincs-e igy? A tehetségtelen bírája
a tehetségnek, a nem szakember a szakembernek. Mert ritka szerencse az, hogy a költség
magában elég legyen. Mellékes dolgok kellenek a lényeges előbbre vitelére: bókolás,
nők körül forgolódás. Nem hiába mondja Bolingbroke, yszemelynevy bolingbroke
yszemelynevy Bolingbroke yszemelynevy bolingbroke yszemelynevy yszemelynevy
Bolingbroke yszemelynevy ykodvegy hogy ugy lett miniszter, hogy jól táncolt és ugy
cseppent ki a miniszterségből, hogy náthás lett. A kitűnő oklevél nem szerez állomást,
hanem az előszobázás. Ez igaz. Nem kell-e minden nagyratörő tehetségnél nyitott
kérdésnek tekintenünk, vajjon miért is bukott el? Vétsége az, ami éppen érdeme:
nemes büszkesége, mely nem hivatkozik más protekcióra, csak érdemeire. Egy Coriolanus
yszemelynevy coriolanus yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy coriolanus
yszemelynevy yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy ykodvegy legyen megalkuvó, húnyász?
Lám Caesar yszerepy caesar yszerepy Caesar yszerepy caesar yszerepy yszerepy
Caesar yszerepy ykodvegy hízelgett a népnek és az újabb történelem azt a paradoxont
tanítja, hogy az a Caesar, yszerepy caesar yszerepy Caesar yszerepy caesar
yszerepy yszerepy Caesar yszerepy ykodvegy aki megbuktatta a szabadságot, demokrata
volt, a hatvan összeesküvő pedig Brutuszszal yszerepy brutusz yszerepy Brutusz
yszerepy brutusz yszerepy yszerepy Brutusz yszerepy ykodvegy élén arisztokrata!
Caesar yszerepy caesar yszerepy Caesar yszerepy caesar yszerepy yszerepy Caesar
yszerepy ykodvegy cselszövő jellem, kinek mindezt a hatalom bírására kiaknázó szerepe
már a Catilina-féle yszemelynevy catilina yszemelynevy Catilina yszemelynevy
catilina yszemelynevy yszemelynevy Catilina yszemelynevy ykodvegy mozgalomban, még
pedig igen alattomosan kezdődik. Ily egyén nem lehet tragikus és Shakespeare yszemelynevy
shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy
yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy tragédiájának is Brutus yszerepy
brutus yszerepy Brutus yszerepy brutus yszerepy yszerepy Brutus yszerepy
ykodvegy a hőse, nem Caesar. yszerepy caesar yszerepy Caesar yszerepy caesar
yszerepy yszerepy Caesar yszerepy ykodvegy Caesar yszerepy caesar yszerepy
Caesar yszerepy caesar yszerepy yszerepy Caesar yszerepy ykodvegy valóban kevély,
gőgös, mikor elérte a hatalmat. Coriolan yszerepy coriolan yszerepy Coriolan
yszerepy coriolan yszerepy yszerepy Coriolan yszerepy ykodvegy is az, de nem úgy,
mint Caesar. yszerepy caesar yszerepy Caesar yszerepy caesar yszerepy yszerepy
Caesar yszerepy ykodvegy Ő neki ez az egyetlen természete, ő nem lehet más. A ő
»kevélysége — mint az első polgár, persze nem dicséret, hanem gáncs céljából mondja
róla — akkora mint érdeme.« Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus
yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy nem gőgös a magához
hasonló nemes jellemek közt a szenátusban (mint Caesar!), yszerepy caesar
yszerepy Caesar yszerepy caesar yszerepy yszerepy Caesar yszerepy ykodvegy sőt alázatos.
(Molnár György yszemelynevy molnár györgy yszemelynevy Molnár György
yszemelynevy molnár yszemelynevy györgy yszemelynevy yszemelynevy Molnár
yszemelynevy György yszemelynevy ykodvegy szerint »Világostól Világosig« ycimy
világostól világosig ycimy Világostól Világosig ycimy világostól ycimy
világosig ycimy ycimy Világostól ycimy Világosig ycimy ykodvegy című könyvében Egressy
Gábor yszemelynevy egressy gábor yszemelynevy Egressy Gábor yszemelynevy
egressy yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy Gábor
yszemelynevy ykodvegy kiválóan gőgös volt s így bűnösebbé tette Coriolánt. yszerepy
coriolán yszerepy Coriolán yszerepy coriolán yszerepy yszerepy Coriolán
yszerepy ykodvegy A nagy Egressynek yszemelynevy egressy yszemelynevy Egressy
yszemelynevy egressy yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy ykodvegy a hagyomány
szerint Coriolan yszerepy coriolan yszerepy Coriolan yszerepy coriolan yszerepy
yszerepy Coriolan yszerepy ykodvegy hatalmas szerepe volt. Persze azt — miután Molnár
yszemelynevy molnár yszemelynevy Molnár yszemelynevy molnár yszemelynevy
yszemelynevy Molnár yszemelynevy ykodvegy nem említi — nehéz eldönteni, Egressy
yszemelynevy egressy yszemelynevy Egressy yszemelynevy yszemelynevy egressy
yszemelynevy yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy ykodvegy a szenátusban,
a maga emberei közt is gőgös volt-e? Ez esetben hibázott volna. Maga Molnár yszemelynevy
molnár yszemelynevy Molnár yszemelynevy molnár yszemelynevy yszemelynevy Molnár
yszemelynevy ykodvegy az arisztokratákkali jelenetekben feltűnően szelíd volt.)
Ő zord, mogorva ember, mint a legtöbb tehetség, mely csak dolgainak él. Ő mást is
oly erősnek akar, mint maga s aki nem ilyen, azt megveti. Az életben látjuk, hogy
ez kivált erős és nagyalakú embereknél rendes dolog. Coriolanus yszerepy
coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus
yszerepy ykodvegy is ilyen. Hisz ő az erő, a vitézség tehetsége, ő nem vezéri tehetség.
A kevély ember nézi, hallgatja, vajjon látja-e őt más. Coriolan yszerepy
coriolan yszerepy Coriolan yszerepy coriolan yszerepy yszerepy Coriolan
yszerepy ykodvegy szerénységében szinte elvonult, vad, de mily nemes! Kapott sebei
fájnak — mondja — ha beszélnek róluk. A tanácsülésből, hol ünnepelni akarják, megszökik.
Mily jellemző, hogy a nép folyton gőgösnek mondja. Senki oly hamar és oly alaptalanul
nem kerül a tudatlanok szemében gőg hírébe, mint a tehetséges ember. Azonban nehogy
okoskodásunk oda juttasson, mintha minden tehetség sorsa a tragikum volna, tisztázzuk
Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy
yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy tragikumát. A tragikai hős jellemző vonása
a szertelen erős akarat. Ez kell minden tehetségnek, de nem mindet dönti bajba.
Nem minden tehetség áll legyőzhetetlen akadályokkal szemben, amelyek az ember vérmérsékletét
felingerlik és jellemét kihozzák sodrából. Coriolanus yszerepy coriolanus
yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy
ykodvegy tragikuma, hogy nem nyugszik bele a létezőbe. Midőn végre consullá választják
s a voks kérésén teljes büszkeségét megmentette, szembe száll a tribunokkal s a
tribuni hatalom eltörlését emlegeti. A gabonakiosztási mizériáknak vége és ő újra
szóba hozza. Ez dönti bajba. De mily igaz ez! Nem ilyen az élet? Nem meggondolatlanság-e
szülője minden tragikumnak ? És nincs-e oka minden meggondolatlanságnak? Nem Volum-nía-e
Coriolanus rossz szelleme, mint lady Macbeth? Nem látjuk-e az életben, hogy rendesen
éppen a békítő kísérletek alkalmával hiúsul meg a béke, mert a bocsánatot adandó
fél ritkán nagylelkű, hanem korán hiszi magát győztesnek és kihívó modorával tönkre
teszi a várt jót. Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy
coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy — mint minden tragikus
— bolondot tesz, de e bolondság minden pontjában természetes, igazolt. Volumniának
yszerepy volumnia yszerepy Volumniá yszerepy volumnia yszerepy yszerepy
Volumniá yszerepy ykodvegy ismernie kellene fiát. Mivel ezt csak anyja birja megtörni,
azt hiszi az anya, meg is van törve s bátran ereszti fiát a fórumra, hogy elleneit
megkövesse. Oda is megy Coriolanus, yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus
yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy de csodáljuk-e,
hogy szembe kerülve a tribünök kibivó pofáival, elfeled mindent és azt kérdezi:
mi jogon fosztották meg a konzulságtól? Lehetetlenné teszi magát Rómában ytelepulesy
róma ytelepulesy Rómá yorszagy Olaszország ykodvegy és így Rómán ytelepulesy
róma ytelepulesy Rómá yorszagy Olaszország ykodvegy kívül is. Mert egy Coriolanus
yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy
Coriolanus yszerepy ykodvegy nem lehet más csak római. ytelepulesy róma
ytelepulesy róma yorszagy Olaszország ykodvegy Az élet viszonyait megveti és mégis
közöttük akar élni. Ezt joga van követelni, de az élet a legnagyobb tehetségtől
és érdemtől is — fájdalom! — politikát kíván. A tragikai valóság Shakespeare yszemelynevy
shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy
yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy minden más tragédiájától eltekintve
»Coriolanus« ycimy coriolanus ycimy Coriolanus ycimy coriolanus ycimy ycimy
Coriolanus ycimy ykodvegy harmadik felvonásában teljesen kifejlődött. Ami hátra
van, az utójáték és tragikai eredmény csupán. Nem fogadhatjuk el Gosche yszemelynevy
gosche yszemelynevy Gosche yszemelynevy gosche yszemelynevy yszemelynevy Gosche
yszemelynevy ykodvegy azon észrevételét, hogy Coriolanus yszerepy coriolanus
yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy
ykodvegy tragikuma az, hogy hazája ellen fog fegyvert. Coriolanus yszerepy
coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus
yszerepy ykodvegy a látszat dacára éppen nem áruló. A darabban sem ellenei, sem
jóbarátai nem mondják annak. Emezek még igazat is adnak neki; oly rendkívüli, az
ő lépése. A volszk nép latin ynemzetisegy latin ynemzetisegy latin ynemzetisegy
latin ynemzetisegy ynemzetisegy latin ynemzetisegy ykodvegy törzs volt s igy Coriolanus
yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy
Coriolanus yszerepy ykodvegy győzelme esetére sem lehetett volna olyan áruló, ki
nemzetét haszonlesésből idegennek adja el. De e győzelemig Coriolanus yszerepy
coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus
yszerepy ykodvegy nem jut el: nemes jelleme nem engedi. Coriolanus yszerepy
coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus
yszerepy ykodvegy tragikuma nem az önleküzdésben van, hanem azon titáni harcban,
melyet a harmadik felvonásig vívott és tragikuma ott telt be, midőn még nem is lehetett
»áruló« — t. i. száműzetése előtt. A cselekvény itt látszólag be van fejezve. De
ha csakugyan be lenne zárva Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy
Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare
yszemelynevy ykodvegy által, ez olyan töredékessé tenné a darabot, mint amilyennek
ma pl. »Nórá«-t ycimy nóra ycimy Nórá ycimy nóra ycimy ycimy Nórá ycimy
ykodvegy találjuk, mely minden, a színházból távozó néző lelkében kérdőjelet hágy
az iránt, hogy mi történik tovább Nórával? yszerepy nóra yszerepy Nórá yszerepy
nóra yszerepy yszerepy Nórá yszerepy ykodvegy Coriolanus yszerepy coriolanus
yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy
ykodvegy tragikumát két tényező dönti el. Az egyik anyja, ki — hogy úgy mondjuk
— belelovalja a harcba, a másik a tribünök által vezérelt nép, melyen Coriolanus
yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy
Coriolanus yszerepy ykodvegy ereje megtörik. Amennyire nem diplomata Coriolanus,
yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy
Coriolanus yszerepy ykodvegy annyira az anyja, Volumnia. yszerepy volumnia
yszerepy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy yszerepy Volumnia yszerepy
ykodvegy Nagy alak, de nem lelkesítő. Csak a német ynemzetisegy német
ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy ynemzetisegy német
ynemzetisegy ykodvegy tudós — pl. Kreyssig yszemelynevy kreyssig yszemelynevy
Kreyssig yszemelynevy kreyssig yszemelynevy yszemelynevy Kreyssig yszemelynevy
ykodvegy — találhat benne obligát »glühende Liebe«-t. Roppant rideg fenség, alpesi
csúcs. Nőietlen. Fiánál is jobb szereti fia dicsőségét. Shakespeare yszemelynevy
shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy
yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy szándékosan rajzolta így ez anyát
és hogy nem érzett vele, mutatja, hogy sietett Coriolanus yszerepy coriolanus
yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy
ykodvegy nejét, Virgiliát yszerepy virgilia yszerepy Virgiliá yszerepy virgilia
yszerepy yszerepy Virgiliá yszerepy ykodvegy ellentétül melléje helyezni. Amily
kis igénytelen alak e nagy műben Virgilia, yszerepy virgilia yszerepy Virgilia
yszerepy virgilia yszerepy yszerepy Virgilia yszerepy ykodvegy az ibolya szerénységével
illatossá teszi maga körül a rideg világot. Nem érti ő a dicsőséget, ő csak ura
életéért aggódik. Mig Volumnia yszerepy volumnia yszerepy Volumnia yszerepy
volumnia yszerepy yszerepy Volumnia yszerepy ykodvegy előre el van ragadtatva a
sebektől, mikkel fia a csatából meg fog térni, ő ijedten jajdul föl. Míg férje távol
van, ki nem teszi lábát a házból a hű és szerető nő. De azért Volumnia yszerepy
volumnia yszerepy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy yszerepy Volumnia
yszerepy ykodvegy is mély és igaz alak minden izében. Ma is vannak ily rettentő
kemény, nemes alakok, milyeneket kivált a regényirodalomban látunk, ellesve az életből.
Talán az anyák közt még több a kemény, hajthatlan, mint a feleségek közt. A kor
kérgesit, nem puhit. Lady Macbeth, yszerepy lady macbeth yszerepy Lady Macbeth
yszerepy lady yszerepy macbeth yszerepy yszerepy Lady yszerepy Macbeth yszerepy
ykodvegy ki urát bűnbe hajtotta, megtörik, korán elveszti erélyét, Volumnia, yszerepy
volumnia yszerepy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy yszerepy Volumnia
yszerepy ykodvegy az anya, szó nélkül hagyja fiát elveszni. A nőiesség nála nem
a szelídségben, hanem az alkalmazkodásban nyilvánul, mely a nőt gyakran következetlenné
teszi. Ez a minden izében büszke, római ytelepulesy róma ytelepulesy róma
yorszagy Olaszország ykodvegy nő, ha kell, még a volszknak is hízeleg. Midőn Rómáért
ytelepulesy róma ytelepulesy Rómá yorszagy Olaszország ykodvegy könyörög fiának,
így szól: »... Ne menj még! Ha kérelmünk a rómaiakat A volszkok veszte árán óhajtná
Megmenteni, kik uraid: méltán Átkozhatnál becsületed gyilkosiul. Nem! Mi kérünk,
légy mindkettő engesztelője, Hogy igy szóljon a volszk: kegyet adánk, — S a római:
mi kaptuk azt és mindegyik Téged jutalmazva kiált: Légy áldott!« Igy szól a kemény
római ytelepulesy róma ytelepulesy róma yorszagy Olaszország ykodvegy nő, mert ott
látja a volszk Aufidiust yszerepy aufidius yszerepy Aufidius yszerepy aufidius
yszerepy yszerepy Aufidius yszerepy ykodvegy és fia feleletét — ravaszul hízelegve
az ellennek — megakarja könnyíteni. Volumnia yszerepy volumnia yszerepy
Volumnia yszerepy volumnia yszerepy yszerepy Volumnia yszerepy ykodvegy továbbá
épp úgy megveti a népet, mint Coriolanus. yszerepy coriolanus yszerepy
Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy Mégis
azt kívánja ettől, hogy alázza meg magát, csak hogy a konzulságtól el ne essék.
És e kívánatával oka lesz fia _ szerencsétlenségének. Vesztét pedig azzal idézi
maga elő, hogy Róma ytelepulesy róma ytelepulesy Róma yorszagy Olaszország
ykodvegy iránt kíméletet könyörög tőle. Csakhogy mivel ő a Rómát ytelepulesy
róma ytelepulesy Rómá yorszagy Olaszország ykodvegy fenyegető vész oka, mint igaz
római ytelepulesy róma ytelepulesy róma yorszagy Olaszország ykodvegy nőnek nem
szabad haboznia fiára befolyást gyakorolni, sőt fiát fel is áldozni. Ez bűnhődése,
mert tudja, ha fia megkegyelmez Rómának, ytelepulesy róma ytelepulesy Rómá
yorszagy Olaszország ykodvegy el kell pusztulnia. A pár szó, melyben a költő Volumnia
yszerepy volumnia yszerepy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy yszerepy
Volumnia yszerepy ykodvegy fájdalmát Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy
Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy száműzése
után megszólaltatja, megmagyarázza, hogy e nő, mint a büszkék általában, szó nélkül,
de mély keservvel fogja elszenvedni fia bukását, melyet akaratlanul idézett elő.
Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy
yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy nyilt ellene a nép, illetőleg a tribünök.
A kommentátoroknak feltűnik, hogy ez a nép csak söpredéke Rómának. ytelepulesy
róma ytelepulesy Rómá yorszagy Olaszország ykodvegy Tényleg a »Coriolanus«-ban ycimy
coriolanus ycimy Coriolanus ycimy coriolanus ycimy ycimy Coriolanus ycimy
ykodvegy szereplő nép inkább a caesarok dolog-kerülő tömegének látszik, mely kenyeret
és cirkuszt követelt (panem et circenses). Máriusig a rómaiak ytelepulesy róma
ytelepulesy róma yorszagy Olaszország ykodvegy hadserege a nép volt, mely a háborúból
megtérve ekéje után látott. Ezzel a néppel volt lehetséges a köztársaság. Ily nép
— gondolnók — moraliter magasabb nívón áll, mint az a nem katonáskodó tömeg, mely
a későbbi monarchiát lehetségessé tette. Ámde mit látunk ma? Ma is e katonaság jóformán
a nép maga. És azért a mai nép csak oly önállótlan, csak úgy eszközül adja magát,
mint az, amelyet Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare
yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy
ykodvegy rajzolt. Mert az utcák tömegében a csahosok mindig a dologkerülők — mint
ma látjuk — kik a zavarosban szeretnek halászni. A kézimunka minden időben eltompítója
az intelligenciának és lehet a föld még oly müveit, aki nem az eszét, hanem a tenyerét
dolgoztatja, mindig a szellemi színvonalon alul kell, hogy maradjon. Shakespeare
yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare
yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy ezt a mély igazságát
az emberi természetnek figyelte meg a köznépben és ezért ad oly komikus típusokat,
midőn első, második, harmadik polgárai politizálni akarnak. Shakespeare yszemelynevy
shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy
yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy semmikép sem akarta a népet (mint
a kommentátorok állítják) saját kora arisztokratikus megvetésével rajzolni, ő szerette
a népet. Ezen feltevést már csak azért sem helyeselhetem, mert az angol ynemzetisegy
angol ynemzetisegy angol ynemzetisegy angol ynemzetisegy ynemzetisegy angol
ynemzetisegy ykodvegy nép már Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy
Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare
yszemelynevy ykodvegy korában sokkal szabadabb volt, mint Európa ytelepulesy
európa ytelepulesy Európa yorszagy Európa ykodvegy más népei. Ő csak az adott helyzet
szerint rajzolta tömegeit és hánykodtatta vezetői, irányzói akarata szerint. Mert
a nép nem gondolkozik, csak ösztöne van s a vezetők ezt használják föl, de ha nem
ügyesek, a vadállat, mint »Coriolanus« ycimy coriolanus ycimy Coriolanus ycimy
coriolanus ycimy ycimy Coriolanus ycimy ykodvegy végén szelidítője ellen fordul.
Igaz, hogy ez a nép tudhatta volna, hogy Coriolanus yszerepy coriolanus
yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy
ykodvegy a hazát csak a patríciusok rendjében s a népet ennek szolgájául képzeli.
Mit törődjék a nép oly hazával, melyben ő nem számít ?... Persze ezt csak a vezetők
hitetik el a néppel, mert hisz látjuk, mennyire számba veszi a római ytelepulesy
róma ytelepulesy róma yorszagy Olaszország ykodvegy nemesség a nép akaratát, melynek
Coriolanust yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus
yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy is feláldozza. A kritika hangsúlyozza,
hogy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy
shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy a nép vezéreit,
a tribunokat, kelleténél rosszabbaknak rajaolta. Pedig azt csak természetesnek találjuk,
hogy a tribünök cselszövők és közeli rokonai a gazoknak. Kérdjük ugyanis, ha Coriolanusszal
yszerepy coriolanussz yszerepy Coriolanussz yszerepy coriolanussz yszerepy
yszerepy Coriolanussz yszerepy ykodvegy igazságos tribünök állanak szemben, akik
őt megértik, akik nem előre kürtölik, de bevárják, míg valóban a nép ellen cselekszik,
kérdjük: miként állhatna elő akkor összeütközés Coriolanus yszerepy coriolanus
yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy
ykodvegy és a nép között? Ez csak úgy állhat elő, hogy az ellenfelek közt szellemi
aránytalanság erkölcsileg is aránytalanságot idéz elő. Aa egyik nagy, a másik törpe.
Régi dolog az, hogy gazdag és szegény, nemes és aljas, okos és buta ritkán tűrik
meg egymást. Az érdemtelen is észrevétetni akar csakúgy, mint az érdemes és tehetség
nélkül lévén, iriggyé válik. A félelem Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy
Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy nagy
tehetségétől és a hiúság teszi intrikusokká a tribunokat. Különben Shakespeare yszemelynevy
shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy
yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy csodás ecsetét itt sem egy festékbe
mártotta, mert Junius Brutust yszerepy junius brutus yszerepy Junius Brutus
yszerepy junius yszerepy brutus yszerepy yszerepy Junius yszerepy Brutus yszerepy
ykodvegy engesztelékenyebbnek rajzolta, mint a szüntelenül rágódó Sicinius Valutust.
yszerepy sicinius valutus yszerepy Sicinius Valutus yszerepy sicinius yszerepy
valutus yszerepy yszerepy Sicinius yszerepy Valutus yszerepy ykodvegy A tribunok
magatartása Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy
coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy iránt szintén az életnek
egy igen gyakori jelensége. Hányszor tapasztaljuk, hogy a valódi ambíció emberét
közöny fogadja, akár irigységből, akár bosszúságból, hogy miért akar különbet, mint
a többi emberek. Ezek a többiek, míg más lelkesedik, vállukat vonják és úgy gondolkoznak,
mint Sicinius Valutus Coriolanus yszerepy sicinius valutus coriolanus yszerepy
Sicinius Valutus Coriolanus yszerepy sicinius yszerepy valutus yszerepy
coriolanus yszerepy yszerepy Sicinius yszerepy Valutus yszerepy Coriolanus
yszerep száműzetése után: »...A város áll, És állana, ha még jobban gyűlölné is.«
(IV. f.) Ha nem a gyűlölködő Sicinius Valutus yszerepy sicinius valutus
yszerepy Sicinius Valutus yszerepy sicinius yszerepy valutus yszerepy yszerepy
Sicinius yszerepy Valutus yszerepy ykodvegy mondaná ezt, mily morált kellene e szavakban
találnunk! Az ambíció és tehetség nélküli embernek csak úgy van joga élni, mint
aki nincs ezek híjával. Végtére, tehetség nélkül el volna a világ, mely valahogyan
mindig megvolt, _ megvan és meglesz. De amikor az ambiciótól bűn lenézni azt, aki
nem tehetséges, épp oly emberi színvonalon aluli dolog gyűlölni, irigyelni, akadályozni,
jeges vízzel leönteni a tehetséget, sőt ez tán nagyobb vétek, mert ha amaz azt veti
meg, akiben semmit sem talál, az utóbbi olyant vet meg és olyan ellenmunkát, akiben
van valami értékes. E helyzetet mutatja be Shakespeare yszemelynevy shakespeare
yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy
Shakespeare yszemelynevy ykodvegy realisztikusan a tribünök alakjában, kiknek kicsinyessége
nincs a történeti valószínűség ellen. Mert a történeti Coriolanus yszerepy
coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus
yszerepy ykodvegy is hatalmas és érdemes alak volt, ki kíméletet igényelt, melyet,
ha nem kapott meg, úgy ellenfeleit nem sorozhatjuk a nemes jellemek közé. »Coriolanus«
ycimy coriolanus ycimy Coriolanus ycimy coriolanus ycimy ycimy Coriolanus ycimy
ykodvegy a Shakespearei yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare
yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy
ykodvegy művek közt is sajátságos remekmű. A szerelem épp úgy hiányzik belőle, mint
»Athéni Timon«-ból ycimy athéni timon ycimy Athéni Timon ycimy athéni ycimy
timon ycimy ycimy Athéni ycimy Timon ycimy ykodvegy és ehhez képest mégis a dél
melegének szellője leng világában. Az anya és a fia közti viszony oly érzelmeket
ver föl, mik a szerelemhez hasonló mélyen markolnak a néző szívébe. De a hős jelleme
is megkapó, csodálatos és természetes hajlamánál fogva megnyerő. A környezetben
szív és humor érvényesülnek. Timonon yszerepy timon yszerepy Timon yszerepy timon
yszerepy yszerepy Timon yszerepy ykodvegy kívül nincs tragédiája Shakespearenek,
yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare
yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy melyben annyira takarékoskodnék
az ember-élettel. Az egy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus
yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy hal meg benne.
A hangulatot, mely a műben nyilvánul, érdekes megfigyelnünk. Örökösen Coriolanusról
yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy
Coriolanus yszerepy ykodvegy van itt szó. Akár félelemből, akár szeretetből, mindenki
róla beszél. Ő szüntelen jelen van a színen, ha nem is testileg, de szellemileg.
Mint manapság egy roppant szenzáció a hirlap minden rovatát megtölti, úgy uralkodik
Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy
yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy a közhangulaton. A rendezői plajbásznak nem
sok dolga van a tragédiánál. Ez a hőst környező hangulat egyik fő kezessége a remekmű
egységének, mely egyébiránt a Shakespearei yszemelynevy shakespeare
yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy
Shakespeare yszemelynevy ykodvegy darabok között is kiválóvá teszi. Bár a felvonások
itt is változásokra osztatnak, miden felvonás befejezett egész és saját jelleggel
bír. A compositió egysége hasonlíthatatlan koncentráltabb, mint »Antónius és Cleopatrá«-ban,
ycimy antónius és cleopatra ycimy Antónius és Cleopatrá ycimy antónius ycimy és
ycimy cleopatra ycimy ycimy Antónius ycimy és ycimy Cleopatrá ycimy ykodvegy de
még »Julius Caesar«-ban ycimy julius caesar ycimy Julius Caesar ycimy julius
ycimy caesar ycimy ycimy Julius ycimy Caesar ycimy ykodvegy is. Az első felvonás
a legremekebb expozíció. A cselekménybe bevezetés a zajos előzmények dacára fenséges
nyugalommal és várakozással tölt el, mint egy hatalmas palota előcsarnoka. A második
felvonás fényes álperspektivát mutat a hős szerencséjére, mely őt embertársai fölé
helyezi és amelyet látszólag bizton élvezhet. Ez a látszólagos jólét, derültség
mily jellemző Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare
yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy
ykodvegy tragédiáiban. Coriolanusban ycimy coriolanus ycimy Coriolanus ycimy
coriolanus ycimy ycimy Coriolanus ycimy ykodvegy is sajátszerű. A harmadik felvonásban
tör ki a válság, melyet visszafojtott lélekzettel nézünk. » ... Bátorság, dőreség,
Ha omló épületnek veti vállát meg.« (III. 1.) Cominius yszerepy cominius
yszerepy Cominius yszerepy cominius yszerepy yszerepy Cominius yszerepy
ykodvegy e szavaiban benne van a hős egész lelki állapota, páthosza. A leláncolt
szörnyeteg féket oldva tör elő. Csupa várakozás, csupa vulkán itt minden. A negyedik
felvonásban az izzó lángfolyam a föld alá búvik és darabig ott foly tovább. Eenn
a földön kies, derült minden. Szinte azt érezzük, mintha a cselekvény megállott
volna. Pedig mily művészi és élethüleg megdöbbentő e nyugalom. Ha nem tudná a néző
a történelemből, mit tett Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus
yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy száműzetése után
(amiről Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare
yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy
ykodvegy nem tehet, hogy a néző tudja) mindenki tele volna várakozással, vajjon
mit akar Coriolanus? yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy
coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy Mert míg más tragédiákban
a hős személye végmegerőltetésben vergődik, itt nyugodt, szinte derült. E példa
is mutatja, mennyire nem kötötte magát Shakespeare yszemelynevy shakespeare
yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy
Shakespeare yszemelynevy ykodvegy iskolás szabályokhoz. Hőse itt oly nyugodt, mintha
egy egészen új darab kezdődnék. Pár szóban fejezi ki megvetését honfitársai fölött,
de nem tombol, nem siránkozik. Ember, ki csak bosszújának él s erre nyugodtan szövi
terveit. E bosszúért tesz erőszakot természetén, mely Antiumban ytelepulesy
antium ytelepulesy Antium yorszagy Olaszország ykodvegy sokkal türelmesebb, mint
Rómában. ytelepulesy róma ytelepulesy Rómá yorszagy Olaszország ykodvegy Pedig magatartása
mutatja, hogy nem érzi magát jól a volszkok közt. Az ötödik felvonásban a katasztrófa,
amily régen előkészített, mégis oly hirtelen. A hős szenvedése szavak dolgában a
minimumra van redukálva. Jó darabig szinte csak tárgyal, alkudozik anyjával, aki
hatalmas csapást tud azon helyre mérni, amelyet az előtte járt küldöttek vagy nem
ismertek, vagy nem mertek volna érinteni: ».., Menjünk! E férfi anyja volszk asszony
vala, Corioliban él nője s e fiu Véletlenül ütött reá. Már mehetünk, Hallgatok,
mig a város lángban áll: Akkor még mondok valamit!.,.« A nemzetiségéből kivetkezettségére
célzó gúny és (az anyának) a lángok köze állított alakja a kemény férfiú erejét
egyszerre lelankasztja. Mily hihető ez! Könyörgésnek, térdelésnek ellent állt, ennek
nem. önérzetének rejtett ajtója ki van nyitva: Az anya győzelme belopódzhatik! És
mily kevés szóban fogadja el Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus
yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy itt az uj helyzetet.
Felindulásával hamar készen van és — mit mondanának Racine-ék? yszemelynevy
racine yszemelynevy Racine yszemelynevy racine yszemelynevy yszemelynevy Racine
yszemelynevy ykodvegy — egy kis borra hívja be vendégeit! Ilyen realisztikus Shakespeare.
yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare
yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy Szerinte az ember utolsó
percéig ember és nemcsak igével él. A nagy jelenet e nyájas lezárása a katasztrófa
küszöbén valóban sajátszerű, élethű és igaz. »Hamlet«-ben ycimy hamlet ycimy
Hamlet ycimy hamlet ycimy ycimy Hamlet ycimy ykodvegy is megvan egyébiránt. A hős
bukása, vége oly megnyugtató, vértelen benyomást kelt, mint egy márványba vésett,
szenvedés gondolatát nem keltő, ideális halál. (Rakodczay Pál) yszemelynevy
rakodczay pál yszemelynevy Rakodczay Pál yszemelynevy rakodczay yszemelynevy
pál yszemelynevy yszemelynevy Rakodczay yszemelynevy Pál yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy
rakodczay pál szin_I.0314.pdf I
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Coriolanus Caius Marcus - Magyar
Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
FERFINEVCIMSZO SZEMELYCIMSZO
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0314.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0314.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/22/22066.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Coriolanus
Caius Marcus
Szócikk: Coriolanus Caius Marcus római patrícius,
ki már mint ifjú kitűnt bátorságával a volszkus Corioli város ostrománál, melyet
nagyrészt az ő vitézsége juttatott római kézre; innen is kapta a Coriolanus nevet.
Történetét Shakespeare színpadra vitte A bécsi Burgtheaterben első izben 1789-ben
adták Schenk átdolgozásában. 1802-ben Collin dolgozta át a darabot. 1825-ig volt
műsoron és csak 1851-ben — Laube átdolgozásában — került ismét színre. Utána Gutzkov
dolgozta át a drámát, mely a 60-as években letűnt. 1884-ben újra műsorra tűzték,
amidőn Wildbrandt igazgató dolgozta át. Nálunk a Nemzeti Színházban Dobrossy fordításában
első előadása 1842. jan. 25-én volt. Az első előadást Egressy Gábor javára rendezték:
a művész kapta a színház teljes bevételét, 643 forintot. Egressyn kívül, ki a címszerepet
játszotta, résztvettek ezen a nevezetes premieren Megyeri (Titus Lartius), Bartha
(Cominius), Szentpétery (Menenius Agrippa), Fáncsy (Sicinius), Laborfalvi Róza (Volumnia),
Lendvayné (Virgilia), Lendvay (Tullus Aufidius). A tragédia második előadását csak
egy hónap múlva tartották meg, de jóval kevesebb volt a bevétel. Nevezetes reprize
volt ezután a Coriolanus-nak 1845-ben, amikor Virgilia szerepét Hubenayné vette
át, kevéssel ezután pedig Prielle Cornélia mutatkozott be Coriolanus hitvesének
szerepében. Kilenc évvel később, 1854-ben, új Virgilia volt Komlóssy Ida, Cominius
szerepét pedig Tóth József játszotta. A hatvanas évek elején a színlap új szereplőket
tüntet fel. Brutus szerepét Szerdahelyi vette át, Virgilia Szigligeti Anna volt,
Komáromi játszotta Cominiust és Benedek volt Sicinius. 1870. máj. 25-én Petőfi fordítása
szerint adták. 1879-ben Jászai Mari kapta Volumnia szerepét és azóta ő játszotta
ezt a nagyszabású szerepet. Ugyanakkor Márkus Emilia mutatkozott be Virgilia alakjában,
a címszerepben pedig Nagy Imre lépett fel. 1885-ben Fáy Szeréna (Virgilia), Hegyesi
Mari (Valéria), Szigeti Imre (Titus Lartius) voltak a tragédia új szereplői. 1889-ben
új Coriolanus mutatkozott be Szacsvay Imre személyében és ekkor játszotta először
Brutust Gyenes László. Ötvenedik előadása 1903, okt. 5-én volt. A Coriolanus következő
reprize 1909. április hó 23-án volt. Ezen az előadáson a következő művészek működtek
közre: Szacsvay Imre (Coriolanus), Jászai Mari (Volumnia), Cs. Alszeghy Irma (Virgilia),
Hegyesi Mari (Valéria), Mátrai (Titus Lartius), Molnár László (Cominius), Gál Gyula
(Menenius Agrippa), Ivánfi Jenő (Sicinius), Gyenesi László (Brutus), Mihályfi Károly
(Tullus Aufidius). Az egyik antiumi polgár szerepében résztvett akkor az előadásban
Sugár Károly, mint akadémiai növendék. Új szereposztásban 1921. jún. 8-én adták,
ekkor a címszerepet Bakó László játszotta, Menenius Agrippa Horváth Jenő, Sicinius
Nagy Adorján, Gyenes László Brutus volt. Megtartotta régi szerepét Jászai Mari,
aki 42 éven át játszotta Coriolanus anyját. A tragédia két másik nőszereplője: Virgilia:
Cs. Aczél Ilona, Valéria: N. Tasnády Ilona volt. Új szereplők Bihari Ákos (Titus
Lartius), Pataki József (Cominius), Almássy Endre (Tullus Auifidius), továbbá Fehér
Gyula, Gabányi László, Bodnár Jenő és Sugár Károly voltak. Az irodalom tudvalevőleg
tagadja azt, hogy a színész teremtő művész. A drámaíró teremtő, a színész csak tolmács.
Az aesthetikus és színházi reporter urak persze azt mondják, hogy a színész szöveg
nélkül semmi. Igen, de kérdjük, mi a dal, az opera szerzője, szöveg nélkül? Sőt
a legmerészebb kérdést vetjük föl: a világ legnagyobb költője, Shakespeare mi volna
szöveg nélkül, ha ahelyett, hogy (kevés kivételekkel) darabjait teljesen kidolgozott
történetek után írja meg, mesék szövésében fecsérli el fantáziáját? Composicióinak
erős lélektani valója nem azon nyugszik-e részben, hogy egy létező mesét kritizált
meg és alakított helyesebbé, ahelyett, hogy új és primitív mesét szőtt volna? Coriolanus
meséjét Shakespeare Plutarchból és nem Liviusból (Liviusból vette Tárkányi gyönyörű
balládáját) merítette. De a tragédia összevetése Plutarchhal arról győz meg, hogy
az anyagban többet kellett válogatnia mint midőn Julius Caesart és Antonius és Cleopatrát
írta. Coriolanus életrajzában nincs annyi színes epizód. De magának a hősnek jelleme
egy helyen nagyon eltér Plutarchtól. Coriolan itt a volszkok közt szinte alattomos,
cselszövő. A száműzetés előzményei Plutarchnál oly kuszáltak, oly szárazak, oly
epika jellegűek, mikép csodáljuk, hogy Shakespeare azokból formálhatott valamit.
Pedig a költőietlen gabona-politika ott van száján a legnagyobb szenvedélyek közt
és míg ez Plutarchnál száraz, Shakespearenél lánggá változott. Elég volt különben
Shakespearenek Plutarch egy odavetett megjegyzése, hogy t. i. Coriolan mindent azért
tesz, hogy anyjának tessék. (E megjegyzést egy polgár el is mondja a darabban.)
És e megjegyzésből alakította Shakespeare Volumnia alakját, sőt a tragikai válság
legfőbb indokait. Mert az, hogy Volumnia ráveszi fiát, kérlelje meg a népet s miután
ezt Coriolan a maga módja szerint teszi meg, vagyis mégjobban fölingerli a népet,
mely őt száműzi: ez nincs Plutarchban. A hatalmas jelenet anya és fiú közt Shakespeare
műve. Menenius Agrippa is csak egy név Plutarchnál, semmi több. A történet elején
áll csak elő ismert meséjével. Shakespeare a kedves humor örök szép alakját s a
dráma fontos közvetítőjét Coriolanus és a nép között teremtette belőle. Nem értjük,
Hans Kreyssig hogy beszélhet oly kicsinyléssel Meneniusról, mint valami szószátyár
udvari bolondról. Menenius sajátságos modern alakja Shakespearenek, egy kedélyes
francia nagybácsi, magyar táblabíró. Csodálatosan mai a jó kedv, mely belőle ömlik.
A mi kritikánk úgy Szentpétery mint Szigeti alakításában megrótta a nagybácsias
modort. Persze a kritika — mint rendesen — nem ismeri Shakespearet s azt hiszi,
hogy valami nagyot kell mondania. Tehát azt kívánja, hogy Menenius méltóságos szenátor
legyen, mintha Rómában az emberek nevetni sem tudtak volna. Menenius nem holmi jupiteri
alak. Jókedvű, pajkos öreg, ki kissé gyenge is. Mert a tribunokat előbb szemtül-szembe
lecsepüli, de később még barátainak is szólítja, csakhogy megengesztelje őket. A
volszk őrökkel is berzenkedik és egyáltalában bizonyos — nem túlzott bensőségen
kívül a színész által kedélyesen fogandó fel. Virgilia, Valéria és a családi élet
rajzolása szintén Shakespeare leleménye. Legtöbbet vett és volt is oka venni Shakespearenek
az Aufidiusszali viszonyból és az egész katasztrófából. Aufidius és Volumnia beszédeinek
menete, sőt több mondata Plutarchból vétetett. Cseppet sem félt a lángész, hogy
tolmácsnak találják nevezni. Dramaturgiai eljárását élénken világítja meg, mennyi
mindent nem használt föl forrásából. Míg pl. Julius Caesar és Antoniusban a csodás
epizódokat a hangulat emelése végett fölhasználja, Coriolanusban nem értékesíti
Jupiter megjelenését Titus Latinus előtt, amit Plutarchban talált. Shakespeare Plutarchból
vette meséje tárgyát, de nem mindent talált ott, mint Kreyssig állítja. Hanem hogy
egészben szövege Plutarch volt, az tény. E szövegben Coriolanus jellemének alapvonásai
is mind megvannak. És mégis mily nagy különbség van Plutarch és Shakespeare Coriolanja
közt. Plutarch Coriolanja egyszerűen a régi rend ellenharcosa s azért bukik. Shakespeare
ennél szélesebb keretet, ragyogóbb színt ad a jellemnek. Plutarchnál a dac tragikuma
dönt. Shakespearenél ezen kívül van még valami ami szellemesebb. »Coriolanus« a
nem méltányolt tehetség tragédiája. Mintha csak »Hamlet« e kifakadását: »A rúgás,
mellyel méltatlanok bántalmazzák a tűrő érdemet« — vette volna kiinduló pontul egy
egész tragikai történet megfestésére. Mert Coriolanus joggal szegül a szokás ellen,
hogy miután tizenhét csatában kapott sebet a hazáért, kiálljon a fórumra, sebeit
mutogatni és koldulni a voksot, hogy konzulnak válasszák meg. Ma nem ily kaudiumi
jármot vetnek-e az érdem, a tehetség nyakába? És mi, kik ezt látjuk, nem érzünk-e
Coriolannal, ki nem akarja tűrni a rúgásokat? Neki az okosnak a butáktól, az érdemesnek
az érdemetlenektől, a vitéznek a gyáváktól kell koldulni a voksot. Ma nincs-e igy?
A tehetségtelen bírája a tehetségnek, a nem szakember a szakembernek. Mert ritka
szerencse az, hogy a költség magában elég legyen. Mellékes dolgok kellenek a lényeges
előbbre vitelére: bókolás, nők körül forgolódás. Nem hiába mondja Bolingbroke, hogy
ugy lett miniszter, hogy jól táncolt és ugy cseppent ki a miniszterségből, hogy
náthás lett. A kitűnő oklevél nem szerez állomást, hanem az előszobázás. Ez igaz.
Nem kell-e minden nagyratörő tehetségnél nyitott kérdésnek tekintenünk, vajjon miért
is bukott el? Vétsége az, ami éppen érdeme: nemes büszkesége, mely nem hivatkozik
más protekcióra, csak érdemeire. Egy Coriolanus legyen megalkuvó, húnyász? Lám Caesar
hízelgett a népnek és az újabb történelem azt a paradoxont tanítja, hogy az a Caesar,
aki megbuktatta a szabadságot, demokrata volt, a hatvan összeesküvő pedig Brutuszszal
élén arisztokrata! Caesar cselszövő jellem, kinek mindezt a hatalom bírására kiaknázó
szerepe már a Catilina-féle mozgalomban, még pedig igen alattomosan kezdődik. Ily
egyén nem lehet tragikus és Shakespeare tragédiájának is Brutus a hőse, nem Caesar.
Caesar valóban kevély, gőgös, mikor elérte a hatalmat. Coriolan is az, de nem úgy,
mint Caesar. Ő neki ez az egyetlen természete, ő nem lehet más. A ő »kevélysége
— mint az első polgár, persze nem dicséret, hanem gáncs céljából mondja róla — akkora
mint érdeme.« Coriolanus nem gőgös a magához hasonló nemes jellemek közt a szenátusban
(mint Caesar!), sőt alázatos. (Molnár György szerint »Világostól Világosig« című
könyvében Egressy Gábor kiválóan gőgös volt s így bűnösebbé tette Coriolánt. A nagy
Egressynek a hagyomány szerint Coriolan hatalmas szerepe volt. Persze azt — miután
Molnár nem említi — nehéz eldönteni, Egressy a szenátusban, a maga emberei közt
is gőgös volt-e? Ez esetben hibázott volna. Maga Molnár az arisztokratákkali jelenetekben
feltűnően szelíd volt.) Ő zord, mogorva ember, mint a legtöbb tehetség, mely csak
dolgainak él. Ő mást is oly erősnek akar, mint maga s aki nem ilyen, azt megveti.
Az életben látjuk, hogy ez kivált erős és nagyalakú embereknél rendes dolog. Coriolanus
is ilyen. Hisz ő az erő, a vitézség tehetsége, ő nem vezéri tehetség. A kevély ember
nézi, hallgatja, vajjon látja-e őt más. Coriolan szerénységében szinte elvonult,
vad, de mily nemes! Kapott sebei fájnak — mondja — ha beszélnek róluk. A tanácsülésből,
hol ünnepelni akarják, megszökik. Mily jellemző, hogy a nép folyton gőgösnek mondja.
Senki oly hamar és oly alaptalanul nem kerül a tudatlanok szemében gőg hírébe, mint
a tehetséges ember. Azonban nehogy okoskodásunk oda juttasson, mintha minden tehetség
sorsa a tragikum volna, tisztázzuk Coriolanus tragikumát. A tragikai hős jellemző
vonása a szertelen erős akarat. Ez kell minden tehetségnek, de nem mindet dönti
bajba. Nem minden tehetség áll legyőzhetetlen akadályokkal szemben, amelyek az ember
vérmérsékletét felingerlik és jellemét kihozzák sodrából. Coriolanus tragikuma,
hogy nem nyugszik bele a létezőbe. Midőn végre consullá választják s a voks kérésén
teljes büszkeségét megmentette, szembe száll a tribunokkal s a tribuni hatalom eltörlését
emlegeti. A gabonakiosztási mizériáknak vége és ő újra szóba hozza. Ez dönti bajba.
De mily igaz ez! Nem ilyen az élet? Nem meggondolatlanság-e szülője minden tragikumnak
? És nincs-e oka minden meggondolatlanságnak? Nem Volum-nía-e Coriolanus rossz
szelleme, mint lady Macbeth? Nem látjuk-e az életben, hogy rendesen éppen a békítő
kísérletek alkalmával hiúsul meg a béke, mert a bocsánatot adandó fél ritkán nagylelkű,
hanem korán hiszi magát győztesnek és kihívó modorával tönkre teszi a várt jót.
Coriolanus — mint minden tragikus — bolondot tesz, de e bolondság minden pontjában
természetes, igazolt. Volumniának ismernie kellene fiát. Mivel ezt csak anyja birja
megtörni, azt hiszi az anya, meg is van törve s bátran ereszti fiát a fórumra, hogy
elleneit megkövesse. Oda is megy Coriolanus, de csodáljuk-e, hogy szembe kerülve
a tribünök kibivó pofáival, elfeled mindent és azt kérdezi: mi jogon fosztották
meg a konzulságtól? Lehetetlenné teszi magát Rómában és így Rómán kívül is. Mert
egy Coriolanus nem lehet más csak római. Az élet viszonyait megveti és mégis közöttük
akar élni. Ezt joga van követelni, de az élet a legnagyobb tehetségtől és érdemtől
is — fájdalom! — politikát kíván. A tragikai valóság Shakespeare minden más tragédiájától
eltekintve »Coriolanus« harmadik felvonásában teljesen kifejlődött. Ami hátra van,
az utójáték és tragikai eredmény csupán. Nem fogadhatjuk el Gosche azon észrevételét,
hogy Coriolanus tragikuma az, hogy hazája ellen fog fegyvert. Coriolanus a látszat
dacára éppen nem áruló. A darabban sem ellenei, sem jóbarátai nem mondják annak.
Emezek még igazat is adnak neki; oly rendkívüli, az ő lépése. A volszk nép latin
törzs volt s igy Coriolanus győzelme esetére sem lehetett volna olyan áruló, ki
nemzetét haszonlesésből idegennek adja el. De e győzelemig Coriolanus nem jut el:
nemes jelleme nem engedi. Coriolanus tragikuma nem az önleküzdésben van, hanem azon
titáni harcban, melyet a harmadik felvonásig vívott és tragikuma ott telt be, midőn
még nem is lehetett »áruló« — t. i. száműzetése előtt. A cselekvény itt látszólag
be van fejezve. De ha csakugyan be lenne zárva Shakespeare által, ez olyan töredékessé
tenné a darabot, mint amilyennek ma pl. »Nórá«-t találjuk, mely minden, a színházból
távozó néző lelkében kérdőjelet hágy az iránt, hogy mi történik tovább Nórával?
Coriolanus tragikumát két tényező dönti el. Az egyik anyja, ki — hogy úgy mondjuk
— belelovalja a harcba, a másik a tribünök által vezérelt nép, melyen Coriolanus
ereje megtörik. Amennyire nem diplomata Coriolanus, annyira az anyja, Volumnia.
Nagy alak, de nem lelkesítő. Csak a német tudós — pl. Kreyssig — találhat benne
obligát »glühende Liebe«-t. Roppant rideg fenség, alpesi csúcs. Nőietlen. Fiánál
is jobb szereti fia dicsőségét. Shakespeare szándékosan rajzolta így ez anyát és
hogy nem érzett vele, mutatja, hogy sietett Coriolanus nejét, Virgiliát ellentétül
melléje helyezni. Amily kis igénytelen alak e nagy műben Virgilia, az ibolya szerénységével
illatossá teszi maga körül a rideg világot. Nem érti ő a dicsőséget, ő csak ura
életéért aggódik. Mig Volumnia előre el van ragadtatva a sebektől, mikkel fia a
csatából meg fog térni, ő ijedten jajdul föl. Míg férje távol van, ki nem teszi
lábát a házból a hű és szerető nő. De azért Volumnia is mély és igaz alak minden
izében. Ma is vannak ily rettentő kemény, nemes alakok, milyeneket kivált a regényirodalomban
látunk, ellesve az életből. Talán az anyák közt még több a kemény, hajthatlan, mint
a feleségek közt. A kor kérgesit, nem puhit. Lady Macbeth, ki urát bűnbe hajtotta,
megtörik, korán elveszti erélyét, Volumnia, az anya, szó nélkül hagyja fiát elveszni.
A nőiesség nála nem a szelídségben, hanem az alkalmazkodásban nyilvánul, mely a
nőt gyakran következetlenné teszi. Ez a minden izében büszke, római nő, ha kell,
még a volszknak is hízeleg. Midőn Rómáért könyörög fiának, így szól: »... Ne menj
még! Ha kérelmünk a rómaiakat A volszkok veszte árán óhajtná Megmenteni, kik uraid:
méltán Átkozhatnál becsületed gyilkosiul. Nem! Mi kérünk, légy mindkettő engesztelője,
Hogy igy szóljon a volszk: kegyet adánk, — S a római: mi kaptuk azt és mindegyik
Téged jutalmazva kiált: Légy áldott!« Igy szól a kemény római nő, mert ott látja
a volszk Aufidiust és fia feleletét — ravaszul hízelegve az ellennek — megakarja
könnyíteni. Volumnia továbbá épp úgy megveti a népet, mint Coriolanus. Mégis azt
kívánja ettől, hogy alázza meg magát, csak hogy a konzulságtól el ne essék. És e
kívánatával oka lesz fia _ szerencsétlenségének. Vesztét pedig azzal idézi maga
elő, hogy Róma iránt kíméletet könyörög tőle. Csakhogy mivel ő a Rómát fenyegető
vész oka, mint igaz római nőnek nem szabad haboznia fiára befolyást gyakorolni,
sőt fiát fel is áldozni. Ez bűnhődése, mert tudja, ha fia megkegyelmez Rómának,
el kell pusztulnia. A pár szó, melyben a költő Volumnia fájdalmát Coriolanus száműzése
után megszólaltatja, megmagyarázza, hogy e nő, mint a büszkék általában, szó nélkül,
de mély keservvel fogja elszenvedni fia bukását, melyet akaratlanul idézett elő.
Coriolanus nyilt ellene a nép, illetőleg a tribünök. A kommentátoroknak feltűnik,
hogy ez a nép csak söpredéke Rómának. Tényleg a »Coriolanus«-ban szereplő nép inkább
a caesarok dolog-kerülő tömegének látszik, mely kenyeret és cirkuszt követelt (panem
et circenses). Máriusig a rómaiak hadserege a nép volt, mely a háborúból megtérve
ekéje után látott. Ezzel a néppel volt lehetséges a köztársaság. Ily nép — gondolnók
— moraliter magasabb nívón áll, mint az a nem katonáskodó tömeg, mely a későbbi
monarchiát lehetségessé tette. Ámde mit látunk ma? Ma is e katonaság jóformán a
nép maga. És azért a mai nép csak oly önállótlan, csak úgy eszközül adja magát,
mint az, amelyet Shakespeare rajzolt. Mert az utcák tömegében a csahosok mindig
a dologkerülők — mint ma látjuk — kik a zavarosban szeretnek halászni. A kézimunka
minden időben eltompítója az intelligenciának és lehet a föld még oly müveit, aki
nem az eszét, hanem a tenyerét dolgoztatja, mindig a szellemi színvonalon alul kell,
hogy maradjon. Shakespeare ezt a mély igazságát az emberi természetnek figyelte
meg a köznépben és ezért ad oly komikus típusokat, midőn első, második, harmadik
polgárai politizálni akarnak. Shakespeare semmikép sem akarta a népet (mint a kommentátorok
állítják) saját kora arisztokratikus megvetésével rajzolni, ő szerette a népet.
Ezen feltevést már csak azért sem helyeselhetem, mert az angol nép már Shakespeare
korában sokkal szabadabb volt, mint Európa más népei. Ő csak az adott helyzet szerint
rajzolta tömegeit és hánykodtatta vezetői, irányzói akarata szerint. Mert a nép
nem gondolkozik, csak ösztöne van s a vezetők ezt használják föl, de ha nem ügyesek,
a vadállat, mint »Coriolanus« végén szelidítője ellen fordul. Igaz, hogy ez a nép
tudhatta volna, hogy Coriolanus a hazát csak a patríciusok rendjében s a népet ennek
szolgájául képzeli. Mit törődjék a nép oly hazával, melyben ő nem számít ?... Persze
ezt csak a vezetők hitetik el a néppel, mert hisz látjuk, mennyire számba veszi
a római nemesség a nép akaratát, melynek Coriolanust is feláldozza. A kritika hangsúlyozza,
hogy Shakespeare a nép vezéreit, a tribunokat, kelleténél rosszabbaknak rajaolta.
Pedig azt csak természetesnek találjuk, hogy a tribünök cselszövők és közeli rokonai
a gazoknak. Kérdjük ugyanis, ha Coriolanusszal igazságos tribünök állanak szemben,
akik őt megértik, akik nem előre kürtölik, de bevárják, míg valóban a nép ellen
cselekszik, kérdjük: miként állhatna elő akkor összeütközés Coriolanus és a nép
között? Ez csak úgy állhat elő, hogy az ellenfelek közt szellemi aránytalanság erkölcsileg
is aránytalanságot idéz elő. Aa egyik nagy, a másik törpe. Régi dolog az, hogy gazdag
és szegény, nemes és aljas, okos és buta ritkán tűrik meg egymást. Az érdemtelen
is észrevétetni akar csakúgy, mint az érdemes és tehetség nélkül lévén, iriggyé
válik. A félelem Coriolanus nagy tehetségétől és a hiúság teszi intrikusokká a tribunokat.
Különben Shakespeare csodás ecsetét itt sem egy festékbe mártotta, mert Junius Brutust
engesztelékenyebbnek rajzolta, mint a szüntelenül rágódó Sicinius Valutust. A tribunok
magatartása Coriolanus iránt szintén az életnek egy igen gyakori jelensége. Hányszor
tapasztaljuk, hogy a valódi ambíció emberét közöny fogadja, akár irigységből, akár
bosszúságból, hogy miért akar különbet, mint a többi emberek. Ezek a többiek, míg
más lelkesedik, vállukat vonják és úgy gondolkoznak, mint Sicinius Valutus Coriolanus
száműzetése után: »...A város áll, És állana, ha még jobban gyűlölné is.« (IV. f.)
Ha nem a gyűlölködő Sicinius Valutus mondaná ezt, mily morált kellene e szavakban
találnunk! Az ambíció és tehetség nélküli embernek csak úgy van joga élni, mint
aki nincs ezek híjával. Végtére, tehetség nélkül el volna a világ, mely valahogyan
mindig megvolt, _ megvan és meglesz. De amikor az ambiciótól bűn lenézni azt, aki
nem tehetséges, épp oly emberi színvonalon aluli dolog gyűlölni, irigyelni, akadályozni,
jeges vízzel leönteni a tehetséget, sőt ez tán nagyobb vétek, mert ha amaz azt veti
meg, akiben semmit sem talál, az utóbbi olyant vet meg és olyan ellenmunkát, akiben
van valami értékes. E helyzetet mutatja be Shakespeare realisztikusan a tribünök
alakjában, kiknek kicsinyessége nincs a történeti valószínűség ellen. Mert a történeti
Coriolanus is hatalmas és érdemes alak volt, ki kíméletet igényelt, melyet, ha nem
kapott meg, úgy ellenfeleit nem sorozhatjuk a nemes jellemek közé. »Coriolanus«
a Shakespearei művek közt is sajátságos remekmű. A szerelem épp úgy hiányzik belőle,
mint »Athéni Timon«-ból és ehhez képest mégis a dél melegének szellője leng világában.
Az anya és a fia közti viszony oly érzelmeket ver föl, mik a szerelemhez hasonló
mélyen markolnak a néző szívébe. De a hős jelleme is megkapó, csodálatos és természetes
hajlamánál fogva megnyerő. A környezetben szív és humor érvényesülnek. Timonon kívül
nincs tragédiája Shakespearenek, melyben annyira takarékoskodnék az ember-élettel.
Az egy Coriolanus hal meg benne. A hangulatot, mely a műben nyilvánul, érdekes megfigyelnünk.
Örökösen Coriolanusról van itt szó. Akár félelemből, akár szeretetből, mindenki
róla beszél. Ő szüntelen jelen van a színen, ha nem is testileg, de szellemileg.
Mint manapság egy roppant szenzáció a hirlap minden rovatát megtölti, úgy uralkodik
Coriolanus a közhangulaton. A rendezői plajbásznak nem sok dolga van a tragédiánál.
Ez a hőst környező hangulat egyik fő kezessége a remekmű egységének, mely egyébiránt
a Shakespearei darabok között is kiválóvá teszi. Bár a felvonások itt is változásokra
osztatnak, miden felvonás befejezett egész és saját jelleggel bír. A compositió
egysége hasonlíthatatlan koncentráltabb, mint »Antónius és Cleopatrá«-ban, de még
»Julius Caesar«-ban is. Az első felvonás a legremekebb expozíció. A cselekménybe
bevezetés a zajos előzmények dacára fenséges nyugalommal és várakozással tölt el,
mint egy hatalmas palota előcsarnoka. A második felvonás fényes álperspektivát mutat
a hős szerencséjére, mely őt embertársai fölé helyezi és amelyet látszólag bizton
élvezhet. Ez a látszólagos jólét, derültség mily jellemző Shakespeare tragédiáiban.
Coriolanusban is sajátszerű. A harmadik felvonásban tör ki a válság, melyet visszafojtott
lélekzettel nézünk. » ... Bátorság, dőreség, Ha omló épületnek veti vállát meg.«
(III. 1.) Cominius e szavaiban benne van a hős egész lelki állapota, páthosza. A
leláncolt szörnyeteg féket oldva tör elő. Csupa várakozás, csupa vulkán itt minden.
A negyedik felvonásban az izzó lángfolyam a föld alá búvik és darabig ott foly tovább.
Eenn a földön kies, derült minden. Szinte azt érezzük, mintha a cselekvény megállott
volna. Pedig mily művészi és élethüleg megdöbbentő e nyugalom. Ha nem tudná a néző
a történelemből, mit tett Coriolanus száműzetése után (amiről Shakespeare nem tehet,
hogy a néző tudja) mindenki tele volna várakozással, vajjon mit akar Coriolanus?
Mert míg más tragédiákban a hős személye végmegerőltetésben vergődik, itt nyugodt,
szinte derült. E példa is mutatja, mennyire nem kötötte magát Shakespeare iskolás
szabályokhoz. Hőse itt oly nyugodt, mintha egy egészen új darab kezdődnék. Pár szóban
fejezi ki megvetését honfitársai fölött, de nem tombol, nem siránkozik. Ember, ki
csak bosszújának él s erre nyugodtan szövi terveit. E bosszúért tesz erőszakot természetén,
mely Antiumban sokkal türelmesebb, mint Rómában. Pedig magatartása mutatja, hogy
nem érzi magát jól a volszkok közt. Az ötödik felvonásban a katasztrófa, amily régen
előkészített, mégis oly hirtelen. A hős szenvedése szavak dolgában a minimumra van
redukálva. Jó darabig szinte csak tárgyal, alkudozik anyjával, aki hatalmas csapást
tud azon helyre mérni, amelyet az előtte járt küldöttek vagy nem ismertek, vagy
nem mertek volna érinteni: ».., Menjünk! E férfi anyja volszk asszony vala, Corioliban
él nője s e fiu Véletlenül ütött reá. Már mehetünk, Hallgatok, mig a város lángban
áll: Akkor még mondok valamit!.,.« A nemzetiségéből kivetkezettségére célzó gúny
és (az anyának) a lángok köze állított alakja a kemény férfiú erejét egyszerre lelankasztja.
Mily hihető ez! Könyörgésnek, térdelésnek ellent állt, ennek nem. önérzetének rejtett
ajtója ki van nyitva: Az anya győzelme belopódzhatik! És mily kevés szóban fogadja
el Coriolanus itt az uj helyzetet. Felindulásával hamar készen van és — mit mondanának
Racine-ék? — egy kis borra hívja be vendégeit! Ilyen realisztikus Shakespeare. Szerinte
az ember utolsó percéig ember és nemcsak igével él. A nagy jelenet e nyájas lezárása
a katasztrófa küszöbén valóban sajátszerű, élethű és igaz. »Hamlet«-ben is megvan
egyébiránt. A hős bukása, vége oly megnyugtató, vértelen benyomást kelt, mint egy
márványba vésett, szenvedés gondolatát nem keltő, ideális halál. (Rakodczay Pál)
szin_I.0314.pdf I