Címszó: Coriolanus Caius Marcus - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

FERFINEVCIMSZO SZEMELYCIMSZO

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0314.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0314.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/22/22066.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Coriolanus Caius Marcus

 

Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/522066.htm

 

Szócikk: Coriolanus Caius Marcus római (ország) patrícius, ki már mint ifjú kitűnt bátorságával a volszkus Corioli (ország) város ostrománál, melyet nagyrészt az ő vitézsége juttatott római (ország) kézre; innen is kapta a Coriolanus (személy) (információ)  nevet. Történetét Shakespeare (személy) (információ)  színpadra vitte A bécsi Burgtheaterben (intézmény) (információ)  első izben 1789-ben (időpont) adták Schenk (személy) (információ)  átdolgozásában. 1802-ben (időpont) Collin (személy) (információ)  dolgozta át a darabot. 1825-ig (időpont) volt műsoron és csak 1851-ben (időpont) — Laube (személy) (információ)  átdolgozásában — került ismét színre. Utána Gutzkov (személy) (információ)  dolgozta át a drámát, mely a 60-as években letűnt. 1884-ben (időpont) újra műsorra tűzték, amidőn Wildbrandt (személy) igazgató dolgozta át. Nálunk a Nemzeti Színházban (intézmény) (információ)  Dobrossy (személy) (információ)  fordításában első előadása 1842. (időpont) jan. 25-én volt. Az első előadást Egressy Gábor (személy) (információ)  javára rendezték: a művész kapta a színház teljes bevételét, 643 forintot. Egressyn (személy) (információ)  kívül, ki a címszerepet játszotta, résztvettek ezen a nevezetes premieren Megyeri (személy) (információ)  (Titus Lartius), (szerep) Bartha (személy) (információ)  (Cominius), (szerep) Szentpétery (személy) (információ)  (Menenius Agrippa), (szerep) Fáncsy (személy) (információ)  (Sicinius), (szerep) Laborfalvi Róza (személy) (információ)  (Volumnia), (szerep) Lendvayné (személy) (Virgilia), (szerep) Lendvay (személy) (információ)  (Tullus Aufidius). (szerep) A tragédia második előadását csak egy hónap múlva tartották meg, de jóval kevesebb volt a bevétel. Nevezetes reprize volt ezután a Coriolanus-nak (személy) (információ)  1845-ben, (időpont) amikor Virgilia (szerep) szerepét Hubenayné (személy) vette át, kevéssel ezután pedig Prielle Cornélia (személy) (információ)  mutatkozott be Coriolanus (személy) (információ)  hitvesének szerepében. Kilenc évvel később, 1854-ben, (időpont) új Virgilia (szerep) volt Komlóssy Ida, (személy) (információ)  Cominius (szerep) szerepét pedig Tóth József (személy) (információ)  játszotta. A hatvanas évek elején a színlap új szereplőket tüntet fel. Brutus (szerep) szerepét Szerdahelyi (személy) (információ)  vette át, Virgilia (szerep) Szigligeti Anna (személy) (információ)  volt, Komáromi (személy) (információ)  játszotta Cominiust (szerep) és Benedek (személy) (információ)  volt Sicinius. (szerep) 1870. (időpont) máj. 25-én Petőfi (személy) (információ)  fordítása szerint adták. 1879-ben (időpont) Jászai Mari (személy) (információ)  kapta Volumnia (szerep) szerepét és azóta ő játszotta ezt a nagyszabású szerepet. Ugyanakkor Márkus Emilia (személy) (információ)  mutatkozott be Virgilia (szerep) alakjában, a címszerepben pedig Nagy Imre (személy) (információ)  lépett fel. 1885-ben (időpont) Fáy Szeréna (személy) (információ)  (Virgilia), (szerep) Hegyesi Mari (személy) (információ)  (Valéria), (szerep) Szigeti Imre (személy) (információ)  (Titus Lartius) (szerep) voltak a tragédia új szereplői. 1889-ben (időpont) új Coriolanus (szerep) (információ)  mutatkozott be Szacsvay Imre (személy) (információ)  személyében és ekkor játszotta először Brutust (szerep) Gyenes László. (személy) (információ)  Ötvenedik előadása 1903, (időpont) okt. 5-én volt. A Coriolanus (személy) (információ)  következő reprize 1909. (időpont) április hó 23-án volt. Ezen az előadáson a következő művészek működtek közre: Szacsvay Imre (személy) (információ)  (Coriolanus), (szerep) (információ)  Jászai Mari (személy) (információ)  (Volumnia), (szerep) Cs. Alszeghy Irma (személy) (Virgilia), (szerep) Hegyesi Mari (személy) (információ)  (Valéria), (szerep) Mátrai (személy) (információ)  (Titus Lartius), (szerep) Molnár László (személy) (információ)  (Cominius), (szerep) Gál Gyula (személy) (információ)  (Menenius Agrippa), (szerep) Ivánfi Jenő (személy) (információ)  (Sicinius), (szerep) Gyenesi László (személy) (Brutus), (szerep) Mihályfi Károly (személy) (információ)  (Tullus Aufidius). (szerep) Az egyik antiumi (ország) polgár szerepében résztvett akkor az előadásban Sugár Károly, (személy) (információ)  mint akadémiai növendék. Új szereposztásban 1921. (időpont) jún. 8-én adták, ekkor a címszerepet Bakó László (személy) (információ)  játszotta, Menenius Agrippa (szerep) Horváth Jenő, (személy) (információ)  Sicinius (szerep) Nagy Adorján, (személy) (információ)  Gyenes László (személy) (információ)  Brutus (szerep) volt. Megtartotta régi szerepét Jászai Mari, (személy) (információ)  aki 42 éven át játszotta Coriolanus (szerep) (információ)  anyját. A tragédia két másik nőszereplője: Virgilia: (szerep) Cs. Aczél Ilona, (személy) Valéria: (szerep) N. Tasnády Ilona (személy) volt. Új szereplők Bihari Ákos (személy) (információ)  (Titus Lartius), (szerep) Pataki József (személy) (információ)  (Cominius), (szerep) Almássy Endre (személy) (információ)  (Tullus Auifidius), (szerep) továbbá Fehér Gyula, (személy) (információ)  Gabányi László, (személy) (információ)  Bodnár Jenő (személy) (információ)  és Sugár Károly (személy) (információ)  voltak. Az irodalom tudvalevőleg tagadja azt, hogy a színész teremtő művész. A drámaíró teremtő, a színész csak tolmács. Az aesthetikus és színházi reporter urak persze azt mondják, hogy a színész szöveg nélkül semmi. Igen, de kérdjük, mi a dal, az opera szerzője, szöveg nélkül? Sőt a legmerészebb kérdést vetjük föl: a világ legnagyobb költője, Shakespeare (személy) (információ)  mi volna szöveg nélkül, ha ahelyett, hogy (kevés kivételekkel) darabjait teljesen kidolgozott történetek után írja meg, mesék szövésében fecsérli el fantáziáját? Composicióinak erős lélektani valója nem azon nyugszik-e részben, hogy egy létező mesét kritizált meg és alakított helyesebbé, ahelyett, hogy új és primitív mesét szőtt volna? Coriolanus (személy) (információ)  meséjét Shakespeare (személy) (információ)  Plutarchból (személy) és nem Liviusból (személy) (Liviusból (személy) vette Tárkányi (személy) gyönyörű balládáját) merítette. De a tragédia összevetése Plutarchhal (személy) arról győz meg, hogy az anyagban többet kellett válogatnia mint midőn Julius Caesart (cím) (információ)  és Antonius és Cleopatrát (cím) (információ)  írta. Coriolanus (személy) (információ)  életrajzában nincs annyi színes epizód. De magának a hősnek jelleme egy helyen nagyon eltér Plutarchtól. (személy) Coriolan (személy) itt a volszkok közt szinte alattomos, cselszövő. A száműzetés előzményei Plutarchnál (személy) oly kuszáltak, oly szárazak, oly epika jellegűek, mikép csodáljuk, hogy Shakespeare (személy) (információ)  azokból formálhatott valamit. Pedig a költőietlen gabona-politika ott van száján a legnagyobb szenvedélyek közt és míg ez Plutarchnál (személy) száraz, Shakespearenél (személy) (információ)  lánggá változott. Elég volt különben Shakespearenek (személy) (információ)  Plutarch (személy) egy odavetett megjegyzése, hogy t. i. Coriolan (személy) mindent azért tesz, hogy anyjának tessék. (E megjegyzést egy polgár el is mondja a darabban.) És e megjegyzésből alakította Shakespeare (személy) (információ)  Volumnia (szerep) alakját, sőt a tragikai válság legfőbb indokait. Mert az, hogy Volumnia (szerep) ráveszi fiát, kérlelje meg a népet s miután ezt Coriolan (személy) a maga módja szerint teszi meg, vagyis mégjobban fölingerli a népet, mely őt száműzi: ez nincs Plutarchban. (személy) A hatalmas jelenet anya és fiú közt Shakespeare (személy) (információ)  műve. Menenius Agrippa (szerep) is csak egy név Plutarchnál, (személy) semmi több. A történet elején áll csak elő ismert meséjével. Shakespeare (személy) (információ)  a kedves humor örök szép alakját s a dráma fontos közvetítőjét Coriolanus (személy) (információ)  és a nép között teremtette belőle. Nem értjük, Hans Kreyssig (személy) (információ)  hogy beszélhet oly kicsinyléssel Meneniusról, (szerep) mint valami szószátyár udvari bolondról. Menenius (szerep) sajátságos modern alakja Shakespearenek, (személy) (információ)  egy kedélyes francia (nemzetiség) (információ)  nagybácsi, magyar táblabíró. Csodálatosan mai a jó kedv, mely belőle ömlik. A mi kritikánk úgy Szentpétery (személy) (információ)  mint Szigeti (szerep) (információ)  alakításában megrótta a nagybácsias modort. Persze a kritika — mint rendesen — nem ismeri Shakespearet (személy) (információ)  s azt hiszi, hogy valami nagyot kell mondania. Tehát azt kívánja, hogy Menenius (szerep) méltóságos szenátor legyen, mintha Rómában (ország) az emberek nevetni sem tudtak volna. Menenius (szerep) nem holmi jupiteri alak. Jókedvű, pajkos öreg, ki kissé gyenge is. Mert a tribunokat előbb szemtül-szembe lecsepüli, de később még barátainak is szólítja, csakhogy megengesztelje őket. A volszk őrökkel is berzenkedik és egyáltalában bizonyos — nem túlzott bensőségen kívül a színész által kedélyesen fogandó fel. Virgilia, Valéria és a családi élet rajzolása szintén Shakespeare (személy) (információ)  leleménye. Legtöbbet vett és volt is oka venni Shakespearenek (személy) (információ)  az Aufidiusszali (szerep) viszonyból és az egész katasztrófából. Aufidius (szerep) és Volumnia (szerep) beszédeinek menete, sőt több mondata Plutarchból (személy) vétetett. Cseppet sem félt a lángész, hogy tolmácsnak találják nevezni. Dramaturgiai eljárását élénken világítja meg, mennyi mindent nem használt föl forrásából. Míg pl. Julius Caesar (cím) (információ)  és Antoniusban (cím) (információ)  a csodás epizódokat a hangulat emelése végett fölhasználja, Coriolanusban (cím) (információ)  nem értékesíti Jupiter (szerep) megjelenését Titus Latinus (szerep) előtt, amit Plutarchban (személy) talált. Shakespeare (személy) (információ)  Plutarchból (személy) vette meséje tárgyát, de nem mindent talált ott, mint Kreyssig (személy) állítja. Hanem hogy egészben szövege Plutarch (személy) volt, az tény. E szövegben Coriolanus (személy) (információ)  jellemének alapvonásai is mind megvannak. És mégis mily nagy különbség van Plutarch (személy) és Shakespeare (személy) (információ)  Coriolanja (szerep) közt. Plutarch (személy) Coriolanja (szerep) egyszerűen a régi rend ellenharcosa s azért bukik. Shakespeare (személy) (információ)  ennél szélesebb keretet, ragyogóbb színt ad a jellemnek. Plutarchnál (személy) a dac tragikuma dönt. Shakespearenél (személy) (információ)  ezen kívül van még valami ami szellemesebb. »Coriolanus« (cím) (információ)  a nem méltányolt tehetség tragédiája. Mintha csak »Hamlet« (cím) (információ)  e kifakadását: »A rúgás, mellyel méltatlanok bántalmazzák a tűrő érdemet« — vette volna kiinduló pontul egy egész tragikai történet megfestésére. Mert Coriolanus (személy) (információ)  joggal szegül a szokás ellen, hogy miután tizenhét csatában kapott sebet a hazáért, kiálljon a fórumra, sebeit mutogatni és koldulni a voksot, hogy konzulnak válasszák meg. Ma nem ily kaudiumi jármot vetnek-e az érdem, a tehetség nyakába? És mi, kik ezt látjuk, nem érzünk-e Coriolannal, (személy) ki nem akarja tűrni a rúgásokat? Neki az okosnak a butáktól, az érdemesnek az érdemetlenektől, a vitéznek a gyáváktól kell koldulni a voksot. Ma nincs-e igy? A tehetségtelen bírája a tehetségnek, a nem szakember a szakembernek. Mert ritka szerencse az, hogy a költség magában elég legyen. Mellékes dolgok kellenek a lényeges előbbre vitelére: bókolás, nők körül forgolódás. Nem hiába mondja Bolingbroke, (személy) hogy ugy lett miniszter, hogy jól táncolt és ugy cseppent ki a miniszterségből, hogy náthás lett. A kitűnő oklevél nem szerez állomást, hanem az előszobázás. Ez igaz. Nem kell-e minden nagyratörő tehetségnél nyitott kérdésnek tekintenünk, vajjon miért is bukott el? Vétsége az, ami éppen érdeme: nemes büszkesége, mely nem hivatkozik más protekcióra, csak érdemeire. Egy Coriolanus (személy) (információ)  legyen megalkuvó, húnyász? Lám Caesar (szerep) hízelgett a népnek és az újabb történelem azt a paradoxont tanítja, hogy az a Caesar, (szerep) aki megbuktatta a szabadságot, demokrata volt, a hatvan összeesküvő pedig Brutuszszal (szerep) élén arisztokrata! Caesar (szerep) cselszövő jellem, kinek mindezt a hatalom bírására kiaknázó szerepe már a Catilina-féle (személy) mozgalomban, még pedig igen alattomosan kezdődik. Ily egyén nem lehet tragikus és Shakespeare (személy) (információ)  tragédiájának is Brutus (szerep) a hőse, nem Caesar. (szerep) Caesar (szerep) valóban kevély, gőgös, mikor elérte a hatalmat. Coriolan (szerep) is az, de nem úgy, mint Caesar. (szerep) Ő neki ez az egyetlen természete, ő nem lehet más. A ő »kevélysége — mint az első polgár, persze nem dicséret, hanem gáncs céljából mondja róla — akkora mint érdeme.« Coriolanus (szerep) (információ)  nem gőgös a magához hasonló nemes jellemek közt a szenátusban (mint Caesar!), (szerep) sőt alázatos. (Molnár György (személy) (információ)  szerint »Világostól Világosig« (cím) című könyvében Egressy Gábor (személy) (információ)  kiválóan gőgös volt s így bűnösebbé tette Coriolánt. (szerep) A nagy Egressynek (személy) (információ)  a hagyomány szerint Coriolan (szerep) hatalmas szerepe volt. Persze azt — miután Molnár (személy) (információ)  nem említi — nehéz eldönteni, Egressy (személy) (információ)  a szenátusban, a maga emberei közt is gőgös volt-e? Ez esetben hibázott volna. Maga Molnár (személy) (információ)  az arisztokratákkali jelenetekben feltűnően szelíd volt.) Ő zord, mogorva ember, mint a legtöbb tehetség, mely csak dolgainak él. Ő mást is oly erősnek akar, mint maga s aki nem ilyen, azt megveti. Az életben látjuk, hogy ez kivált erős és nagyalakú embereknél rendes dolog. Coriolanus (szerep) (információ)  is ilyen. Hisz ő az erő, a vitézség tehetsége, ő nem vezéri tehetség. A kevély ember nézi, hallgatja, vajjon látja-e őt más. Coriolan (szerep) szerénységében szinte elvonult, vad, de mily nemes! Kapott sebei fájnak — mondja — ha beszélnek róluk. A tanácsülésből, hol ünnepelni akarják, megszökik. Mily jellemző, hogy a nép folyton gőgösnek mondja. Senki oly hamar és oly alaptalanul nem kerül a tudatlanok szemében gőg hírébe, mint a tehetséges ember. Azonban nehogy okoskodásunk oda juttasson, mintha minden tehetség sorsa a tragikum volna, tisztázzuk Coriolanus (szerep) (információ)  tragikumát. A tragikai hős jellemző vonása a szertelen erős akarat. Ez kell minden tehetségnek, de nem mindet dönti bajba. Nem minden tehetség áll legyőzhetetlen akadályokkal szemben, amelyek az ember vérmérsékletét felingerlik és jellemét kihozzák sodrából. Coriolanus (szerep) (információ)  tragikuma, hogy nem nyugszik bele a létezőbe. Midőn végre consullá választják s a voks kérésén teljes büszkeségét megmentette, szembe száll a tribunokkal s a tribuni hatalom eltörlését emlegeti. A gabonakiosztási mizériáknak vége és ő újra szóba hozza. Ez dönti bajba. De mily igaz ez! Nem ilyen az élet? Nem meggondolatlanság-e szülője minden tragikumnak ? És nincs-e oka min­den meggondolatlanságnak? Nem Volum-nía-e Coriolanus rossz szelleme, mint lady Macbeth? Nem látjuk-e az életben, hogy rendesen éppen a békítő kísérletek alkalmával hiúsul meg a béke, mert a bocsánatot adandó fél ritkán nagylelkű, hanem korán hiszi magát győztesnek és kihívó modorával tönkre teszi a várt jót. Coriolanus (szerep) (információ)  — mint minden tragikus — bolondot tesz, de e bolondság minden pontjában természetes, igazolt. Volumniának (szerep) ismernie kellene fiát. Mivel ezt csak anyja birja megtörni, azt hiszi az anya, meg is van törve s bátran ereszti fiát a fórumra, hogy elleneit megkövesse. Oda is megy Coriolanus, (szerep) (információ)  de csodáljuk-e, hogy szembe kerülve a tribünök kibivó pofáival, elfeled mindent és azt kérdezi: mi jogon fosztották meg a konzulságtól? Lehetetlenné teszi magát Rómában (ország) és így Rómán (ország) kívül is. Mert egy Coriolanus (szerep) (információ)  nem lehet más csak római. (ország) Az élet viszonyait megveti és mégis közöttük akar élni. Ezt joga van követelni, de az élet a legnagyobb tehetségtől és érdemtől is — fájdalom! — politikát kíván. A tragikai valóság Shakespeare (személy) (információ)  minden más tragédiájától eltekintve »Coriolanus« (cím) (információ)  harmadik felvonásában teljesen kifejlődött. Ami hátra van, az utójáték és tragikai eredmény csupán. Nem fogadhatjuk el Gosche (személy) azon észrevételét, hogy Coriolanus (szerep) (információ)  tragikuma az, hogy hazája ellen fog fegyvert. Coriolanus (szerep) (információ)  a látszat dacára éppen nem áruló. A darabban sem ellenei, sem jóbarátai nem mondják annak. Emezek még igazat is adnak neki; oly rendkívüli, az ő lépése. A volszk nép latin (nemzetiség) törzs volt s igy Coriolanus (szerep) (információ)  győzelme esetére sem lehetett volna olyan áruló, ki nemzetét haszonlesésből idegennek adja el. De e győzelemig Coriolanus (szerep) (információ)  nem jut el: nemes jelleme nem engedi. Coriolanus (szerep) (információ)  tragikuma nem az önleküzdésben van, hanem azon titáni harcban, melyet a harmadik felvonásig vívott és tragikuma ott telt be, midőn még nem is lehetett »áruló« — t. i. száműzetése előtt. A cselekvény itt látszólag be van fejezve. De ha csakugyan be lenne zárva Shakespeare (személy) (információ)  által, ez olyan töredékessé tenné a darabot, mint amilyennek ma pl. »Nórá«-t (cím) (információ)  találjuk, mely minden, a színházból távozó néző lelkében kérdőjelet hágy az iránt, hogy mi történik tovább Nórával? (szerep) (információ)  Coriolanus (szerep) (információ)  tragikumát két tényező dönti el. Az egyik anyja, ki — hogy úgy mondjuk — belelovalja a harcba, a másik a tribünök által vezérelt nép, melyen Coriolanus (szerep) (információ)  ereje megtörik. Amennyire nem diplomata Coriolanus, (szerep) (információ)  annyira az anyja, Volumnia. (szerep) Nagy alak, de nem lelkesítő. Csak a német (nemzetiség) (információ)  tudós — pl. Kreyssig (személy) — találhat benne obligát »glühende Liebe«-t. Roppant rideg fenség, alpesi csúcs. Nőietlen. Fiánál is jobb szereti fia dicsőségét. Shakespeare (személy) (információ)  szándékosan rajzolta így ez anyát és hogy nem érzett vele, mutatja, hogy sietett Coriolanus (szerep) (információ)  nejét, Virgiliát (szerep) ellentétül melléje helyezni. Amily kis igénytelen alak e nagy műben Virgilia, (szerep) az ibolya szerénységével illatossá teszi maga körül a rideg világot. Nem érti ő a dicsőséget, ő csak ura életéért aggódik. Mig Volumnia (szerep) előre el van ragadtatva a sebektől, mikkel fia a csatából meg fog térni, ő ijedten jajdul föl. Míg férje távol van, ki nem teszi lábát a házból a hű és szerető nő. De azért Volumnia (szerep) is mély és igaz alak minden izében. Ma is vannak ily rettentő kemény, nemes alakok, milyeneket kivált a regényirodalomban látunk, ellesve az életből. Talán az anyák közt még több a kemény, hajthatlan, mint a feleségek közt. A kor kérgesit, nem puhit. Lady Macbeth, (szerep) ki urát bűnbe hajtotta, megtörik, korán elveszti erélyét, Volumnia, (szerep) az anya, szó nélkül hagyja fiát elveszni. A nőiesség nála nem a szelídségben, hanem az alkalmazkodásban nyilvánul, mely a nőt gyakran következetlenné teszi. Ez a minden izében büszke, római (ország) nő, ha kell, még a volszknak is hízeleg. Midőn Rómáért (ország) könyörög fiának, így szól: »... Ne menj még! Ha kérelmünk a rómaiakat A volszkok veszte árán óhajtná Megmenteni, kik uraid: méltán Átkozhatnál becsületed gyilkosiul. Nem! Mi kérünk, légy mindkettő engesztelője, Hogy igy szóljon a volszk: kegyet adánk, — S a római: mi kaptuk azt és mindegyik Téged jutalmazva kiált: Légy áldott!« Igy szól a kemény római (ország) nő, mert ott látja a volszk Aufidiust (szerep) és fia feleletét — ravaszul hízelegve az ellennek — megakarja könnyíteni. Volumnia (szerep) továbbá épp úgy megveti a népet, mint Coriolanus. (szerep) (információ)  Mégis azt kívánja ettől, hogy alázza meg magát, csak hogy a konzulságtól el ne essék. És e kívánatával oka lesz fia _ szerencsétlenségének. Vesztét pedig azzal idézi maga elő, hogy Róma (ország) iránt kíméletet könyörög tőle. Csakhogy mivel ő a Rómát (ország) fenyegető vész oka, mint igaz római (ország) nőnek nem szabad haboznia fiára befolyást gyakorolni, sőt fiát fel is áldozni. Ez bűnhődése, mert tudja, ha fia megkegyelmez Rómának, (ország) el kell pusztulnia. A pár szó, melyben a költő Volumnia (szerep) fájdalmát Coriolanus (szerep) (információ)  száműzése után megszólaltatja, megmagyarázza, hogy e nő, mint a büszkék általában, szó nélkül, de mély keservvel fogja elszenvedni fia bukását, melyet akaratlanul idézett elő. Coriolanus (szerep) (információ)  nyilt ellene a nép, illetőleg a tribünök. A kommentátoroknak feltűnik, hogy ez a nép csak söpredéke Rómának. (ország) Tényleg a »Coriolanus«-ban (cím) (információ)  szereplő nép inkább a caesarok dolog-kerülő tömegének látszik, mely kenyeret és cirkuszt követelt (panem et circenses). Máriusig a rómaiak (ország) hadserege a nép volt, mely a háborúból megtérve ekéje után látott. Ezzel a néppel volt lehetséges a köztársaság. Ily nép — gondolnók — moraliter magasabb nívón áll, mint az a nem katonáskodó tömeg, mely a későbbi monarchiát lehetségessé tette. Ámde mit látunk ma? Ma is e katonaság jóformán a nép maga. És azért a mai nép csak oly önállótlan, csak úgy eszközül adja magát, mint az, amelyet Shakespeare (személy) (információ)  rajzolt. Mert az utcák tömegében a csahosok mindig a dologkerülők — mint ma látjuk — kik a zavarosban szeretnek halászni. A kézimunka minden időben eltompítója az intelligenciának és lehet a föld még oly müveit, aki nem az eszét, hanem a tenyerét dolgoztatja, mindig a szellemi színvonalon alul kell, hogy maradjon. Shakespeare (személy) (információ)  ezt a mély igazságát az emberi természetnek figyelte meg a köznépben és ezért ad oly komikus típusokat, midőn első, második, harmadik polgárai politizálni akarnak. Shakespeare (személy) (információ)  semmikép sem akarta a népet (mint a kommentátorok állítják) saját kora arisztokratikus megvetésével rajzolni, ő szerette a népet. Ezen feltevést már csak azért sem helyeselhetem, mert az angol (nemzetiség) nép már Shakespeare (személy) (információ)  korában sokkal szabadabb volt, mint Európa (ország) más népei. Ő csak az adott helyzet szerint rajzolta tömegeit és hánykodtatta vezetői, irányzói akarata szerint. Mert a nép nem gondolkozik, csak ösztöne van s a vezetők ezt használják föl, de ha nem ügyesek, a vadállat, mint »Coriolanus« (cím) (információ)  végén szelidítője ellen fordul. Igaz, hogy ez a nép tudhatta volna, hogy Coriolanus (szerep) (információ)  a hazát csak a patríciusok rendjében s a népet ennek szolgájául képzeli. Mit törődjék a nép oly hazával, melyben ő nem számít ?... Persze ezt csak a vezetők hitetik el a néppel, mert hisz látjuk, mennyire számba veszi a római (ország) nemesség a nép akaratát, melynek Coriolanust (szerep) (információ)  is feláldozza. A kritika hangsúlyozza, hogy Shakespeare (személy) (információ)  a nép vezéreit, a tribunokat, kelleténél rosszabbaknak rajaolta. Pedig azt csak természetesnek találjuk, hogy a tribünök cselszövők és közeli rokonai a gazoknak. Kérdjük ugyanis, ha Coriolanusszal (szerep) igazságos tribünök állanak szemben, akik őt megértik, akik nem előre kürtölik, de bevárják, míg valóban a nép ellen cselekszik, kérdjük: miként állhatna elő akkor összeütközés Coriolanus (szerep) (információ)  és a nép között? Ez csak úgy állhat elő, hogy az ellenfelek közt szellemi aránytalanság erkölcsileg is aránytalanságot idéz elő. Aa egyik nagy, a másik törpe. Régi dolog az, hogy gazdag és szegény, nemes és aljas, okos és buta ritkán tűrik meg egymást. Az érdemtelen is észrevétetni akar csakúgy, mint az érdemes és tehetség nélkül lévén, iriggyé válik. A félelem Coriolanus (szerep) (információ)  nagy tehetségétől és a hiúság teszi intrikusokká a tribunokat. Különben Shakespeare (személy) (információ)  csodás ecsetét itt sem egy festékbe mártotta, mert Junius Brutust (szerep) engesztelékenyebbnek rajzolta, mint a szüntelenül rágódó Sicinius Valutust. (szerep) A tribunok magatartása Coriolanus (szerep) (információ)  iránt szintén az életnek egy igen gyakori jelensége. Hányszor tapasztaljuk, hogy a valódi ambíció emberét közöny fogadja, akár irigységből, akár bosszúságból, hogy miért akar különbet, mint a többi emberek. Ezek a többiek, míg más lelkesedik, vállukat vonják és úgy gondolkoznak, mint Sicinius Valutus Coriolanus (szerep) száműzetése után: »...A város áll, És állana, ha még jobban gyűlölné is.« (IV. f.) Ha nem a gyűlölködő Sicinius Valutus (szerep) mondaná ezt, mily morált kellene e szavakban találnunk! Az ambíció és tehetség nélküli embernek csak úgy van joga élni, mint aki nincs ezek híjával. Végtére, tehetség nélkül el volna a világ, mely valahogyan mindig megvolt, _ megvan és meglesz. De amikor az ambiciótól bűn lenézni azt, aki nem tehetséges, épp oly emberi színvonalon aluli dolog gyűlölni, irigyelni, akadályozni, jeges vízzel leönteni a tehetséget, sőt ez tán nagyobb vétek, mert ha amaz azt veti meg, akiben semmit sem talál, az utóbbi olyant vet meg és olyan ellenmunkát, akiben van valami értékes. E helyzetet mutatja be Shakespeare (személy) (információ)  realisztikusan a tribünök alakjában, kiknek kicsinyessége nincs a történeti valószínűség ellen. Mert a történeti Coriolanus (szerep) (információ)  is hatalmas és érdemes alak volt, ki kíméletet igényelt, melyet, ha nem kapott meg, úgy ellenfeleit nem sorozhatjuk a nemes jellemek közé. »Coriolanus« (cím) (információ)  a Shakespearei (személy) (információ)  művek közt is sajátságos remekmű. A szerelem épp úgy hiányzik belőle, mint »Athéni Timon«-ból (cím) (információ)  és ehhez képest mégis a dél melegének szellője leng világában. Az anya és a fia közti viszony oly érzelmeket ver föl, mik a szerelemhez hasonló mélyen markolnak a néző szívébe. De a hős jelleme is megkapó, csodálatos és természetes hajlamánál fogva megnyerő. A környezetben szív és humor érvényesülnek. Timonon (szerep) kívül nincs tragédiája Shakespearenek, (személy) (információ)  melyben annyira takarékoskodnék az ember-élettel. Az egy Coriolanus (szerep) (információ)  hal meg benne. A hangulatot, mely a műben nyilvánul, érdekes megfigyelnünk. Örökösen Coriolanusról (szerep) (információ)  van itt szó. Akár félelemből, akár szeretetből, mindenki róla beszél. Ő szüntelen jelen van a színen, ha nem is testileg, de szellemileg. Mint manapság egy roppant szenzáció a hirlap minden rovatát megtölti, úgy uralkodik Coriolanus (szerep) (információ)  a közhangulaton. A rendezői plajbásznak nem sok dolga van a tragédiánál. Ez a hőst környező hangulat egyik fő kezessége a remekmű egységének, mely egyébiránt a Shakespearei (személy) (információ)  darabok között is kiválóvá teszi. Bár a felvonások itt is változásokra osztatnak, miden felvonás befejezett egész és saját jelleggel bír. A compositió egysége hasonlíthatatlan koncentráltabb, mint »Antónius és Cleopatrá«-ban, (cím) de még »Julius Caesar«-ban (cím) (információ)  is. Az első felvonás a legremekebb expozíció. A cselekménybe bevezetés a zajos előzmények dacára fenséges nyugalommal és várakozással tölt el, mint egy hatalmas palota előcsarnoka. A második felvonás fényes álperspektivát mutat a hős szerencséjére, mely őt embertársai fölé helyezi és amelyet látszólag bizton élvezhet. Ez a látszólagos jólét, derültség mily jellemző Shakespeare (személy) (információ)  tragédiáiban. Coriolanusban (cím) (információ)  is sajátszerű. A harmadik felvonásban tör ki a válság, melyet visszafojtott lélekzettel nézünk. » ... Bátorság, dőreség, Ha omló épületnek veti vállát meg.« (III. 1.) Cominius (szerep) e szavaiban benne van a hős egész lelki állapota, páthosza. A leláncolt szörnyeteg féket oldva tör elő. Csupa várakozás, csupa vulkán itt minden. A negyedik felvonásban az izzó lángfolyam a föld alá búvik és darabig ott foly tovább. Eenn a földön kies, derült minden. Szinte azt érezzük, mintha a cselekvény megállott volna. Pedig mily művészi és élethüleg megdöbbentő e nyugalom. Ha nem tudná a néző a történelemből, mit tett Coriolanus (szerep) (információ)  száműzetése után (amiről Shakespeare (személy) (információ)  nem tehet, hogy a néző tudja) mindenki tele volna várakozással, vajjon mit akar Coriolanus? (szerep) (információ)  Mert míg más tragédiákban a hős személye végmegerőltetésben vergődik, itt nyugodt, szinte derült. E példa is mutatja, mennyire nem kötötte magát Shakespeare (személy) (információ)  iskolás szabályokhoz. Hőse itt oly nyugodt, mintha egy egészen új darab kezdődnék. Pár szóban fejezi ki megvetését honfitársai fölött, de nem tombol, nem siránkozik. Ember, ki csak bosszújának él s erre nyugodtan szövi terveit. E bosszúért tesz erőszakot természetén, mely Antiumban (ország) sokkal türelmesebb, mint Rómában. (ország) Pedig magatartása mutatja, hogy nem érzi magát jól a volszkok közt. Az ötödik felvonásban a katasztrófa, amily régen előkészített, mégis oly hirtelen. A hős szenvedése szavak dolgában a minimumra van redukálva. Jó darabig szinte csak tárgyal, alkudozik anyjával, aki hatalmas csapást tud azon helyre mérni, amelyet az előtte járt küldöttek vagy nem ismertek, vagy nem mertek volna érinteni: ».., Menjünk! E férfi anyja volszk asszony vala, Corioliban él nője s e fiu Véletlenül ütött reá. Már mehetünk, Hallgatok, mig a város lángban áll: Akkor még mondok valamit!.,.« A nemzetiségéből kivetkezettségére célzó gúny és (az anyának) a lángok köze állított alakja a kemény férfiú erejét egyszerre lelankasztja. Mily hihető ez! Könyörgésnek, térdelésnek ellent állt, ennek nem. önérzetének rejtett ajtója ki van nyitva: Az anya győzelme belopódzhatik! És mily kevés szóban fogadja el Coriolanus (szerep) (információ)  itt az uj helyzetet. Felindulásával hamar készen van és — mit mondanának Racine-ék? (személy) (információ)  — egy kis borra hívja be vendégeit! Ilyen realisztikus Shakespeare. (személy) (információ)  Szerinte az ember utolsó percéig ember és nemcsak igével él. A nagy jelenet e nyájas lezárása a katasztrófa küszöbén valóban sajátszerű, élethű és igaz. »Hamlet«-ben (cím) (információ)  is megvan egyébiránt. A hős bukása, vége oly megnyugtató, vértelen benyomást kelt, mint egy márványba vésett, szenvedés gondolatát nem keltő, ideális halál. (Rakodczay Pál) (személy) (információ)  szin_I.0314.pdf I

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Coriolanus Caius Marcus címszóvég 22066 Szócikk: Coriolanus Caius Marcus római ytelepulesy róma ytelepulesy róma yorszagy Olaszország ykodvegy patrícius, ki már mint ifjú kitűnt bátorságával a volszkus Corioli ytelepulesy corioli ytelepulesy Corioli yorszagy Olaszország ykodvegy város ostrománál, melyet nagyrészt az ő vitézsége juttatott római ytelepulesy róma ytelepulesy róma yorszagy Olaszország ykodvegy kézre; innen is kapta a Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy ykodvegy nevet. Történetét Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy színpadra vitte A bécsi Burgtheaterben yintezmenyy bécsi burgtheater yintezmenyy bécsi Bu yintezmenyy bécsi yintezmenyy burgtheater yintezmenyy yintezmenyy bécsi yintezmenyy Bu yintezmenyy ykodvegy első izben 1789-ben adták xtalanevtizedx 1795 xtalanevtizedx 1805 Schenk yszemelynevy schenk yszemelynevy Schenk yszemelynevy schenk yszemelynevy yszemelynevy Schenk yszemelynevy ykodvegy átdolgozásában. 1802-ben xevtizedx 1805 Collin xtalanevtizedx 1815 xtalanevtizedx 1825 yszemelynevy collin yszemelynevy Collin yszemelynevy collin yszemelynevy yszemelynevy Collin yszemelynevy ykodvegy dolgozta át a darabot. 1825-ig xevtizedx 1825 volt xtalanevtizedx 1835 xtalanevtizedx 1845 műsoron és csak 1851-ben xevtizedx 1855 — xtalanevtizedx 1865 xtalanevtizedx 1875 Laube yszemelynevy laube yszemelynevy Laube yszemelynevy laube yszemelynevy yszemelynevy Laube yszemelynevy ykodvegy átdolgozásában — került ismét színre. Utána Gutzkov yszemelynevy gutzkov yszemelynevy Gutzkov yszemelynevy gutzkov yszemelynevy yszemelynevy Gutzkov yszemelynevy ykodvegy dolgozta át a drámát, mely a 60-as években letűnt. 1884-ben xevtizedx 1885 újra műsorra tűzték, amidőn Wildbrandt yszemelynevy wildbrandt yszemelynevy Wildbrandt yszemelynevy wildbrandt yszemelynevy yszemelynevy Wildbrandt yszemelynevy ykodvegy igazgató dolgozta át. Nálunk a Nemzeti Színházban yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy Dobrossy yszemelynevy dobrossy yszemelynevy Dobrossy yszemelynevy dobrossy yszemelynevy yszemelynevy Dobrossy yszemelynevy ykodvegy fordításában első előadása 1842. xevtizedx 1845 jan. 25-én volt. Az első előadást Egressy Gábor yszemelynevy egressy gábor yszemelynevy Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy javára rendezték: a művész kapta a színház teljes bevételét, 643 forintot. Egressyn yszemelynevy egressy yszemelynevy Egressy yszemelynevy egressy yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy ykodvegy kívül, ki a címszerepet játszotta, résztvettek ezen a nevezetes premieren Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy (Titus Lartius), yszerepy titus lartius yszerepy Titus Lartius yszerepy titus yszerepy lartius yszerepy yszerepy Titus yszerepy Lartius yszerepy ykodvegy Bartha yszemelynevy bartha yszemelynevy Bartha yszemelynevy bartha yszemelynevy yszemelynevy Bartha yszemelynevy ykodvegy (Cominius), yszerepy cominius yszerepy Cominius yszerepy cominius yszerepy yszerepy Cominius yszerepy ykodvegy Szentpétery yszemelynevy szentpétery yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy szentpétery yszemelynevy yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy ykodvegy (Menenius Agrippa), yszerepy menenius agrippa yszerepy Menenius Agrippa yszerepy menenius yszerepy agrippa yszerepy yszerepy Menenius yszerepy Agrippa yszerepy ykodvegy Fáncsy yszemelynevy fáncsy yszemelynevy Fáncsy yszemelynevy fáncsy yszemelynevy yszemelynevy Fáncsy yszemelynevy ykodvegy (Sicinius), yszerepy sicinius yszerepy Sicinius yszerepy sicinius yszerepy yszerepy Sicinius yszerepy ykodvegy Laborfalvi Róza yszemelynevy laborfalvi róza yszemelynevy Laborfalvi Róza yszemelynevy laborfalvi yszemelynevy róza yszemelynevy yszemelynevy Laborfalvi yszemelynevy Róza yszemelynevy ykodvegy (Volumnia), yszerepy volumnia yszerepy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy yszerepy Volumnia yszerepy ykodvegy Lendvayné yszemelynevy lendvayne yszemelynevy Lendvayné yszemelynevy lendvayne yszemelynevy yszemelynevy Lendvayné yszemelynevy ykodvegy (Virgilia), yszerepy virgilia yszerepy Virgilia yszerepy virgilia yszerepy yszerepy Virgilia yszerepy ykodvegy Lendvay yszemelynevy lendvay yszemelynevy Lendvay yszemelynevy lendvay yszemelynevy yszemelynevy Lendvay yszemelynevy ykodvegy (Tullus Aufidius). yszerepy tullus aufidius yszerepy Tullus Aufidius yszerepy tullus yszerepy aufidius yszerepy yszerepy Tullus yszerepy Aufidius yszerepy ykodvegy A tragédia második előadását csak egy hónap múlva tartották meg, de jóval kevesebb volt a bevétel. Nevezetes reprize volt ezután a Coriolanus-nak yszemelynevy coriolanus yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy ykodvegy 1845-ben, amikor xtalanevtizedx 1855 Virgilia yszerepy virgilia yszerepy Virgilia yszerepy virgilia yszerepy yszerepy Virgilia yszerepy ykodvegy szerepét Hubenayné yszemelynevy hubenayne yszemelynevy Hubenayné yszemelynevy hubenayne yszemelynevy yszemelynevy Hubenayné yszemelynevy ykodvegy vette át, kevéssel ezután pedig Prielle Cornélia yszemelynevy prielle cornélia yszemelynevy Prielle Cornélia yszemelynevy prielle yszemelynevy cornélia yszemelynevy yszemelynevy Prielle yszemelynevy Cornélia yszemelynevy ykodvegy mutatkozott be Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy ykodvegy hitvesének szerepében. Kilenc évvel később, 1854-ben, xevtizedx 1855 új xtalanevtizedx 1865 xtalanevtizedx 1875 Virgilia yszerepy virgilia yszerepy Virgilia yszerepy virgilia yszerepy yszerepy Virgilia yszerepy ykodvegy volt Komlóssy Ida, yszemelynevy komlóssy ida yszemelynevy Komlóssy Ida yszemelynevy komlóssy yszemelynevy ida yszemelynevy yszemelynevy Komlóssy yszemelynevy Ida yszemelynevy ykodvegy Cominius yszerepy cominius yszerepy Cominius yszerepy cominius yszerepy yszerepy Cominius yszerepy ykodvegy szerepét pedig Tóth József yszemelynevy tóth józsef yszemelynevy Tóth József yszemelynevy tóth yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Tóth yszemelynevy József yszemelynevy ykodvegy játszotta. A hatvanas évek elején a színlap új szereplőket tüntet fel. Brutus yszerepy brutus yszerepy Brutus yszerepy brutus yszerepy yszerepy Brutus yszerepy ykodvegy szerepét Szerdahelyi yszemelynevy szerdahelyi yszemelynevy Szerdahelyi yszemelynevy szerdahelyi yszemelynevy yszemelynevy Szerdahelyi yszemelynevy ykodvegy vette át, Virgilia yszerepy virgilia yszerepy Virgilia yszerepy virgilia yszerepy yszerepy Virgilia yszerepy ykodvegy Szigligeti Anna yszemelynevy szigligeti anna yszemelynevy Szigligeti Anna yszemelynevy szigligeti yszemelynevy anna yszemelynevy yszemelynevy Szigligeti yszemelynevy Anna yszemelynevy ykodvegy volt, Komáromi yszemelynevy komáromi yszemelynevy Komáromi yszemelynevy komáromi yszemelynevy yszemelynevy Komáromi yszemelynevy ykodvegy játszotta Cominiust yszerepy cominius yszerepy Cominius yszerepy cominius yszerepy yszerepy Cominius yszerepy ykodvegy és Benedek yszemelynevy benedek yszemelynevy Benedek yszemelynevy benedek yszemelynevy yszemelynevy Benedek yszemelynevy ykodvegy volt Sicinius. yszerepy sicinius yszerepy Sicinius yszerepy sicinius yszerepy yszerepy Sicinius yszerepy ykodvegy 1870. xevtizedx 1875 máj. 25-én Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy fordítása szerint adták. 1879-ben Jászai xtalanevtizedx 1885 Mari yszemelynevy jászai mari yszemelynevy Jászai Mari yszemelynevy jászai yszemelynevy mari yszemelynevy yszemelynevy Jászai yszemelynevy Mari yszemelynevy ykodvegy kapta Volumnia yszerepy volumnia yszerepy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy yszerepy Volumnia yszerepy ykodvegy szerepét és azóta ő játszotta ezt a nagyszabású szerepet. Ugyanakkor Márkus Emilia yszemelynevy márkus emilia yszemelynevy Márkus Emilia yszemelynevy márkus yszemelynevy emilia yszemelynevy yszemelynevy Márkus yszemelynevy Emilia yszemelynevy ykodvegy mutatkozott be Virgilia yszerepy virgilia yszerepy Virgilia yszerepy virgilia yszerepy yszerepy Virgilia yszerepy ykodvegy alakjában, a címszerepben pedig Nagy Imre yszemelynevy nagy imre yszemelynevy Nagy Imre yszemelynevy nagy yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Nagy yszemelynevy Imre yszemelynevy ykodvegy lépett fel. 1885-ben xevtizedx 1885 Fáy Szeréna yszemelynevy fáy szeréna yszemelynevy Fáy Szeréna yszemelynevy fáy yszemelynevy szeréna yszemelynevy yszemelynevy Fáy yszemelynevy Szeréna yszemelynevy ykodvegy (Virgilia), yszerepy virgilia yszerepy Virgilia yszerepy virgilia yszerepy yszerepy Virgilia yszerepy ykodvegy Hegyesi Mari yszemelynevy hegyesi mari yszemelynevy Hegyesi Mari yszemelynevy hegyesi yszemelynevy mari yszemelynevy yszemelynevy Hegyesi yszemelynevy Mari yszemelynevy ykodvegy (Valéria), yszerepy valéria yszerepy Valéria yszerepy valéria yszerepy yszerepy Valéria yszerepy ykodvegy Szigeti Imre yszemelynevy szigeti imre yszemelynevy Szigeti Imre yszemelynevy szigeti yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Szigeti yszemelynevy Imre yszemelynevy ykodvegy (Titus Lartius) yszerepy titus lartius yszerepy Titus Lartius yszerepy titus yszerepy lartius yszerepy yszerepy Titus yszerepy Lartius yszerepy ykodvegy voltak a tragédia új szereplői. 1889-ben új xtalanevtizedx 1895 xtalanevtizedx 1905 Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy mutatkozott be Szacsvay Imre yszemelynevy szacsvay imre yszemelynevy Szacsvay Imre yszemelynevy szacsvay yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Szacsvay yszemelynevy Imre yszemelynevy ykodvegy személyében és ekkor játszotta először Brutust yszerepy brutus yszerepy Brutus yszerepy brutus yszerepy yszerepy Brutus yszerepy ykodvegy Gyenes László. yszemelynevy gyenes lászló yszemelynevy Gyenes László yszemelynevy gyenes yszemelynevy lászló yszemelynevy yszemelynevy Gyenes yszemelynevy László yszemelynevy ykodvegy Ötvenedik előadása 1903, xevtizedx 1905 okt. 5-én volt. A Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy ykodvegy következő reprize 1909. április xtalanevtizedx 1915 xtalanevtizedx 1925 hó 23-án volt. Ezen az előadáson a következő művészek működtek közre: Szacsvay Imre yszemelynevy szacsvay imre yszemelynevy Szacsvay Imre yszemelynevy szacsvay yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Szacsvay yszemelynevy Imre yszemelynevy ykodvegy (Coriolanus), yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy Jászai Mari yszemelynevy jászai mari yszemelynevy Jászai Mari yszemelynevy jászai yszemelynevy mari yszemelynevy yszemelynevy Jászai yszemelynevy Mari yszemelynevy ykodvegy (Volumnia), yszerepy volumnia yszerepy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy yszerepy Volumnia yszerepy ykodvegy Cs. Alszeghy Irma yszemelynevy cs. alszeghy irma yszemelynevy Cs. Alszeghy Irma yszemelynevy cs. yszemelynevy alszeghy yszemelynevy irma yszemelynevy yszemelynevy Cs. yszemelynevy Alszeghy yszemelynevy Irma yszemelynev (Virgilia), yszerepy virgilia yszerepy Virgilia yszerepy virgilia yszerepy yszerepy Virgilia yszerepy ykodvegy Hegyesi Mari yszemelynevy hegyesi mari yszemelynevy Hegyesi Mari yszemelynevy hegyesi yszemelynevy mari yszemelynevy yszemelynevy Hegyesi yszemelynevy Mari yszemelynevy ykodvegy (Valéria), yszerepy valéria yszerepy Valéria yszerepy valéria yszerepy yszerepy Valéria yszerepy ykodvegy Mátrai yszemelynevy mátrai yszemelynevy Mátrai yszemelynevy mátrai yszemelynevy yszemelynevy Mátrai yszemelynevy ykodvegy (Titus Lartius), yszerepy titus lartius yszerepy Titus Lartius yszerepy titus yszerepy lartius yszerepy yszerepy Titus yszerepy Lartius yszerepy ykodvegy Molnár László yszemelynevy molnár lászló yszemelynevy Molnár László yszemelynevy molnár yszemelynevy lászló yszemelynevy yszemelynevy Molnár yszemelynevy László yszemelynevy ykodvegy (Cominius), yszerepy cominius yszerepy Cominius yszerepy cominius yszerepy yszerepy Cominius yszerepy ykodvegy Gál Gyula yszemelynevy gál gyula yszemelynevy Gál Gyula yszemelynevy gál yszemelynevy gyula yszemelynevy yszemelynevy Gál yszemelynevy Gyula yszemelynevy ykodvegy (Menenius Agrippa), yszerepy menenius agrippa yszerepy Menenius Agrippa yszerepy menenius yszerepy agrippa yszerepy yszerepy Menenius yszerepy Agrippa yszerepy ykodvegy Ivánfi Jenő yszemelynevy ivánfi jenő yszemelynevy Ivánfi Jenő yszemelynevy ivánfi yszemelynevy jenő yszemelynevy yszemelynevy Ivánfi yszemelynevy Jenő yszemelynevy ykodvegy (Sicinius), yszerepy sicinius yszerepy Sicinius yszerepy sicinius yszerepy yszerepy Sicinius yszerepy ykodvegy Gyenesi László yszemelynevy gyenesi lászló yszemelynevy Gyenesi László yszemelynevy gyenesi yszemelynevy lászló yszemelynevy yszemelynevy Gyenesi yszemelynevy László yszemelynevy ykodvegy (Brutus), yszerepy brutus yszerepy Brutus yszerepy brutus yszerepy yszerepy Brutus yszerepy ykodvegy Mihályfi Károly yszemelynevy mihályfi károly yszemelynevy Mihályfi Károly yszemelynevy mihályfi yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy Mihályfi yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy (Tullus Aufidius). yszerepy tullus aufidius yszerepy Tullus Aufidius yszerepy tullus yszerepy aufidius yszerepy yszerepy Tullus yszerepy Aufidius yszerepy ykodvegy Az egyik antiumi ytelepulesy antium ytelepulesy antium yorszagy Olaszország ykodvegy polgár szerepében résztvett akkor az előadásban Sugár Károly, yszemelynevy sugár károly yszemelynevy Sugár Károly yszemelynevy sugár yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy Sugár yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy mint akadémiai növendék. Új szereposztásban 1921. xevtizedx 1925 jún. xtalanevtizedx 1935 8-én adták, ekkor a címszerepet Bakó László yszemelynevy bakó lászló yszemelynevy Bakó László yszemelynevy bakó yszemelynevy lászló yszemelynevy yszemelynevy Bakó yszemelynevy László yszemelynevy ykodvegy játszotta, Menenius Agrippa yszerepy menenius agrippa yszerepy Menenius Agrippa yszerepy menenius yszerepy agrippa yszerepy yszerepy Menenius yszerepy Agrippa yszerepy ykodvegy Horváth Jenő, yszemelynevy horváth jenő yszemelynevy Horváth Jenő yszemelynevy horváth yszemelynevy jenő yszemelynevy yszemelynevy Horváth yszemelynevy Jenő yszemelynevy ykodvegy Sicinius yszerepy sicinius yszerepy Sicinius yszerepy sicinius yszerepy yszerepy Sicinius yszerepy ykodvegy Nagy Adorján, yszemelynevy nagy adorján yszemelynevy Nagy Adorján yszemelynevy nagy yszemelynevy adorján yszemelynevy yszemelynevy Nagy yszemelynevy Adorján yszemelynevy ykodvegy Gyenes László yszemelynevy gyenes lászló yszemelynevy Gyenes László yszemelynevy gyenes yszemelynevy lászló yszemelynevy yszemelynevy Gyenes yszemelynevy László yszemelynevy ykodvegy Brutus yszerepy brutus yszerepy Brutus yszerepy brutus yszerepy yszerepy Brutus yszerepy ykodvegy volt. Megtartotta régi szerepét Jászai Mari, yszemelynevy jászai mari yszemelynevy Jászai Mari yszemelynevy jászai yszemelynevy mari yszemelynevy yszemelynevy Jászai yszemelynevy Mari yszemelynevy ykodvegy aki 42 éven át játszotta Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy anyját. A tragédia két másik nőszereplője: Virgilia: yszerepy virgilia yszerepy Virgilia yszerepy virgilia yszerepy yszerepy Virgilia yszerepy ykodvegy Cs. Aczél Ilona, yszemelynevy cs. aczél ilona yszemelynevy Cs. Aczél Ilona yszemelynevy cs. yszemelynevy aczél yszemelynevy ilona yszemelynevy yszemelynevy Cs. yszemelynevy Aczél yszemelynevy Ilona yszemelynevy ykodve Valéria: yszerepy valéria yszerepy Valéria yszerepy valéria yszerepy yszerepy Valéria yszerepy ykodvegy N. Tasnády Ilona yszemelynevy n. tasnády ilona yszemelynevy N. Tasnády Ilona yszemelynevy n. yszemelynevy tasnády yszemelynevy ilona yszemelynevy yszemelynevy N. yszemelynevy Tasnády yszemelynevy Ilona yszemelynevy yk volt. Új szereplők Bihari Ákos yszemelynevy bihari ákos yszemelynevy Bihari Ákos yszemelynevy bihari yszemelynevy ákos yszemelynevy yszemelynevy Bihari yszemelynevy Ákos yszemelynevy ykodvegy (Titus Lartius), yszerepy titus lartius yszerepy Titus Lartius yszerepy titus yszerepy lartius yszerepy yszerepy Titus yszerepy Lartius yszerepy ykodvegy Pataki József yszemelynevy pataki józsef yszemelynevy Pataki József yszemelynevy pataki yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Pataki yszemelynevy József yszemelynevy ykodvegy (Cominius), yszerepy cominius yszerepy Cominius yszerepy cominius yszerepy yszerepy Cominius yszerepy ykodvegy Almássy Endre yszemelynevy almássy endre yszemelynevy Almássy Endre yszemelynevy almássy yszemelynevy endre yszemelynevy yszemelynevy Almássy yszemelynevy Endre yszemelynevy ykodvegy (Tullus Auifidius), yszerepy tullus auifidius yszerepy Tullus Auifidius yszerepy tullus yszerepy auifidius yszerepy yszerepy Tullus yszerepy Auifidius yszerepy ykodvegy továbbá Fehér Gyula, yszemelynevy fehér gyula yszemelynevy Fehér Gyula yszemelynevy fehér yszemelynevy gyula yszemelynevy yszemelynevy Fehér yszemelynevy Gyula yszemelynevy ykodvegy Gabányi László, yszemelynevy gabányi lászló yszemelynevy Gabányi László yszemelynevy gabányi yszemelynevy lászló yszemelynevy yszemelynevy Gabányi yszemelynevy László yszemelynevy ykodvegy Bodnár Jenő yszemelynevy bodnár jenő yszemelynevy Bodnár Jenő yszemelynevy bodnár yszemelynevy jenő yszemelynevy yszemelynevy Bodnár yszemelynevy Jenő yszemelynevy ykodvegy és Sugár Károly yszemelynevy sugár károly yszemelynevy Sugár Károly yszemelynevy sugár yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy Sugár yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy voltak. Az irodalom tudvalevőleg tagadja azt, hogy a színész teremtő művész. A drámaíró teremtő, a színész csak tolmács. Az aesthetikus és színházi reporter urak persze azt mondják, hogy a színész szöveg nélkül semmi. Igen, de kérdjük, mi a dal, az opera szerzője, szöveg nélkül? Sőt a legmerészebb kérdést vetjük föl: a világ legnagyobb költője, Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy mi volna szöveg nélkül, ha ahelyett, hogy (kevés kivételekkel) darabjait teljesen kidolgozott történetek után írja meg, mesék szövésében fecsérli el fantáziáját? Composicióinak erős lélektani valója nem azon nyugszik-e részben, hogy egy létező mesét kritizált meg és alakított helyesebbé, ahelyett, hogy új és primitív mesét szőtt volna? Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy ykodvegy meséjét Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy Plutarchból yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy és nem Liviusból yszemelynevy livius yszemelynevy Livius yszemelynevy livius yszemelynevy yszemelynevy Livius yszemelynevy ykodvegy (Liviusból yszemelynevy livius yszemelynevy Livius yszemelynevy livius yszemelynevy yszemelynevy Livius yszemelynevy ykodvegy vette Tárkányi yszemelynevy tárkányi yszemelynevy Tárkányi yszemelynevy tárkányi yszemelynevy yszemelynevy Tárkányi yszemelynevy ykodvegy gyönyörű balládáját) merítette. De a tragédia összevetése Plutarchhal yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy arról győz meg, hogy az anyagban többet kellett válogatnia mint midőn Julius Caesart ycimy julius caesar ycimy Julius Caesar ycimy julius ycimy caesar ycimy ycimy Julius ycimy Caesar ycimy ykodvegy és Antonius és Cleopatrát ycimy antonius és cleopatra ycimy Antonius és Cleopatrá ycimy antonius ycimy és ycimy cleopatra ycimy ycimy Antonius ycimy és ycimy Cleopatrá ycimy ykodvegy írta. Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy ykodvegy életrajzában nincs annyi színes epizód. De magának a hősnek jelleme egy helyen nagyon eltér Plutarchtól. yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy Coriolan yszemelynevy coriolan yszemelynevy Coriolan yszemelynevy coriolan yszemelynevy yszemelynevy Coriolan yszemelynevy ykodvegy itt a volszkok közt szinte alattomos, cselszövő. A száműzetés előzményei Plutarchnál yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy oly kuszáltak, oly szárazak, oly epika jellegűek, mikép csodáljuk, hogy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy azokból formálhatott valamit. Pedig a költőietlen gabona-politika ott van száján a legnagyobb szenvedélyek közt és míg ez Plutarchnál yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy száraz, Shakespearenél yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy lánggá változott. Elég volt különben Shakespearenek yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy egy odavetett megjegyzése, hogy t. i. Coriolan yszemelynevy coriolan yszemelynevy Coriolan yszemelynevy coriolan yszemelynevy yszemelynevy Coriolan yszemelynevy ykodvegy mindent azért tesz, hogy anyjának tessék. (E megjegyzést egy polgár el is mondja a darabban.) És e megjegyzésből alakította Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy yszerepy Volumnia yszerepy ykodvegy alakját, sőt a tragikai válság legfőbb indokait. Mert az, hogy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy yszerepy Volumnia yszerepy ykodvegy ráveszi fiát, kérlelje meg a népet s miután ezt Coriolan yszemelynevy coriolan yszemelynevy Coriolan yszemelynevy coriolan yszemelynevy yszemelynevy Coriolan yszemelynevy ykodvegy a maga módja szerint teszi meg, vagyis mégjobban fölingerli a népet, mely őt száműzi: ez nincs Plutarchban. yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy A hatalmas jelenet anya és fiú közt Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy műve. Menenius Agrippa yszerepy menenius agrippa yszerepy Menenius Agrippa yszerepy menenius yszerepy agrippa yszerepy yszerepy Menenius yszerepy Agrippa yszerepy ykodvegy is csak egy név Plutarchnál, yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy semmi több. A történet elején áll csak elő ismert meséjével. Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy a kedves humor örök szép alakját s a dráma fontos közvetítőjét Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy ykodvegy és a nép között teremtette belőle. Nem értjük, Hans Kreyssig yszemelynevy hans kreyssig yszemelynevy Hans Kreyssig yszemelynevy hans yszemelynevy kreyssig yszemelynevy yszemelynevy Hans yszemelynevy Kreyssig yszemelynevy ykodvegy hogy beszélhet oly kicsinyléssel Meneniusról, yszerepy menenius yszerepy Menenius yszerepy menenius yszerepy yszerepy Menenius yszerepy ykodvegy mint valami szószátyár udvari bolondról. Menenius yszerepy menenius yszerepy Menenius yszerepy menenius yszerepy yszerepy Menenius yszerepy ykodvegy sajátságos modern alakja Shakespearenek, yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy egy kedélyes francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy ynemzetisegy francia ynemzetisegy ykodvegy nagybácsi, magyar táblabíró. Csodálatosan mai a jó kedv, mely belőle ömlik. A mi kritikánk úgy Szentpétery yszemelynevy szentpétery yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy szentpétery yszemelynevy yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy ykodvegy mint Szigeti yszerepy szigeti yszerepy Szigeti yszerepy szigeti yszerepy yszerepy Szigeti yszerepy ykodvegy alakításában megrótta a nagybácsias modort. Persze a kritika — mint rendesen — nem ismeri Shakespearet yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy s azt hiszi, hogy valami nagyot kell mondania. Tehát azt kívánja, hogy Menenius yszerepy menenius yszerepy Menenius yszerepy menenius yszerepy yszerepy Menenius yszerepy ykodvegy méltóságos szenátor legyen, mintha Rómában ytelepulesy róma ytelepulesy Rómá yorszagy Olaszország ykodvegy az emberek nevetni sem tudtak volna. Menenius yszerepy menenius yszerepy Menenius yszerepy menenius yszerepy yszerepy Menenius yszerepy ykodvegy nem holmi jupiteri alak. Jókedvű, pajkos öreg, ki kissé gyenge is. Mert a tribunokat előbb szemtül-szembe lecsepüli, de később még barátainak is szólítja, csakhogy megengesztelje őket. A volszk őrökkel is berzenkedik és egyáltalában bizonyos — nem túlzott bensőségen kívül a színész által kedélyesen fogandó fel. Virgilia, Valéria és a családi élet rajzolása szintén Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy leleménye. Legtöbbet vett és volt is oka venni Shakespearenek yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy az Aufidiusszali yszerepy aufidiussz yszerepy Aufidiussz yszerepy aufidiussz yszerepy yszerepy Aufidiussz yszerepy ykodvegy viszonyból és az egész katasztrófából. Aufidius yszerepy aufidius yszerepy Aufidius yszerepy aufidius yszerepy yszerepy Aufidius yszerepy ykodvegy és Volumnia yszerepy volumnia yszerepy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy yszerepy Volumnia yszerepy ykodvegy beszédeinek menete, sőt több mondata Plutarchból yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy vétetett. Cseppet sem félt a lángész, hogy tolmácsnak találják nevezni. Dramaturgiai eljárását élénken világítja meg, mennyi mindent nem használt föl forrásából. Míg pl. Julius Caesar ycimy julius caesar ycimy Julius Caesar ycimy julius ycimy caesar ycimy ycimy Julius ycimy Caesar ycimy ykodvegy és Antoniusban ycimy antonius ycimy Antonius ycimy antonius ycimy ycimy Antonius ycimy ykodvegy a csodás epizódokat a hangulat emelése végett fölhasználja, Coriolanusban ycimy coriolanus ycimy Coriolanus ycimy coriolanus ycimy ycimy Coriolanus ycimy ykodvegy nem értékesíti Jupiter yszerepy jupiter yszerepy Jupiter yszerepy jupiter yszerepy yszerepy Jupiter yszerepy ykodvegy megjelenését Titus Latinus yszerepy titus latinus yszerepy Titus Latinus yszerepy titus yszerepy latinus yszerepy yszerepy Titus yszerepy Latinus yszerepy ykodvegy előtt, amit Plutarchban yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy talált. Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy Plutarchból yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy vette meséje tárgyát, de nem mindent talált ott, mint Kreyssig yszemelynevy kreyssig yszemelynevy Kreyssig yszemelynevy kreyssig yszemelynevy yszemelynevy Kreyssig yszemelynevy ykodvegy állítja. Hanem hogy egészben szövege Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy volt, az tény. E szövegben Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy ykodvegy jellemének alapvonásai is mind megvannak. És mégis mily nagy különbség van Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy és Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy Coriolanja yszerepy coriolan yszerepy Coriolan yszerepy coriolan yszerepy yszerepy Coriolan yszerepy ykodvegy közt. Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy Coriolanja yszerepy coriolan yszerepy Coriolan yszerepy coriolan yszerepy yszerepy Coriolan yszerepy ykodvegy egyszerűen a régi rend ellenharcosa s azért bukik. Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy ennél szélesebb keretet, ragyogóbb színt ad a jellemnek. Plutarchnál yszemelynevy plutarch yszemelynevy Plutarch yszemelynevy plutarch yszemelynevy yszemelynevy Plutarch yszemelynevy ykodvegy a dac tragikuma dönt. Shakespearenél yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy ezen kívül van még valami ami szellemesebb. »Coriolanus« ycimy coriolanus ycimy Coriolanus ycimy coriolanus ycimy ycimy Coriolanus ycimy ykodvegy a nem méltányolt tehetség tragédiája. Mintha csak »Hamlet« ycimy hamlet ycimy Hamlet ycimy hamlet ycimy ycimy Hamlet ycimy ykodvegy e kifakadását: »A rúgás, mellyel méltatlanok bántalmazzák a tűrő érdemet« — vette volna kiinduló pontul egy egész tragikai történet megfestésére. Mert Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy ykodvegy joggal szegül a szokás ellen, hogy miután tizenhét csatában kapott sebet a hazáért, kiálljon a fórumra, sebeit mutogatni és koldulni a voksot, hogy konzulnak válasszák meg. Ma nem ily kaudiumi jármot vetnek-e az érdem, a tehetség nyakába? És mi, kik ezt látjuk, nem érzünk-e Coriolannal, yszemelynevy coriolan yszemelynevy Coriolan yszemelynevy coriolan yszemelynevy yszemelynevy Coriolan yszemelynevy ykodvegy ki nem akarja tűrni a rúgásokat? Neki az okosnak a butáktól, az érdemesnek az érdemetlenektől, a vitéznek a gyáváktól kell koldulni a voksot. Ma nincs-e igy? A tehetségtelen bírája a tehetségnek, a nem szakember a szakembernek. Mert ritka szerencse az, hogy a költség magában elég legyen. Mellékes dolgok kellenek a lényeges előbbre vitelére: bókolás, nők körül forgolódás. Nem hiába mondja Bolingbroke, yszemelynevy bolingbroke yszemelynevy Bolingbroke yszemelynevy bolingbroke yszemelynevy yszemelynevy Bolingbroke yszemelynevy ykodvegy hogy ugy lett miniszter, hogy jól táncolt és ugy cseppent ki a miniszterségből, hogy náthás lett. A kitűnő oklevél nem szerez állomást, hanem az előszobázás. Ez igaz. Nem kell-e minden nagyratörő tehetségnél nyitott kérdésnek tekintenünk, vajjon miért is bukott el? Vétsége az, ami éppen érdeme: nemes büszkesége, mely nem hivatkozik más protekcióra, csak érdemeire. Egy Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy coriolanus yszemelynevy yszemelynevy Coriolanus yszemelynevy ykodvegy legyen megalkuvó, húnyász? Lám Caesar yszerepy caesar yszerepy Caesar yszerepy caesar yszerepy yszerepy Caesar yszerepy ykodvegy hízelgett a népnek és az újabb történelem azt a paradoxont tanítja, hogy az a Caesar, yszerepy caesar yszerepy Caesar yszerepy caesar yszerepy yszerepy Caesar yszerepy ykodvegy aki megbuktatta a szabadságot, demokrata volt, a hatvan összeesküvő pedig Brutuszszal yszerepy brutusz yszerepy Brutusz yszerepy brutusz yszerepy yszerepy Brutusz yszerepy ykodvegy élén arisztokrata! Caesar yszerepy caesar yszerepy Caesar yszerepy caesar yszerepy yszerepy Caesar yszerepy ykodvegy cselszövő jellem, kinek mindezt a hatalom bírására kiaknázó szerepe már a Catilina-féle yszemelynevy catilina yszemelynevy Catilina yszemelynevy catilina yszemelynevy yszemelynevy Catilina yszemelynevy ykodvegy mozgalomban, még pedig igen alattomosan kezdődik. Ily egyén nem lehet tragikus és Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy tragédiájának is Brutus yszerepy brutus yszerepy Brutus yszerepy brutus yszerepy yszerepy Brutus yszerepy ykodvegy a hőse, nem Caesar. yszerepy caesar yszerepy Caesar yszerepy caesar yszerepy yszerepy Caesar yszerepy ykodvegy Caesar yszerepy caesar yszerepy Caesar yszerepy caesar yszerepy yszerepy Caesar yszerepy ykodvegy valóban kevély, gőgös, mikor elérte a hatalmat. Coriolan yszerepy coriolan yszerepy Coriolan yszerepy coriolan yszerepy yszerepy Coriolan yszerepy ykodvegy is az, de nem úgy, mint Caesar. yszerepy caesar yszerepy Caesar yszerepy caesar yszerepy yszerepy Caesar yszerepy ykodvegy Ő neki ez az egyetlen természete, ő nem lehet más. A ő »kevélysége — mint az első polgár, persze nem dicséret, hanem gáncs céljából mondja róla — akkora mint érdeme.« Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy nem gőgös a magához hasonló nemes jellemek közt a szenátusban (mint Caesar!), yszerepy caesar yszerepy Caesar yszerepy caesar yszerepy yszerepy Caesar yszerepy ykodvegy sőt alázatos. (Molnár György yszemelynevy molnár györgy yszemelynevy Molnár György yszemelynevy molnár yszemelynevy györgy yszemelynevy yszemelynevy Molnár yszemelynevy György yszemelynevy ykodvegy szerint »Világostól Világosig« ycimy világostól világosig ycimy Világostól Világosig ycimy világostól ycimy világosig ycimy ycimy Világostól ycimy Világosig ycimy ykodvegy című könyvében Egressy Gábor yszemelynevy egressy gábor yszemelynevy Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy kiválóan gőgös volt s így bűnösebbé tette Coriolánt. yszerepy coriolán yszerepy Coriolán yszerepy coriolán yszerepy yszerepy Coriolán yszerepy ykodvegy A nagy Egressynek yszemelynevy egressy yszemelynevy Egressy yszemelynevy egressy yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy ykodvegy a hagyomány szerint Coriolan yszerepy coriolan yszerepy Coriolan yszerepy coriolan yszerepy yszerepy Coriolan yszerepy ykodvegy hatalmas szerepe volt. Persze azt — miután Molnár yszemelynevy molnár yszemelynevy Molnár yszemelynevy molnár yszemelynevy yszemelynevy Molnár yszemelynevy ykodvegy nem említi — nehéz eldönteni, Egressy yszemelynevy egressy yszemelynevy Egressy yszemelynevy yszemelynevy egressy yszemelynevy yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy ykodvegy a szenátusban, a maga emberei közt is gőgös volt-e? Ez esetben hibázott volna. Maga Molnár yszemelynevy molnár yszemelynevy Molnár yszemelynevy molnár yszemelynevy yszemelynevy Molnár yszemelynevy ykodvegy az arisztokratákkali jelenetekben feltűnően szelíd volt.) Ő zord, mogorva ember, mint a legtöbb tehetség, mely csak dolgainak él. Ő mást is oly erősnek akar, mint maga s aki nem ilyen, azt megveti. Az életben látjuk, hogy ez kivált erős és nagyalakú embereknél rendes dolog. Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy is ilyen. Hisz ő az erő, a vitézség tehetsége, ő nem vezéri tehetség. A kevély ember nézi, hallgatja, vajjon látja-e őt más. Coriolan yszerepy coriolan yszerepy Coriolan yszerepy coriolan yszerepy yszerepy Coriolan yszerepy ykodvegy szerénységében szinte elvonult, vad, de mily nemes! Kapott sebei fájnak — mondja — ha beszélnek róluk. A tanácsülésből, hol ünnepelni akarják, megszökik. Mily jellemző, hogy a nép folyton gőgösnek mondja. Senki oly hamar és oly alaptalanul nem kerül a tudatlanok szemében gőg hírébe, mint a tehetséges ember. Azonban nehogy okoskodásunk oda juttasson, mintha minden tehetség sorsa a tragikum volna, tisztázzuk Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy tragikumát. A tragikai hős jellemző vonása a szertelen erős akarat. Ez kell minden tehetségnek, de nem mindet dönti bajba. Nem minden tehetség áll legyőzhetetlen akadályokkal szemben, amelyek az ember vérmérsékletét felingerlik és jellemét kihozzák sodrából. Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy tragikuma, hogy nem nyugszik bele a létezőbe. Midőn végre consullá választják s a voks kérésén teljes büszkeségét megmentette, szembe száll a tribunokkal s a tribuni hatalom eltörlését emlegeti. A gabonakiosztási mizériáknak vége és ő újra szóba hozza. Ez dönti bajba. De mily igaz ez! Nem ilyen az élet? Nem meggondolatlanság-e szülője minden tragikumnak ? És nincs-e oka min­den meggondolatlanságnak? Nem Volum-nía-e Coriolanus rossz szelleme, mint lady Macbeth? Nem látjuk-e az életben, hogy rendesen éppen a békítő kísérletek alkalmával hiúsul meg a béke, mert a bocsánatot adandó fél ritkán nagylelkű, hanem korán hiszi magát győztesnek és kihívó modorával tönkre teszi a várt jót. Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy — mint minden tragikus — bolondot tesz, de e bolondság minden pontjában természetes, igazolt. Volumniának yszerepy volumnia yszerepy Volumniá yszerepy volumnia yszerepy yszerepy Volumniá yszerepy ykodvegy ismernie kellene fiát. Mivel ezt csak anyja birja megtörni, azt hiszi az anya, meg is van törve s bátran ereszti fiát a fórumra, hogy elleneit megkövesse. Oda is megy Coriolanus, yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy de csodáljuk-e, hogy szembe kerülve a tribünök kibivó pofáival, elfeled mindent és azt kérdezi: mi jogon fosztották meg a konzulságtól? Lehetetlenné teszi magát Rómában ytelepulesy róma ytelepulesy Rómá yorszagy Olaszország ykodvegy és így Rómán ytelepulesy róma ytelepulesy Rómá yorszagy Olaszország ykodvegy kívül is. Mert egy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy nem lehet más csak római. ytelepulesy róma ytelepulesy róma yorszagy Olaszország ykodvegy Az élet viszonyait megveti és mégis közöttük akar élni. Ezt joga van követelni, de az élet a legnagyobb tehetségtől és érdemtől is — fájdalom! — politikát kíván. A tragikai valóság Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy minden más tragédiájától eltekintve »Coriolanus« ycimy coriolanus ycimy Coriolanus ycimy coriolanus ycimy ycimy Coriolanus ycimy ykodvegy harmadik felvonásában teljesen kifejlődött. Ami hátra van, az utójáték és tragikai eredmény csupán. Nem fogadhatjuk el Gosche yszemelynevy gosche yszemelynevy Gosche yszemelynevy gosche yszemelynevy yszemelynevy Gosche yszemelynevy ykodvegy azon észrevételét, hogy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy tragikuma az, hogy hazája ellen fog fegyvert. Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy a látszat dacára éppen nem áruló. A darabban sem ellenei, sem jóbarátai nem mondják annak. Emezek még igazat is adnak neki; oly rendkívüli, az ő lépése. A volszk nép latin ynemzetisegy latin ynemzetisegy latin ynemzetisegy latin ynemzetisegy ynemzetisegy latin ynemzetisegy ykodvegy törzs volt s igy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy győzelme esetére sem lehetett volna olyan áruló, ki nemzetét haszonlesésből idegennek adja el. De e győzelemig Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy nem jut el: nemes jelleme nem engedi. Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy tragikuma nem az önleküzdésben van, hanem azon titáni harcban, melyet a harmadik felvonásig vívott és tragikuma ott telt be, midőn még nem is lehetett »áruló« — t. i. száműzetése előtt. A cselekvény itt látszólag be van fejezve. De ha csakugyan be lenne zárva Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy által, ez olyan töredékessé tenné a darabot, mint amilyennek ma pl. »Nórá«-t ycimy nóra ycimy Nórá ycimy nóra ycimy ycimy Nórá ycimy ykodvegy találjuk, mely minden, a színházból távozó néző lelkében kérdőjelet hágy az iránt, hogy mi történik tovább Nórával? yszerepy nóra yszerepy Nórá yszerepy nóra yszerepy yszerepy Nórá yszerepy ykodvegy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy tragikumát két tényező dönti el. Az egyik anyja, ki — hogy úgy mondjuk — belelovalja a harcba, a másik a tribünök által vezérelt nép, melyen Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy ereje megtörik. Amennyire nem diplomata Coriolanus, yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy annyira az anyja, Volumnia. yszerepy volumnia yszerepy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy yszerepy Volumnia yszerepy ykodvegy Nagy alak, de nem lelkesítő. Csak a német ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy ynemzetisegy német ynemzetisegy ykodvegy tudós — pl. Kreyssig yszemelynevy kreyssig yszemelynevy Kreyssig yszemelynevy kreyssig yszemelynevy yszemelynevy Kreyssig yszemelynevy ykodvegy — találhat benne obligát »glühende Liebe«-t. Roppant rideg fenség, alpesi csúcs. Nőietlen. Fiánál is jobb szereti fia dicsőségét. Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy szándékosan rajzolta így ez anyát és hogy nem érzett vele, mutatja, hogy sietett Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy nejét, Virgiliát yszerepy virgilia yszerepy Virgiliá yszerepy virgilia yszerepy yszerepy Virgiliá yszerepy ykodvegy ellentétül melléje helyezni. Amily kis igénytelen alak e nagy műben Virgilia, yszerepy virgilia yszerepy Virgilia yszerepy virgilia yszerepy yszerepy Virgilia yszerepy ykodvegy az ibolya szerénységével illatossá teszi maga körül a rideg világot. Nem érti ő a dicsőséget, ő csak ura életéért aggódik. Mig Volumnia yszerepy volumnia yszerepy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy yszerepy Volumnia yszerepy ykodvegy előre el van ragadtatva a sebektől, mikkel fia a csatából meg fog térni, ő ijedten jajdul föl. Míg férje távol van, ki nem teszi lábát a házból a hű és szerető nő. De azért Volumnia yszerepy volumnia yszerepy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy yszerepy Volumnia yszerepy ykodvegy is mély és igaz alak minden izében. Ma is vannak ily rettentő kemény, nemes alakok, milyeneket kivált a regényirodalomban látunk, ellesve az életből. Talán az anyák közt még több a kemény, hajthatlan, mint a feleségek közt. A kor kérgesit, nem puhit. Lady Macbeth, yszerepy lady macbeth yszerepy Lady Macbeth yszerepy lady yszerepy macbeth yszerepy yszerepy Lady yszerepy Macbeth yszerepy ykodvegy ki urát bűnbe hajtotta, megtörik, korán elveszti erélyét, Volumnia, yszerepy volumnia yszerepy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy yszerepy Volumnia yszerepy ykodvegy az anya, szó nélkül hagyja fiát elveszni. A nőiesség nála nem a szelídségben, hanem az alkalmazkodásban nyilvánul, mely a nőt gyakran következetlenné teszi. Ez a minden izében büszke, római ytelepulesy róma ytelepulesy róma yorszagy Olaszország ykodvegy nő, ha kell, még a volszknak is hízeleg. Midőn Rómáért ytelepulesy róma ytelepulesy Rómá yorszagy Olaszország ykodvegy könyörög fiának, így szól: »... Ne menj még! Ha kérelmünk a rómaiakat A volszkok veszte árán óhajtná Megmenteni, kik uraid: méltán Átkozhatnál becsületed gyilkosiul. Nem! Mi kérünk, légy mindkettő engesztelője, Hogy igy szóljon a volszk: kegyet adánk, — S a római: mi kaptuk azt és mindegyik Téged jutalmazva kiált: Légy áldott!« Igy szól a kemény római ytelepulesy róma ytelepulesy róma yorszagy Olaszország ykodvegy nő, mert ott látja a volszk Aufidiust yszerepy aufidius yszerepy Aufidius yszerepy aufidius yszerepy yszerepy Aufidius yszerepy ykodvegy és fia feleletét — ravaszul hízelegve az ellennek — megakarja könnyíteni. Volumnia yszerepy volumnia yszerepy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy yszerepy Volumnia yszerepy ykodvegy továbbá épp úgy megveti a népet, mint Coriolanus. yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy Mégis azt kívánja ettől, hogy alázza meg magát, csak hogy a konzulságtól el ne essék. És e kívánatával oka lesz fia _ szerencsétlenségének. Vesztét pedig azzal idézi maga elő, hogy Róma ytelepulesy róma ytelepulesy Róma yorszagy Olaszország ykodvegy iránt kíméletet könyörög tőle. Csakhogy mivel ő a Rómát ytelepulesy róma ytelepulesy Rómá yorszagy Olaszország ykodvegy fenyegető vész oka, mint igaz római ytelepulesy róma ytelepulesy róma yorszagy Olaszország ykodvegy nőnek nem szabad haboznia fiára befolyást gyakorolni, sőt fiát fel is áldozni. Ez bűnhődése, mert tudja, ha fia megkegyelmez Rómának, ytelepulesy róma ytelepulesy Rómá yorszagy Olaszország ykodvegy el kell pusztulnia. A pár szó, melyben a költő Volumnia yszerepy volumnia yszerepy Volumnia yszerepy volumnia yszerepy yszerepy Volumnia yszerepy ykodvegy fájdalmát Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy száműzése után megszólaltatja, megmagyarázza, hogy e nő, mint a büszkék általában, szó nélkül, de mély keservvel fogja elszenvedni fia bukását, melyet akaratlanul idézett elő. Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy nyilt ellene a nép, illetőleg a tribünök. A kommentátoroknak feltűnik, hogy ez a nép csak söpredéke Rómának. ytelepulesy róma ytelepulesy Rómá yorszagy Olaszország ykodvegy Tényleg a »Coriolanus«-ban ycimy coriolanus ycimy Coriolanus ycimy coriolanus ycimy ycimy Coriolanus ycimy ykodvegy szereplő nép inkább a caesarok dolog-kerülő tömegének látszik, mely kenyeret és cirkuszt követelt (panem et circenses). Máriusig a rómaiak ytelepulesy róma ytelepulesy róma yorszagy Olaszország ykodvegy hadserege a nép volt, mely a háborúból megtérve ekéje után látott. Ezzel a néppel volt lehetséges a köztársaság. Ily nép — gondolnók — moraliter magasabb nívón áll, mint az a nem katonáskodó tömeg, mely a későbbi monarchiát lehetségessé tette. Ámde mit látunk ma? Ma is e katonaság jóformán a nép maga. És azért a mai nép csak oly önállótlan, csak úgy eszközül adja magát, mint az, amelyet Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy rajzolt. Mert az utcák tömegében a csahosok mindig a dologkerülők — mint ma látjuk — kik a zavarosban szeretnek halászni. A kézimunka minden időben eltompítója az intelligenciának és lehet a föld még oly müveit, aki nem az eszét, hanem a tenyerét dolgoztatja, mindig a szellemi színvonalon alul kell, hogy maradjon. Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy ezt a mély igazságát az emberi természetnek figyelte meg a köznépben és ezért ad oly komikus típusokat, midőn első, második, harmadik polgárai politizálni akarnak. Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy semmikép sem akarta a népet (mint a kommentátorok állítják) saját kora arisztokratikus megvetésével rajzolni, ő szerette a népet. Ezen feltevést már csak azért sem helyeselhetem, mert az angol ynemzetisegy angol ynemzetisegy angol ynemzetisegy angol ynemzetisegy ynemzetisegy angol ynemzetisegy ykodvegy nép már Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy korában sokkal szabadabb volt, mint Európa ytelepulesy európa ytelepulesy Európa yorszagy Európa ykodvegy más népei. Ő csak az adott helyzet szerint rajzolta tömegeit és hánykodtatta vezetői, irányzói akarata szerint. Mert a nép nem gondolkozik, csak ösztöne van s a vezetők ezt használják föl, de ha nem ügyesek, a vadállat, mint »Coriolanus« ycimy coriolanus ycimy Coriolanus ycimy coriolanus ycimy ycimy Coriolanus ycimy ykodvegy végén szelidítője ellen fordul. Igaz, hogy ez a nép tudhatta volna, hogy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy a hazát csak a patríciusok rendjében s a népet ennek szolgájául képzeli. Mit törődjék a nép oly hazával, melyben ő nem számít ?... Persze ezt csak a vezetők hitetik el a néppel, mert hisz látjuk, mennyire számba veszi a római ytelepulesy róma ytelepulesy róma yorszagy Olaszország ykodvegy nemesség a nép akaratát, melynek Coriolanust yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy is feláldozza. A kritika hangsúlyozza, hogy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy a nép vezéreit, a tribunokat, kelleténél rosszabbaknak rajaolta. Pedig azt csak természetesnek találjuk, hogy a tribünök cselszövők és közeli rokonai a gazoknak. Kérdjük ugyanis, ha Coriolanusszal yszerepy coriolanussz yszerepy Coriolanussz yszerepy coriolanussz yszerepy yszerepy Coriolanussz yszerepy ykodvegy igazságos tribünök állanak szemben, akik őt megértik, akik nem előre kürtölik, de bevárják, míg valóban a nép ellen cselekszik, kérdjük: miként állhatna elő akkor összeütközés Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy és a nép között? Ez csak úgy állhat elő, hogy az ellenfelek közt szellemi aránytalanság erkölcsileg is aránytalanságot idéz elő. Aa egyik nagy, a másik törpe. Régi dolog az, hogy gazdag és szegény, nemes és aljas, okos és buta ritkán tűrik meg egymást. Az érdemtelen is észrevétetni akar csakúgy, mint az érdemes és tehetség nélkül lévén, iriggyé válik. A félelem Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy nagy tehetségétől és a hiúság teszi intrikusokká a tribunokat. Különben Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy csodás ecsetét itt sem egy festékbe mártotta, mert Junius Brutust yszerepy junius brutus yszerepy Junius Brutus yszerepy junius yszerepy brutus yszerepy yszerepy Junius yszerepy Brutus yszerepy ykodvegy engesztelékenyebbnek rajzolta, mint a szüntelenül rágódó Sicinius Valutust. yszerepy sicinius valutus yszerepy Sicinius Valutus yszerepy sicinius yszerepy valutus yszerepy yszerepy Sicinius yszerepy Valutus yszerepy ykodvegy A tribunok magatartása Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy iránt szintén az életnek egy igen gyakori jelensége. Hányszor tapasztaljuk, hogy a valódi ambíció emberét közöny fogadja, akár irigységből, akár bosszúságból, hogy miért akar különbet, mint a többi emberek. Ezek a többiek, míg más lelkesedik, vállukat vonják és úgy gondolkoznak, mint Sicinius Valutus Coriolanus yszerepy sicinius valutus coriolanus yszerepy Sicinius Valutus Coriolanus yszerepy sicinius yszerepy valutus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Sicinius yszerepy Valutus yszerepy Coriolanus yszerep száműzetése után: »...A város áll, És állana, ha még jobban gyűlölné is.« (IV. f.) Ha nem a gyűlölködő Sicinius Valutus yszerepy sicinius valutus yszerepy Sicinius Valutus yszerepy sicinius yszerepy valutus yszerepy yszerepy Sicinius yszerepy Valutus yszerepy ykodvegy mondaná ezt, mily morált kellene e szavakban találnunk! Az ambíció és tehetség nélküli embernek csak úgy van joga élni, mint aki nincs ezek híjával. Végtére, tehetség nélkül el volna a világ, mely valahogyan mindig megvolt, _ megvan és meglesz. De amikor az ambiciótól bűn lenézni azt, aki nem tehetséges, épp oly emberi színvonalon aluli dolog gyűlölni, irigyelni, akadályozni, jeges vízzel leönteni a tehetséget, sőt ez tán nagyobb vétek, mert ha amaz azt veti meg, akiben semmit sem talál, az utóbbi olyant vet meg és olyan ellenmunkát, akiben van valami értékes. E helyzetet mutatja be Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy realisztikusan a tribünök alakjában, kiknek kicsinyessége nincs a történeti valószínűség ellen. Mert a történeti Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy is hatalmas és érdemes alak volt, ki kíméletet igényelt, melyet, ha nem kapott meg, úgy ellenfeleit nem sorozhatjuk a nemes jellemek közé. »Coriolanus« ycimy coriolanus ycimy Coriolanus ycimy coriolanus ycimy ycimy Coriolanus ycimy ykodvegy a Shakespearei yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy művek közt is sajátságos remekmű. A szerelem épp úgy hiányzik belőle, mint »Athéni Timon«-ból ycimy athéni timon ycimy Athéni Timon ycimy athéni ycimy timon ycimy ycimy Athéni ycimy Timon ycimy ykodvegy és ehhez képest mégis a dél melegének szellője leng világában. Az anya és a fia közti viszony oly érzelmeket ver föl, mik a szerelemhez hasonló mélyen markolnak a néző szívébe. De a hős jelleme is megkapó, csodálatos és természetes hajlamánál fogva megnyerő. A környezetben szív és humor érvényesülnek. Timonon yszerepy timon yszerepy Timon yszerepy timon yszerepy yszerepy Timon yszerepy ykodvegy kívül nincs tragédiája Shakespearenek, yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy melyben annyira takarékoskodnék az ember-élettel. Az egy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy hal meg benne. A hangulatot, mely a műben nyilvánul, érdekes megfigyelnünk. Örökösen Coriolanusról yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy van itt szó. Akár félelemből, akár szeretetből, mindenki róla beszél. Ő szüntelen jelen van a színen, ha nem is testileg, de szellemileg. Mint manapság egy roppant szenzáció a hirlap minden rovatát megtölti, úgy uralkodik Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy a közhangulaton. A rendezői plajbásznak nem sok dolga van a tragédiánál. Ez a hőst környező hangulat egyik fő kezessége a remekmű egységének, mely egyébiránt a Shakespearei yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy darabok között is kiválóvá teszi. Bár a felvonások itt is változásokra osztatnak, miden felvonás befejezett egész és saját jelleggel bír. A compositió egysége hasonlíthatatlan koncentráltabb, mint »Antónius és Cleopatrá«-ban, ycimy antónius és cleopatra ycimy Antónius és Cleopatrá ycimy antónius ycimy és ycimy cleopatra ycimy ycimy Antónius ycimy és ycimy Cleopatrá ycimy ykodvegy de még »Julius Caesar«-ban ycimy julius caesar ycimy Julius Caesar ycimy julius ycimy caesar ycimy ycimy Julius ycimy Caesar ycimy ykodvegy is. Az első felvonás a legremekebb expozíció. A cselekménybe bevezetés a zajos előzmények dacára fenséges nyugalommal és várakozással tölt el, mint egy hatalmas palota előcsarnoka. A második felvonás fényes álperspektivát mutat a hős szerencséjére, mely őt embertársai fölé helyezi és amelyet látszólag bizton élvezhet. Ez a látszólagos jólét, derültség mily jellemző Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy tragédiáiban. Coriolanusban ycimy coriolanus ycimy Coriolanus ycimy coriolanus ycimy ycimy Coriolanus ycimy ykodvegy is sajátszerű. A harmadik felvonásban tör ki a válság, melyet visszafojtott lélekzettel nézünk. » ... Bátorság, dőreség, Ha omló épületnek veti vállát meg.« (III. 1.) Cominius yszerepy cominius yszerepy Cominius yszerepy cominius yszerepy yszerepy Cominius yszerepy ykodvegy e szavaiban benne van a hős egész lelki állapota, páthosza. A leláncolt szörnyeteg féket oldva tör elő. Csupa várakozás, csupa vulkán itt minden. A negyedik felvonásban az izzó lángfolyam a föld alá búvik és darabig ott foly tovább. Eenn a földön kies, derült minden. Szinte azt érezzük, mintha a cselekvény megállott volna. Pedig mily művészi és élethüleg megdöbbentő e nyugalom. Ha nem tudná a néző a történelemből, mit tett Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy száműzetése után (amiről Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy nem tehet, hogy a néző tudja) mindenki tele volna várakozással, vajjon mit akar Coriolanus? yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy Mert míg más tragédiákban a hős személye végmegerőltetésben vergődik, itt nyugodt, szinte derült. E példa is mutatja, mennyire nem kötötte magát Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy iskolás szabályokhoz. Hőse itt oly nyugodt, mintha egy egészen új darab kezdődnék. Pár szóban fejezi ki megvetését honfitársai fölött, de nem tombol, nem siránkozik. Ember, ki csak bosszújának él s erre nyugodtan szövi terveit. E bosszúért tesz erőszakot természetén, mely Antiumban ytelepulesy antium ytelepulesy Antium yorszagy Olaszország ykodvegy sokkal türelmesebb, mint Rómában. ytelepulesy róma ytelepulesy Rómá yorszagy Olaszország ykodvegy Pedig magatartása mutatja, hogy nem érzi magát jól a volszkok közt. Az ötödik felvonásban a katasztrófa, amily régen előkészített, mégis oly hirtelen. A hős szenvedése szavak dolgában a minimumra van redukálva. Jó darabig szinte csak tárgyal, alkudozik anyjával, aki hatalmas csapást tud azon helyre mérni, amelyet az előtte járt küldöttek vagy nem ismertek, vagy nem mertek volna érinteni: ».., Menjünk! E férfi anyja volszk asszony vala, Corioliban él nője s e fiu Véletlenül ütött reá. Már mehetünk, Hallgatok, mig a város lángban áll: Akkor még mondok valamit!.,.« A nemzetiségéből kivetkezettségére célzó gúny és (az anyának) a lángok köze állított alakja a kemény férfiú erejét egyszerre lelankasztja. Mily hihető ez! Könyörgésnek, térdelésnek ellent állt, ennek nem. önérzetének rejtett ajtója ki van nyitva: Az anya győzelme belopódzhatik! És mily kevés szóban fogadja el Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy Coriolanus yszerepy coriolanus yszerepy yszerepy Coriolanus yszerepy ykodvegy itt az uj helyzetet. Felindulásával hamar készen van és — mit mondanának Racine-ék? yszemelynevy racine yszemelynevy Racine yszemelynevy racine yszemelynevy yszemelynevy Racine yszemelynevy ykodvegy — egy kis borra hívja be vendégeit! Ilyen realisztikus Shakespeare. yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy Szerinte az ember utolsó percéig ember és nemcsak igével él. A nagy jelenet e nyájas lezárása a katasztrófa küszöbén valóban sajátszerű, élethű és igaz. »Hamlet«-ben ycimy hamlet ycimy Hamlet ycimy hamlet ycimy ycimy Hamlet ycimy ykodvegy is megvan egyébiránt. A hős bukása, vége oly megnyugtató, vértelen benyomást kelt, mint egy márványba vésett, szenvedés gondolatát nem keltő, ideális halál. (Rakodczay Pál) yszemelynevy rakodczay pál yszemelynevy Rakodczay Pál yszemelynevy rakodczay yszemelynevy pál yszemelynevy yszemelynevy Rakodczay yszemelynevy Pál yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy rakodczay pál szin_I.0314.pdf I

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Coriolanus Caius Marcus - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

FERFINEVCIMSZO SZEMELYCIMSZO

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0314.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0314.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/22/22066.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Coriolanus Caius Marcus

Szócikk: Coriolanus Caius Marcus római patrícius, ki már mint ifjú kitűnt bátorságával a volszkus Corioli város ostrománál, melyet nagyrészt az ő vitézsége juttatott római kézre; innen is kapta a Coriolanus nevet. Történetét Shakespeare színpadra vitte A bécsi Burgtheaterben első izben 1789-ben adták Schenk átdolgozásában. 1802-ben Collin dolgozta át a darabot. 1825-ig volt műsoron és csak 1851-ben — Laube átdolgozásában — került ismét színre. Utána Gutzkov dolgozta át a drámát, mely a 60-as években letűnt. 1884-ben újra műsorra tűzték, amidőn Wildbrandt igazgató dolgozta át. Nálunk a Nemzeti Színházban Dobrossy fordításában első előadása 1842. jan. 25-én volt. Az első előadást Egressy Gábor javára rendezték: a művész kapta a színház teljes bevételét, 643 forintot. Egressyn kívül, ki a címszerepet játszotta, résztvettek ezen a nevezetes premieren Megyeri (Titus Lartius), Bartha (Cominius), Szentpétery (Menenius Agrippa), Fáncsy (Sicinius), Laborfalvi Róza (Volumnia), Lendvayné (Virgilia), Lendvay (Tullus Aufidius). A tragédia második előadását csak egy hónap múlva tartották meg, de jóval kevesebb volt a bevétel. Nevezetes reprize volt ezután a Coriolanus-nak 1845-ben, amikor Virgilia szerepét Hubenayné vette át, kevéssel ezután pedig Prielle Cornélia mutatkozott be Coriolanus hitvesének szerepében. Kilenc évvel később, 1854-ben, új Virgilia volt Komlóssy Ida, Cominius szerepét pedig Tóth József játszotta. A hatvanas évek elején a színlap új szereplőket tüntet fel. Brutus szerepét Szerdahelyi vette át, Virgilia Szigligeti Anna volt, Komáromi játszotta Cominiust és Benedek volt Sicinius. 1870. máj. 25-én Petőfi fordítása szerint adták. 1879-ben Jászai Mari kapta Volumnia szerepét és azóta ő játszotta ezt a nagyszabású szerepet. Ugyanakkor Márkus Emilia mutatkozott be Virgilia alakjában, a címszerepben pedig Nagy Imre lépett fel. 1885-ben Fáy Szeréna (Virgilia), Hegyesi Mari (Valéria), Szigeti Imre (Titus Lartius) voltak a tragédia új szereplői. 1889-ben új Coriolanus mutatkozott be Szacsvay Imre személyében és ekkor játszotta először Brutust Gyenes László. Ötvenedik előadása 1903, okt. 5-én volt. A Coriolanus következő reprize 1909. április hó 23-án volt. Ezen az előadáson a következő művészek működtek közre: Szacsvay Imre (Coriolanus), Jászai Mari (Volumnia), Cs. Alszeghy Irma (Virgilia), Hegyesi Mari (Valéria), Mátrai (Titus Lartius), Molnár László (Cominius), Gál Gyula (Menenius Agrippa), Ivánfi Jenő (Sicinius), Gyenesi László (Brutus), Mihályfi Károly (Tullus Aufidius). Az egyik antiumi polgár szerepében résztvett akkor az előadásban Sugár Károly, mint akadémiai növendék. Új szereposztásban 1921. jún. 8-én adták, ekkor a címszerepet Bakó László játszotta, Menenius Agrippa Horváth Jenő, Sicinius Nagy Adorján, Gyenes László Brutus volt. Megtartotta régi szerepét Jászai Mari, aki 42 éven át játszotta Coriolanus anyját. A tragédia két másik nőszereplője: Virgilia: Cs. Aczél Ilona, Valéria: N. Tasnády Ilona volt. Új szereplők Bihari Ákos (Titus Lartius), Pataki József (Cominius), Almássy Endre (Tullus Auifidius), továbbá Fehér Gyula, Gabányi László, Bodnár Jenő és Sugár Károly voltak. Az irodalom tudvalevőleg tagadja azt, hogy a színész teremtő művész. A drámaíró teremtő, a színész csak tolmács. Az aesthetikus és színházi reporter urak persze azt mondják, hogy a színész szöveg nélkül semmi. Igen, de kérdjük, mi a dal, az opera szerzője, szöveg nélkül? Sőt a legmerészebb kérdést vetjük föl: a világ legnagyobb költője, Shakespeare mi volna szöveg nélkül, ha ahelyett, hogy (kevés kivételekkel) darabjait teljesen kidolgozott történetek után írja meg, mesék szövésében fecsérli el fantáziáját? Composicióinak erős lélektani valója nem azon nyugszik-e részben, hogy egy létező mesét kritizált meg és alakított helyesebbé, ahelyett, hogy új és primitív mesét szőtt volna? Coriolanus meséjét Shakespeare Plutarchból és nem Liviusból (Liviusból vette Tárkányi gyönyörű balládáját) merítette. De a tragédia összevetése Plutarchhal arról győz meg, hogy az anyagban többet kellett válogatnia mint midőn Julius Caesart és Antonius és Cleopatrát írta. Coriolanus életrajzában nincs annyi színes epizód. De magának a hősnek jelleme egy helyen nagyon eltér Plutarchtól. Coriolan itt a volszkok közt szinte alattomos, cselszövő. A száműzetés előzményei Plutarchnál oly kuszáltak, oly szárazak, oly epika jellegűek, mikép csodáljuk, hogy Shakespeare azokból formálhatott valamit. Pedig a költőietlen gabona-politika ott van száján a legnagyobb szenvedélyek közt és míg ez Plutarchnál száraz, Shakespearenél lánggá változott. Elég volt különben Shakespearenek Plutarch egy odavetett megjegyzése, hogy t. i. Coriolan mindent azért tesz, hogy anyjának tessék. (E megjegyzést egy polgár el is mondja a darabban.) És e megjegyzésből alakította Shakespeare Volumnia alakját, sőt a tragikai válság legfőbb indokait. Mert az, hogy Volumnia ráveszi fiát, kérlelje meg a népet s miután ezt Coriolan a maga módja szerint teszi meg, vagyis mégjobban fölingerli a népet, mely őt száműzi: ez nincs Plutarchban. A hatalmas jelenet anya és fiú közt Shakespeare műve. Menenius Agrippa is csak egy név Plutarchnál, semmi több. A történet elején áll csak elő ismert meséjével. Shakespeare a kedves humor örök szép alakját s a dráma fontos közvetítőjét Coriolanus és a nép között teremtette belőle. Nem értjük, Hans Kreyssig hogy beszélhet oly kicsinyléssel Meneniusról, mint valami szószátyár udvari bolondról. Menenius sajátságos modern alakja Shakespearenek, egy kedélyes francia nagybácsi, magyar táblabíró. Csodálatosan mai a jó kedv, mely belőle ömlik. A mi kritikánk úgy Szentpétery mint Szigeti alakításában megrótta a nagybácsias modort. Persze a kritika — mint rendesen — nem ismeri Shakespearet s azt hiszi, hogy valami nagyot kell mondania. Tehát azt kívánja, hogy Menenius méltóságos szenátor legyen, mintha Rómában az emberek nevetni sem tudtak volna. Menenius nem holmi jupiteri alak. Jókedvű, pajkos öreg, ki kissé gyenge is. Mert a tribunokat előbb szemtül-szembe lecsepüli, de később még barátainak is szólítja, csakhogy megengesztelje őket. A volszk őrökkel is berzenkedik és egyáltalában bizonyos — nem túlzott bensőségen kívül a színész által kedélyesen fogandó fel. Virgilia, Valéria és a családi élet rajzolása szintén Shakespeare leleménye. Legtöbbet vett és volt is oka venni Shakespearenek az Aufidiusszali viszonyból és az egész katasztrófából. Aufidius és Volumnia beszédeinek menete, sőt több mondata Plutarchból vétetett. Cseppet sem félt a lángész, hogy tolmácsnak találják nevezni. Dramaturgiai eljárását élénken világítja meg, mennyi mindent nem használt föl forrásából. Míg pl. Julius Caesar és Antoniusban a csodás epizódokat a hangulat emelése végett fölhasználja, Coriolanusban nem értékesíti Jupiter megjelenését Titus Latinus előtt, amit Plutarchban talált. Shakespeare Plutarchból vette meséje tárgyát, de nem mindent talált ott, mint Kreyssig állítja. Hanem hogy egészben szövege Plutarch volt, az tény. E szövegben Coriolanus jellemének alapvonásai is mind megvannak. És mégis mily nagy különbség van Plutarch és Shakespeare Coriolanja közt. Plutarch Coriolanja egyszerűen a régi rend ellenharcosa s azért bukik. Shakespeare ennél szélesebb keretet, ragyogóbb színt ad a jellemnek. Plutarchnál a dac tragikuma dönt. Shakespearenél ezen kívül van még valami ami szellemesebb. »Coriolanus« a nem méltányolt tehetség tragédiája. Mintha csak »Hamlet« e kifakadását: »A rúgás, mellyel méltatlanok bántalmazzák a tűrő érdemet« — vette volna kiinduló pontul egy egész tragikai történet megfestésére. Mert Coriolanus joggal szegül a szokás ellen, hogy miután tizenhét csatában kapott sebet a hazáért, kiálljon a fórumra, sebeit mutogatni és koldulni a voksot, hogy konzulnak válasszák meg. Ma nem ily kaudiumi jármot vetnek-e az érdem, a tehetség nyakába? És mi, kik ezt látjuk, nem érzünk-e Coriolannal, ki nem akarja tűrni a rúgásokat? Neki az okosnak a butáktól, az érdemesnek az érdemetlenektől, a vitéznek a gyáváktól kell koldulni a voksot. Ma nincs-e igy? A tehetségtelen bírája a tehetségnek, a nem szakember a szakembernek. Mert ritka szerencse az, hogy a költség magában elég legyen. Mellékes dolgok kellenek a lényeges előbbre vitelére: bókolás, nők körül forgolódás. Nem hiába mondja Bolingbroke, hogy ugy lett miniszter, hogy jól táncolt és ugy cseppent ki a miniszterségből, hogy náthás lett. A kitűnő oklevél nem szerez állomást, hanem az előszobázás. Ez igaz. Nem kell-e minden nagyratörő tehetségnél nyitott kérdésnek tekintenünk, vajjon miért is bukott el? Vétsége az, ami éppen érdeme: nemes büszkesége, mely nem hivatkozik más protekcióra, csak érdemeire. Egy Coriolanus legyen megalkuvó, húnyász? Lám Caesar hízelgett a népnek és az újabb történelem azt a paradoxont tanítja, hogy az a Caesar, aki megbuktatta a szabadságot, demokrata volt, a hatvan összeesküvő pedig Brutuszszal élén arisztokrata! Caesar cselszövő jellem, kinek mindezt a hatalom bírására kiaknázó szerepe már a Catilina-féle mozgalomban, még pedig igen alattomosan kezdődik. Ily egyén nem lehet tragikus és Shakespeare tragédiájának is Brutus a hőse, nem Caesar. Caesar valóban kevély, gőgös, mikor elérte a hatalmat. Coriolan is az, de nem úgy, mint Caesar. Ő neki ez az egyetlen természete, ő nem lehet más. A ő »kevélysége — mint az első polgár, persze nem dicséret, hanem gáncs céljából mondja róla — akkora mint érdeme.« Coriolanus nem gőgös a magához hasonló nemes jellemek közt a szenátusban (mint Caesar!), sőt alázatos. (Molnár György szerint »Világostól Világosig« című könyvében Egressy Gábor kiválóan gőgös volt s így bűnösebbé tette Coriolánt. A nagy Egressynek a hagyomány szerint Coriolan hatalmas szerepe volt. Persze azt — miután Molnár nem említi — nehéz eldönteni, Egressy a szenátusban, a maga emberei közt is gőgös volt-e? Ez esetben hibázott volna. Maga Molnár az arisztokratákkali jelenetekben feltűnően szelíd volt.) Ő zord, mogorva ember, mint a legtöbb tehetség, mely csak dolgainak él. Ő mást is oly erősnek akar, mint maga s aki nem ilyen, azt megveti. Az életben látjuk, hogy ez kivált erős és nagyalakú embereknél rendes dolog. Coriolanus is ilyen. Hisz ő az erő, a vitézség tehetsége, ő nem vezéri tehetség. A kevély ember nézi, hallgatja, vajjon látja-e őt más. Coriolan szerénységében szinte elvonult, vad, de mily nemes! Kapott sebei fájnak — mondja — ha beszélnek róluk. A tanácsülésből, hol ünnepelni akarják, megszökik. Mily jellemző, hogy a nép folyton gőgösnek mondja. Senki oly hamar és oly alaptalanul nem kerül a tudatlanok szemében gőg hírébe, mint a tehetséges ember. Azonban nehogy okoskodásunk oda juttasson, mintha minden tehetség sorsa a tragikum volna, tisztázzuk Coriolanus tragikumát. A tragikai hős jellemző vonása a szertelen erős akarat. Ez kell minden tehetségnek, de nem mindet dönti bajba. Nem minden tehetség áll legyőzhetetlen akadályokkal szemben, amelyek az ember vérmérsékletét felingerlik és jellemét kihozzák sodrából. Coriolanus tragikuma, hogy nem nyugszik bele a létezőbe. Midőn végre consullá választják s a voks kérésén teljes büszkeségét megmentette, szembe száll a tribunokkal s a tribuni hatalom eltörlését emlegeti. A gabonakiosztási mizériáknak vége és ő újra szóba hozza. Ez dönti bajba. De mily igaz ez! Nem ilyen az élet? Nem meggondolatlanság-e szülője minden tragikumnak ? És nincs-e oka min­den meggondolatlanságnak? Nem Volum-nía-e Coriolanus rossz szelleme, mint lady Macbeth? Nem látjuk-e az életben, hogy rendesen éppen a békítő kísérletek alkalmával hiúsul meg a béke, mert a bocsánatot adandó fél ritkán nagylelkű, hanem korán hiszi magát győztesnek és kihívó modorával tönkre teszi a várt jót. Coriolanus — mint minden tragikus — bolondot tesz, de e bolondság minden pontjában természetes, igazolt. Volumniának ismernie kellene fiát. Mivel ezt csak anyja birja megtörni, azt hiszi az anya, meg is van törve s bátran ereszti fiát a fórumra, hogy elleneit megkövesse. Oda is megy Coriolanus, de csodáljuk-e, hogy szembe kerülve a tribünök kibivó pofáival, elfeled mindent és azt kérdezi: mi jogon fosztották meg a konzulságtól? Lehetetlenné teszi magát Rómában és így Rómán kívül is. Mert egy Coriolanus nem lehet más csak római. Az élet viszonyait megveti és mégis közöttük akar élni. Ezt joga van követelni, de az élet a legnagyobb tehetségtől és érdemtől is — fájdalom! — politikát kíván. A tragikai valóság Shakespeare minden más tragédiájától eltekintve »Coriolanus« harmadik felvonásában teljesen kifejlődött. Ami hátra van, az utójáték és tragikai eredmény csupán. Nem fogadhatjuk el Gosche azon észrevételét, hogy Coriolanus tragikuma az, hogy hazája ellen fog fegyvert. Coriolanus a látszat dacára éppen nem áruló. A darabban sem ellenei, sem jóbarátai nem mondják annak. Emezek még igazat is adnak neki; oly rendkívüli, az ő lépése. A volszk nép latin törzs volt s igy Coriolanus győzelme esetére sem lehetett volna olyan áruló, ki nemzetét haszonlesésből idegennek adja el. De e győzelemig Coriolanus nem jut el: nemes jelleme nem engedi. Coriolanus tragikuma nem az önleküzdésben van, hanem azon titáni harcban, melyet a harmadik felvonásig vívott és tragikuma ott telt be, midőn még nem is lehetett »áruló« — t. i. száműzetése előtt. A cselekvény itt látszólag be van fejezve. De ha csakugyan be lenne zárva Shakespeare által, ez olyan töredékessé tenné a darabot, mint amilyennek ma pl. »Nórá«-t találjuk, mely minden, a színházból távozó néző lelkében kérdőjelet hágy az iránt, hogy mi történik tovább Nórával? Coriolanus tragikumát két tényező dönti el. Az egyik anyja, ki — hogy úgy mondjuk — belelovalja a harcba, a másik a tribünök által vezérelt nép, melyen Coriolanus ereje megtörik. Amennyire nem diplomata Coriolanus, annyira az anyja, Volumnia. Nagy alak, de nem lelkesítő. Csak a német tudós — pl. Kreyssig — találhat benne obligát »glühende Liebe«-t. Roppant rideg fenség, alpesi csúcs. Nőietlen. Fiánál is jobb szereti fia dicsőségét. Shakespeare szándékosan rajzolta így ez anyát és hogy nem érzett vele, mutatja, hogy sietett Coriolanus nejét, Virgiliát ellentétül melléje helyezni. Amily kis igénytelen alak e nagy műben Virgilia, az ibolya szerénységével illatossá teszi maga körül a rideg világot. Nem érti ő a dicsőséget, ő csak ura életéért aggódik. Mig Volumnia előre el van ragadtatva a sebektől, mikkel fia a csatából meg fog térni, ő ijedten jajdul föl. Míg férje távol van, ki nem teszi lábát a házból a hű és szerető nő. De azért Volumnia is mély és igaz alak minden izében. Ma is vannak ily rettentő kemény, nemes alakok, milyeneket kivált a regényirodalomban látunk, ellesve az életből. Talán az anyák közt még több a kemény, hajthatlan, mint a feleségek közt. A kor kérgesit, nem puhit. Lady Macbeth, ki urát bűnbe hajtotta, megtörik, korán elveszti erélyét, Volumnia, az anya, szó nélkül hagyja fiát elveszni. A nőiesség nála nem a szelídségben, hanem az alkalmazkodásban nyilvánul, mely a nőt gyakran következetlenné teszi. Ez a minden izében büszke, római nő, ha kell, még a volszknak is hízeleg. Midőn Rómáért könyörög fiának, így szól: »... Ne menj még! Ha kérelmünk a rómaiakat A volszkok veszte árán óhajtná Megmenteni, kik uraid: méltán Átkozhatnál becsületed gyilkosiul. Nem! Mi kérünk, légy mindkettő engesztelője, Hogy igy szóljon a volszk: kegyet adánk, — S a római: mi kaptuk azt és mindegyik Téged jutalmazva kiált: Légy áldott!« Igy szól a kemény római nő, mert ott látja a volszk Aufidiust és fia feleletét — ravaszul hízelegve az ellennek — megakarja könnyíteni. Volumnia továbbá épp úgy megveti a népet, mint Coriolanus. Mégis azt kívánja ettől, hogy alázza meg magát, csak hogy a konzulságtól el ne essék. És e kívánatával oka lesz fia _ szerencsétlenségének. Vesztét pedig azzal idézi maga elő, hogy Róma iránt kíméletet könyörög tőle. Csakhogy mivel ő a Rómát fenyegető vész oka, mint igaz római nőnek nem szabad haboznia fiára befolyást gyakorolni, sőt fiát fel is áldozni. Ez bűnhődése, mert tudja, ha fia megkegyelmez Rómának, el kell pusztulnia. A pár szó, melyben a költő Volumnia fájdalmát Coriolanus száműzése után megszólaltatja, megmagyarázza, hogy e nő, mint a büszkék általában, szó nélkül, de mély keservvel fogja elszenvedni fia bukását, melyet akaratlanul idézett elő. Coriolanus nyilt ellene a nép, illetőleg a tribünök. A kommentátoroknak feltűnik, hogy ez a nép csak söpredéke Rómának. Tényleg a »Coriolanus«-ban szereplő nép inkább a caesarok dolog-kerülő tömegének látszik, mely kenyeret és cirkuszt követelt (panem et circenses). Máriusig a rómaiak hadserege a nép volt, mely a háborúból megtérve ekéje után látott. Ezzel a néppel volt lehetséges a köztársaság. Ily nép — gondolnók — moraliter magasabb nívón áll, mint az a nem katonáskodó tömeg, mely a későbbi monarchiát lehetségessé tette. Ámde mit látunk ma? Ma is e katonaság jóformán a nép maga. És azért a mai nép csak oly önállótlan, csak úgy eszközül adja magát, mint az, amelyet Shakespeare rajzolt. Mert az utcák tömegében a csahosok mindig a dologkerülők — mint ma látjuk — kik a zavarosban szeretnek halászni. A kézimunka minden időben eltompítója az intelligenciának és lehet a föld még oly müveit, aki nem az eszét, hanem a tenyerét dolgoztatja, mindig a szellemi színvonalon alul kell, hogy maradjon. Shakespeare ezt a mély igazságát az emberi természetnek figyelte meg a köznépben és ezért ad oly komikus típusokat, midőn első, második, harmadik polgárai politizálni akarnak. Shakespeare semmikép sem akarta a népet (mint a kommentátorok állítják) saját kora arisztokratikus megvetésével rajzolni, ő szerette a népet. Ezen feltevést már csak azért sem helyeselhetem, mert az angol nép már Shakespeare korában sokkal szabadabb volt, mint Európa más népei. Ő csak az adott helyzet szerint rajzolta tömegeit és hánykodtatta vezetői, irányzói akarata szerint. Mert a nép nem gondolkozik, csak ösztöne van s a vezetők ezt használják föl, de ha nem ügyesek, a vadállat, mint »Coriolanus« végén szelidítője ellen fordul. Igaz, hogy ez a nép tudhatta volna, hogy Coriolanus a hazát csak a patríciusok rendjében s a népet ennek szolgájául képzeli. Mit törődjék a nép oly hazával, melyben ő nem számít ?... Persze ezt csak a vezetők hitetik el a néppel, mert hisz látjuk, mennyire számba veszi a római nemesség a nép akaratát, melynek Coriolanust is feláldozza. A kritika hangsúlyozza, hogy Shakespeare a nép vezéreit, a tribunokat, kelleténél rosszabbaknak rajaolta. Pedig azt csak természetesnek találjuk, hogy a tribünök cselszövők és közeli rokonai a gazoknak. Kérdjük ugyanis, ha Coriolanusszal igazságos tribünök állanak szemben, akik őt megértik, akik nem előre kürtölik, de bevárják, míg valóban a nép ellen cselekszik, kérdjük: miként állhatna elő akkor összeütközés Coriolanus és a nép között? Ez csak úgy állhat elő, hogy az ellenfelek közt szellemi aránytalanság erkölcsileg is aránytalanságot idéz elő. Aa egyik nagy, a másik törpe. Régi dolog az, hogy gazdag és szegény, nemes és aljas, okos és buta ritkán tűrik meg egymást. Az érdemtelen is észrevétetni akar csakúgy, mint az érdemes és tehetség nélkül lévén, iriggyé válik. A félelem Coriolanus nagy tehetségétől és a hiúság teszi intrikusokká a tribunokat. Különben Shakespeare csodás ecsetét itt sem egy festékbe mártotta, mert Junius Brutust engesztelékenyebbnek rajzolta, mint a szüntelenül rágódó Sicinius Valutust. A tribunok magatartása Coriolanus iránt szintén az életnek egy igen gyakori jelensége. Hányszor tapasztaljuk, hogy a valódi ambíció emberét közöny fogadja, akár irigységből, akár bosszúságból, hogy miért akar különbet, mint a többi emberek. Ezek a többiek, míg más lelkesedik, vállukat vonják és úgy gondolkoznak, mint Sicinius Valutus Coriolanus száműzetése után: »...A város áll, És állana, ha még jobban gyűlölné is.« (IV. f.) Ha nem a gyűlölködő Sicinius Valutus mondaná ezt, mily morált kellene e szavakban találnunk! Az ambíció és tehetség nélküli embernek csak úgy van joga élni, mint aki nincs ezek híjával. Végtére, tehetség nélkül el volna a világ, mely valahogyan mindig megvolt, _ megvan és meglesz. De amikor az ambiciótól bűn lenézni azt, aki nem tehetséges, épp oly emberi színvonalon aluli dolog gyűlölni, irigyelni, akadályozni, jeges vízzel leönteni a tehetséget, sőt ez tán nagyobb vétek, mert ha amaz azt veti meg, akiben semmit sem talál, az utóbbi olyant vet meg és olyan ellenmunkát, akiben van valami értékes. E helyzetet mutatja be Shakespeare realisztikusan a tribünök alakjában, kiknek kicsinyessége nincs a történeti valószínűség ellen. Mert a történeti Coriolanus is hatalmas és érdemes alak volt, ki kíméletet igényelt, melyet, ha nem kapott meg, úgy ellenfeleit nem sorozhatjuk a nemes jellemek közé. »Coriolanus« a Shakespearei művek közt is sajátságos remekmű. A szerelem épp úgy hiányzik belőle, mint »Athéni Timon«-ból és ehhez képest mégis a dél melegének szellője leng világában. Az anya és a fia közti viszony oly érzelmeket ver föl, mik a szerelemhez hasonló mélyen markolnak a néző szívébe. De a hős jelleme is megkapó, csodálatos és természetes hajlamánál fogva megnyerő. A környezetben szív és humor érvényesülnek. Timonon kívül nincs tragédiája Shakespearenek, melyben annyira takarékoskodnék az ember-élettel. Az egy Coriolanus hal meg benne. A hangulatot, mely a műben nyilvánul, érdekes megfigyelnünk. Örökösen Coriolanusról van itt szó. Akár félelemből, akár szeretetből, mindenki róla beszél. Ő szüntelen jelen van a színen, ha nem is testileg, de szellemileg. Mint manapság egy roppant szenzáció a hirlap minden rovatát megtölti, úgy uralkodik Coriolanus a közhangulaton. A rendezői plajbásznak nem sok dolga van a tragédiánál. Ez a hőst környező hangulat egyik fő kezessége a remekmű egységének, mely egyébiránt a Shakespearei darabok között is kiválóvá teszi. Bár a felvonások itt is változásokra osztatnak, miden felvonás befejezett egész és saját jelleggel bír. A compositió egysége hasonlíthatatlan koncentráltabb, mint »Antónius és Cleopatrá«-ban, de még »Julius Caesar«-ban is. Az első felvonás a legremekebb expozíció. A cselekménybe bevezetés a zajos előzmények dacára fenséges nyugalommal és várakozással tölt el, mint egy hatalmas palota előcsarnoka. A második felvonás fényes álperspektivát mutat a hős szerencséjére, mely őt embertársai fölé helyezi és amelyet látszólag bizton élvezhet. Ez a látszólagos jólét, derültség mily jellemző Shakespeare tragédiáiban. Coriolanusban is sajátszerű. A harmadik felvonásban tör ki a válság, melyet visszafojtott lélekzettel nézünk. » ... Bátorság, dőreség, Ha omló épületnek veti vállát meg.« (III. 1.) Cominius e szavaiban benne van a hős egész lelki állapota, páthosza. A leláncolt szörnyeteg féket oldva tör elő. Csupa várakozás, csupa vulkán itt minden. A negyedik felvonásban az izzó lángfolyam a föld alá búvik és darabig ott foly tovább. Eenn a földön kies, derült minden. Szinte azt érezzük, mintha a cselekvény megállott volna. Pedig mily művészi és élethüleg megdöbbentő e nyugalom. Ha nem tudná a néző a történelemből, mit tett Coriolanus száműzetése után (amiről Shakespeare nem tehet, hogy a néző tudja) mindenki tele volna várakozással, vajjon mit akar Coriolanus? Mert míg más tragédiákban a hős személye végmegerőltetésben vergődik, itt nyugodt, szinte derült. E példa is mutatja, mennyire nem kötötte magát Shakespeare iskolás szabályokhoz. Hőse itt oly nyugodt, mintha egy egészen új darab kezdődnék. Pár szóban fejezi ki megvetését honfitársai fölött, de nem tombol, nem siránkozik. Ember, ki csak bosszújának él s erre nyugodtan szövi terveit. E bosszúért tesz erőszakot természetén, mely Antiumban sokkal türelmesebb, mint Rómában. Pedig magatartása mutatja, hogy nem érzi magát jól a volszkok közt. Az ötödik felvonásban a katasztrófa, amily régen előkészített, mégis oly hirtelen. A hős szenvedése szavak dolgában a minimumra van redukálva. Jó darabig szinte csak tárgyal, alkudozik anyjával, aki hatalmas csapást tud azon helyre mérni, amelyet az előtte járt küldöttek vagy nem ismertek, vagy nem mertek volna érinteni: ».., Menjünk! E férfi anyja volszk asszony vala, Corioliban él nője s e fiu Véletlenül ütött reá. Már mehetünk, Hallgatok, mig a város lángban áll: Akkor még mondok valamit!.,.« A nemzetiségéből kivetkezettségére célzó gúny és (az anyának) a lángok köze állított alakja a kemény férfiú erejét egyszerre lelankasztja. Mily hihető ez! Könyörgésnek, térdelésnek ellent állt, ennek nem. önérzetének rejtett ajtója ki van nyitva: Az anya győzelme belopódzhatik! És mily kevés szóban fogadja el Coriolanus itt az uj helyzetet. Felindulásával hamar készen van és — mit mondanának Racine-ék? — egy kis borra hívja be vendégeit! Ilyen realisztikus Shakespeare. Szerinte az ember utolsó percéig ember és nemcsak igével él. A nagy jelenet e nyájas lezárása a katasztrófa küszöbén valóban sajátszerű, élethű és igaz. »Hamlet«-ben is megvan egyébiránt. A hős bukása, vége oly megnyugtató, vértelen benyomást kelt, mint egy márványba vésett, szenvedés gondolatát nem keltő, ideális halál. (Rakodczay Pál) szin_I.0314.pdf I