Címszó: Díszlet - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0423.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0423.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/22/22745.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Díszlet

 

Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/522744.htm

 

Szócikk: Díszlet (2) a színpadi illúziókeltés legjelentősebb tényezője a színészi játék után. D-nek nevezünk minden olyan könnyen mozdítható és cserélhető színpadi felszerelést, amely arra szolgál, hogy a pódium elveszítse semleges jellegét és valamely körülzárt helyszínné módosuljon a néző kép­zeletében. Ezt a célt szolgálta a görög színpad állandó díszlete is, mely egy palota kapuzatát és előterét ábrázolta, de valódi cserélhető díszletté a római színpadon lett. A tér naturális illúzióját a barok-színpad pompázatos építményein át a XIX. század derekán a meiningeni színpad közelítette mag leginkább s azt a díszítési elvei a mai körhorizont, a bonyolult világítás és a plasztikus díszletezés (l. o.) az illúzió teljességéig fokozta. De a modern színpadi művészetben a D-nek elmélyültebb jelentősége is van, mert ma már nemcsak a valóságos teret ábrázolja, sőt esetleg arra nem is törekszik, hanem; a költői mű hangulatainak festői és architektonikus, tehát látható eszközökkel való hangsúlyozását tudja feladatának. Ehhez képest a régi festett és a modern plasztikus naturalizmus helyett a különbözőképen stilizált, esetleg csak hangsúlyos, elemeiben jelzett, lépcsőkkel és a mozgás tagoló egyéb elemekkel változatosan osztott, (konstruktivizmus, szimultanizmus stb.) a naturális képből teljesen elvonatkozott, a teret csupán tagoló díszlet jellemzi a színpadot s ennek a díszletnek anyaga a valódi szövetből, fából, vaskonstrukcióktól kezdve a vázlatosan festett vászonig és papirosig és a papirmaséból kasírozott plasztikáig mindenféle lehet. A modern díszlet megelevenítő lelke, mely ezt a dráma változásaiban azonos hangsúlyú változásokra, fejlődő és vibráló életre képesíti, a modern színpadi világítás. E nélkül a D. halott séma, ezzel pedig egy egészen különböző függönyre redukált D. is a mű hangulatának valóságos zenei kísérője lehet. A D. a modern színpadon nemcsak kerete, hanem kiegészítője a színész munkájának, mely azt változó képhatásaival, fény- és árnyék- és színimpresszióival magyarázólag és mint a színes gesztushoz és hangsúlyhoz adott fokozás szolgálja. A modern díszlet lényege tehát nemi a látványosság, nem az anyagi pompa, ha­nem a mű lelkének mentől lapidárisabb képzőművészeti kifejezése, mihez nem kell okvetlenül sok pénz, de annál több művészi átélés és lelemény. Ma a legszegényebb színház is produkálhat versenyképes színpadi képet és hathatósan segítheti a színész munkáját a rendező és a díszlettervező megértő művészetével. (Márkus László) (személy) (információ)  szin_I.0423.pdf I

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Díszlet címszóvég 22745 Szócikk: Díszlet (2) a színpadi illúziókeltés legjelentősebb tényezője a színészi játék után. D-nek nevezünk minden olyan könnyen mozdítható és cserélhető színpadi felszerelést, amely arra szolgál, hogy a pódium elveszítse semleges jellegét és valamely körülzárt helyszínné módosuljon a néző kép­zeletében. Ezt a célt szolgálta a görög színpad állandó díszlete is, mely egy palota kapuzatát és előterét ábrázolta, de valódi cserélhető díszletté a római színpadon lett. A tér naturális illúzióját a barok-színpad pompázatos építményein át a XIX. század derekán a meiningeni színpad közelítette mag leginkább s azt a díszítési elvei a mai körhorizont, a bonyolult világítás és a plasztikus díszletezés (l. o.) az illúzió teljességéig fokozta. De a modern színpadi művészetben a D-nek elmélyültebb jelentősége is van, mert ma már nemcsak a valóságos teret ábrázolja, sőt esetleg arra nem is törekszik, hanem; a költői mű hangulatainak festői és architektonikus, tehát látható eszközökkel való hangsúlyozását tudja feladatának. Ehhez képest a régi festett és a modern plasztikus naturalizmus helyett a különbözőképen stilizált, esetleg csak hangsúlyos, elemeiben jelzett, lépcsőkkel és a mozgás tagoló egyéb elemekkel változatosan osztott, (konstruktivizmus, szimultanizmus stb.) a naturális képből teljesen elvonatkozott, a teret csupán tagoló díszlet jellemzi a színpadot s ennek a díszletnek anyaga a valódi szövetből, fából, vaskonstrukcióktól kezdve a vázlatosan festett vászonig és papirosig és a papirmaséból kasírozott plasztikáig mindenféle lehet. A modern díszlet megelevenítő lelke, mely ezt a dráma változásaiban azonos hangsúlyú változásokra, fejlődő és vibráló életre képesíti, a modern színpadi világítás. E nélkül a D. halott séma, ezzel pedig egy egészen különböző függönyre redukált D. is a mű hangulatának valóságos zenei kísérője lehet. A D. a modern színpadon nemcsak kerete, hanem kiegészítője a színész munkájának, mely azt változó képhatásaival, fény- és árnyék- és színimpresszióival magyarázólag és mint a színes gesztushoz és hangsúlyhoz adott fokozás szolgálja. A modern díszlet lényege tehát nemi a látványosság, nem az anyagi pompa, ha­nem a mű lelkének mentől lapidárisabb képzőművészeti kifejezése, mihez nem kell okvetlenül sok pénz, de annál több művészi átélés és lelemény. Ma a legszegényebb színház is produkálhat versenyképes színpadi képet és hathatósan segítheti a színész munkáját a rendező és a díszlettervező megértő művészetével. (Márkus László) yszemelynevy (márkus lászló yszemelynevy (Márkus László yszemelynevy (márkus yszemelynevy lászló yszemelynevy yszemelynevy (Márkus yszemelynevy László yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy (márkus lászló szin_I.0423.pdf I

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Díszlet - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0423.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0423.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/22/22745.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Díszlet

Szócikk: Díszlet (2) a színpadi illúziókeltés legjelentősebb tényezője a színészi játék után. D-nek nevezünk minden olyan könnyen mozdítható és cserélhető színpadi felszerelést, amely arra szolgál, hogy a pódium elveszítse semleges jellegét és valamely körülzárt helyszínné módosuljon a néző kép­zeletében. Ezt a célt szolgálta a görög színpad állandó díszlete is, mely egy palota kapuzatát és előterét ábrázolta, de valódi cserélhető díszletté a római színpadon lett. A tér naturális illúzióját a barok-színpad pompázatos építményein át a XIX. század derekán a meiningeni színpad közelítette mag leginkább s azt a díszítési elvei a mai körhorizont, a bonyolult világítás és a plasztikus díszletezés (l. o.) az illúzió teljességéig fokozta. De a modern színpadi művészetben a D-nek elmélyültebb jelentősége is van, mert ma már nemcsak a valóságos teret ábrázolja, sőt esetleg arra nem is törekszik, hanem; a költői mű hangulatainak festői és architektonikus, tehát látható eszközökkel való hangsúlyozását tudja feladatának. Ehhez képest a régi festett és a modern plasztikus naturalizmus helyett a különbözőképen stilizált, esetleg csak hangsúlyos, elemeiben jelzett, lépcsőkkel és a mozgás tagoló egyéb elemekkel változatosan osztott, (konstruktivizmus, szimultanizmus stb.) a naturális képből teljesen elvonatkozott, a teret csupán tagoló díszlet jellemzi a színpadot s ennek a díszletnek anyaga a valódi szövetből, fából, vaskonstrukcióktól kezdve a vázlatosan festett vászonig és papirosig és a papirmaséból kasírozott plasztikáig mindenféle lehet. A modern díszlet megelevenítő lelke, mely ezt a dráma változásaiban azonos hangsúlyú változásokra, fejlődő és vibráló életre képesíti, a modern színpadi világítás. E nélkül a D. halott séma, ezzel pedig egy egészen különböző függönyre redukált D. is a mű hangulatának valóságos zenei kísérője lehet. A D. a modern színpadon nemcsak kerete, hanem kiegészítője a színész munkájának, mely azt változó képhatásaival, fény- és árnyék- és színimpresszióival magyarázólag és mint a színes gesztushoz és hangsúlyhoz adott fokozás szolgálja. A modern díszlet lényege tehát nemi a látványosság, nem az anyagi pompa, ha­nem a mű lelkének mentől lapidárisabb képzőművészeti kifejezése, mihez nem kell okvetlenül sok pénz, de annál több művészi átélés és lelemény. Ma a legszegényebb színház is produkálhat versenyképes színpadi képet és hathatósan segítheti a színész munkáját a rendező és a díszlettervező megértő művészetével. (Márkus László) szin_I.0423.pdf I