Címszó: Emberábrázolás - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0500.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0500.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/23/23260.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Emberábrázolás
Szócikk: Emberábrázolás A színjátszás Iffland (személy) (információ)
meghatározása szerint emberábrázolás. Ez
a definició a 18-ik századból való s nagy színművészek játéka sugallta. Egyetlen
szóval bámulatos tömören fejezi ki azt, amit manapság a színjátszáson értünk. Valóban
embereket akarunk látni a színpadon s a színésznek az a föladata, hogy mindenkor
a valódi ember hatását keltse. De minthogy a dolog természete szerint minden dráma,
tehát minden szerep más-más jellegű, az emberábrázolás követelményében az is bennefoglaltatik,
hogy a színésznek mindig más és más embert kell ábrázolnia, tehát minden uj feladattal
egyúttal, úgyszólván, új bőrbe kell bújnia. És itt rejlik tulajdonképpen a színjátszás
fő-problémája: embert kell adni, még pedig mindig más embert. A színészi léleknek
az a gyönyörűsége: másnak lenni, mint amik vagyunk, s itt van a színjátszásnak ősi
gyökere s minden imás művészettel való közös eredete. Kilépni önmagunkból, átömleszteni
lelkünket egy más formába vagy hüvelybe, átérezni, sőt végig élni egy más lélek
gyönyöreit és fájdalmait, ez a színjátszás csodája és titka. Az emberábrázolás materiája
a szerep, vagyis a drámai műnek az egyes színészre eső része. Az az irott szöveg
olyan, mint egy szóbeli kivonat az emberek lelkéből. Készen van az olvasó számára.
Ha az ember elolvassa, nagyon jól érti, sőt vannak, akik azt mondják, hogy ők jobban
el tudják játszani maguknak, mint a színész a színpadon. Ez nagyon kényelmes és
egy csöppet sem kockázatos, álláspont, mert hiszen nem lehet ellenőrizni. Igaz viszont
az is, hogy bizonyos dolgokat jobban lehet elképzelni, mint eljátszani. Az a szerep
azonban, melyet a színész kezébe adnak, színpadi szempontból éppenséggel nincs készen.
Gondolatsor, beszéd, amelyhez meg kell találni, el kell képzelni az illető jellemét,
hangját, alakját, külsejét, mozgását, hogy az irott szó megelevenedjék. Az irott
szöveg megelevenítése nem abban áll, hogy elmondom. Ahhoz, hogy valaki egy szerepet
megtudjon eleveníteni, szükséges, hogy bele tudja magát helyezni azokba a lelkiállapotokba,
amelyből az író szavai önkénytelenül következnek. A színészi képesség az, amelynél
fogva valaki képes belehelyezni magát idegen lelkiállapotba, lelki folyamatba, s
ezt a szemünk láttára végig is tudja élni. Belehelyezkedni bizonyos lelkiállapotba
s ennek igaz kifejezést adni: ez az emberábrázolás. A színész a szerep írott szövegével
szemben teljesen önálló művész. Hogy a szerep szavai miként alakulnak ki lelkében,
hogy az alak szóbeli kivonata hogyan formálódik benne emberré: ez merőben a színész
egyéniségén múlik s ezért van az, hogy különböző színészek ugyanazt a szerepet másképen
játsszák s ezért indokolatlan is egy színésztől ugyanazt várni, amit a kollégája
produkált előtte ugyanabban a szerepben. Mennél mélyebbre hatol a színész a szerepében,
mennél jobban sajátjává teszi az író szövegét, mennél önkénytelenebbül törnek ki
belőle a színpadon a betanult szavak: annál elütőbb lesz alakítása minden más alakítástól.
(Dr. Hevesi Sándor.) (személy) szin_I.0500.pdf
I
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Emberábrázolás címszóvég 23260 Szócikk:
Emberábrázolás A színjátszás Iffland yszemelynevy iffland yszemelynevy Iffland
yszemelynevy iffland yszemelynevy yszemelynevy Iffland yszemelynevy ykodvegy meghatározása
szerint emberábrázolás. Ez a definició a 18-ik századból való s nagy színművészek
játéka sugallta. Egyetlen szóval bámulatos tömören fejezi ki azt, amit manapság
a színjátszáson értünk. Valóban embereket akarunk látni a színpadon s a színésznek
az a föladata, hogy mindenkor a valódi ember hatását keltse. De minthogy a dolog
természete szerint minden dráma, tehát minden szerep más-más jellegű, az emberábrázolás
követelményében az is bennefoglaltatik, hogy a színésznek mindig más és más embert
kell ábrázolnia, tehát minden uj feladattal egyúttal, úgyszólván, új bőrbe kell
bújnia. És itt rejlik tulajdonképpen a színjátszás fő-problémája: embert kell adni,
még pedig mindig más embert. A színészi léleknek az a gyönyörűsége: másnak lenni,
mint amik vagyunk, s itt van a színjátszásnak ősi gyökere s minden imás művészettel
való közös eredete. Kilépni önmagunkból, átömleszteni lelkünket egy más formába
vagy hüvelybe, átérezni, sőt végig élni egy más lélek gyönyöreit és fájdalmait,
ez a színjátszás csodája és titka. Az emberábrázolás materiája a szerep, vagyis
a drámai műnek az egyes színészre eső része. Az az irott szöveg olyan, mint egy
szóbeli kivonat az emberek lelkéből. Készen van az olvasó számára. Ha az ember elolvassa,
nagyon jól érti, sőt vannak, akik azt mondják, hogy ők jobban el tudják játszani
maguknak, mint a színész a színpadon. Ez nagyon kényelmes és egy csöppet sem kockázatos,
álláspont, mert hiszen nem lehet ellenőrizni. Igaz viszont az is, hogy bizonyos
dolgokat jobban lehet elképzelni, mint eljátszani. Az a szerep azonban, melyet a
színész kezébe adnak, színpadi szempontból éppenséggel nincs készen. Gondolatsor,
beszéd, amelyhez meg kell találni, el kell képzelni az illető jellemét, hangját,
alakját, külsejét, mozgását, hogy az irott szó megelevenedjék. Az irott szöveg megelevenítése
nem abban áll, hogy elmondom. Ahhoz, hogy valaki egy szerepet megtudjon eleveníteni,
szükséges, hogy bele tudja magát helyezni azokba a lelkiállapotokba, amelyből az
író szavai önkénytelenül következnek. A színészi képesség az, amelynél fogva valaki
képes belehelyezni magát idegen lelkiállapotba, lelki folyamatba, s ezt a szemünk
láttára végig is tudja élni. Belehelyezkedni bizonyos lelkiállapotba s ennek igaz
kifejezést adni: ez az emberábrázolás. A színész a szerep írott szövegével szemben
teljesen önálló művész. Hogy a szerep szavai miként alakulnak ki lelkében, hogy
az alak szóbeli kivonata hogyan formálódik benne emberré: ez merőben a színész egyéniségén
múlik s ezért van az, hogy különböző színészek ugyanazt a szerepet másképen játsszák
s ezért indokolatlan is egy színésztől ugyanazt várni, amit a kollégája produkált
előtte ugyanabban a szerepben. Mennél mélyebbre hatol a színész a szerepében, mennél
jobban sajátjává teszi az író szövegét, mennél önkénytelenebbül törnek ki belőle
a színpadon a betanult szavak: annál elütőbb lesz alakítása minden más alakítástól.
(Dr. Hevesi Sándor.) yszemelynevy dr. hevesi sándor yszemelynevy Dr. Hevesi
Sándor yszemelynevy dr. yszemelynevy hevesi yszemelynevy sándor yszemelynevy
yszemelynevy Dr. yszemelynevy Hevesi yszemelynevy Sándor yszemelynev yszocikkszerzoy
dr. hevesi sándor szin_I.0500.pdf I
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Emberábrázolás - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0500.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0500.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/23/23260.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Emberábrázolás
Szócikk: Emberábrázolás A színjátszás Iffland meghatározása
szerint emberábrázolás. Ez a definició a 18-ik századból való s nagy színművészek
játéka sugallta. Egyetlen szóval bámulatos tömören fejezi ki azt, amit manapság
a színjátszáson értünk. Valóban embereket akarunk látni a színpadon s a színésznek
az a föladata, hogy mindenkor a valódi ember hatását keltse. De minthogy a dolog
természete szerint minden dráma, tehát minden szerep más-más jellegű, az emberábrázolás
követelményében az is bennefoglaltatik, hogy a színésznek mindig más és más embert
kell ábrázolnia, tehát minden uj feladattal egyúttal, úgyszólván, új bőrbe kell
bújnia. És itt rejlik tulajdonképpen a színjátszás fő-problémája: embert kell adni,
még pedig mindig más embert. A színészi léleknek az a gyönyörűsége: másnak lenni,
mint amik vagyunk, s itt van a színjátszásnak ősi gyökere s minden imás művészettel
való közös eredete. Kilépni önmagunkból, átömleszteni lelkünket egy más formába
vagy hüvelybe, átérezni, sőt végig élni egy más lélek gyönyöreit és fájdalmait,
ez a színjátszás csodája és titka. Az emberábrázolás materiája a szerep, vagyis
a drámai műnek az egyes színészre eső része. Az az irott szöveg olyan, mint egy
szóbeli kivonat az emberek lelkéből. Készen van az olvasó számára. Ha az ember elolvassa,
nagyon jól érti, sőt vannak, akik azt mondják, hogy ők jobban el tudják játszani
maguknak, mint a színész a színpadon. Ez nagyon kényelmes és egy csöppet sem kockázatos,
álláspont, mert hiszen nem lehet ellenőrizni. Igaz viszont az is, hogy bizonyos
dolgokat jobban lehet elképzelni, mint eljátszani. Az a szerep azonban, melyet a
színész kezébe adnak, színpadi szempontból éppenséggel nincs készen. Gondolatsor,
beszéd, amelyhez meg kell találni, el kell képzelni az illető jellemét, hangját,
alakját, külsejét, mozgását, hogy az irott szó megelevenedjék. Az irott szöveg megelevenítése
nem abban áll, hogy elmondom. Ahhoz, hogy valaki egy szerepet megtudjon eleveníteni,
szükséges, hogy bele tudja magát helyezni azokba a lelkiállapotokba, amelyből az
író szavai önkénytelenül következnek. A színészi képesség az, amelynél fogva valaki
képes belehelyezni magát idegen lelkiállapotba, lelki folyamatba, s ezt a szemünk
láttára végig is tudja élni. Belehelyezkedni bizonyos lelkiállapotba s ennek igaz
kifejezést adni: ez az emberábrázolás. A színész a szerep írott szövegével szemben
teljesen önálló művész. Hogy a szerep szavai miként alakulnak ki lelkében, hogy
az alak szóbeli kivonata hogyan formálódik benne emberré: ez merőben a színész egyéniségén
múlik s ezért van az, hogy különböző színészek ugyanazt a szerepet másképen játsszák
s ezért indokolatlan is egy színésztől ugyanazt várni, amit a kollégája produkált
előtte ugyanabban a szerepben. Mennél mélyebbre hatol a színész a szerepében, mennél
jobban sajátjává teszi az író szövegét, mennél önkénytelenebbül törnek ki belőle
a színpadon a betanult szavak: annál elütőbb lesz alakítása minden más alakítástól.
(Dr. Hevesi Sándor.) szin_I.0500.pdf I
