Címszó: Érző tehetségeink - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0544.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0544.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/23/23507.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Érző tehetségeink

Szócikk: Érző tehetségeink Az érzés általában közvetlen szemlélete saját lélekállapotunknak; vagyis a lélek öntudatos hangulata (kedélyállapota), melyet az ismeret és akarat tárgyilagos működéseikkel idéznek elő; az ismeret és akarat által előidézett állapot meghatározása, vajjon kellemes-e az, vagy kellemetlen; előmozdítja-e a lélekéletet vagy gátolja ? Viszont az érzés a lélek tevékenységének központját képezi, melyen az ismeretnek és akaratnak át kell szűrődni, hogy bizonyos bensőséget, melegséget kapjon. Az érzés mindig egy körben mozog, melynek két ellentétes pontját a kellemes és kellemetlen képezi; de ez ellentétek különböző fokok szerint közeledhetnek egymáshoz egy közös pontig, hol a közöny érzetében találkoznak. Ami a lélek természetes tevékenységét előmozdítja: kellemes, ami azt gátolja: kellemetlen érzést idéz elő. Az érzések egymástól fokozat és minőség szerint különböznek. Fokozatra nézve: a leggyöngébb érzések, melyek alig jutnak el az öntudatig, sejtelmeknek, az élénkebb érzések indulatoknak neveztetnek. Ez utóbbiak ismét a benyomások ereje, újdonsága, a lélek természetes élénksége, s főkép a képzelet különfélesége szerint sokfélék. Az indulatnak, nevezetesen a kellemesnek mérsékelt foka az összes életműködésre ébresztőleg hat és különösen emeli az akaraterőt. Azonban az indulat felcsigázott foka megzavarja a lélekélet egyensúlyát, az érzés, ha a lélek összes tevékenysége benne összpontosul, meggátolja a többi tehetségek működését. Az ily felfokozott indulat a testi élet szervezetének összhangját is megzavarhatja, annyira, hogy hosszabb ideig tartván, halált idéz elő. A fontosabb indulatok a következők: a kedv és vidámság. Kedvnek neveztetik minden élénkebb kellemes érzés. A vidámság oly hangulata a léleknek, mely annak fölvidulását eszközli; a testen az arc vidorsága, ragyogó tekintet, mosoly s a tagok élénk mozgékonysága által nyer kifejezést. Ez indulat erősebb kifejezése gyönyörig, vérig, vad-mámorig fokozódhatik. A szomorúság élénkebb, kellemetlen érzés, mely fokozva búbánattá fajul. Úgy jelentkezik, mint a lélek elsötétülése, levertsége és testileg is megfelelő jelenségei vannak; u. m. sötét, zavaros tekintet és arc, elsápadás, sírás, a fej és kar lecsüngése stb. A remény és félelem olyan érzés, melyeket jövendő vidám vagy szomorú események idéznek elő és így rokonok az örömmel és szomorúsággal. A remény sóvárgássá fokozódik, aszerint, minél inkább elhárulnak az akadályok a várt esemény elől. Az aggodalom a félelem sejtelme, melynek tárgya még határozatlan. A gyötrelem és ijedtség a félelem fokozatai. Gyötrelmet érzünk, midőn a félelmet okozó esemény folytonosan közeledik; ijedtséget, midőn az váratlanul, hirtelen érkezik. Testileg mind a kettő a szomorúság fokozott jelenségeiben áll elő. Az ijedtségnek, mely legmagasabb fokán irtózattá emelkedik, legtöbbször visszahatása (reakciója) is gyorsan jelentkezik; amennyiben ott, hol az élet, vagy valami legdrágább tulajdon van veszélyeztetve, rendkívüli gyors erőt fejt ki, a vész elől menekülni, vagy rendkívül erély, a vészt legyőzni. A bosszúság és harag, oly indulatok, melyek akkor támadnak, ha a lélek tevékenységének gátjai önokozta, vagy igazságtalan forrásból látszanak eredni. A bosszúság, mely inkább apróságokra vonatkozik, szenvedőleges állapot és testileg komorságban jelentkezik; de a harag cselekvő természetű, felkölti az akaratot és a bosszúban keres megnyugvást. Testileg a vér erős hullámzásában, fenyegető tekintet és mozdulatokban nyer kifejezést. A bosszú már az akarat nyilvánulása, tehát szenvedély. Az érzés különféle variációit a színésznek jól kell ismernie, mert számtalan esetben kell azokat színpadra vinnie. (Paulay Ede.) (személy) (információ)  szin_I.0544.pdf I

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Érző tehetségeink címszóvég 23507 Szócikk: Érző tehetségeink Az érzés általában közvetlen szemlélete saját lélekállapotunknak; vagyis a lélek öntudatos hangulata (kedélyállapota), melyet az ismeret és akarat tárgyilagos működéseikkel idéznek elő; az ismeret és akarat által előidézett állapot meghatározása, vajjon kellemes-e az, vagy kellemetlen; előmozdítja-e a lélekéletet vagy gátolja ? Viszont az érzés a lélek tevékenységének központját képezi, melyen az ismeretnek és akaratnak át kell szűrődni, hogy bizonyos bensőséget, melegséget kapjon. Az érzés mindig egy körben mozog, melynek két ellentétes pontját a kellemes és kellemetlen képezi; de ez ellentétek különböző fokok szerint közeledhetnek egymáshoz egy közös pontig, hol a közöny érzetében találkoznak. Ami a lélek természetes tevékenységét előmozdítja: kellemes, ami azt gátolja: kellemetlen érzést idéz elő. Az érzések egymástól fokozat és minőség szerint különböznek. Fokozatra nézve: a leggyöngébb érzések, melyek alig jutnak el az öntudatig, sejtelmeknek, az élénkebb érzések indulatoknak neveztetnek. Ez utóbbiak ismét a benyomások ereje, újdonsága, a lélek természetes élénksége, s főkép a képzelet különfélesége szerint sokfélék. Az indulatnak, nevezetesen a kellemesnek mérsékelt foka az összes életműködésre ébresztőleg hat és különösen emeli az akaraterőt. Azonban az indulat felcsigázott foka megzavarja a lélekélet egyensúlyát, az érzés, ha a lélek összes tevékenysége benne összpontosul, meggátolja a többi tehetségek működését. Az ily felfokozott indulat a testi élet szervezetének összhangját is megzavarhatja, annyira, hogy hosszabb ideig tartván, halált idéz elő. A fontosabb indulatok a következők: a kedv és vidámság. Kedvnek neveztetik minden élénkebb kellemes érzés. A vidámság oly hangulata a léleknek, mely annak fölvidulását eszközli; a testen az arc vidorsága, ragyogó tekintet, mosoly s a tagok élénk mozgékonysága által nyer kifejezést. Ez indulat erősebb kifejezése gyönyörig, vérig, vad-mámorig fokozódhatik. A szomorúság élénkebb, kellemetlen érzés, mely fokozva búbánattá fajul. Úgy jelentkezik, mint a lélek elsötétülése, levertsége és testileg is megfelelő jelenségei vannak; u. m. sötét, zavaros tekintet és arc, elsápadás, sírás, a fej és kar lecsüngése stb. A remény és félelem olyan érzés, melyeket jövendő vidám vagy szomorú események idéznek elő és így rokonok az örömmel és szomorúsággal. A remény sóvárgássá fokozódik, aszerint, minél inkább elhárulnak az akadályok a várt esemény elől. Az aggodalom a félelem sejtelme, melynek tárgya még határozatlan. A gyötrelem és ijedtség a félelem fokozatai. Gyötrelmet érzünk, midőn a félelmet okozó esemény folytonosan közeledik; ijedtséget, midőn az váratlanul, hirtelen érkezik. Testileg mind a kettő a szomorúság fokozott jelenségeiben áll elő. Az ijedtségnek, mely legmagasabb fokán irtózattá emelkedik, legtöbbször visszahatása (reakciója) is gyorsan jelentkezik; amennyiben ott, hol az élet, vagy valami legdrágább tulajdon van veszélyeztetve, rendkívüli gyors erőt fejt ki, a vész elől menekülni, vagy rendkívül erély, a vészt legyőzni. A bosszúság és harag, oly indulatok, melyek akkor támadnak, ha a lélek tevékenységének gátjai önokozta, vagy igazságtalan forrásból látszanak eredni. A bosszúság, mely inkább apróságokra vonatkozik, szenvedőleges állapot és testileg komorságban jelentkezik; de a harag cselekvő természetű, felkölti az akaratot és a bosszúban keres megnyugvást. Testileg a vér erős hullámzásában, fenyegető tekintet és mozdulatokban nyer kifejezést. A bosszú már az akarat nyilvánulása, tehát szenvedély. Az érzés különféle variációit a színésznek jól kell ismernie, mert számtalan esetben kell azokat színpadra vinnie. (Paulay Ede.) yszemelynevy paulay ede yszemelynevy Paulay Ede yszemelynevy paulay yszemelynevy ede yszemelynevy yszemelynevy Paulay yszemelynevy Ede yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy paulay ede szin_I.0544.pdf I

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Érző tehetségeink - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0544.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0544.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/23/23507.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Érző tehetségeink

Szócikk: Érző tehetségeink Az érzés általában közvetlen szemlélete saját lélekállapotunknak; vagyis a lélek öntudatos hangulata (kedélyállapota), melyet az ismeret és akarat tárgyilagos működéseikkel idéznek elő; az ismeret és akarat által előidézett állapot meghatározása, vajjon kellemes-e az, vagy kellemetlen; előmozdítja-e a lélekéletet vagy gátolja ? Viszont az érzés a lélek tevékenységének központját képezi, melyen az ismeretnek és akaratnak át kell szűrődni, hogy bizonyos bensőséget, melegséget kapjon. Az érzés mindig egy körben mozog, melynek két ellentétes pontját a kellemes és kellemetlen képezi; de ez ellentétek különböző fokok szerint közeledhetnek egymáshoz egy közös pontig, hol a közöny érzetében találkoznak. Ami a lélek természetes tevékenységét előmozdítja: kellemes, ami azt gátolja: kellemetlen érzést idéz elő. Az érzések egymástól fokozat és minőség szerint különböznek. Fokozatra nézve: a leggyöngébb érzések, melyek alig jutnak el az öntudatig, sejtelmeknek, az élénkebb érzések indulatoknak neveztetnek. Ez utóbbiak ismét a benyomások ereje, újdonsága, a lélek természetes élénksége, s főkép a képzelet különfélesége szerint sokfélék. Az indulatnak, nevezetesen a kellemesnek mérsékelt foka az összes életműködésre ébresztőleg hat és különösen emeli az akaraterőt. Azonban az indulat felcsigázott foka megzavarja a lélekélet egyensúlyát, az érzés, ha a lélek összes tevékenysége benne összpontosul, meggátolja a többi tehetségek működését. Az ily felfokozott indulat a testi élet szervezetének összhangját is megzavarhatja, annyira, hogy hosszabb ideig tartván, halált idéz elő. A fontosabb indulatok a következők: a kedv és vidámság. Kedvnek neveztetik minden élénkebb kellemes érzés. A vidámság oly hangulata a léleknek, mely annak fölvidulását eszközli; a testen az arc vidorsága, ragyogó tekintet, mosoly s a tagok élénk mozgékonysága által nyer kifejezést. Ez indulat erősebb kifejezése gyönyörig, vérig, vad-mámorig fokozódhatik. A szomorúság élénkebb, kellemetlen érzés, mely fokozva búbánattá fajul. Úgy jelentkezik, mint a lélek elsötétülése, levertsége és testileg is megfelelő jelenségei vannak; u. m. sötét, zavaros tekintet és arc, elsápadás, sírás, a fej és kar lecsüngése stb. A remény és félelem olyan érzés, melyeket jövendő vidám vagy szomorú események idéznek elő és így rokonok az örömmel és szomorúsággal. A remény sóvárgássá fokozódik, aszerint, minél inkább elhárulnak az akadályok a várt esemény elől. Az aggodalom a félelem sejtelme, melynek tárgya még határozatlan. A gyötrelem és ijedtség a félelem fokozatai. Gyötrelmet érzünk, midőn a félelmet okozó esemény folytonosan közeledik; ijedtséget, midőn az váratlanul, hirtelen érkezik. Testileg mind a kettő a szomorúság fokozott jelenségeiben áll elő. Az ijedtségnek, mely legmagasabb fokán irtózattá emelkedik, legtöbbször visszahatása (reakciója) is gyorsan jelentkezik; amennyiben ott, hol az élet, vagy valami legdrágább tulajdon van veszélyeztetve, rendkívüli gyors erőt fejt ki, a vész elől menekülni, vagy rendkívül erély, a vészt legyőzni. A bosszúság és harag, oly indulatok, melyek akkor támadnak, ha a lélek tevékenységének gátjai önokozta, vagy igazságtalan forrásból látszanak eredni. A bosszúság, mely inkább apróságokra vonatkozik, szenvedőleges állapot és testileg komorságban jelentkezik; de a harag cselekvő természetű, felkölti az akaratot és a bosszúban keres megnyugvást. Testileg a vér erős hullámzásában, fenyegető tekintet és mozdulatokban nyer kifejezést. A bosszú már az akarat nyilvánulása, tehát szenvedély. Az érzés különféle variációit a színésznek jól kell ismernie, mert számtalan esetben kell azokat színpadra vinnie. (Paulay Ede.) szin_I.0544.pdf I