Címszó: Felkötő szakáll - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0016.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0016.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/23/23874.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Felkötő
szakáll
Szócikk: Felkötő szakáll Ha a színész nem ragaszt
szakállt, akkor ú. n. felkötőszakállt használ. Ez már előre elkészített maszkdarab;
a krepp rá van erősítve egy hálószerű fonatra és olyan az alakja, hogy teljesen
pótolja a ragasztott szakállt. A fej közepén a felkötő szakáll gummival megköthető,
szükség szerint szűkre vagy tágra hagyva a kötést. Természetes, hogy a felkötő szakáll
nem ad oly karaktert az arcnak, mint a ragasztott s leginkább akkor használják,
ha a nyílt színen hirtelen meg kell változni a maszknak. Ilyenkor a szöveg szerint
a színész lerántja az öreg maszkot ábrázoló felkötő szakállt és megifjodva ott áll
csupasz arccal. szin_II.0016.pdf II
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Felkötő szakáll címszóvég 23874 Szócikk:
Felkötő szakáll Ha a színész nem ragaszt szakállt, akkor ú. n. felkötőszakállt használ.
Ez már előre elkészített maszkdarab; a krepp rá van erősítve egy hálószerű fonatra
és olyan az alakja, hogy teljesen pótolja a ragasztott szakállt. A fej közepén a
felkötő szakáll gummival megköthető, szükség szerint szűkre vagy tágra hagyva a
kötést. Természetes, hogy a felkötő szakáll nem ad oly karaktert az arcnak, mint
a ragasztott s leginkább akkor használják, ha a nyílt színen hirtelen meg kell változni
a maszknak. Ilyenkor a szöveg szerint a színész lerántja az öreg maszkot ábrázoló
felkötő szakállt és megifjodva ott áll csupasz arccal. szin_II.0016.pdf II
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Felkötő szakáll - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0016.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0016.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/23/23874.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Felkötő
szakáll
Szócikk: Felkötő szakáll Ha a színész nem ragaszt
szakállt, akkor ú. n. felkötőszakállt használ. Ez már előre elkészített maszkdarab;
a krepp rá van erősítve egy hálószerű fonatra és olyan az alakja, hogy teljesen
pótolja a ragasztott szakállt. A fej közepén a felkötő szakáll gummival megköthető,
szükség szerint szűkre vagy tágra hagyva a kötést. Természetes, hogy a felkötő szakáll
nem ad oly karaktert az arcnak, mint a ragasztott s leginkább akkor használják,
ha a nyílt színen hirtelen meg kell változni a maszknak. Ilyenkor a szöveg szerint
a színész lerántja az öreg maszkot ábrázoló felkötő szakállt és megifjodva ott áll
csupasz arccal. szin_II.0016.pdf II