Címszó: Hang - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0251.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0251.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/25/25195.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Hang

 

Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/525195.htm

 

Szócikk: Hang Az előadó művésznek egyetlen igazi eszköze a költő interpretálására: a hang. Az előadónak mindent a hangjával kell kifejezni. Beszélnek általában úgynevezett szép és jó hangokról, csúnya és rossz hangokról, érc és fahangokról. Van igen sok színész, akinek soha egyéb hivatottsága nem volt a színipályára, mint csengő szép hangja. A szép hang természeti adomány, jó ajánló levél, de még korántsem elegendő a művészi előadáshoz. Kell, hogy modulációkra is alkalmas legyen, vagyis minden érzést sajátosan tudjon vissza adni. Az olyan hang, mely csak cseng-bong, dörög vagy suttog, de az érzésmodulációkat nem veszi fel magába, öncél és nem eszköz, tehát az előadás művészetére meglehetősen meddő. Viszont a hangmoduláció képessége összefügg magával a léleknek az érzékenységével és fogékonyságával. Ha valaki át tudja érezni azt, amit mondania kell, akkor ez az érzés a hangjában is jelentkezni fog, bármily fogyatékosan is, vagy halványan és hogyha a hangjában van a hiba, akkor arra kell törekednie, hogy a hangot mint művészetének eszközét megjavítsa. (Dr. Hevesi Sándor). (személy) szin_II.0251.pdf II

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Hang címszóvég 25195 Szócikk: Hang Az előadó művésznek egyetlen igazi eszköze a költő interpretálására: a hang. Az előadónak mindent a hangjával kell kifejezni. Beszélnek általában úgynevezett szép és jó hangokról, csúnya és rossz hangokról, érc és fahangokról. Van igen sok színész, akinek soha egyéb hivatottsága nem volt a színipályára, mint csengő szép hangja. A szép hang természeti adomány, jó ajánló levél, de még korántsem elegendő a művészi előadáshoz. Kell, hogy modulációkra is alkalmas legyen, vagyis minden érzést sajátosan tudjon vissza adni. Az olyan hang, mely csak cseng-bong, dörög vagy suttog, de az érzésmodulációkat nem veszi fel magába, öncél és nem eszköz, tehát az előadás művészetére meglehetősen meddő. Viszont a hangmoduláció képessége összefügg magával a léleknek az érzékenységével és fogékonyságával. Ha valaki át tudja érezni azt, amit mondania kell, akkor ez az érzés a hangjában is jelentkezni fog, bármily fogyatékosan is, vagy halványan és hogyha a hangjában van a hiba, akkor arra kell törekednie, hogy a hangot mint művészetének eszközét megjavítsa. (Dr. Hevesi Sándor). yszemelynevy dr. hevesi sándor yszemelynevy Dr. Hevesi Sándor yszemelynevy dr. yszemelynevy hevesi yszemelynevy sándor yszemelynevy yszemelynevy Dr. yszemelynevy Hevesi yszemelynevy Sándor yszemelynev yszocikkszerzoy dr. hevesi sándor szin_II.0251.pdf II

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Hang - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0251.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0251.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/25/25195.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Hang

Szócikk: Hang Az előadó művésznek egyetlen igazi eszköze a költő interpretálására: a hang. Az előadónak mindent a hangjával kell kifejezni. Beszélnek általában úgynevezett szép és jó hangokról, csúnya és rossz hangokról, érc és fahangokról. Van igen sok színész, akinek soha egyéb hivatottsága nem volt a színipályára, mint csengő szép hangja. A szép hang természeti adomány, jó ajánló levél, de még korántsem elegendő a művészi előadáshoz. Kell, hogy modulációkra is alkalmas legyen, vagyis minden érzést sajátosan tudjon vissza adni. Az olyan hang, mely csak cseng-bong, dörög vagy suttog, de az érzésmodulációkat nem veszi fel magába, öncél és nem eszköz, tehát az előadás művészetére meglehetősen meddő. Viszont a hangmoduláció képessége összefügg magával a léleknek az érzékenységével és fogékonyságával. Ha valaki át tudja érezni azt, amit mondania kell, akkor ez az érzés a hangjában is jelentkezni fog, bármily fogyatékosan is, vagy halványan és hogyha a hangjában van a hiba, akkor arra kell törekednie, hogy a hangot mint művészetének eszközét megjavítsa. (Dr. Hevesi Sándor). szin_II.0251.pdf II