Címszó: Hangulat - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0254.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0254.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/25/25202.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

A szöveg linkekkel ellátott változata:

Hangulat

Szócikk: Hangulat a színész fontos lelkiállapota, aminek döntő befolyása van a szereplése ideje alatt. Igazi jó színész játékközben nem enged hangulata változásainak, annyira ura magának és művészete eszközeinek, hogy bármilyen hangulatban van is pillanatnyilag, elnyomja személyes érzéseit és mindig egyenletes módon játszik. A színészet története számos példát tud arra, hogy kitűnő színészek közvetlenül életük valamely tragikus eseménye után, sőt közben is úgy játszottak, hogy semmi változást nem lehetett észrevenni. A színészi kötelességtudáshoz tartozik, hogy a művész, ha játszik, mindig ura legyen feladatának, bármily hangulatban van. Természetesen mindig akadnak szeszélyes színészek, akik ez ellen a kötelesség ellen vétenek s különböző hangulataik szerint egyenetlenül játszanak. — Hangulat továbbá az a légkör is, mely a színész játékának hatásaként a közönség lelkében keletkezik. Igazi színész tehát az, aki a játékával közönségét is H.-ba hozza. Ennek a hatásnak ellentéte a fagyos H., amely a darab bukását jelenti. szin_II.0254.pdf II

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Hangulat címszóvég 25202 Szócikk: Hangulat a színész fontos lelkiállapota, aminek döntő befolyása van a szereplése ideje alatt. Igazi jó színész játékközben nem enged hangulata változásainak, annyira ura magának és művészete eszközeinek, hogy bármilyen hangulatban van is pillanatnyilag, elnyomja személyes érzéseit és mindig egyenletes módon játszik. A színészet története számos példát tud arra, hogy kitűnő színészek közvetlenül életük valamely tragikus eseménye után, sőt közben is úgy játszottak, hogy semmi változást nem lehetett észrevenni. A színészi kötelességtudáshoz tartozik, hogy a művész, ha játszik, mindig ura legyen feladatának, bármily hangulatban van. Természetesen mindig akadnak szeszélyes színészek, akik ez ellen a kötelesség ellen vétenek s különböző hangulataik szerint egyenetlenül játszanak. — Hangulat továbbá az a légkör is, mely a színész játékának hatásaként a közönség lelkében keletkezik. Igazi színész tehát az, aki a játékával közönségét is H.-ba hozza. Ennek a hatásnak ellentéte a fagyos H., amely a darab bukását jelenti. szin_II.0254.pdf II

A szócikk eredeti szövege: